Csörge Szabolcs József blogja

CSÖRGE SZABOLCS JÓZSEF BLOGJA

PENTAXOKRÓL, FOTÓZÁSRÓL ÉS EGYEBEKRŐL KÖNNYEDÉN

PENTAX K-1 II VÉLEMÉNY

A deja vu mocsok dolog. Sokszor csak "olyan, mintha" érzésed van, aminek a következő fokozata a "valamit változtattak a mátrixban" és az egész oda csúcsosodik ki, hogy a mátrixot letörölték, a partíciót teleírták nullákkal, majd visszapakoltak egy biztonsági mentést, csupán a móka kedvéért.

Tavaly áprilisban kezdődött. Előbb egy kis örömmel, majd tompa fejfájással, ami lüktetésbe csapott át. Orvoshoz nem mertem vele menni, mert féltem, hogy örökre eltilt bármitől, aminek köze lehet a "p" betűs márkanevekhez és nem, nem a Panasonicra gondolok. (Móricka, mondom márkanevek!!) Aludtam rá egyet. És még egyet. És még egyet. És jobb lett, mert átértékeltem a fejfájást egy régebbi hasonló érzés deja vu-jává. Ennek ellenére mocsok dolog maradt, de a napjaimat sokkal kiegyensúlyozottabban élem azóta. Kivéve, amikor meglátok egy Pentax K-1 II-t. Akkor jön a fejfájás és a deju vu. A mátrixot újratöltős fajta.

Azon a 2018-as áprilisi szombat délelőttön nagy örömmel vittem haza a Fotoplustól az első publikus K-1 II-t - majd eltelt egy hét és közben jelentkeztek a már említett fejfájás első jelei. Ezeket gondoltam az elejéről indulva:

"jaj, de jó, nagytesót kapott Pentike" "újkocsi szaga van, imádom" "és két vonás a K-1 jelzés mellett, ezt is megértük" "hm, az ismerős jó kis ergonómia" "pont, mint a K-1-em" "pont" "tök szépek a képek" "pont, mint a K-1-em" "pont" "zaj jól kezelt, mondjuk ott az a plusz két fényérték játéklehetőség érzékenységben, de oda már senki se teker... nem is olyan hosszú a tárcsa!" "pont, mint a K-1-em" "pont" "pont" "pont" "hogy a fenébe lesz ebből bármilyen bejegyzés?!"

Itt még nem fájt a fejem. Sőt, egész mosolygós voltam

Eltelt a hét és a szürke doboz visszakerült a Fotoplushoz. Udvariasan megköszöntem a lehetőséget, amikor pedig megkérdezték, hogy mi a véleményem, azt lesütött szemekkel megtartottam magamnak. Igyekeztem, hogy ez így is maradjon hosszú ideig, ám egyre többen kezdtek érdeklődni az K-1 II bejegyzés után, így a fejfájás várhatóan kiújult.

Sokszor futottam neki a bejegyzésnek. Megszámlálhatatlanul sokszor. Eredetileg videónak indult, csináltam egy csomó slideres - svenkelős hangulatképet és pici eksön snitteket is csempésztem bele, de maga a szöveg csak nem akart megszületni. Mert ha meg is írtam, az mindig kísértetiesen hasonlított a K-1-ről írt bejegyzésemre.

Közben megvilágosodtam. Rájöttem, hogy a K-1 II tulajdonképpen az a K-1, ami a Trónok harca utolsó évada lett volna, ha azt a rajongók írják.

Mert miről is van szó? A K-1 megjelenése után két évvel a Ricoh úgy döntött, hogy az időközben más vázban (KP) már megjelent technológiát alkalmazza az aktuális zászlóshajójában is. Ez konkrétan az érzékelő mellé biggyesztett zajcsökkentő motort, gyorsító egységet és a rázkódáscsökkentő fejlesztését foglalja magába. Ezek együttes hozadéka a jobb zajkezelés és a papíron hajszálnyival gyorsabb automata élességállítás.

Érzékenység tekintetében a K-1 ISO 204.800-as legfelső értékével szemben a K-1 II 819.200-ra képes, ami két fényérték pluszt jelent. Amíg ez nagyon szépen néz ki papíron, addig ez az a tartomány, ahová már azok se tekernek, akik kizárólag webre dolgoznak, mert a produktum erősen közelít a használhatatlanhoz (de kellő színvilágnál egy impresszionista festményt bármikor gyárthatunk belőle). Tény azonban, hogy az alsóbb értékeknél (ISO 3200 és ISO 51.200 között, de inkább csak ISO 12.800 tájékán) marginálisan ugyan, de jobbak lettek az amúgy se rossz zajszintek. A különbség viszont olyan csekély, hogy csak 100%-os cropnál, jojózó szemekkel vehetjük észre - ha észrevesszük. Ha mégis meglesnéd, flickr-en létrehoztam egy külön albumot az ISO-sornak (a K-1-el készült képeket, összehasonlításképpen, itt találod).

ISO 25.600, 100%-os crop - felső szegletben a K-1, alsóban a K-1 II

Az AF sebesség javulása és az SR hatékonysága tipikusan olyan laborban mérhető adat, amit a való világban nem fogunk soha érzékelni - még akkor sem, ha azonnali összehasonlítási lehetőségünk van a korábbi modellel. Számottevő változást az AF terén nem tapasztaltam.

 

A harmadik fejlesztés a rázkódáscsökkentő (SR) rendszert érintette. A K-1 II elvileg képes a pixel-shiftes sorozatban készült fotók összeillesztésére, ha az állványunkat otthon felejtettük. Ha valami miatt az illesztés nem sikerül, akkor az első kockát menti el RAW-ként. Sajnos a tesztelés alatt egyetlen képet sem sikerült illeszteni, pedig Old Firehand módra tartottam ki a gépet. Itt megvédeném a vázat, ugyanis a kapott gép az első publikus firmware-rel rendelkezett és nem volt még kompatibilis szoftver a pixel-shiftes képek feldolgozására sem.

Ezek a pontok persze egyáltalán nem problémák. Baj akkor lenne, ha a K-1-et és a K-1 II-t párhuzamosan lehetne kapni, a II-es jelzésűt utódként, külön gépként kezelve. De nem így történt: a K-1 II bevallottan egy ráncfelvarrás, amely azonnal leváltotta az eredeti K-1-et. Bár a már K-1 tulajdonosoknak korlátozott ideig állt a zászló egy upgrade-re, de ez a fentiekből adódóan teljesen értelmetlen lépés volt. Mivel a K-1 II forgalomba kerülésével a K-1-ek eltűntek a boltok polcairól és árban nem történt változás, így nagy fájdalom sem a K-1, sem a K-1 II felhasználók szívében nem születhetett. A K-1 II továbbra is egy remek váz, csakúgy, mint a K-1 volt 2018 áprilisa előtt. Ugyan sok tekintetben elrohant mellette a technológia az elmúlt egy év alatt, de a gépből kinyerhető képek minősége így sem a vázon fog múlni, hanem a felhasználón.

A deja vu mocsok dolog. Még most is csúnyán elfog, ha egy K-1 II szembe jön, de azzal, hogy ezt a bejegyzést megírtam, legalább a fejfájás csitult. Még akkor is, ha a valós teszt most is elmaradt...

 PIHE, fotó témakörben

MegosztásHozzászólásOldal teteje

« HD Pentax FA 35mm F/2 AL: amit nem csak az idő szépít meg

k-1     k-1 ii     pentax     ricoh