Csörge Szabolcs József blogja

CSÖRGE SZABOLCS JÓZSEF BLOGJA

PENTAXOKRÓL, FOTÓZÁSRÓL ÉS EGYEBEKRŐL KÖNNYEDÉN

HD PENTAX FA 35MM F/2 AL: AMIT NEM CSAK AZ IDŐ SZÉPÍT MEG

Ha lenne olyan objektív, amely teljes joggal szerepelhetne egy Pentax All Stars összeállításban, az az SMC Pentax FA 35mm F/2 AL. Teljesen ideális kombinációja a méret - tömeg - fényerő - optikai teljesítmény - látószög összetevőknek, így nem csoda, hogy az 1999-es évektől gyártott objektív elég gyorsan közönségkedvenccé nőtte ki magát - árát pedig nem csak becsülettel tartotta, de bizony a megnövekedő számjegyek az árcímkén sokszor homlokpusztító ráncokat tudtak produkálni. Erre a 19 pontos felállásra a Ricoh még behúzott egy lapot és megmutatta, hogy 20 évvel később sem kell feltalálni újra a spanyol viaszt.

Az egyik legklasszabb dolog a régi objektívek felélesztésében talán a nosztalgia - általában mindenkinek beugrik valami sztori, ami az adott lencséhez kapcsolódik és máris kész az érzelmi kötődés. Nem is kell  kifejezetten régi motorosnak lenni, mert azért még kis hazánkban is - ahol most már egészen biztos, hogy nyolc Pentaxosnál több van - viszonylag nagy a használt piac. Egyik ilyen emlékem pont az FA 35/2-höz kapcsolódik, még 2007-2008 tájékáról. Akkoriban már birtokoltam egy FA 50/1,4-et, de a K10D-m APS-C érzékelőjén az 50mm a preferenciámhoz képest nem muzsikált olyan jól, túl szűk volt a látószöge. A sztorit majd egy sör mellett elmesélem, de legyen elég annyi, hogy sok évnyi kutatás után sem bukkantam itthon az FA 35/2 nyomára és az így keletkező űrt csak sokkal később töltötte be az DA 35/2,4 (ami instant szerelem volt - nagy kár, hogy a K-1 miatt búcsút kellett intenem neki). Számomra így az FA változat egy igazi fehér holló, egy mítosz, egy hiszemhalátom maradt. Egész mostanáig.

Ezzel a személyes felvezetővel szerettem volna érzékeltetni, hogy nem kis várakozással fogtam a kezembe az SMC Pentax FA 35mm F/2 AL ráncfelvarrott változatát, amely nemes egyszerűséggel HD Pentax FA 35mm F/2 AL névre hallgat - és ezzel a gyártó körülbelül el is spoilerezte, hogy milyen változtatást láthatunk a 20 évvel ezelőtti elődhöz képest.

A HD egy aero-típusú nanotechnológiás bevonat, amely szép lassan lecseréli a csekély képi hibával bíró, 1971 óta változatlan kialakítású SMC-t, amelyet még filmes felhasználásra terveztek. Az SMC és a HD közötti állomás a 2009-es Aero Bright bevonat, amely ugyan optikailag hozta a papírformát, de a rétegek száma és azok vastagsága miatt az előállítása költséges mulatság volt, így csak kevés objektív kapta meg. A HD bevonat köztes helyet foglal el technológiában az SMC és az Aero között: a hét rétegű, hagyományos bevonatokhoz képest kevesebb, mint 50%-kal hajlamos a fény különböző hullámhosszú sugarainak tükröződésre. Ennek több folyománya is van, nevezetesen a kordában tartott kromatikus aberráció, a jobb színvisszaadás és a kontrasztosabb végeredmény.

Léggömbhámozásnak tűnhet, de valóban nagyon sok múlik a frontlencse bevonatán: a fény itt lép be az objektívbe, ha pedig nincs megfelelő kontroll alatt tartva, akkor akármennyi korrekciós lencsét is rakhatunk a tubusba, azok soha nem fogják ellátni a megfelelő bevonat feladatát. Gyakorlatban ez nagyszerűen megmutatkozik a HD FA 35/2 esetében is.

Általában a külső jegyekkel szoktam indítani egy-egy beszámolót, de azt hiszem, hogy a marginális változások (tipó, távolságjelző ablak háttere, fókuszgyűrű tapintása) ismertetésétől most eltekinthetünk. Tömegében és méretében az objektív nem változott és ugyanolyan szirom alakú napellenzőt kapunk hozzá. Csupán két széljegyzetet tennék a kialakítással kapcsolatban. Egyrészt üdvözöltem, hogy a fókuszgyűrű recézett tapintású lett, így sokkal könnyebb megtalálni, ám maradt ugyanolyan vékonyka, így továbbra is gondot okozhat a megtalálása. Másrészt a napellenző fordítva feltéve teljes egészében kitakarja a fókuszgyűrűt, így esélytelen a kézi élességállítás. Bár a napellenzővel nagyon vagányan néz ki az objektív, de a valós életbeli tesztelés alatt nem tudtam olyan helyzetet produkálni, amikor a flare miatt szükség lett volna rá - ha MF állásba gyógyult be a fókuszkapcsolónk, akkor teljes lelki nyugalommal otthon hagyhatjuk a napellenzőt.

SMC Pentax FA 35mm F/2 AL vs HD Pentax FA 35mm F/2 AL

A 35mm nagyon kellemes gyújtótávolság. APS-C 52mm környékét jelenti, vagyis pont kiváltja a klasszikus ötvenest, még ha fényerőben és bokehban közel sem tudja ugyanazt produkálni. Full frame-en pedig pont azt a lazaságot engedhetjük meg magunknak kompozíció tekintetében, amire az 50-es kevésbé volt képes.

Ami a belbecset illeti, a Ricoh kopipészt módszert használt, tehát sok újdonságot nem fogunk találni a tubuson belül. Élesség tekintetében amúgy se lehet okunk panaszra: már teljesen nyitott rekesszel is kellő részleteket kapunk a képmező közepén, ami egy blendével szűkebben kitolódik a sarkok felé is.  Teljesítményének zenitjét valahol F/4 környékén éri el és bár F/8-on is szépen muzsikál, de szűkebbre rekeszelve már találkozni a diffrakció tipikus ismertetőjegyeivel.

A kromatikus aberrációtól a HD bevonat sem szabadította meg teljesen az objektívet, de szerintem így is ezerszer jobb a produktum, mint ami az SMC-s FA szériára jellemző: CA tényleg csak nyomokban fedezhető fel itt-ott és jellemzően csak durván ellenfényes szituációkban. És ha már ellenfény: egyrészt a képek kontrasztosak maradtak trükkösebb irányú természetes fénynél is, másrészt teljes nyitva tudtam csak bármilyen flare-t előcsalogatni - ezért is írtam feljebb, hogy a napellenző szükségszerűsége erősen kérdőjeles lehet.

Torzítása elhanyagolható, de a peremsötétedés napellenző nélkül is megfigyelhető *falas tesztnél*. A való világ képeknél ez a jelenség elég nehezen érhető tetten és akkor is F/4-re már szinte teljesen kiegyenlített a sarkok és a kép közepe közötti fényerősség.

A flickr albumban teljes rekeszsort és további képeket találhattok ide kattintva.

Az élességállítás továbbra is az FA sorozatnál megszokott csavarhúzós rendszerű, így váztól függ, hogy mit tudunk belőle kisajtolni. Sajnos a technológia rákfenéje, hogy sokszor téveszt és hangos - körülbelül az SMC FA 50mm F/1,4-hez tudnám hasonlítani. Sajnálom, hogy nem kapott komolyabb meghajtást, mert optikai teljesítményét nézve megérdemelte volna - nyilván az árcímke hosszának kibővítése mellett. (Feladat, kedves Ricoh egy DFA 50/1,4-el pariban lévő DFA 35/1,4 tervezése!)

És itt térnék rá egy nagyon furcsa anomáliára, ami ezt az objektívet körüllengi: az eredeti, 1999-es SMC-bevonatos FA 35/2 jelenleg újonnan 189.000 Ft környékén szerezhető be, amíg a modern, 2019-es, HD bevonatú változat 129.000 Ft-ba kerül a legtöbb helyen. Logikát nyilván lehet benne keresni, csak nem érdemes.

Kellemes optikai teljesítménye, jó gyújtótávolsága sokoldalú felhasználást biztosít a fixek kedvelőinek. Sajnos az objektívet vissza kellett adnom a Fotoplus Kft-nek, akik voltak olyan kedvesek és egy hétig nélkülöztek egy példányt, de szívesen hagytam volna a táskámban hosszabb időre is, így mindenképp rákerült az "ajánlom" címke.

 PIHE, fotó témakörben

MegosztásHozzászólásOldal teteje

« Így rendeződik át a fotós piac egyetlen nap alatt
Pentax K-1 II vélemény »

35mm     hd pentax fa 35mm     objektív     pentax     ricoh