Csörge Szabolcs József blogja

CSÖRGE SZABOLCS JÓZSEF BLOGJA

PENTAXOKRÓL, FOTÓZÁSRÓL ÉS EGYEBEKRŐL KÖNNYEDÉN

HELLÓ, DRÁGÁM! HD PENTAX D-FA 70-210MM F/4 ED SDM WR VÉLEMÉNY

Véleményt írni egy objektívről vagy bármilyen fotós kiegészítőről - ami nem igényel az átlagosnál nagyobb szaktudást vagy spéci felszerelést - nem hatalmas tudomány. A forgalmazó ír egy e-mailt, hogy érkezett a termékből, elmész, átveszed, egy-két hétig intenzíven megosztod az új szerzeménnyel minden szabad(abb) idődet, majd visszaviszed és leírod a tapasztalataidat. Így elmondva valóban egyszerű, ám abban az esetben mérget vehetsz a kínos percekre, ha olvasóid eleve előítéletekkel fogadják majd a termékről minden gondolatodat, főleg, ha azok pozitívak.

A HD PENTAX D-FA 70-210MM F/4 ED SDM WR az iskolapéldája a bevezetőben leírt szituációnak, ami felett Tom Cruise is elmélázna, hogy ezt a küldetést tényleg el kell-e vállalnia. Tény, hogy e sorok írása közben néha összeszaladtak a ráncok a homlokomon és azt kívántam, bárcsak egy Canon objektívről adhatnék inkább számot egy Nikonos oldalon.

Pedig a Pentax D-FA 70-210/4 kifejezetten jó objektív - csak nagyon kukacoskodva találtam benne hibákat. Tagadhatatlan, hogy az optika alapja a Tamron megegyező gyújtótávolságú és fényerejű objektíve (Tamron SP 70-210mm F/4 Di VC USD) és a teljes korrektség úgy kívánta volna meg, ha ugyanazon a vázon a Tamront is ki tudtam volna próbálni, ám ez sajnos nem adatott meg, mivel a Tamron már jó pár éve kihúzta  a "K" betűt az ábécéjéből.

KÜLCSÍN

Fizikai felépítésében kellemesen egyensúlyoz a "nem túl kicsi - nem túl nagy" határvonalon. A 819 g tömegre a napellenző további 40 g súlyt pakol, ám kellően robosztus vázon nem tűnik fel: a karantén előtti utolsó nap a fotós csoporttal végigfotóztuk a várat és egyáltalán nem fáradt el a vállam. A 17.5 cm hosszú műanyag tubusba a mérnökök 20 lencsetagot pakoltak 14 csoportban, ezek közül három alacsony fényszórású elem.

A bajonett felől indulva a tubust egy kimélyítés töri meg: ez az opcionális állványgyűrű rögzítési pontja és ennek hiánya az első gondom az objektívvel, súlya ugyanis indokolttá tenné, hogy ez alapból a dobozba kerüljön. A Pentax védelmére kelve: az eredeti, Tamron változat sem tartalmazza gyárilag az állványgyűrűt, ám az 120 dodóért megvásárolható. Csodák nincsenek: a Tamron gyűrűje tökéletesen passzol a Pentax által rebrandelt tubusra.

A frontlencse felé haladva egy kapcsolósort találunk: az automata és a kézi élességállítás közötti szokásos váltón kívül helyet kapott egy fókuszlimitáló is, amely a közeli fókuszpont és a végtelen között két szakaszra bontja az élességállítási spektrumot (95 cm és 200 cm, illetve 200 cm és végtelen).

A fókuszgyűrű gumival borított, jó szélességű, de véleményem szerint iszonyat rossz helyre tervezett. Az esetek 99%-ban ugyanis a gép felől a zoom gyűrű szokott először a fotós keze ügyébe kerülni és a frontlencse tájékán babrálhatunk az élességgel - ez itt fordítva van, egy hétnyi tesztelés alatt számtalan alkalommal sikerült állítanom a képkivágáson úgy, hogy csak az élességet szerettem volna módosítani. A fókuszálás ugyanis Quickshiftes és természetesen tubuson belül történik, tehát az objektív mérete nem változik meg. Maga a fókuszgyűrű 180 fokot fordul érdemben - utána is tekerhető, de az ellenállása megváltozik, amivel egyértelműen jelzi, hogy meddig tart a takarónk.

A távolságjelző ablak a szokásos minimalista kialakítást kapta.

A körülbelül 90 fokot bejáró zoomgyűrű kicsivel szélesebb a fókuszgyűrűnél, az elhelyezését tekintve itt is megáll a fenti siralmam - ám lehetséges, hogy ez merőben szubjektív vélemény csupán.

A frontlencsét egy M67-es szűrőmenet öleli át, amely alá bekattinthatjuk a szirom alakú napellenzőt is. Régi motoros Pajtások bizonyára jól tudják, hogy a napellenző az egyik fixa ideám, aminél el szoktam véreztetni egy objektívet. Természetesen egy objektív nem csak annyira jó, mint amennyire a napellenzője, de sokat elárul a gyártó figyelmességéről vagy a tervezési kifinomultságról. Sokan nem is tulajdonítanak nagy jelentőséget a napellenzőnek, pedig nem dísznek kerül a dobozba: használata nagyban javítja az objektív optikai tulajdonságait, illetve egyben mechanikai védelmet is nyújt (ha másért nem, szigetelt objektív lévén elkerülhetjük, hogy esőcseppes legyen a frontlencsénk). A Pentax itt is egy az egyben átvette a Tamron szirom alakú tervezését, ami abból az aspektusból mindenképpen hiba volt, hogy a megszokott ablakot nem tették fel a napellenző aljára, így egy cirkuláris szűrőt nem fogunk tudni napellenzővel kezelni.

BELBECS

Miután a fenti részben összefoglaltam az objektív szinte minden negatív tulajdonságát, ideje írnom a használhatóságról és a képminőségről, hiszen lényegében ezekért veszünk meg egy terméket vagy hagyjuk a bolt polcán.
A képminőség nagyon kellemes csalódás volt, hiszen a Tamron objektívek közepesnél kicsit jobb színvonalát ismerve nem voltak hatalmas elvárásaim a tesztelés kezdetén. A csalódásom olyan szintű lett, hogy szinte el sem akartam tekerni F/4-es állásból, hiszen már teljesen nyitott blendénél is remek élességet kapunk, ami F/5,6-nál éri el a csúcsát szinte a teljes zoomtartományban. Mint minden zoom objektív, a 70-210/4 sem egységes az átfogás különböző részeit tekintve optikailag. Azt mondanám, hogy az objektív középre súlyozott, inkább 100 és 135mm között hozza a legjobb minőséget, kellemes 70mm-nél és a 210mm-es állásban a szélek felé már erősen romlik.

140mm, F/4

210mm, F/4

210mm, F/4

 

A kromatikus aberráció viszonylag jól kezelt, ám 210mm-en, ellenfényben, teljesen nyitott blendénél azért már tetten érhető, hogy le kell görgetnünk majd a Lightroom színkorrekciós csúszkájához.
Színek, kontraszt tekintetében a felvételek élethűek, kiugró jelenségeket nem tapasztaltam. Érdekes módon viszont pont 135mm környékén erősödik a vignettálás, amely még lerekeszelve is megfigyelhető, de 210mm-ig már nem tart ki.

Kromatikus aberráció, 210mm, F/4 - teljes felbontás itt

 

Nappali fényviszonyok között nem sikerült flare-t kicsalnom az objektívből, de ez teleobjektívnél nem példátlan mutatvány.

A háttér elmosásást a 9 lamellás, kerekre záródó blende hivatott előállítani - meglepő módon nem a legjobb eredménnyel. 210mm-nél, teljesen nyitott rekesznél is elég zavaros a háttér, pedig azt gyanítottam, hogy - gyújtótávolságából adódóan - itt tuti nem lesznek gondok.

210mm, F/4

 

210mm, F/4

 

Élességállítás. A végére hagytam a Pentax vázak és objektívek rákfenéjét, főleg annak ismeretében, hogy a Tamron soha nem híres a borzalmasan pontos és szupergyors autofókusz rendszereiről. Ha azt várnátok, hogy ezen a ponton ismét keseregni fogok, akkor tévedtek. A képminőség mellett az élességállítás az objektív másik erőssége: gyors és pontos. A fókuszlimitáló felé a kezem egyetlen alkalommal sem tévedt, hiszen nem volt alkalom, amikor a "vadászó fókusz" jelenség előkerült volna - pedig a fent említett fotós csoporttal pont svenkelés, mozgó jármű gyakorlaton voltunk.

KÍNZÓ KÉRDÉSEK

Nyilván a legtöbben arra vagytok kíváncsiak, hogy megéri-e a 399.000 Ft-os kiskereskedelmi árát, amikor a Tamron pont a felébe kerül. A korrekt választ akkor tudnám adni, ha egy Tamront is ki tudtam volna próbálni Pentaxon - ennek hiányában csak sejtéseink lehetnek. Forrásaim szerint a Pentax változat számos ponton eltér az alaptól: bár a Tamron is szigetelt volt, ezt lecserélték a Pentax-féle AW szabványra. Szintén cserét kapott az élességállítási rendszer és megváltoztatták a frontlencse bevonatát is a Pentax saját bevonatára. Tehát a Pentax és a Tamron változat hasonlóságai megállnak a tubus és az optikai kialakításban.

Hogy e különbség megér-e +200.000 Ft-ot? Bizonyára nem, de sajnos nincs túl sok alternatívánk. A Pentax 70-200/2,8 egy egyértelműen pro kategóriájú objektív ennek megfelelő árazással, alatta pedig nincs full frame alternatíva (egyelőre). Természetesen még mindig vadászhatunk egy Tamron 70-200/2,8-at sokkal barátságosabb árcímkével, de optikailag és élességállításban messze nem ezt a szintet kapjuk majd.

Számomra a legfontosabb kérdés az, hogy vajon akkor is okozna-e fejfájást az ár, ha nem tudnánk a Tamron előzményről és annak áráról.

88mm, F/8

70mm, F/8

 

ÖSSZEGEZVE

Mindent összevetve a HD Pentax D-FA 70-210MM F/4 ED SDM WR egy optikailag és mechanikailag magas igényeket is kielégítő objektív, amely méreténél és súlyánál fogva még pont a mobilabb kategóriába tartozik. Jó hírét érthetetlen árazása árnyalja ugyan, de ebben a kategóriában jelenleg nincs alternatívája márkán belül. Néhány tervezési problémát és a szépnek nem mondható háttérmosást leszámítva egy jól kezelhető, remek teljesítményt adó objektív.

80mm, F/8

 

TESZTKÉPEK

Mivel az objektív a karantén első hetében volt nálam, ezért a tesztelés nagyobb részét a kutyám terhére végeztem el. Kérlek, nézzétek el, hogy most ennyire futotta. További, teljes felbontású tesztképeket és komplett sort 70mm és 210mm között a flickr fiókomban találhattok.

HITELESSÉG, FORRÁS

Az objektívet a Pentax Magyarországtól kaptam kölcsön tesztelésre, amelyért sem anyagi, sem más ellenszolgáltatást nem kaptam, a cikket előre nem ellenőrizték és a benne foglalt vélemények formálásában sem játszottak szerepet. Köszönöm szépen a lehetőséget nekik!

70mm, F/4

 PIHE, fotó témakörben

MegosztásHozzászólásOldal teteje

« A sátán a fotósboltban
Az idei Pentax fejlesztések: új objektívek, új APS-C váz (teljes magyar fordítás) »

dfa 70-210mm     objektív     pentax     sufniteszt     vélemény