Az elmúlt hetek negatív pólus - nulla szakaszra módosult társadalmi morálingadozása tökéletesen azt mutatja, amit a naptár: kicsivel több, mint egy hét múlva itt a Karácsony, és kezdődik az igazi, durva tolongás bevásárlóközponton innen és túl. Az utak életveszélyesek, pedig még csak nem is esett le az erősen ittas mozgáskoordinációra emlékeztető végeredményt produkáló hó, havaseső, jégeső, ónos eső, kisebbségek gyermekei: a gyalogosok az úttesten lófrálnak (a kategóriagyőztes embertípusom a babakocsit toló anyuka a kétsávos úton), az autók a járdán kolbászolnak, a parkolóhelyekért "első vérig" jellegű szóváltások csattannak a szájakból kiesve a hallójáratokon keresztüljutva a dobhártyákon.A héten ölre mentem egy ritkás hajú, nemsovány testfelépítésű, pikáppos úrral, aki úgy gondolta, hogy az üzletünk "áruszállítás" táblája szépen mutatna a szintén nemkicsi gépjárműve alatt - a rendkívül udvarias felszólításomra, amelynek keretében megkértem, hogy máshová parkírozza az egyik japán gépkocsigyártó fémjelezte tankját, ő egy kifejezetten mosolygósra és barátságosra sikeredett "öcsi, szájbarúglak, wazze" válasszal nyugtázta, hogy hallotta a kérésemet, egyszersmint tudtomra hozta, hogy nem áll szándékában más helyet keresni. Szerencsére pár horzsolással és néhány óráig habzó szájjal megúsztam a történetet - végül csak magamra voltam dühös a rám szokatlan felelőtlenség miatt, amivel az esetet kezeltem, mert lehetett volna rosszabb is az eredmény és nem szeretném, ha a hosszú évek során, amerikai életmódmagazinok segítségével gondosan felépített vízióm az intenzívosztály nővérkéiről egy ilyen kaland folytán válna köddé. (Idén Karácsonyra elnézést kérek.)Végkövetkeztetés, hogy a december végi lendületlenül shopni akaró őrültség alól senki se lehet kivétel, mindenki plusz valaki a tömegben, akárhogy is tolongunk. Szocio-okosan szólva: a tömeg mi vagyunk. Harcosokklubjásan szólva: a tömeg fortyogó epéje vagyunk. Akárhogy is szóljunk, próbáljunk meg egymásra vigyázni: a naptár szerint közel a szeretet ünnepe.
Úgy látszik, ismét fellendült a horgászkedv kis hazánkban. Nem, sajnos nem a folyami és tavi halászatról van szó, ehhez nem kell nyáron SzuKu-val, télen lékfuróval felszerelkeznünk. Szépen sorjában jönnek a levelek előbb a Budapest Banktól, most pedig egymás után hirtelen a Raiffeisen-től. A szöveg marhajó, nagyon tetszik:"2006. december 1-jén a rendszerünkben a banknak pénzmosással, hitelkártya csalással, terrorizmussal kapcsolatban és a visszaélések ellenorizése céljából zárolnia kellett néhány számlát. Az ezekkel a számlákkal kapcsolatos információt megkapták levelezo bankjaink, valamint a helyi, szövetségi és nemzetközi hatóságok. A kiterjedt adatbázis-muveletek miatt néhány számla esetleg megváltozott. Arra kérjük tehát ügyfeleinket, hogy ellenorizzék csekk- és megtakarítási számláikat, hogy ezek aktívak-e, vagy hogy a jelenlegi egyenlegük megfelel-e a valóságnak. A bank az összes ügyfelét értesíti jelentosebb visszaélés vagy bunügyi cselekmény esetén, és megkéri Önt arra, hogy ellenorizze számlája egyenlegét. Ha úgy véli, vagy azt találja, hogy a számláján visszaélést követtek el, errol értesítsen bennünket úgy, hogy belép az alábbi hivatkozáson keresztül."A hivatkozás által gerjesztett pofátlanság-erőtér olyan elemi erővel mászott az arcomba, hogy attól még egy dzsedi is hanyattvágta volna magát (tiszta szerencse, hogy forgószékben ülök): a link szövege ugyanis "http://www.raiffeisen.hu", de maga a hivatkozás a "http://www.raiffeisen-portal.com" címre mutat.A csoda csak akkor van, amikor az ember megadja a felhasználónevét, jelszavát, lábméretét, és eltűnik a honlap: nem marad semmi vissza. Szó szerint semmi. Még a nehezen összemelózott, összebizniszelt, összecsencselt pénzecske sem. Csak a világvége. Meg mindenki édesanyjának sűrű emlegetése. Ilyenkor illik megnyugodni, és elindulni a megvilágosodás, az anyagi javak teljes elutasítása felé. Vagy azonnal telefonálni az illetékes banknak. (Utóbbi talán kifizetődőbb, bár az előbbi sem rossz, feltéve, hogy nem fogadunk eddigi szexuális szokásainkkal ellentétes fogadalmakat.) Az már nem is tűnik fel senkinek, hogy hogyan lehet az, hogy egy banki jelszóbekérő nem https protokollon kommunikál. Az ilyeneknek kéne jól eltörni a kezét. Hogy rögtön két kezet törjünk és így a 100%-os rokkantsági segély reménye felé hajtsuk az esetleg emiatt munka nélkül maradó gonosz delikvenseket, hirtelen felindultságomból elkövetett blogpostom alapja az ehéten külhoni adathalász kollégák számomra okozott pár órás biztonsági bogárkergetése, aminek keretében kijavítottam egy biztonsági rést az egyik oldalamban, amin keresztül egy kedves kiscserkész megpróbált becsusszantani a kódba egy washingtoni pénzintézet pszeudóhonlapjára mutató linket. Mivel igazából nem tudtak mit kezdeni a kódommal (include nagyrészt megszűrte a bejövő információt), ezért írtak egy levelet, a szóbanforgó bank nevében, azzal a kéréssel, hogy adjuk ki a kódot biztonsági vizsgálatra. Ismételt, ámde már visszafogott, csak finoman cizellált nyelvtani gesztusok formájába pakolt édesanyázás következett részemről emailben a feladó felé. Na, azóta kínai tévé életérzés, se kép, se hang. Óvatosan az ilyen emailekkel. Előtte bankot felhívni, hír hitelességét leellenőrizni. A maximális paranoia nem azért jó, mert így könnyebben lehetünk mulderek és szkálik. De persze azért is. Update: reggelre befutott az Erste Bank levele is, ugyanazzal a szépreményű szöveggel. Már tudom, hogy ma mi lesz a téma a legtöbb médiában.
Régen nem volt bejegyzés magánügy témában, és nem is volt apropója, hiszen ezen a területen minden szép és jó szerencsére. Viszont nem tudom megállni, hogy meg ne mutassam Nektek az egyébként jellemzően sportórákból álló karóra gyűjteményem új, kicsit a környezetben renitens darabját, egy 17 köves Synchron szerkezetes Doxa képében, a '60-as évekből. Remélem lesz Közületek, aki egyet ért velem: ez az óra egyszerű, de nagyon szép.
Nem a véletlenek egybeesése miatt választottam a Programozás Törvényei közül a tizedik tételt decemberre. Az eddigiekben is, legyen szó kisebb munkákról, vagy egészen nagy projectekről, mindig az emberi tényező az, ami miatt csúszik a kiadás időpontja, és itt most nem kizárólag a megrendelői döntéshozatal elég gyenge lábakon lépegető gépezetére gondolok, hanem akár a munka készítőjére, jelen esetekben magamra is. Mert olyan nincs, hogy valami időpontra kész.
Azt szokták mondani, hogy aki szimultán több munkát végez, és nem született (többé-kevésbé) zseninek, az a szimultianizmusból kifolyólag egy idő után a munkavégzés nívóján is meglátszik. Így december elején, visszatekintve az elmúlt időszakra, rengeteg lemaradást kell elkönyvelnem, csak azért, mert egynéhány dolgot előnyben részesítettem. Ilyen például az új Median, amelyen már lassan fél éve munkálkodom. Az ötlet egy éve érlelődik már komolyan bennem, de csak az elmúlt hónapokban testesedett ki annyira, hogy mostanra a lelkesedésem kellőképpen kifejtett agyi impulzusok formájában tíz centivel a föld felett tartson - így most már elmondható, hogy a magánéleti szárnyalás mellett munkaügyekben is supermant játszom, annak ellenére, hogy igyekszem nem belelovallni magam semmibe, amíg az nem készpénz. A Median 7-ről könyvet tudnék lassan írni és valószínűleg fogok is, hiszen az új adminisztrációs felületem mellé adott szokásos felhasználói kézikönyv minimum a triplájára nővekszik derékbőségben. Jelen pillanatban a Median 7 az eddig általam tanult szakirányú nyelvek teljes, kicsit életműszagú összefésülése, hiszen az adminisztrációs felület az XHTML, CSS, XML, RSS, Javascript, PHP "nyelvek" orgiájára épül. Ádám barátom szerint az új Median talán még mos és vasal is, de ezt a megfelelő célhardver hiányában nem építettem bele a forráskódba. Az egyelőre 70%-ig kész munka durván 22.000 sornyi kódot emészt fel és terveim szerint abszolút kulcsrakész project lesz (felhasználó megvesz, otthon CD berak, webtárhelyre felmásol, telepítő elindít, örül). Visszatérve a bevezetéshez, ennek a munkának úgy fél éve el kellett volna készülnie, és ha csak egy fikarcnyit lettem volna annyira stílusos és elegáns, mint általában a munkákban mostanában szokásom lenni, akkor ezt a Vivace újraértelmezésével egyidőben elvégzem, de hát a diplomázás nem szép, de szükségszerűnek mondott folyamat. Csak széljegyzetként gondolom idefirkantani, hogy a Median 7 miatt alig marad másra időm, pedig a Gyöngyhalászokkal is van még munka, arról nem is beszélve, hogy a Darius R3-mal teljesen leálltam. Ezek persze lelkiismeret-furdalásokban kifejezhető mértékben zavarnak, de ha a Mediant nézem, valahogy elfelejtem a furdalásokat. (Nézzétek meg Ti is! Íme egy előzetes screenshot...)
Ha a munkafolyamatok másik oldalát, a megrendelői részt nézem, akkor mosolyogtató sztorik jutnak eszembe az utóbbi évekből - egyszerűen fantasztikus, hogy egyik-másik társulásban milyen káosz tud uralkodni. Az elvégzendő munka ugyanis általában a céghierarchia tetejéről indul, és a kiadott feladattal megbízott illetékes munkatárs szájíze szerint formálódik. Tehát, ha a cégvezető azt mondja, hogy valami legyen piros, de a munkatárs a piros színről őrzött emlékei egyértelműen a hupikék színben öltenek testet, és ezt nekem így adják napiparancsba, akkor valószínűleg én vagyok a színvak a cégvezető szemében. Volt egy cég, ahol csak hat illetékes munkatársat fogyasztottam el egy project levezénylése érdekében. Mire a megfelelő emberhez kerültem volna (azon túl, hogy párszor leordították a hajat a fejemről, mert ilyenkor mindig a megbízónak van igaza), az engem alkalmazó társulat bomlott fel. Ha kicsit tovább húzzák, valószínűleg híres türelmem is bomlásnak indult volna.
A szakmában töltött többéves tapasztalatom azt mondatja velem, hogy ha nem lennék matematikailag ennyire korlátok közé szorítva, akkor akár egy csinosnak nem nevezhető, sőt, kimondottan hosszú egyenletrendszerrel örvendeztethetném meg a világ szuicid-hajlamú informatikusait és döntéshozóit, bemutatva a project készítésének és a project kiadásának elhúzódásait, azok összefüggéseit és egymásrahatásait számszerűsítve, vagy gyökikszpluszipszilonosítva. Úgy gondolom, a világról alkotott idealista nézeteim miatt sem lettem matematikus, úgyhogy csupán annyit tudok mondani: x + 2 * 2 - vagyis a project kiadásának kitűzőtt időpontja minimum kétszer módosul, és ennek magyarázására, az ellenérvek cáfolatára minimum két, szakzsargonnal értelmetlenné tett kifogásnak illik lennie a tarsolyunkban.
Ebben a hónapban természetesen hűen a decemberi tételhez, kitérek egyik-másik elhíresült project csúszásának részletezésére, valamint szót szeretnék ejteni olyan fontosnak titulált dolgokról, minthogy a Karácsony akár a szeretet ünnepe is lehetne, ha hagynánk - vagy arról, hogy miért jó, ha az ember még nem tudja pontosan a szilveszteri menetrendet. Megpróbálok beletúrni kicsit a januári téma orrába is, flame-ként Kathy Sierra webkettőt rendetlenül hagyó írására, és talán már optimizmusomnak is reményt adhatok, ha azt mondom, hogy ebben a hónapban írok részletesen a Median 7 megjelenéséről. Ha pedig esetleg nem jelenik meg, már most tudok két okot.Remélem, hogy decemberben is számíthatok Rátok és a kommentjeitekre.
Talán még belefér a novemberi nosztalgiával negédes elmélkedéseim közé egy emlék a nagybetűs WWW-ről - csak azért, mert webisztán felhívta a figyelmünket arra, hogy nagyjából 16 éve, 1990 november elején lőtték fel a világ első HTML dokumentumláncolatát ("honlapját") a CERN szerverére.A weboldal az eredeti helyén ugyan már nem üzemel, de a http://www.w3.org/History/19921103-hypertext/hypertext/WWW/TheProject.html címen legjobb tudomásom szerint 1992 óta változtatás nélkül megtalálható. Respect.U.I.: A kép az első "webszerver" grafikus környezetéről készült (NeXT Cube).
Ismét szombat, ismét grafika óra. Multimédiás csoporttársaim számára a fényképezett tananyag, az elmaradhatatlan körítéssel továbbra is csak itt, csak most, csak Nektek. Katt ide a fényképekhez.Update: sikerült megválnom Acer n35 GPS-szel kombinált tenyérgépemtől, miután pár hónapja nagyon összeakasztottam a bajszomat az Acer hivatalos budapesti szervizével és emiatt tele lett az időjárás miatt egyelőre kérdőjeles hócipőm (konkrétan arra a cégre gondolok, amelyik az Örs Vezér téren úgymond "szolgáltat"). Vigyázat: Acert ne vegyetek, csak ha vidéken tudjátok szervizeltetni. Amire cseréltem: HP iPaq rz1710, amelyik a HP legkisebb tenyérgépe (amire nekem kell arra ez tökéletes), autós GPS egér, iGO 2006 + egy adag ropogós suska. A vevő is jól járt, mert egy rakás kiegészítőt kapott a cucchoz, szóval szerintem korrekt biznisz volt. OS X-en MissingSync segítségével überkirály a szinkronizálás, ajánlom mindenkinek!
Kedves multimédiások! Felkerültek az albumba a mai napon produkált, a tanárnő számára is egy szenvedésekkel teli, de rendkívüli fényekkel színezett grafika óra fényképes anyagának válogatott fénypontjai. Avagy: minden jó, ha tolltartó. Respect.A képeket sasi a vonatkozó albumban.
Ha van kedved és időd, kérlek olvasd el a többi bejegyzést is.
