Amennyiben sikerült felülkerekednetek a 2007-es esztendőre előirányzott apokaliptikus meglátásaimon (az eddig befutott kritikák szerint a szóbanforgó blogpostom miatti emésztőrendszeri zavarok jótékony hatása folytán pár napig még egy magabiztos fejhosszal vezetek Schobert Norbi előtt), könnyed lenyomatás gyanánt megpróbálnék rávilágítani néhány változtatásra itt, a csorge.hu berkein belül.
Egyrészt még a tavalyi év utolsó heteiben levettem a műsorról az "etc" menüpontot. Egyszerűen nem tartottam fontosnak már a kezdeti időszakhoz képest. Az ott elhelyezésre került dokumentumokat szívesen közreadom külön kérésre. Másrészt pedig "szósöl bukmárking" gyanánt az Általatok arra érdemesnek tartott blogpostjaimat mostantól a digg.com hivatkozásmegosztó site-on is publikálhatjátok, amit előre is köszönök, csakúgy, mint az eddig kapott rengeteg pozitív kritikát és dícséretet. Szóval: köszönöm!
Igyekeztem valamilyen szinten elfogadható adatokat szolgáltató (PI-like) statisztikát is pakolni a főoldal szélére, bár mint tudjuk, a PI nem egészen arról híres, hogy fénykorát élné. De erről majd később. Néhány mütyűrrel is gazdagodott az oldal: a GraphicPush jóvoltából néhány ikon, majd a Snap.com találmánya, a külső linkeket szövegdobozban megjelenítő kis vidzsit került elhelyezésre. Utóbbit minden honlaptulajdonosnak bátran ajánlom.
2007-ben is várom a hozzászólásaitokat, kritikáitokat a honlap külcsínével és belbecsével kapcsolatban - feltéve, ha az utóbbiból találtok említésre méltót.
Az évindító blogpostom címe kicsit utalás az Óév utolsó napjára, pezsgősüveg-petárda-földrengés tekintetében, de tulajdonképpen pöttyet borús előreutalás az előttünk álló év webes tendenciáira is. Ha akarnám, se tudnám véka alá rejteni a web2.0-vel szemben érzett csipetnyi szkepticizmusomat, annak ellenére, hogy aktív részese vagyok: véleményem szerint a valós közösség által elfogadott normák még nincsenek felkészülve (-ítve) arra, hogy a ma embere átlépjen a virtualitás kapuján. Elmondom pontosan, hogy mire gondolok.
Eltekintve néhány, az internetet jellemezni igyekvő - inkább az emocionális megközelítéstől induló - elképzeléstől, amelyek szerint ez az egész kizárólagosan az emberi elme szemüvegének lencsecseréje folytán következhetett be, a világháló az utóbbi egy-két évben teljes egészében átformálódott. Kathy Sierra például december elején szintén erről bloggolt, csak kicsit másfajta aspektusból próbált rámutatni az általam a továbbiakban megfogalmazni kívánt társadalmilag nyilvánvalóan szükségszerű tényre, hogy a web természetének megváltozása egyben a 21. századi embertömeg megosztottságát jelenti: ez egy pont, amikor az egyénnek el kell döntenie, hogy a 20. századot vagy 21. századot képviseli.
Nagyon velős történeti visszatekintést kell megejtenem a korrektség és nem csekély mértékben az érthetőség kedvéért. Nagyjából 1995 és 2001 között élte virágkorát a web 1.0, közismertebb nevén a dotcom-korszak. E kor - egy gazdasági spekulációra épülő lufit fújva - az internet első felvirágzásának gazdasági lehetőségeit próbálta maximalizálni: egymás után jelentek meg a különböző internet-alapú, a nyugati tőzsdékre épülő cégek, a dotcom-ok. Alapvetően három nagyobb technológiai halmazt igyekeztek körülhatárolni: internetes és hálózati infrastruktúrák, internetes eszközök és internet-központú fogyasztói honlapok. Tekintve, hogy az amerikai kereskedelmi kamara egy tanulmányában kimutatta, hogy az interneten történő forgalom minden századik napon duplázódik és így 2002-re az internetes kereskedelem egy 300.000.000.000 dolláros szektorrá növi ki magát, eszközellátottságban pedig végeredményben egy számítógépre volt a versenybe való bekapcsolódáshoz szükség, a harmadik halmaz erősen elhatárolódni látszott az első kettőtől, rengeteg embert bevonva az internetes kereskedelembe, tartalomszolgáltatásba. Ez a tanulmány volt az a spekuláció, amire tízezrek alapozták a jövőjüket és amely spekuláció az emberi tényező elutasításával bukott meg.
A dotcom-lufi gazdasági, társadalmi és technológiai hatásmechnanizmusok együttállása miatt növekedhetett, terebélyesedhetett... és pukkanhatott ki, ahogy a lufik általában, amikor túlfújják őket. A dotcom cégek nagyrésze még a korszak virágzása alatt tönkrement az óriások árnyékában, amelyek igyekeztek saját területükön monopolhelyzetbe kerülni, és végül ez vezetett a hanyatláshoz. A NASDAQ példátlan szárnyalása alig két év alatt zuhanórepülésbe csapott át: a pohár betelt, a rendszer összeomlott. Csak néhány, ismerős nevet említek: Amazon, CDNow, eBay, eToys, Freeinternet.com, Google, PayPal, Priceline.com, Yahoo - ezek nagyrésze a felvásárlásokkal tudták csak túlélni a korszak bukását.
A dotcom-korszak 6-7 éve alatt a webes technológia is rengeteget fejlődött: 1995-ben, amikor elkezdtem ismerkedni a honlapok működésével még jobbára csak fapados szövegszerkesztők álltak rendelkezésre a webes tartalom létrehozására, a szabványosítás mára pedig odáig juttatta a szoftverfejlesztést, hogy a honlapok elkészítését alapszinten gyerekjátékká szelidítve a közemberek kezébe adja. Ez azt eredményezte, hogy a webes szolgáltatások átalakultak: mára a webes kereskedelem konszolidálódott és inkább a társadalmi kötelékek erősítésére, a szakadékok áthidalására, kapcsolattartásra használják (-juk) a webtartalmak elkészítését.
Ahogy arról webisztánban is számot adtak, Keith Teare írása nyomán tanui lehetünk a web eldombosodásának. Ez azt jelenti, hogy az ugrópontoknak használt portálok ("hegyek") látogatásával keltett "internetezés" élménye ("érzete") ezek kikerülésével és az internetes közösségek ("völgyek") egymáshoz csatolásával növekedik tovább. E dombosodás a dotcom-korszak utóéletének teljes végét ugyan nem jelenti, de az újabb lufi fújásának folyamatát jelentősen lelassítja, ugyanakkor helyet ad mindenkinek, aki a weben találja meg az önkifejezés eszközét. Csak pár példa: a community-builder (Myspace, Passado, iWiW, Digg, új Netscape) és a médiaközpontú (YouTube, flickr és blogok, vlogok és podcast-ok milliói) honlapok egymás után nőnek ki a földből, egyelőre rendületlen sikerrel - mögöttük olyan új technológiákkal vagy már gyakorlatban bizonyított technológiák együtthatóival, amelyek a fejlesztőket is fejlődésre készteti. Előtérbe kerül a személy, háttérbe szorul a szolgáltatás, amely a felhasználó önkifejezésének eszközévé alacsonyodik. Ennek egyértelmű csúcspontja 2006 volt, amikor az év embere Mi voltunk.
Ez kizárólag saját meglátás, de szerintem a web jövőbeni arcait nem kizárólag technológiai gátak áttörése fogja formálni, mint ahogy sokan gondolják például a dombosodás köpönyegébe bújtatott szemantikus web kapcsán, hanem a társadalom informatikai írástudásának, vagy legalábbis viszonyulásának megváltozása: innentől nem a technológia szabja meg az egyén korlátait, hanem fordítva: az informatikai társadalom húzza maga után a technológiát és készteti azt folyamatos megújulásra.
Kétségtelen, hogy lesz újabb lufi: a web2.0 lufija. Ahogy a bevezetőben is írtam, az embertömegnek el kell döntenie, hogy melyik ideológiát követi, ez pedig súlyos erkölcsi, morális válságba csaphat át bizonyos feszültségi szint elérése után, főként egy olyan anyagi világban, ahol a tetteink és személyiségünk a saját virtuális képünk, illetve a bennünket körülvevő community alapján ítéltetnek meg - gondoljunk itt csak arra, hogy egyre több cég engedi be humán erőforrással kapcsolatos döntéshozatalába a community builder honlapokon található információkat. A web2.0 most még a valóságos élet pillanatainak megosztásáról szól, később ez válhat a valóságos életté. A web elkezdi presszionálni az egyént, a virtuális tér egyre inkább hat valóságosan a közösség életére, miközben a valóságos emberi kapcsolatok megmerevednek és szétszakadnak online és offline kapcsolatokra vagy a szolgáltatások (szolgáltatók) megszünésével a közösség felbomlik - holott az eredeti elképzelés pontosan ennek ellenkezője. Amíg a dotcom-korszak a gazdasági válság újkori változata volt, addig a web2.0 az egyén és a közösség válsága lehet. Ugyanakkor elvitathatatlan tény, hogy a web fejlődése csak az új válságokon keresztül értelmezhető újra.
Véleményem tehát, hogy a web2.0 kifejezés - visszakapcsolódva Kathy Sierra fejtegéséhez a "buzzword vagy zsargon" kérdéséhez az új web vetületében - elvonatkoztatva a hagyományos értelmezéstől, egyszerre zsargon és buzzword: zsargon, amit a kezdetektől fogva értünk és használunk vagy nem értünk, de valamilyen véleményt alkotunk róla (mint ahogy talán most én is teszem) - és buzzword, aminek figyelmeztetnie kell mindenkit: a dotcom-éra bukásának tanulságait le kell vonni és szem előtt kell tartani a web új arcainak megrajzolásakor, ügyelve a mértékletes vonásokra.
Annak ellenére, hogy Corvinus-os tanáraim jobbára (majdnem) mindent elkövettek abban a hiú és ugyanakkor csalfa reményben, hogy engem valamilyen szinten az államigazgatási szférába pakoljanak, vagy legalábbis eme törekvéseiket igazolva papírt állítsanak ki emlékül (ami végülis megtörtént), meghagynám az évértékelés díszes szokását a tisztelt és kevésbé tisztelt, parlamenti képviselőknek és nagyon röviden, tömören, az unalomig túlhajtogatott klisével búcsúznék 2006-ban Tőletek:sikerekben gazdag, boldog, az összes eddiginél boldogabb Új Esztendőt kívánok Nektek és egyúttal köszönöm, hogy négy hónapos fennállása alatt honlapomat 656 alkalommal tiszteltétek meg kitűntető figyelmetekkel! Remélem, hogy 2007-ben is számíthatok Rátok! Bye bye, 2006.Update (01 / 01, 07): az elfogyasztott pezsgőmennyiség leküzdését követően bátran állítom, hogy az utóbbi 26 év egyik legjobb szilveszteri partiját sikerült összehozni: jó társaságot, jó zenét szerettünk volna. És ezért itthon maradtunk kettecskén. Mert így is lehet.
Bájgli- és rövidital-mérgezéssel kajakómába került, és a két ünnep közötti első munkanap, de elsősorban a főnök (felettes hiányában partner vagy családtag) lesajnáló tekintetének hatására fokozatosan magához térő környezetérzékelésünknek köszönhetően a használhatatlan ajándékok keltette nedves szemüregek és időközben a testen előkerülő plusz kilók tömegén keresztül felsejlhet néminemű emlék a Karácsony előtti homályos időszakról, amikor az emberek kikelve magukból rohantak összevissza, hogy megbosszulva az esetleges használhatatlan ajándékokat, hasonlóan hasznavehetetlen és kifejezetten izléstelen ajándékokkal örvendeztessék meg szeretteiket és nemszeretteiket. Erre a zűrzavaros, esetenként hisztérikus, de visszatekintve mindenképpen groteszk utópiába hajló időszakra emlékeznék meg nagyon röviden ebben a naplóbejegyzésben.
Azon szerencséseknek, akik nem kaptak és próbáltak nem venni használhatatlan, izléstelen ajándékokat (konkrétan ide sorolom magamat is), a gondos ötletbeszerzési körutak alkalmával szembesülniük kellett a magyar reklámipar csalárdságaival. Például az egyik piros-fekete színben pompázó elektronikai üzletlánc reklámja szerint náluk úrnak és gazdagnak érezhetem magam, amint malátapálinkámat kortyolgatva heverek a HDTV előtt, amíg az asszonykám a bevásárlókocsiba kényelmesen begyűjti a megvásárolni kívánt termékeket. Eközben természetesen egy eladó minimum ott áll mellettem, hátra tett kézzel, ugrásra hangolva. Ebből kifolyólag az embernek olyan érzése lehet, hogy a szilveszti bulit is ebben az üzletben akarja megtartani, hiszen a jófej emberek és a bőség zavara egyszerre veszik körül. Sőt, hogy tovább menjek, rögtön itt kellene felállítani a fát is, meghívni a családot, hadd örüljön mindenki. Hogy egy klasszikust idézzek, mert hülye azért nem vagyok: csupán 20 percet vártam a kígyózó sorban, amíg egyáltalán oda jutottam (hova máshova), hogy az ominózus üzletbe tiszteletem tehessem a direkt bujkáló dolgozóknak, akik nemhogy mellettem nem álltak, de sehol sem. Természetesen a polcok üresek voltak, csakúgy, mint a kasszánál kényelmesen munkálkodó, közben mobiltelefonján süteményreceptet diktáló hölgyemény arckifejezése, akihez való eljutásom kálváriája (miközben megvívtam a magam háborúját egy paprikás hangulatban leledző hatvanas egyszervolt úriasszonnyal, aki szintén nem gondolta magát hülyének) mintegy 40 percet ölelt fel. A nyomorgás közepette úrnak, a pénztártól való távozás után gazdagnak nem éreztem magam.
Hasonló tömeg fogadott az illatszerrel foglalkozó kereskedelmi egységek házatáján is, ahol az amúgy általánosan mérhető ösztrogénszintet a tesztoszteron nagyon durván kezdte el felülről gyalázni. Tanácstalan arcú férfitársaim a különböző kencéket forgatva, a hátoldalon olvasható leírások rejtjeleinek megfejtésére tett erőfeszítések közepette próbáltak eljutni valamiféle nirvana-közeli állapotba. Mert valljuk be, vannak fontosabb dolgok is egy pasi életében, mint nyomonkövetni az francia kenceipar leleményességeinek fejlődését.
Érdekes módon, a kisebb boltokat elkerülte a Karácsonyi roham. A családi vállalkozásban például magunknak csináltunk programokat, ami már majdnem odáig fajult, hogy eljátszottuk a vásárlási mechanizmust. Gyakorlásképpen. A mobilstandoknál is elég nagy volt az üresség. A Nyugati téren álló bevásárlóközpontban lévő egyik mobilstandnál most olyan csend honolt, hogy nem is értettem, miért vesznek észre ilyen gyorsan. Aztán felvilágosítottak: nem véletlenül vártam 20 percet két emelettel feljebb. Talán majd most kicsit magukhoz térnek az igazán kis kereskedők is. Ha mástól nem, a kajakómából való visszatérés miatt.
Az újévi fogadalmakat követően egy egész évig gondolkodhatunk az ok-okozati összefüggések ügyes összetologatásán, amelynek eredményeként egy új halmazelmélet kialakulása odáig fajul, hogy tökéletesen és hihetően el tudjuk magyarázni környezetünknek, hogy miért volt szükségszerű megszegni (a körülmények hatására) ezeket a fogadalmakat. Személy szerint december 25-én reggel arra ébredtem, hogy jövőre megfogadhatnánk, hogy nem veszünk egymásnak ajándékokat, hiszen az az ajándék, ha együtt lehetünk ilyenkor a családdal és a barátokkal. Mert hülye azért ennyire én sem vagyok.
(Csak zárójelben: a honlapom valamiért irtóóózatosan belassult az utóbbi napokban. A probléma megoldása folyamatban, türelmeteket előre is köszönöm!) Update (12 / 31, 06): a lassulási probléma megszűnt, köszönöm az illetékeseknek!
Nem állítom, hogy rendelkeznék bármilyen jövőbelátó vagy legalább korrektül saccoló képességgel, de a decemberi tétellel a szoftverek csúszásával kapcsolatban elég kellemes pontossággal éreztem rá az elmúlt pár nap (hét) történésére.
Ma reggel az a kósza hír röppent fel, miszerint a nap folyamán az Apple bejelenti a már hónapok óta várt mobilját, az iPhone-t. Pár óra múlva módosítottak a híren: az Apple mégsem jelenti be ma az iPhone-t. Apple helyett Linksys, mobil helyett VoIP, egyébként minden adat stimmel. (Update: az Apple iPhone-ja mégsem iPhone lesz - a védjegyet ugyanis az Infogear jegyezte, azt meg felvásárolta a Cisco-Linksys.) Nem tudom, az Apple meddig blamálja még magát az iPhone-nal, bár lehet, hogy ezt az örvényt is a fogyasztók kavarták a pohárban - mint mindig.
Szintén ebben a hónapban derült ki, hogy a Microsoft iPod riválisa, a Zune mégsem iPod rivális (inkább valami olyasmi) és mégsem kompatibilis a WMA formátumot támogató webáruházakkal. Kompatibilitás, eh, miaz?
Ismét Redmondból származó csúszás a hónap elején megjelent új Windows generáció, a mégsem-Longhorn, mégis-Vista. Az új operációs rendszer ebben az évben mégsem lesz elérhető a közönséges felhasználók számára, bár az ötféle release már hónapok óta ismeretes. Mindezek ellenére én nem tudom hibáztatni a Microsoft-ot: elég nehéz lehet olyan általános célú operációs rendszert írni, aminek minden vason futnia kell. Az is kiderült, hogy a Vista mégsem feltörhetetlen, tehát nem kell attól félnünk, hogy üresek lesznek a fájlmegosztó rendszerek Windows mappái.
Steve Jobs Keynote 2006
Ha már operációs rendszerekről esik szó, bátorkodtam utánanézni az utóbbi évek termésének, a jövő év elejéig bezárólagosan a spekuláció szerény keretei közé szorítva. A végkövetkeztetést szerintem mindenki vonja le maga. Íme:
- 2000: AtheOS, Mac OS 9 (Classic), MorphOS, Windows 2000 és Windows ME (és bár számszerűleg a Microsoft két oprendszert is piacra dobott, ebből gyakorlatilag ME használhatatlan volt)
- 2001: Amiga OS 4.0, Mac OSX 10.0 (Cheetah) és 10.1 (Puma), Windows XP Home és Pro, z/OS
- 2002: Windows XP (64-bites kiadás), Syllable, Mac OSX 10.2 (Jaguar)
- 2003: Windows Server 2003, Windows XP (64 bites kiadás a Server 2003 alapjain), Mac OSX 10.3 (Panther)
- 2004: Windows XP Media Center Edition
- 2005: Windows XP Professional x64 Edition, Mac OS X 10.4 (Tiger)
- 2006: Windows Vista Corporate Edition
- 2007: Windows Vista, Mac OS X 10.5 (Leopard)
Az Adobe-ra is rájár a rúd, a Creative Suite 3 az idén mégsem jelenik meg - bár hozzá kell tenni, hogy a múlt héten az Adobe szépített azzal, hogy kiadta a Photoshop CS3 beta verzióját, ami az új fícsörök mellett az Intel procis Mac-ekre optimalizált motort is megvillantja. A beta csomag, hogy a címhez hű maradhassak, mégsem tartalmazza a Macromediától megvásárolt szoftvereket. Talán jövőre.
Számomra 2007 első övön alulija kis hazánkból származik: a Vatera januártól csak a bankkártyával rendelkező felhasználókat engedi az értékesítéshez - a kamu felhasználók kiszűrésére az ötlet jeles, a megoldás elégtelen. A Vatera mégsem lesz 2007-ben a leglátogatottabb magyar web1.0 site.
Csak zárójelben jegyzem meg, hogy nagy valószínűséggel a saját fejlesztésű Median mégsem jelenik meg 2006-ban. Ennek okai lajstromba nem vehető terjedelmet ölelnek fel - talán mégsem kellene folyamatosan blogpostokat irogatnom. Vagy mégis.
Kedves Multimédiások! A tegnapi fantasztikusan hosszúra szabott adatvédelem előadás anyagát ("feltenném a Nívóra, ha fel tudnám tenni és fel tudnám tenni, ha fel akarnám tenni") Csaba jóvoltából ide kattintva tudjátok letölteni. Kellemes eregyenlő szumma (kisté eleme nagytének) pékistéindex szorozva dékistéindexszel bogarászást Nektek!
Ha van kedved és időd, kérlek olvasd el a többi bejegyzést is.
