Csörge Szabolcs József blogja

CSÖRGE SZABOLCS JÓZSEF BLOGJA

PENTAXOKRÓL, FOTÓZÁSRÓL ÉS EGYEBEKRŐL KÖNNYEDÉN

- 73. OLDAL -

BYE BYE, 2006

Annak ellenére, hogy Corvinus-os tanáraim jobbára (majdnem) mindent elkövettek abban a hiú és ugyanakkor csalfa reményben, hogy engem valamilyen szinten az államigazgatási szférába pakoljanak, vagy legalábbis eme törekvéseiket igazolva papírt állítsanak ki emlékül (ami végülis megtörtént), meghagynám az évértékelés díszes szokását a tisztelt és kevésbé tisztelt, parlamenti képviselőknek és nagyon röviden, tömören, az unalomig túlhajtogatott klisével búcsúznék 2006-ban Tőletek:sikerekben gazdag, boldog, az összes eddiginél boldogabb Új Esztendőt kívánok Nektek és egyúttal köszönöm, hogy négy hónapos fennállása alatt honlapomat 656 alkalommal tiszteltétek meg kitűntető figyelmetekkel! Remélem, hogy 2007-ben is számíthatok Rátok! Bye bye, 2006.Update (01 / 01, 07): az elfogyasztott pezsgőmennyiség leküzdését követően bátran állítom, hogy az utóbbi 26 év egyik legjobb szilveszteri partiját sikerült összehozni: jó társaságot, jó zenét szerettünk volna. És ezért itthon maradtunk kettecskén. Mert így is lehet.

BÁRMELYIK PILLANATBAN

Helyzetjelentés Budapestről: itt ülök a tejszín közepén. Bármelyik pillanatban havazhat.

LEVEZETÉS

Bájgli- és rövidital-mérgezéssel kajakómába került, és a két ünnep közötti első munkanap, de elsősorban a főnök (felettes hiányában partner vagy családtag) lesajnáló tekintetének hatására fokozatosan magához térő környezetérzékelésünknek köszönhetően a használhatatlan ajándékok keltette nedves szemüregek és időközben a testen előkerülő plusz kilók tömegén keresztül felsejlhet néminemű emlék a Karácsony előtti homályos időszakról, amikor az emberek kikelve magukból rohantak összevissza, hogy megbosszulva az esetleges használhatatlan ajándékokat, hasonlóan hasznavehetetlen és kifejezetten izléstelen ajándékokkal örvendeztessék meg szeretteiket és nemszeretteiket. Erre a zűrzavaros, esetenként hisztérikus, de visszatekintve mindenképpen groteszk utópiába hajló időszakra emlékeznék meg nagyon röviden ebben a naplóbejegyzésben. Azon szerencséseknek, akik nem kaptak és próbáltak nem venni használhatatlan, izléstelen ajándékokat (konkrétan ide sorolom magamat is), a gondos ötletbeszerzési körutak alkalmával szembesülniük kellett a magyar reklámipar csalárdságaival. Például az egyik piros-fekete színben pompázó elektronikai üzletlánc reklámja szerint náluk úrnak és gazdagnak érezhetem magam, amint malátapálinkámat kortyolgatva heverek a HDTV előtt, amíg az asszonykám a bevásárlókocsiba kényelmesen begyűjti a megvásárolni kívánt termékeket. Eközben természetesen egy eladó minimum ott áll mellettem, hátra tett kézzel, ugrásra hangolva. Ebből kifolyólag az embernek olyan érzése lehet, hogy a szilveszti bulit is ebben az üzletben akarja megtartani, hiszen a jófej emberek és a bőség zavara egyszerre veszik körül. Sőt, hogy tovább menjek, rögtön itt kellene felállítani a fát is, meghívni a családot, hadd örüljön mindenki. Hogy egy klasszikust idézzek, mert hülye azért nem vagyok: csupán 20 percet vártam a kígyózó sorban, amíg egyáltalán oda jutottam (hova máshova), hogy az ominózus üzletbe tiszteletem tehessem a direkt bujkáló dolgozóknak, akik nemhogy mellettem nem álltak, de sehol sem. Természetesen a polcok üresek voltak, csakúgy, mint a kasszánál kényelmesen munkálkodó, közben mobiltelefonján süteményreceptet diktáló hölgyemény arckifejezése, akihez való eljutásom kálváriája (miközben megvívtam a magam háborúját egy paprikás hangulatban leledző hatvanas egyszervolt úriasszonnyal, aki szintén nem gondolta magát hülyének) mintegy 40 percet ölelt fel. A nyomorgás közepette úrnak, a pénztártól való távozás után gazdagnak nem éreztem magam. Hasonló tömeg fogadott az illatszerrel foglalkozó kereskedelmi egységek házatáján is, ahol az amúgy általánosan mérhető ösztrogénszintet a tesztoszteron nagyon durván kezdte el felülről gyalázni. Tanácstalan arcú férfitársaim a különböző kencéket forgatva, a hátoldalon olvasható leírások rejtjeleinek megfejtésére tett erőfeszítések közepette próbáltak eljutni valamiféle nirvana-közeli állapotba. Mert valljuk be, vannak fontosabb dolgok is egy pasi életében, mint nyomonkövetni az francia kenceipar leleményességeinek fejlődését. Érdekes módon, a kisebb boltokat elkerülte a Karácsonyi roham. A családi vállalkozásban például magunknak csináltunk programokat, ami már majdnem odáig fajult, hogy eljátszottuk a vásárlási mechanizmust. Gyakorlásképpen. A mobilstandoknál is elég nagy volt az üresség. A Nyugati téren álló bevásárlóközpontban lévő egyik mobilstandnál most olyan csend honolt, hogy nem is értettem, miért vesznek észre ilyen gyorsan. Aztán felvilágosítottak: nem véletlenül vártam 20 percet két emelettel feljebb. Talán majd most kicsit magukhoz térnek az igazán kis kereskedők is. Ha mástól nem, a kajakómából való visszatérés miatt. Az újévi fogadalmakat követően egy egész évig gondolkodhatunk az ok-okozati összefüggések ügyes összetologatásán, amelynek eredményeként egy új halmazelmélet kialakulása odáig fajul, hogy tökéletesen és hihetően el tudjuk magyarázni környezetünknek, hogy miért volt szükségszerű megszegni (a körülmények hatására) ezeket a fogadalmakat. Személy szerint december 25-én reggel arra ébredtem, hogy jövőre megfogadhatnánk, hogy nem veszünk egymásnak ajándékokat, hiszen az az ajándék, ha együtt lehetünk ilyenkor a családdal és a barátokkal. Mert hülye azért ennyire én sem vagyok. (Csak zárójelben: a honlapom valamiért irtóóózatosan belassult az utóbbi napokban. A probléma megoldása folyamatban, türelmeteket előre is köszönöm!) Update (12 / 31, 06): a lassulási probléma megszűnt, köszönöm az illetékeseknek!

KELLEMES ÜNNEPEKET!

Minden kedves blogolvasómnak ezúton kívánok békés, szeretetben gazdag Ünnepeket!

MÉGSEM

Nem állítom, hogy rendelkeznék bármilyen jövőbelátó vagy legalább korrektül saccoló képességgel, de a decemberi tétellel a szoftverek csúszásával kapcsolatban elég kellemes pontossággal éreztem rá az elmúlt pár nap (hét) történésére. Ma reggel az a kósza hír röppent fel, miszerint a nap folyamán az Apple bejelenti a már hónapok óta várt mobilját, az iPhone-t. Pár óra múlva módosítottak a híren: az Apple mégsem jelenti be ma az iPhone-t. Apple helyett Linksys, mobil helyett VoIP, egyébként minden adat stimmel. (Update: az Apple iPhone-ja mégsem iPhone lesz - a védjegyet ugyanis az Infogear jegyezte, azt meg felvásárolta a Cisco-Linksys.) Nem tudom, az Apple meddig blamálja még magát az iPhone-nal, bár lehet, hogy ezt az örvényt is a fogyasztók kavarták a pohárban - mint mindig. Szintén ebben a hónapban derült ki, hogy a Microsoft iPod riválisa, a Zune mégsem iPod rivális (inkább valami olyasmi) és mégsem kompatibilis a WMA formátumot támogató webáruházakkal. Kompatibilitás, eh, miaz? Ismét Redmondból származó csúszás a hónap elején megjelent új Windows generáció, a mégsem-Longhorn, mégis-Vista. Az új operációs rendszer ebben az évben mégsem lesz elérhető a közönséges felhasználók számára, bár az ötféle release már hónapok óta ismeretes. Mindezek ellenére én nem tudom hibáztatni a Microsoft-ot: elég nehéz lehet olyan általános célú operációs rendszert írni, aminek minden vason futnia kell. Az is kiderült, hogy a Vista mégsem feltörhetetlen, tehát nem kell attól félnünk, hogy üresek lesznek a fájlmegosztó rendszerek Windows mappái. Steve Jobs Keynote 2006 Ha már operációs rendszerekről esik szó, bátorkodtam utánanézni az utóbbi évek termésének, a jövő év elejéig bezárólagosan a spekuláció szerény keretei közé szorítva. A végkövetkeztetést szerintem mindenki vonja le maga. Íme: - 2000: AtheOS, Mac OS 9 (Classic), MorphOS, Windows 2000 és Windows ME (és bár számszerűleg a Microsoft két oprendszert is piacra dobott, ebből gyakorlatilag ME használhatatlan volt) - 2001: Amiga OS 4.0, Mac OSX 10.0 (Cheetah) és 10.1 (Puma), Windows XP Home és Pro, z/OS - 2002: Windows XP (64-bites kiadás), Syllable, Mac OSX 10.2 (Jaguar) - 2003: Windows Server 2003, Windows XP (64 bites kiadás a Server 2003 alapjain), Mac OSX 10.3 (Panther) - 2004: Windows XP Media Center Edition - 2005: Windows XP Professional x64 Edition, Mac OS X 10.4 (Tiger) - 2006: Windows Vista Corporate Edition - 2007: Windows Vista, Mac OS X 10.5 (Leopard) Az Adobe-ra is rájár a rúd, a Creative Suite 3 az idén mégsem jelenik meg - bár hozzá kell tenni, hogy a múlt héten az Adobe szépített azzal, hogy kiadta a Photoshop CS3 beta verzióját, ami az új fícsörök mellett az Intel procis Mac-ekre optimalizált motort is megvillantja. A beta csomag, hogy a címhez hű maradhassak, mégsem tartalmazza a Macromediától megvásárolt szoftvereket. Talán jövőre. Számomra 2007 első övön alulija kis hazánkból származik: a Vatera januártól csak a bankkártyával rendelkező felhasználókat engedi az értékesítéshez - a kamu felhasználók kiszűrésére az ötlet jeles, a megoldás elégtelen. A Vatera mégsem lesz 2007-ben a leglátogatottabb magyar web1.0 site. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy nagy valószínűséggel a saját fejlesztésű Median mégsem jelenik meg 2006-ban. Ennek okai lajstromba nem vehető terjedelmet ölelnek fel - talán mégsem kellene folyamatosan blogpostokat irogatnom. Vagy mégis.


ADATVÉDELEM

Kedves Multimédiások! A tegnapi fantasztikusan hosszúra szabott adatvédelem előadás anyagát ("feltenném a Nívóra, ha fel tudnám tenni és fel tudnám tenni, ha fel akarnám tenni") Csaba jóvoltából ide kattintva tudjátok letölteni. Kellemes eregyenlő szumma (kisté eleme nagytének) pékistéindex szorozva dékistéindexszel bogarászást Nektek!

KEZDŐDIK

Az elmúlt hetek negatív pólus - nulla szakaszra módosult társadalmi morálingadozása tökéletesen azt mutatja, amit a naptár: kicsivel több, mint egy hét múlva itt a Karácsony, és kezdődik az igazi, durva tolongás bevásárlóközponton innen és túl. Az utak életveszélyesek, pedig még csak nem is esett le az erősen ittas mozgáskoordinációra emlékeztető végeredményt produkáló hó, havaseső, jégeső, ónos eső, kisebbségek gyermekei: a gyalogosok az úttesten lófrálnak (a kategóriagyőztes embertípusom a babakocsit toló anyuka a kétsávos úton), az autók a járdán kolbászolnak, a parkolóhelyekért "első vérig" jellegű szóváltások csattannak a szájakból kiesve a hallójáratokon keresztüljutva a dobhártyákon.A héten ölre mentem egy ritkás hajú, nemsovány testfelépítésű, pikáppos úrral, aki úgy gondolta, hogy az üzletünk "áruszállítás" táblája szépen mutatna a szintén nemkicsi gépjárműve alatt - a rendkívül udvarias felszólításomra, amelynek keretében megkértem, hogy máshová parkírozza az egyik japán gépkocsigyártó fémjelezte tankját, ő egy kifejezetten mosolygósra és barátságosra sikeredett "öcsi, szájbarúglak, wazze" válasszal nyugtázta, hogy hallotta a kérésemet, egyszersmint tudtomra hozta, hogy nem áll szándékában más helyet keresni. Szerencsére pár horzsolással és néhány óráig habzó szájjal megúsztam a történetet - végül csak magamra voltam dühös a rám szokatlan felelőtlenség miatt, amivel az esetet kezeltem, mert lehetett volna rosszabb is az eredmény és nem szeretném, ha a hosszú évek során, amerikai életmódmagazinok segítségével gondosan felépített vízióm az intenzívosztály nővérkéiről egy ilyen kaland folytán válna köddé. (Idén Karácsonyra elnézést kérek.)Végkövetkeztetés, hogy a december végi lendületlenül shopni akaró őrültség alól senki se lehet kivétel, mindenki plusz valaki a tömegben, akárhogy is tolongunk. Szocio-okosan szólva: a tömeg mi vagyunk. Harcosokklubjásan szólva: a tömeg fortyogó epéje vagyunk. Akárhogy is szóljunk, próbáljunk meg egymásra vigyázni: a naptár szerint közel a szeretet ünnepe.

Ha van kedved és időd, kérlek olvasd el a többi bejegyzést is.

« Vissza   1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   49   50   51   52   53   54   55   56   57   58   59   60   61   62   63   64   65   66   67   68   69   70   71   72   73   74   75   76   77   Előre »