Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok Mindenkinek! A Hölgyeknek sok locsolót, az Uraknak sok locsolást - ez egyébként is olyan mozzanata az évnek, amikor tipikusan igaz a mondás, hogy aki nőket akar látni, az menjen a napozóba, aki férfiakat, az menjen a gőzfürdőbe - a lényeg, hogy menjünk valahová! :o)
Petivel és Cocóval ma meglátogattuk a négyes metró építkezését - és miközben Peti a fúrófejjel játszott, Cocó a telefonáló hölgyeket molesztálta. Nálam meg egészen véletlenül volt fényképezőgép. :o)
Iszonyú sok dolog vonja el hetek óta a figyelmemet a honlapomtól, gyakorlatilag szusszanásnyi időm sincs. Igyekszem minél előbb pótolni a hiányosságokat - ezt a sokak által kért "HDR szakácskönyv" összedobásával kezdtem, aminek apropóján összeheggesztettem a már régen eltervezett - hírportáloktól kölcsönvett - lead-szerű megoldást, így a hosszabb írásoknak csak egy részét látjátok majd a nyitóoldalon, amin a "Tovább" hivatkozásra való kattogással tudjátok átverekedni magatokat. Remélhetőleg így azon kedves Barátaim is élvezhetőbbnek találják az itt töltött perceket, akik egyébként a hosszabb szösszenetek átolvasását fáradtságos munkának találják ("Kis fürdőkacsává alakuló" Peti, hogy mást ne mondjak). :o)
Lelkiismeretfurdalásom a hetek óta tartó ígérgetés következtében a mai szép este eszkalálódott olyan fokig, hogy előkaparjam a szövegszerkesztőt, és egy többé-kevéssé használható, inkább csak saját tapasztalatokon alapuló leírást rettyintsek össze a HDR-ről. Egyrészt azokat az illúzióteremtő fellegeket szeretném eloszlatni a technika egéről, amiket a Nagyérdemű egy-egy felvétel láttán odafújni hajlamos - de igyekszem kézzelfoghatóbb tippekkel is szolgálni. Előre kérek elnézést azért, mert konyhanyelven fogok fogalmazni - nem abbéli hiedelmeimből kifolyólag, hogy a szaknyelv esetleg értelmét veszítené, hanem azon profán okból, hogy egyszerűen a szakzsargonban való járatlanságom jelentősebb mértékben csorbítaná az érthetőséget (és egyben a szavahihetőséget).Tovább...
Most komolyan! Miért jelölnek be olyan közösségépítő oldalakon, amiken jelzésszinten vagyok jelen olyan egyedek, akiknél nem tudom eldönteni, hogy a dátum a delikvens adatlapján a születési dátum vagy a csatlakozás dátuma és amikor irogatok, hogy miahelyzethogyityeg, akkor szó nélkül visszavonják a jelölést? Ennél már csak az a megoldás tetszik a legjobban, amikor bejelöl egy ismerős, aztán két nap múlva úgy dönt, hogy mégsem ismer. Tanulság: 1. ha azt akarom, hogy ismerjenek, maradjak szép és kevésbé okos; 2. sose tudhatom, melyik ismerősömnél merítem ki az ismerős fogalmát. Asszem ezért maradtam nem kimondottan szép és kevéssé ismert. Teljes csőd, ami a hazai "gyűjtsünk még egy ismerőst" oldalakon közösségépítés címszó alatt folyik, pedig jó lenne az ötlet. És ha már itt tartunk, mindennapi mocsok ez.
Megnéztük a 300-at. Azóta nehezen találok szavakat. A "tökéletes" jelző talán túlzónak tűnhet, de inkább a lecsúfolása lenne. Ha azt mondom, hogy ez a film minden, ami benne volt és ami hiányzott a Sin Cityből, akkor a legjobban körülírtam a moziteremben töltött két órát. Ezért a filmért érdemes megvenni a méregdrága High Definition házimozikat, brutál erősítők végén lógó méretes tornyokat és a HDTV korongot, ha majd lesz (mert miért ne lenne majd...). Lehet, hogy ráveszem Julcsit, hogy jövő héten nézzük meg újra - pedig ilyet még egy filmmel sem tettem. Soha. Kötelező darab. Mindenkinek.
Ma az a megtiszteltetés ért, hogy két fotóm is bekerült a flickr Explore oldalára. Rettentő hálás vagyok Mindenkinek, aki gondolataival gazdagította képeimet. Update (03 / 22, 06): másnapra megérkezett a harmadik is. :o)Update (03 / 25, 06): végül pedig a negyedik. :o)) (Tovább nem update-elem ezt a blogpost-ot. Istibizi.)
Bár a tavasz-tél meccs továbbra is pötty késésekkel igyekszik kiegyenlíteni a pillanatnyi állást, a héten a tavasz kellemesen kerekedett a tél és országunk fölé, így matematikailag is igazolható módon növekedett a hőmérő higanyszálával egyenes arányosságban a jókedv - még akkor is, ha előzetesen gyanított és utólagosan sajnos igazolt sejtések irányultak arra, hogy októberi mintára egyesek ismét azt gondolják majd, hogy országot csak úgy lehet építeni, hogy előtte rombolni kell. Mindazok, akik nem így gondolták és megtehették, valamilyen közlekedési járműre szállva sietősen elhagyták a fővárost, hogy a lehető legbékésebben ünnepelhessék a március 15-ét - mi például egy nagyon klassz napot töltöttünk Esztergomban -, aminek az lett az elsődleges következménye, hogy péntek estére a mozitermekben nyugodtan lehetett heverészni, majd a Faun labirintusában megfáradt idegrendszerünket egy, amúgy felkapott és kizárólag asztalfoglalással működő kávézó - étteremben egyedüli vendégként kettecskén romantikázni és tömni elpilledt testünket tatárbeefsteak-kel, császármorzsával vagy egyéb földi jókkal. Az üresedés szombat reggelig tartott - legalábbis mi így láttuk: aznapra volt előirányozva tudniillik a tavaszi Falk Art Fórum. Az egy négyzetméterre eső érdeklődők számából gyököt vonva se jött volna ki kis szám, és nem áll távol az igazságtól az sem, hogy az első ezer embernek még köszöntem, aztán már csak annak, aki köszönt. A délután már inkább egy Presser dalhoz hasonlított: gyorsan elillant a jó idő, leléptek a zenészek és a csitri hostesslányok. Talán pont együtt - ha az ember fáradt, nem számít, mennyien vannak körülötte: az üresedés pont addig tart, amíg haza nem ér.
