EGY PIHE AZ EZER SZÖSZ KÖZÖTT

CSÖRGE SZABOLCS JÓZSEF BLOGJA FOTÓZÁSRÓL ÉS EGYEBEKRŐL KÖNNYEDÉN

- 7. OLDAL -

EGY GONDOLAT BÖKI A...

Botcsinálta bloggerként nehéz írnom arról, ami már egy ideje böki a csőrömet (nem, nem Kasza Tibiről lesz szó!), hiszen picit saját magam ellen is beszélek - és mielőtt bárki bármilyen kettős mércét vélne felfedezni ebben a rövid bejegyzésben, szeretném jelezni, hogy magam ellen is szeretnék beszélni.

A közösségi médiának köszönhetően rengeteg helyen látok olyan megosztásokat ismerőseimtől, amik nem egy-egy ismert és valamennyire ellenőrizhető újságírói gárda tollából (billentyűzetéből) potyogtak elénk, hanem ingyenes blogrendszereken, többnyire a névtelenség jótékony köpönyegébe bújtatott írók szerkesztenek. Ezzel alapvetően nem lenne gond, csak éppen e bejegyzések 1. féligazságok vagy teljesen kamu hírek, amik tényként kerülnek beállításra; 2. minden tudományos hátteret nélkülöző írások tudományos dolgokról; 3. az emberek ezt elhiszik és megosztják. Sokszor megmosolyogtató állításokat olvasni, de gyakrabban fordul elő az, hogy olyan rémhíreket és teljes tévedéseket osztanak meg, amiket a kicsit is hiszékeny és erre fogékony olvasók ehisznek, megtámadhatatlan, egyetemes igazságnak gondolnak és azt így adják tovább.

Kérlek Benneteket, kedves Pajtások, ne higgyetek el mindent, amit olvastok! És ne higgyetek el nekem se mindent, hiszen csak egy hobbiblogger vagyok, az írásaim kizárólag a saját meglátásaimat tükrözik - a blog azért blog, mert az írója úgy gondolja, és nem azért, mert az valóban úgy is van. És végül mindig ellenőrizzétek, hogy a bejegyzés írója mire alapozza az állításait (és most örülök, hogy nem írtam ki sehová, hogy engem a Pentax fizet, hogy csak jókat írjak róla)!

 

U. I.: lesz full frame Pentax még idén, mondtam már? :D

 PIHE, blog.csorge.hu témakörben

BOGYÓ

Picit elmaradtam a megígért sorozat írásával - az élet zajlik -, de nem felejtettem el. Viszont azt mindig elfelejtem, hogy a blog alapvetően személyes írásokkal indult, így e szellemiség jegyében picit másfelé eveznék (és ezzel a szokásos éves magánéleti bejegyzést meg is ejtem, hogy a nem Scheimpflug-tételen nevelkedett, nem fényt képező olvasók is megértsenek végre egy posztot).

Hosszú bejegyzésnek indult, amiben leírtam néhány keresetlen szót a kutyaválasztásról, a gyepin uralkodó állapotokról és hogy ezután ebzetet csak menhelyről fogok választani - aztán hagytam időt a törlésre szakosodott gomboknak, hogy elvégezzék feladatukat, így csak annyiban emlékeznék meg a bejegyzés témájáról, hogy bemutatnám Nektek Bogyót, akit januárban fogadtunk be. Remélhetőleg nagyon sok objektívteszt mellékszereplője lesz, ahogy korábban Mylo is az volt.

:o)

 PIHE, magánügy témakörben

HOGYAN VÁLLALJUK HIVATÁSOS FOTÓS MUNKÁT? (1. RÉSZ)

A hét eleji bevezető kapcsán kaptam pár jó szót Tőletek és némileg átgondoltam az egész történetet, így néhány változtatással és összevonással, de ezzel a bejegyzéssel nekifutnék a mélyvíznek és beszélgetnék Veletek picit egy elég érzékeny témáról - az árakról, a piacról, és az önreklámról.

Tovább...

HOGYAN VÁLLALJUK HIVATÁSOS FOTÓS MUNKÁT? (BEVEZETŐ)

Ha rettentő rosszindulatú akarnék lenni, akkor a közelgő terjedelmesebb, praktikus (ám néhol erősen sztorizgatós) bejegyzés-sorozatot kezdhetném azzal is, hogy "egyszer mindenki eladja a lelkét" vagy hogy "mindenki elindul a lejtőn lefelé", de mivel köztudottan sosem lennék ilyen, ezért a szokásos felvezetés helyett egy érzést szeretnék megosztani Veletek.

Tovább...

PENTAX 645D II, HD PENTAX-DA 1.4X AW KONVERTER, PENTAX Q TELE-MACRO, SATÖBBI

Kicsit olyan érzésem volt ma reggel, amikor a Ricoh hírlevelét olvastam, mintha egy időtorzító-mezőbe kerültem volna úgy öt évvel ezelőtt: a Pentax tulajdonosa megtalálta elkallódott, "ígértük" fejelésű notiját. 

Tovább...

KELLEMES ÜNNEPEKET!

Ezúton szeretnék békés Ünnepeket kívánni Nektek és Szeretteiteknek, egyszersmint (biztos, ami biztos alapon) elbúcsúzni az óévtől, megköszönve az egész éves olvasást, a rengeteg kommentet, ötletet, lájkot, barátságot, játékot! Találkozunk 2014-ben is, ha Ti is úgy akarjátok (én biztosan itt leszek) - ha pedig máshol nem, a beiglidetoxban biztos összefutunk majd! :o) Sikerekben, egészségben, szeretetben és persze szép fényekben gazdag Új Évet!

A márkaökumenizmus jegyében egy olyan gépet tettem az üdvözlőlapomra, amin nem fogunk szerintem összeveszni. A fókusz direkt van a végtelenben (és tovább).

 PIHE, minden más témakörben

VIHARVADÁSZAT (VENDÉGBEJEGYZÉS)

Először is köszönöm a lehetőséget, hogy ismét írhatok egy vendégbejegyzést ide az infrafotózás után! Ebben a bejegyzésben most a nagy szerelmemről, a viharvadászatról - azon belül is a villámfotózásról - írnék nektek. Megjegyezném, hogy a saját személyes tapasztalataimról és módszereimről fogok nektek írni, tehát ez nem azt jelenti, hogy csak ez a módszer létezik és csak olyan beállítások mellett működik a dolog, ahogy én azt itt leírom...

Tovább...

DOLGOK, AMIKRŐL AZT HITTEM, TUDOM

A címet Joe McNally egyik könyvéből loptam (talán azért, mert ő is olyan megmondóember, mint sokan mások a popszakmában… khm…), mindjárt magyarázom is, hogy miért volt ez a karakterlánc ma reggel az első gondolataim egyike.

Sok mindent el lehet mondani az épületfotózásról, de azt hiszem, a "váratlan" és "kiszámíthatatlan" szavak egyike sem szerepelne azon a listán, amit egy átlagos napról tudnék összeszedni. Az ember megkapja a feladatot, kicsit nyomoz a helyszínt illetően, ha időmilliomos, akkor esetleg készít tervet a benapozásról, utazik, megtervezi a kompozíciót (fiskális függőség alapján lehet jó iparos vagy kreatív különc), hazamegy, kicsomagol, retusál. Így elmondva hihetetlenül egyszerű, de azért mindig van egy "DE". A fotózás gépezetében nagyon sok gyenge láncszem generálhat egy "DE"-t, ám az épületfotónál vagy a felszerelés mondja be az unalmast vagy egy meteorzápor rombolja porig az objektumot, sokkal inkább viszont emberi tényezőből ered, például késik a kontaktszemély, rossz esetben én kések, jó esetben mindketten, vagy esetleg gyönyörű képek sikerülnek (és nem késik senki), amiknek nagyon örülnek a megrendelők, de mindenféle átlátszó dologra hivatkozva megvonják a publikálási jogát - és még folytathatnám.

Oké, bemozdult a mobilom, de a homlokomról lefolyó izzadtság miatt ez valahogy akkor nem érdekelt

Hetek óta az egyik felsőoktatási intézmény megbízásából fotózok Budapest-szerte. Mivel a napirendemet tekintve a "katonás" és a "nagyon katonás" között egyensúlyozom, némi áthajlással a "nagyon-nagyon katonás" felé, ezért a fotózásokat elég feszített tempóban kell megoldani. Az esetek nagy részében, amikor megérkezem, már tudom, hogy mi vár rám, milyen obi legyen fent alapból, milyen szűrőket tartsak a zsebemben - szóval megcsinálom a leckét. Nem atomfizika, csak némi kutatómunka, hogy a mázliállandóval szorzandó esetlegességi viszonyszámot a kedvező oldalra toljuk.

Ma a Füvészkertben volt jelenésem, a feladat adott volt, néhány homlokzati és beltéri fotót kell csinálnom, minderre volt egy órám. Pontosan érkeztem, a kültéri fotókkal viszont alaposan eltököltem az időt, felpróbáltam az összes átmenetes Cokin szűrőmet, hogy ebben a lankasztóan hervatag időben mi dobná meg picit a látványt, amiről az embernek nem az ugrik be, hogy szívesen levetné magát valamilyen magas helyről. Maradt a beltér, de úgy voltam vele, hogy majd szépen meglövök néhány növényt alulról és jónapot. Csak azt felejtettem el, hogy ahol télen növények vannak, ott meleg van, meg locsolnak is, szóval párából is lehet némi (a pálmaház már csak ilyen, de ha botanikus lennék, akkor nem engem kértek volna fel fotózni). Én meg kint fagyasztottam az orrom hegyét előtte a közel nulla fokban, ahogy a felszerelésemet is, ami azt jelentette, hogy a betelepülésemet követő kerek 30 percben az egyetlen dolgom az volt, hogy felváltva törölgettem a verítéket a homlokomról és a nedvességet a felszerelésemről.

Földfelkelte

Az állványom kézmelegítő szivacsából konkrétan csavarni lehetett a vizet, a váz oldalán kövér cseppekben gyöngyözött lefelé a nedü, a Sigma 10-20-as úgy nézett ki, mint egy százéves objektív, aminek belsejét elfoglalta egy saját személyiséggel rendelkező százéves gombatelep, a keresőkép pedig olyan volt, mintha a Földfelkeltét próbáltam volna meg erősen ittas befolyásoltság alatt lefotózni egy defókuszos objektívvel (ami ez esetben optikai tulajdonságaiban nem sokkal tért el egy teljesen átlagos sörösüvegtől).

Szóval a dolog tanulsága, ha már átverekedted magad ezen a rövid szösszeneten: sose gondold azt, hogy biztosra mész, vagy hogy minden lehetőségre fel vagy készülve. Hiába bújtad a műholdas térképet, figyelted az időjárást napokig, nézted be a fényeket, szervezted le a helyszínt az ottlévőkkel, hogy ne ugorjanak Rád, amint előkapod a fényképezőgépedet - mindig lesz egy esetlegességi viszonyszám, amivel rosszabb esélyekkel indulsz, mint a felkészültségi mutatód. Feltéve persze, hogy az esetlegesség nem egyenlő a felkészültségi szinteddel (goto megmondóemberek - ugye megmondtam?!).

A következő bejegyzésben Makovics Kornél a villámfotózás rejtelmeibe avat be minket egy vendégposzt formájában.

 PIHE, fotó blog témakörben

AZ ISMERETLEN BUDAPEST

Az a furcsa skizoid helyzet állt elő, hogy a saját blogomban ajánlom a saját blogomat. Mielőtt az arcotok felvenné a "jaj, ne!" kifejezést (megjegyzem: sok esetben teljesen jogosan tennétek ezt, ha tennétek - de persze én tudom, hogy nem), elárulom, hogy a mai szép napon új blogot indítottam, Számotokra bizonyára örvendetes módon minimális szövegeléssel, mindenféle világmegváltó gondolat, sufniteszt, jönafullfrémpentakszdemégsem nélkül. Helyette lesznek képek, a következő egy évben 52 darab, mind Budapestről, ahogy már talán megszokhattátok, picit másként bemutatva a már megszokott helyszíneket. Egy rakás fotó - amiket már unalomig túlreklámoztam mindenfelé - ismerős lesz, de egy talicskányi olyan fotó van, amit kevésbé ismerhettek (vagy egyáltalán nem).

A különválásnak két oka van: egyrészt ez a blog picit technikai lett. Sokan az ismerőseim közül nem is olvassák el, ha látják, hogy szöveges a bejegyzés, mert az úgyis "fotós duma, nem érthető" (a másik lehetőség, hogy olyan rosszak az írások, hogy egyszerűbb valami indokot gyártani mögéjük - és ahogy ismerlek Titeket, udvariasságotok miatt ez a tényleg elképzelhető). Másrészről viszont nagyon eltunyultam fotózás-ügyben ("aki nem ért hozzá, az ír róla" címszóval), amin azzal igyekszem változtatni, hogy e project köré rendezem érdeklődésem tárgyát. (Nem kizárt, hogy lesz "ismeretlen búzakék tárgyak" vagy "ismeretlen, de finom sörök", esetleg "ismeretlen ismerősök" című fotóblogom is a közeljövőben. Nem, nem lesz, ez csak egy perverz péntek esti vicc.)

Tehát, Az ismeretlen Budapest mától él a http://budapest.csorge.hu címen, két nyelven, elsőre egy magyarázkodó bejegyzéssel, jövő héttől pedig már valós tartalommal. Mindenkit szeretettel látok az oldalon, illetve a kapcsolódó Facebook oldalon.

Köszönöm a figyelmet, szép hétvégét Nektek! :o)

 PIHE, blog.csorge.hu témakörben

FACEBOOK CSOPORTUNK A FOTOVIDEO MAGAZINBAN!

A mai szép reggelen az a megtiszteltetés ért, hogy Facebook csoportunkról egy kis kedvcsináló született a FotoVideo Magazin online kiadásában (ezzel nem mondtam teljesen igazat, mert a nem publikus változatot már tegnap olvastam). Nem is kommentálnám túl, alább a cikk, kettyintéssel az oldalra juttok tovább. Szeretném megköszönni Nagy Anitának (akit szerintem a legtöbbünk a CheckMyBudapest blogról ismer), hogy gondolt ránk! :o)

 PIHE, blog.csorge.hu témakörben

Ha van kedved és időd, kérlek olvasd el a többi bejegyzést is.

« Vissza   1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   49   50   51   52   53   54   55   56   57   58   59   60   61   62   63   64   65   66   67   68   Előre »