EGY PIHE AZ EZER SZÖSZ KÖZÖTT

CSÖRGE SZABOLCS JÓZSEF BLOGJA FOTÓZÁSRÓL ÉS EGYEBEKRŐL KÖNNYEDÉN

- 68. OLDAL -

EVOLÚCIÓ

A héten Handrásnak köszönhetően egész olcsón kiegészült a kis MacBook-om egy Apple QWERTZ billentyűzettel, úgyhogy a SyncMasteremmel és a Genius rágcsálómmal teljesértékűen használhatom clamshell módban (MacBook lecsukva, asztali gépként használva). Tegnap a multimédiás (tanult - többnyire IT vizsgára) kollégák már megcsodálták, én meg örültem, hogy tudok újat is mutatni.

Ha esetleg valakinek tudomása van arról, hogyan lehetne bekapcsolni úgy a MB-ot, hogy ne kelljen kinyitni hozzá (billen keresztül, mondjuk), rendkívül hálás lennék... Mac-es kollégák?



(U.I.: megtaláltam a Shell természetfotó pályázatának képanyagát, aminek számtalan magyar nyertese van. Az anyagot ide kattintva érhetitek el. Nagyon szép képek.)

 PIHE, apple témakörben

FURDALÁS

A hétvégén három hetes nyüglődés után Julcsa bátyójának köszönhetően "megjavult" az internetem (mármint nem Julcsa nyüglődött, hanem az internetkapcsolat), az X-Micro wlan routeremet ugyanis nagyon nem szerette a tébetűs szolgáltató. Kaptam cserébe egy SMC-t, ami miatt ugyanis lett egy szép adag lelkiismeret-furdalásom, a csere részemről ugyanis nem volt túlságosan korrekt. De vannak még rendes emberek.

A kapcsolat helyrebillenését követően megindult mindazon levelek letöltése, amit a kapcsolat akadályoztatása miatt eddig nem tudtam megtekinteni - ennek csak az lett a folyománya, hogy kiderült: az új tárhelyszolgáltatómnál van valami gebasz, amitől reggelenként folyamatos szerver-kiesés van. A szolgáltató természetesen biztosított, hogy túlteszik magukat a problémán, és ahogy eddig dolgoztak a srácok, ezt el is hiszem nekik, csak hát én is felelősséggel tartozom a saját felhasználóim felé, hogy mást ne mondjak: Vivace, Navicella, Darius. Ez csak azt eredményezheti, hogy a felhasználóim elpártolnak tőlem (sajnos a múltban is voltak problémák a tárhelyemmel), ami érthető módon nem túl jó dolog, már csak azért sem, mert nem rajtam múlik az események kimenetele. Úgyhogy most rágom a körmöm és reménykedem, hogy jól fog elsülni minden.

Tekintettel arra, hogy a rádió jól rámijesztett, vasárnap kirángattam Julcsát és Mylot a szabadba, leveleket fényképezni a Normafára (őszi perverzió), ami abba a szomorú megállapításba fordult, hogy én se vagyok mai gyerek már, meg aztán Mylo is elég dekoncentrált, szóval az eredmény: sikoltozó hölgyek karonülő pudlival, mögöttük nagy rottweilerrel és e díszes kompánia mögött egy lihegő, futó, kiabáló szabolccsal. A történést eszkalálta, hogy Mylo csak barátkozni akart, azt viszont nagyon kitartóan, és emiatt még vissza-vissza sandított egyes áldozaira, amikor azok már a szabadság és megmenekülés (vagy újjászületés) csalfa reményét érezték minden porcikájukban bizseregni.

Elvileg mától rossz az idő (ez egyelőre nem látszik), de a hétvégére ismét meleget ígérnek a nénik és bácsik a katódsugárcsőben. Várom is nagyon, mert hétvégén kétnapos dobogókői pihenést tervezünk. Nekem nem fog ártani, legalább megszabadulok az utóbbi napok lelkiismeret-furdalásaitól.

 PIHE, magánügy témakörben

CLOSER

Ma is örültem a délelőtti szép időnek, úgyhogy fogtam a gépemet, és kiültem a hátsó teraszunkra, ami tulajdonképpen a kertünk kezdete (fűnyírásos akcióim színtere).

Megérkeztek a méhek is, én pedig úgy gondoltam, hogy klisé ugyan, de megpróbálom megörökíteni az utolsó, sikertelen vállalkozásnak tűnő próbálkozásukat, hogy nedüt találjanak a szirmok között. A fényképezésük számomra is hasonlóan reménytelennek indult: ugyanis nem csak a szél fújt, ezzel nehezítve a fókuszálást, de a méhek is nagyon gyorsan mozogtak, egy-egy másodpercet eltöltve a szirmokon. A makrók állandó albumban közöltem azokat a képeket, amik sikerültek, nem mozdultak be és nem lettek homályosak (és még a célszemélyek is rajta vannak) - ez körülbelül annyit tesz, hogy a 9-10 kép úgy 300 közül lett válogatva.

Nagyon tetszett, hogy a méheket piszok módon nem zavarta a jelenlétem, mondjuk csíkos volt a felsőm. Igazából csak akkor volt kis közfelháborodás, amikor egyszer-egyszer hozzáértem egyikhez-másikhoz az objektívvel.

Remélem tetszenek a képek. Zümm. :o)

 PIHE, fotó témakörben

HASZNOS HOLMIK

Mindazok számára, akiknek már legalább egyszer sikerült lefárasztanom szürkeállományuk tokozását a Matrix (legalábbis nekem) nagyon komoly filozófiai mondanivalóinak egész sorozatával (kis keleti bölcsességtár szindróma), nem lesz új vezérfonál a harmadik rész végén Smith ügynök által megfogalmazott "élet értelme" igazsághalmaz új perspektívába állítása, miszerint az élet értelme, hogy véget érjen. Micsoda ultradarwinista meglátás - persze ezzel egy egész külön kis honlapot lehetne indítani, és én már egy másik oldalon megígértem, hogy nem leszek ünneprontó azzal, hogy néha túlságosan elrugaszkodott kis lelkivilágomból származó gondolatokkal traktáljam a Nagyérdeműt. Ennek az eszmefuttatásnak is csupán egy értelme van: mindennek és mindenkinek megvan a saját maga értelme. A hálónak, hogy megfogja a legyet. A póknak, hogy megegye a legyet. A légynek, hogy legyen mit lefényképeznem, miközben belerepül a pók hálójába. A fényképeknek, hogy feltegyem azokat a honlapomra. A honlapnak, hogy néhol hibás legyen. Nekem, hogy befoltozzam a hibákat. A hibáknak, hogy tanuljunk belőlük, akár egy plusz egyedik tanfolyam keretében. Ezekkel a gondolatokkal teszem le a MacBookot ma este, egy átfényképezett délelőtt, egy átdolgozott délután és egy áttanult este után.

 PIHE, magánügy témakörben

HONLA-PARA

Internet Explorer alól érzékelhetően mást mutat a honlapom, mint ahogy az szándékom volt készítés közben (például az albumok képeinek nem egymás után kellene következnie...). Néhol olyan képeket is meg akar nyitni, ami nem abba az albumba tartozik.

Dolgozom a hibán. Ha hibát tapasztalsz, kérlek ehhez a bejegyzéshez csatold a hibaüzit.

Köszönöm szépen és kis türelmet kérek, amíg minden egyenesbe jön. :o)

 PIHE, blog.csorge.hu témakörben

HIRTELEN HALÁL

Megkezdődött a multimédia-fejlesztő szak, ezzel egyidőben matematikai újraképzésem is. Már a pénteki IT alapok előadás is elég sok buta arcot adott a tanteremnek (bináris - hexadecimális aritmetikai műveletek és átváltások), de a rémület csak szombat délelőtt teljesedett ki a nebuló kollégákon (velem egyetemben, természetesen) - bár ebben a félévben még nem lesz konkrét matek, de majd jövőre... e kijelentést az erősen műszaki irányultságú előadó vigyora és az osztályterem egybehangzó nyelése zárta le. Aki tisztában van azzal, hogy mit jelent számomra a matematika, az tudja azt is, hogy esélyem vajmi kevés a következő félévben a vizsgák letételére. De olyan még sosem volt, hogy ne lett volna valami, és ha én a statisztika / számvitel dualizmusától megroppanva is éreztem magam a Corvinus színeiben még tavaly-tavalyelőtt, most már tudni fogom, hogy tévedni emberi. Legalábbis ezt sejtette mindazon műveletek emlegetése, amikről még nem is nagyon hallottam azelőtt.

A hirtelen halál érzete szombat estére csak fokozódott. Délután egy tisztességes méretű sétát követtünk el a Normafán, ami már egymagában elég volt ahhoz, hogy lógó nyelvünk szánkba történő visszainstallálására tett törekvéseink kellően kimerítsenek, de ezt tetézte az, hogy a fényképezőgépről történő másolgatás közben a MacBook-om azt mondja, hogy RSD. Igazából, mint 26. héten gyártott, igazoltan szériahibás modell, elodázhatatlan volt, hogy egyszer csak azt mondja, hogy nincs tovább egy ideig: hőtágulás ide vagy oda, sűrűn mentek. Mac-es kollégáknak a tünetek: hideg indításkor azonnali fagyás, vagy login után az első 10 percben. Utána 15 percig a büdös nagy semmi, bekapcsolás után körülbelül egy másodperccel kattanás és leállás. Aztán nagy nehezen elindul a gépezet. A BeszMac-en több ember is használhatatlannak nyilvánította már a gépét, egyelőre én még a szerencsés fajta vagyok.

Vasárnap vidámpark. Unokahugom és öccseim díszes kompániájától övezve megszálltuk a Városligetet. Legjobb számításaim szerint 17 éve nem voltam a vidámparkban, de most újra felfedeztem, hogy milyen gyereknek lenni. És ez nem is ment olyan nehezen, egész jól beilleszkedtem az első 10 évüket élő korosztályba, noha néha rámszóltak a fiatalok, hogy legyek szíves ne ilyen hangosan sikongatni a hullámvasúton, mert nagyban rontom a hely élvezeti értékét. Van ilyen is.

Az az igazság, hogy a következetesség jegyében kellene nyitnom egy költözés, csapó 2 című bejegyzést is, ezt most idenyomorítom. A költözés teljesen jól lezajlott, többé-kevésbé minden adat átkerült az új helyére. Múlt héten elkezdődött a Median 2007 fejlesztése, a héten pedig a Gyöngyhalászok projekt fogja kezdetét venni, tehát leállásról szó sincs. Számomra legalábbis. Egy kivételes esetet leszámítva talán. A hirtelen halált.

 PIHE, magánügy témakörben

BACK TO SCHOOL

Ma kézhez (géphez) kaptam az első féléves órarendemet, ami azt jelenti, hogy a szó legszorosabb értelmében visszakerültem a középiskolába. A V Pearl műtárgy szakirányú képzését múlt héten fizettem be, ma pedig a Számalk multimédia fejlesztő szakirányra kerül a sor.

Azért nem gondoltam volna, hogy az utóbbi évek passiótörténete után én még iskolapadba kerülök, főleg nem így, folytatólagosan! De pár éve még az is teljesen elképzelhetetlen volt számomra (és mára már körvonalazódik), hogy az ominózus nagybetűs milyen furcsa összefüggéseket produkál, akár véletlenül is. Érettségi után először jogra jelentkeztem (még az ezredforduló előtt), ami - valljuk be - nem volt az évszázad ötlete részemről. Viszont ez késztetett arra, hogy valami olyasmibe kezdjek, ami kicsit jog és mégis kicsit más. A jog azért volt jó, mert egy olyan társaságba cseppentem, ahol viszonylag sokan hobby-szinten űzték a webfejlesztést, így önkéntelenül is inspirált a környezet (nem is nagyon jöttem ki a számtech teremből, otthon meg akkoriban még álmodni sem mertem szélessávú internetről). Az új sulim az ex-államigazgatási volt. Közben már elég komoly szinten sikerült űzni a webfejlesztést (webáruházak, dinamikus portálok). Úgy tűnik, eltántoríthatatlanul robogok a végzet felé.

Tavaly előtt szakdolgozat-választásnál elhappolták előlem a kiszemelt témát, és megmaradt A távoktatás elektronikus megoldási lehetőségei című téma, aminek viszont a technikai oldala (egészen véletlenül) lefedte az webfejlesztői munkásságomat (learning management, content management rendszerek kitalálása, fejlesztése). Az általam készített adminisztrációs felület, a Median iskolapéldája mindennek.

A dolog a Gyöngyhalászok-projectben látszik kitestesedni, ami egyelőre még tényleg csak egy project-szintű CMS rendszer. Valami olyasmire kell gondolni, mint egy blogrendszer, csak annál sokkal komplexebb. Papíron már nagyszerűen működik. Gyakorlatilag a layout-ot véglegesítjük Ádám barátommal. Szabolcsféle időszámítás szerint hamarosan lesz.

Visszatérve, az ember folyamatosan próbál kisiklani attól, amire eleve elrendeltetett, de a suszter maradjon (és marad is!) a kaptafájánál. Such as life, és még folytathatnám.

 PIHE, magánügy témakörben

IWIW ÉS A POLITIKA

Szomorúan tapasztalom, hogy az iwiw ismételten politikától hangos - sajnos az üzenőfal se marad érintetlen. Rendben van, hogy az emberek sokszínűek (piros, narancs, zöld és kék, hogy csak néhányat említsek), de próbáljuk meg felfogni, hogy lehetnek emberek, akik nem mindig értenek egyet azzal, amit mi gondolunk, vagy éppen annyira ki vannak ábrándulva a magyar politikai életből (mint én) és azt mondják, hogy köszönöm, ebből nem kérek. Főleg nem egy olyan helyen, ahol a barátaim vannak. A történethez hozzátartozik, hogy én a kilencvenes évek közepe óta nem vagyok elkötelezett híve egyik pártnak sem. Vallom, hogy a politikai eszmék szépek tudnak lenni, és én tényleg nagyon sokkal - az észszerűség határain belül - tudok is azonosulni, de az emberi tényező nagyon csúnyán el tudja rontani ezeket az eszméket. Itt nem kizárólag a politikusokra, hanem az utcai politikára is gondolok. Az érem másik oldala, hogy mi, akik hajlamosak vagyunk kígyót-békát kiabálni az aktuális kormányzatra (meztől függetlenül), bizony nem vagyunk politikusok, és egy ország irányítása nem csak abból áll, hogy bemegyek a Parlamentbe, és három gomb közül megnyomom a számomra legszimpatikusabbat, amikor a Házelnök azt mondja, hogy szabad a nyomás. Nem hencegésből, de én azt a felsőoktatási intézményt végeztem el, ami adott már az országnak miniszterelnököt, és tudom, hogy számunkra, közemberek számára, átláthatatlan rendszer ez, még akkor is, ha a rendszer alapköveivel tisztában vagyunk. A szeptemberi nyuszis újságban (aminek egyébként elkötelezett előfizetője vagyok) van egy jó cikk az iwiw alkotójával, Várady Zsolt úrral, aki elmondja, hogy merész húzás ugyan, de az iwiw fórumban helyet kapott a politika is és csak ott - akkor meg miért teszünk oda nem illő bejegyzéseket az üzenőfalra!?

Nem maradt más, mint hogy visszavonjam az ismerettséget azoktól, akik továbbra is az üzenőfalon fejtik ki politikai nézeteiket. Tényleg azt hisszük, így, a XXI század elején, felnőttnek mondott fejjel, hogy annyira egyformán gondolkodunk és hogy pont a mi, saját kis nézetünknek kell az egyetemes nézetnek lennie, mert bizony nekünk van igazunk? Gondolj bele.

 PIHE, magánügy témakörben

KÖLTÖZÉS, CSAPÓ 1

Az utóbbi pár napban nem volt elérhető a csorge.hu, mivel (mint arra korábban már utaltam) új tárhelyszolgáltatóhoz költöztem - illetve, elkezdődött egy folyamat, ami akár kölcsönösen is kedvező lehet az új szolgáltató és köztem. Az első három domain nevem (csorge.hu, mediastar.hu, kreativotthon.hu) már átköltözött, de többiek is a héten elindulnak A pontból B-be. A következő napokban várhatóak kisebb kiesések - nem csoda, összesen 20.000 sornyi kódot kell átnyálaznom a környezeti változók ellenőrzéséért.

Mindenesetre elnézést kérek a kellemetlenségekért.

 PIHE, blog.csorge.hu témakörben

TÚLÉLSZ, PÖCÖK!

Kicsit hosszú bejegyzés jön, elõre is szori. :o)

Mai napon sikerült beszereznem az utóbbi évek talán legszebb Nokia mobilját, a 6233-ast. Lévén a készülék teljesen új a Nokia piacon, gondoltam jól esne egy teljesen amatõr, felhasználói szintû beszámoló, különösképpen Mac-eseknek.



Legutóbbi Nokia telefonom egy 7650-es volt. Aki emlékszik az elsõ slide-os, kamerás Nokiára, az bizonyára egyetért velem, hogy kora nagy telefonja volt. Akkor határoztam el, hogy a következõ Nokiámnak mi az alapkövetelménye. Az egyik (csak színében Ferrari) szolgáltató átcsábított az erõ sötét oldalára egy Sony Ericsson k700i képében, amirõl elõtte csupa jókat olvastam. Sajnos a szolgáltató Live! szoftvere annyira lebutította a telefon szolgáltatásait, hogy élvezhetetlen volt a használata. Ennek függvényében megfelelõ hanyagsággal kezeltem: többször leesett, ki volt téve nem is egyszer az elemeknek. Ezt azért írtam le, mert az alábbiakban folyamatosan a 7650-hez (Symbian, Series 60) és a k700i-hez fogom hasonlítani a 6233-ast.

A formavilág: az utóbbi évek Nokia fejlesztései a szememben teljesen vakvágánynak tûntek, igazából a középkategóriás üzleti igényt, amire én számot tartok, nem tudta egy készülék sem maradéktalanul kielégíteni - amelyik tetszett volna, annak a szolgáltatásai voltak gyérek. A 6233 a hagyományos candybar formát célozta meg, lekerekített élekkel, krómozott fémcsíkkal szegélyezve - e krómcsík a gombsorok között vízszintesen köszönöm vissza. Keretét tekintve azonal elsõ Morola telefonom, a "szappan" kódnevû CD930-asra asszociáltam. A krómcsíkot leszámítva a készülék éjfekete, ami sokkal kisebbnek mutatja a valós méreténél. Kellemes kontrasztot alkot a MacBook-om mellett. A kijelzõ gyönyörû, éles, kiváló minõségû 18-bites színmélységû TFT, QVGA felbontással (240x320). A gombok elég határozottan elkülönülnek egymástól: a 7650-esemben a gombok a slide-os felépítés miatt elég mélyen a házba épültek, míg a k700i-ben ormótlan gombsorral találkozott az ember, amit én cseppet sem kisméretû ujjaimmal tragédia volt nyomkodni - utáltam is rajta SMS-t írni. A gombok nem térnek el a szokásos "nokiás" felépítéstõl - egyedül a joystickként funkcionáló billenõkapcsoló mozgása lett finomabb kicsit. A k700i joystickja sajnos olyan kicsi volt, hogy lehetetlen volt például télen, fázós ujjakkal úgy használni, hogy óhatatlanul félre ne üsse az ember. A ház jobbján a hangerõ-szabályzó gombok alatt megtalálható a kamerát aktiváló gomb, balján pedig felül a push to talk gomb alatt a microSD-nyílás. Sajnos a push to talk gomb funkcióját nem tudjuk megváltoztatni. Az összes gomb fekete mûanyag, a microSD nyílás takarója is - a k700i-m alján a csatlakozótakaró gumírozás a rengeteg ki-behajtás miatt csúnyán eldeformálódott. Érdekes módon bizonyos szögből történő nyomás hatására a 7-es gomb enyhén recseg, valószínűleg azért, mert pont alatta kapott helyet a microSD slot. Erre a Nokiának azért gondolnia kellett volna - ez nem zavaró, de látszik, hogy azért nem egy 8-as sorozatú darabról van szó. A készülék hátát két anyag uralja: a gumi hatású és a sima mûanyag. A gumihatás a telefon robosztusságát igyekszik hangsúlyozni. A középvonaltól kicsit feljebb csúsztatva a sima mûanyag rész egy objektívet és egy kis tükröt rejt. Felirat hírdeti büszkén: a gép 2 megapixeles kamerával rendelkezik - ez, egy üzleti felhasználónak, szerintem már bõven elég.

És akkor kicsit a belbecsrõl, tényleg csak címszavakban, mert szinte felsorolni is nehéz lenne az összes szolgáltatását. A gépen a Nokia saját Series 40-e fut, amit immáron a harmadik kiadás alcím fémjelez. Series 60-as elvárásaim ellenére nem lehet panaszom: a Series 40, 3rd Edition villámgyors, megbízható, stabil. Az alap felület is gyönyörû, de persze ez megváltoztatható. A készülék menüje a szokásos Series 40-es felület. Azt kell, hogy mondjam: elõzõleg egy halom telefonom volt már, de ennyire egyik se volt gyors. Azonnal megjelenik minden, nem kell várni, mint például a k700i-nél. Alapszoftver a szokásos: Snake 3D, Soduku, világóra, átváltó, fordító, és a memóriakártyán (a csomagban egy 64 MB-os microSD bújt meg) további játékok, alkalmazások, témák és csengõhangok bújnak meg. A kártya mérete kifejezetten vicces (lásd vonatkozó album), egyébként 2 GB-ig bõvíthetõ, ekkor azonban már érezhetõ lassulással kell számolnunk. Sajnos normál SD átalakítót nem adnak a készülékhez, pedig mennyivel egyszerûbb lenne mondjuk 1 GB-nyi mp3 mozgatása. A külsõ microSD nyílás miatt meg van a lehetõség a menet közbeni kártyacserére is, nem kell bajlódni a korábbi modelleknél jelentkezõ teljes szétszedéssel. Negatívum a mára törpeméretûnek számító belsõ memória: mindössze 16 MB tárterület áll rendelkezésünkre bõvítés nélkül. Viszont nagy pluszpont a Nokiának, hogy elkezdte felismerni, hogy az osztott memória jó dolog - bevallom, elsõ körben 6280-ast szerettem volna venni, de amikor megtudtam, hogy 500 bejegyzésre van korlátozva a névjegyalbum, elég kellemetlen ellenérzés fogott el a Nokiákkal szemben. Ezt a 6233 erõsen ellensúlyozza. Hogy ne legyen üres a hiánylista, sajnálom, hogy nem lehet almappákat létrehozni - a 7650-es egyik legjobb funkciója volt ez az üzenetkezelés terén, nem kellett fél óráig bogarászni egy mappán belül.



A telefon a mai alapnak megfelelõen háromsávos, és használható WCDMA hálózatban is. A telefon 3G/UMTS képességeit még nem tudtam tesztelni, majd külföldön próbálkozom vele (érdekes módon 3G hálózatban a Moszkva tér kellős közepén nem voltam elérhető, GSM hálózatban tökéletes a vétel - de ez valószínűleg a szolgáltató hibája). A készülék annyiban szenved e téren csorbát, hogy elõlapján nincs VGA kamera, de a szoftveres oldal támogatja a videótelefonálást, tehát a hátlapi 2 MP-es kamera képét továbbítja a telefon (ne kérdezzétek, hogy így hogyan lehet videótelefonálni). Bluetooth, infra, POP-port: csatlakozások 6233 módra. A WiFi kimaradt belõle, amit csak és kizárólag az emailezés miatt sajnálok, ekkora képernyõn nem szándékozok komoly böngészésbe fogni. :o) Azt vettem észre, hogy a bluetooth gyorsabb lett, legalábbis bluetooth telefonos elõéletemben tapasztaltakkal szemben.

A 2 MP-es kamera képét nyolcszoros digitális zoomal bolondította meg a gyártó. Emellett meg kell említeni, hogy a videófelvétel akár VGA felbontású is lehet, és szinten nagyítható. A kamera üzemmód képe automatikusan fekvõre vált, így jelenik meg az összes vonatkozó menü is. Hiányolom a vakut. A k700i vakuja olyan erõs volt, hogy zseblámpaként tökéletesen megállta a helyét áramszünet esetén. Viszont van lehetõség a fehér egyensúly megváltoztatására, természetesen szerény mértékben - de legalább látni valami törekvést. Speciális effektusok terén nem kényeztet el a telefon, a k700i VGA kamerájához számtalan keret és egyéb, inkább jópofa effekt volt. A képek minõsége egyébként napfényes időben kellemes - de azért egy komolyabb gyártmányú, régi 2 MP-es fényképezõgépet nem überel. A beltéri felvételek néhol elég zajosak, a makró pedig egyenesen katasztrófa - csak point and shoot-ra ajánlott. Örömmel üdvözöltem, hogy a 7650-es "halszem-optikáját" lesmirglizte a Nokia: ami egyenes a valóságban, az itt is igyekszik egyenes maradni.



Nagyon tetszik a PDA-k világából megismert Today képernyõ S40-es klónja, az "aktív készenlét", amikor készenléti állapotban a telefonon a nap naptárbejegyzései, feladatai olvashatóak. Ez erõsen megdobja a "pro" hangulatot, fõleg olyan feledékeny emberkék esetében, mint amilyen én is vagyok. Az aktív készenléthez egy ikonsor is társul, a legfontosabb alkalmazások ikonjaival.

Mac tulajdonosoknak álljon itt pár mondat. A 6233 alapból nem iSync kompatibilis. Körülbelül 3 percnyi munkával azonban azzá tehetjük. A http://blog.macosxhints.com/article.php?story=20060404013821717 címen található leírás alapján az OS X Tiger (10.4.7) alatti iSync körülbelül 30 másodperc alatt feltöltötte a csupasz telefonra az összes névjegyemet, tennivalómat és naptárbejegyzésem. Emlékszem, a k700i-vel mit össze bajlódtam, pedig az Apple alapból Sony Ericsson párti hírében áll...

Windows alatt nem tudtam kipróbálni, oda ugyanis fel kell telepíteni a PC Suite-ot, és kell hozzá egy USB kábel is, ami nem az alapkészlet tartozéka. Amúgy a telefon a 2.0 USB specifikációt támogatja, tehát USB-n egész gyorsan fel lehet tolni pár albumot - Mac-en csak a memóriakártyán lehet látni USB kapcsolaton keresztül, de a többit bluetooth-on keresztül úgyis át lehet varázsolni.

Az olyan nyalánkságokat már meg se említem, mint teljes képernyõs hívófénykép megjelenítés, videó-csengés, térhatású sztereó hang, adaptív hangtárcsázás és parancsok. A k700i miatti csalódottságom egy nap alatt a múlt ködbeveszõ emléke maradt a 6233 miatt, egy telefonnak ugyanis szerintem így kell mûködnie. Remélem, hogy a kis leírás a lelkesedésemen túl meghozza a kedveteket Nektek is ezt a típust választani - és bár kártyafüggetlenül nem tartozik az olcsó készülékek közé, mégis jó ár-érték arányt képvisel. Túlélsz, pöcök. Remélem.

A kapcsolódó albumban több képet is találhattok - természetesen mindegyik az általam birtokolt darabról készült.

 PIHE, technológia témakörben

Ha van kedved és időd, kérlek olvasd el a többi bejegyzést is.

« Vissza   1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   49   50   51   52   53   54   55   56   57   58   59   60   61   62   63   64   65   66   67   68   69   Előre »