EGY PIHE AZ EZER SZÖSZ KÖZÖTT

CSÖRGE SZABOLCS JÓZSEF BLOGJA FOTÓZÁSRÓL ÉS EGYEBEKRŐL KÖNNYEDÉN

- 65. OLDAL -

LEVEZETÉS

Bájgli- és rövidital-mérgezéssel kajakómába került, és a két ünnep közötti első munkanap, de elsősorban a főnök (felettes hiányában partner vagy családtag) lesajnáló tekintetének hatására fokozatosan magához térő környezetérzékelésünknek köszönhetően a használhatatlan ajándékok keltette nedves szemüregek és időközben a testen előkerülő plusz kilók tömegén keresztül felsejlhet néminemű emlék a Karácsony előtti homályos időszakról, amikor az emberek kikelve magukból rohantak összevissza, hogy megbosszulva az esetleges használhatatlan ajándékokat, hasonlóan hasznavehetetlen és kifejezetten izléstelen ajándékokkal örvendeztessék meg szeretteiket és nemszeretteiket. Erre a zűrzavaros, esetenként hisztérikus, de visszatekintve mindenképpen groteszk utópiába hajló időszakra emlékeznék meg nagyon röviden ebben a naplóbejegyzésben.

Azon szerencséseknek, akik nem kaptak és próbáltak nem venni használhatatlan, izléstelen ajándékokat (konkrétan ide sorolom magamat is), a gondos ötletbeszerzési körutak alkalmával szembesülniük kellett a magyar reklámipar csalárdságaival. Például az egyik piros-fekete színben pompázó elektronikai üzletlánc reklámja szerint náluk úrnak és gazdagnak érezhetem magam, amint malátapálinkámat kortyolgatva heverek a HDTV előtt, amíg az asszonykám a bevásárlókocsiba kényelmesen begyűjti a megvásárolni kívánt termékeket. Eközben természetesen egy eladó minimum ott áll mellettem, hátra tett kézzel, ugrásra hangolva. Ebből kifolyólag az embernek olyan érzése lehet, hogy a szilveszti bulit is ebben az üzletben akarja megtartani, hiszen a jófej emberek és a bőség zavara egyszerre veszik körül. Sőt, hogy tovább menjek, rögtön itt kellene felállítani a fát is, meghívni a családot, hadd örüljön mindenki. Hogy egy klasszikust idézzek, mert hülye azért nem vagyok: csupán 20 percet vártam a kígyózó sorban, amíg egyáltalán oda jutottam (hova máshova), hogy az ominózus üzletbe tiszteletem tehessem a direkt bujkáló dolgozóknak, akik nemhogy mellettem nem álltak, de sehol sem. Természetesen a polcok üresek voltak, csakúgy, mint a kasszánál kényelmesen munkálkodó, közben mobiltelefonján süteményreceptet diktáló hölgyemény arckifejezése, akihez való eljutásom kálváriája (miközben megvívtam a magam háborúját egy paprikás hangulatban leledző hatvanas egyszervolt úriasszonnyal, aki szintén nem gondolta magát hülyének) mintegy 40 percet ölelt fel. A nyomorgás közepette úrnak, a pénztártól való távozás után gazdagnak nem éreztem magam.

Hasonló tömeg fogadott az illatszerrel foglalkozó kereskedelmi egységek házatáján is, ahol az amúgy általánosan mérhető ösztrogénszintet a tesztoszteron nagyon durván kezdte el felülről gyalázni. Tanácstalan arcú férfitársaim a különböző kencéket forgatva, a hátoldalon olvasható leírások rejtjeleinek megfejtésére tett erőfeszítések közepette próbáltak eljutni valamiféle nirvana-közeli állapotba. Mert valljuk be, vannak fontosabb dolgok is egy pasi életében, mint nyomonkövetni az francia kenceipar leleményességeinek fejlődését.

Érdekes módon, a kisebb boltokat elkerülte a Karácsonyi roham. A családi vállalkozásban például magunknak csináltunk programokat, ami már majdnem odáig fajult, hogy eljátszottuk a vásárlási mechanizmust. Gyakorlásképpen. A mobilstandoknál is elég nagy volt az üresség. A Nyugati téren álló bevásárlóközpontban lévő egyik mobilstandnál most olyan csend honolt, hogy nem is értettem, miért vesznek észre ilyen gyorsan. Aztán felvilágosítottak: nem véletlenül vártam 20 percet két emelettel feljebb. Talán majd most kicsit magukhoz térnek az igazán kis kereskedők is. Ha mástól nem, a kajakómából való visszatérés miatt.

Az újévi fogadalmakat követően egy egész évig gondolkodhatunk az ok-okozati összefüggések ügyes összetologatásán, amelynek eredményeként egy új halmazelmélet kialakulása odáig fajul, hogy tökéletesen és hihetően el tudjuk magyarázni környezetünknek, hogy miért volt szükségszerű megszegni (a körülmények hatására) ezeket a fogadalmakat. Személy szerint december 25-én reggel arra ébredtem, hogy jövőre megfogadhatnánk, hogy nem veszünk egymásnak ajándékokat, hiszen az az ajándék, ha együtt lehetünk ilyenkor a családdal és a barátokkal. Mert hülye azért ennyire én sem vagyok.

(Csak zárójelben: a honlapom valamiért irtóóózatosan belassult az utóbbi napokban. A probléma megoldása folyamatban, türelmeteket előre is köszönöm!)

Update (12 / 31, 06): a lassulási probléma megszűnt, köszönöm az illetékeseknek!

 PIHE, magánügy témakörben

KELLEMES ÜNNEPEKET!

Minden kedves blogolvasómnak ezúton kívánok békés, szeretetben gazdag Ünnepeket!

 PIHE, magánügy témakörben

MÉGSEM

Nem állítom, hogy rendelkeznék bármilyen jövőbelátó vagy legalább korrektül saccoló képességgel, de a decemberi tétellel a szoftverek csúszásával kapcsolatban elég kellemes pontossággal éreztem rá az elmúlt pár nap (hét) történésére.

Ma reggel az a kósza hír röppent fel, miszerint a nap folyamán az Apple bejelenti a már hónapok óta várt mobilját, az iPhone-t. Pár óra múlva módosítottak a híren: az Apple mégsem jelenti be ma az iPhone-t. Apple helyett Linksys, mobil helyett VoIP, egyébként minden adat stimmel. (Update: az Apple iPhone-ja mégsem iPhone lesz - a védjegyet ugyanis az Infogear jegyezte, azt meg felvásárolta a Cisco-Linksys.) Nem tudom, az Apple meddig blamálja még magát az iPhone-nal, bár lehet, hogy ezt az örvényt is a fogyasztók kavarták a pohárban - mint mindig.

Szintén ebben a hónapban derült ki, hogy a Microsoft iPod riválisa, a Zune mégsem iPod rivális (inkább valami olyasmi) és mégsem kompatibilis a WMA formátumot támogató webáruházakkal. Kompatibilitás, eh, miaz?

Ismét Redmondból származó csúszás a hónap elején megjelent új Windows generáció, a mégsem-Longhorn, mégis-Vista. Az új operációs rendszer ebben az évben mégsem lesz elérhető a közönséges felhasználók számára, bár az ötféle release már hónapok óta ismeretes. Mindezek ellenére én nem tudom hibáztatni a Microsoft-ot: elég nehéz lehet olyan általános célú operációs rendszert írni, aminek minden vason futnia kell. Az is kiderült, hogy a Vista mégsem feltörhetetlen, tehát nem kell attól félnünk, hogy üresek lesznek a fájlmegosztó rendszerek Windows mappái.


Steve Jobs Keynote 2006

Ha már operációs rendszerekről esik szó, bátorkodtam utánanézni az utóbbi évek termésének, a jövő év elejéig bezárólagosan a spekuláció szerény keretei közé szorítva. A végkövetkeztetést szerintem mindenki vonja le maga. Íme:

- 2000: AtheOS, Mac OS 9 (Classic), MorphOS, Windows 2000 és Windows ME (és bár számszerűleg a Microsoft két oprendszert is piacra dobott, ebből gyakorlatilag ME használhatatlan volt)
- 2001: Amiga OS 4.0, Mac OSX 10.0 (Cheetah) és 10.1 (Puma), Windows XP Home és Pro, z/OS
- 2002: Windows XP (64-bites kiadás), Syllable, Mac OSX 10.2 (Jaguar)
- 2003: Windows Server 2003, Windows XP (64 bites kiadás a Server 2003
alapjain), Mac OSX 10.3 (Panther)
- 2004: Windows XP Media Center Edition
- 2005: Windows XP Professional x64 Edition, Mac OS X 10.4 (Tiger)
- 2006: Windows Vista Corporate Edition
- 2007: Windows Vista, Mac OS X 10.5 (Leopard)

Az Adobe-ra is rájár a rúd, a Creative Suite 3 az idén mégsem jelenik meg - bár hozzá kell tenni, hogy a múlt héten az Adobe szépített azzal, hogy kiadta a Photoshop CS3 beta verzióját, ami az új fícsörök mellett az Intel procis Mac-ekre optimalizált motort is megvillantja. A beta csomag, hogy a címhez hű maradhassak, mégsem tartalmazza a Macromediától megvásárolt szoftvereket. Talán jövőre.

Számomra 2007 első övön alulija kis hazánkból származik: a Vatera januártól csak a bankkártyával rendelkező felhasználókat engedi az értékesítéshez - a kamu felhasználók kiszűrésére az ötlet jeles, a megoldás elégtelen. A Vatera mégsem lesz 2007-ben a leglátogatottabb magyar web1.0 site.

Csak zárójelben jegyzem meg, hogy nagy valószínűséggel a saját fejlesztésű Median mégsem jelenik meg 2006-ban. Ennek okai lajstromba nem vehető terjedelmet ölelnek fel - talán mégsem kellene folyamatosan blogpostokat irogatnom. Vagy mégis.

 PIHE, technológia témakörben

ARS LONGA, VITA BREVIS

A művészet örök, az élet rövid. Negyvenhét óta is.

 PIHE, fotó blog témakörben

ADATVÉDELEM

Kedves Multimédiások!

A tegnapi fantasztikusan hosszúra szabott adatvédelem előadás anyagát ("feltenném a Nívóra, ha fel tudnám tenni és fel tudnám tenni, ha fel akarnám tenni") Csaba jóvoltából ide kattintva tudjátok letölteni. Kellemes eregyenlő szumma (kisté eleme nagytének) pékistéindex szorozva dékistéindexszel bogarászást Nektek!



 PIHE, számalk témakörben

KEZDŐDIK

Az elmúlt hetek negatív pólus - nulla szakaszra módosult társadalmi morálingadozása tökéletesen azt mutatja, amit a naptár: kicsivel több, mint egy hét múlva itt a Karácsony, és kezdődik az igazi, durva tolongás bevásárlóközponton innen és túl. Az utak életveszélyesek, pedig még csak nem is esett le az erősen ittas mozgáskoordinációra emlékeztető végeredményt produkáló hó, havaseső, jégeső, ónos eső, kisebbségek gyermekei: a gyalogosok az úttesten lófrálnak (a kategóriagyőztes embertípusom a babakocsit toló anyuka a kétsávos úton), az autók a járdán kolbászolnak, a parkolóhelyekért "első vérig" jellegű szóváltások csattannak a szájakból kiesve a hallójáratokon keresztüljutva a dobhártyákon.

A héten ölre mentem egy ritkás hajú, nemsovány testfelépítésű, pikáppos úrral, aki úgy gondolta, hogy az üzletünk "áruszállítás" táblája szépen mutatna a szintén nemkicsi gépjárműve alatt - a rendkívül udvarias felszólításomra, amelynek keretében megkértem, hogy máshová parkírozza az egyik japán gépkocsigyártó fémjelezte tankját, ő egy kifejezetten mosolygósra és barátságosra sikeredett "öcsi, szájbarúglak, wazze" válasszal nyugtázta, hogy hallotta a kérésemet, egyszersmint tudtomra hozta, hogy nem áll szándékában más helyet keresni. Szerencsére pár horzsolással és néhány óráig habzó szájjal megúsztam a történetet - végül csak magamra voltam dühös a rám szokatlan felelőtlenség miatt, amivel az esetet kezeltem, mert lehetett volna rosszabb is az eredmény és nem szeretném, ha a hosszú évek során, amerikai életmódmagazinok segítségével gondosan felépített vízióm az intenzívosztály nővérkéiről egy ilyen kaland folytán válna köddé. (Idén Karácsonyra elnézést kérek.)

Végkövetkeztetés, hogy a december végi lendületlenül shopni akaró őrültség alól senki se lehet kivétel, mindenki plusz valaki a tömegben, akárhogy is tolongunk. Szocio-okosan szólva: a tömeg mi vagyunk. Harcosokklubjásan szólva: a tömeg fortyogó epéje vagyunk. Akárhogy is szóljunk, próbáljunk meg egymásra vigyázni: a naptár szerint közel a szeretet ünnepe.

 PIHE, minden más témakörben

KÖTELEZŐ TILTÁS

Szinonímaként lásd: "ÉLET".

 PIHE, fotó blog témakörben

FISHING ON PHISING

Úgy látszik, ismét fellendült a horgászkedv kis hazánkban. Nem, sajnos nem a folyami és tavi halászatról van szó, ehhez nem kell nyáron SzuKu-val, télen lékfuróval felszerelkeznünk. Szépen sorjában jönnek a levelek előbb a Budapest Banktól, most pedig egymás után hirtelen a Raiffeisen-től. A szöveg marhajó, nagyon tetszik:

"2006. december 1-jén a rendszerünkben a banknak pénzmosással, hitelkártya csalással, terrorizmussal kapcsolatban és a visszaélések ellenorizése céljából zárolnia kellett néhány számlát. Az ezekkel a számlákkal kapcsolatos információt megkapták levelezo bankjaink, valamint a helyi, szövetségi és nemzetközi hatóságok. A kiterjedt adatbázis-muveletek miatt néhány számla esetleg megváltozott. Arra kérjük tehát ügyfeleinket, hogy ellenorizzék csekk- és megtakarítási számláikat, hogy ezek aktívak-e, vagy hogy a jelenlegi egyenlegük megfelel-e a valóságnak. A bank az összes ügyfelét értesíti jelentosebb visszaélés vagy bunügyi cselekmény esetén, és megkéri Önt arra, hogy ellenorizze számlája egyenlegét. Ha úgy véli, vagy azt találja, hogy a számláján visszaélést követtek el, errol értesítsen bennünket úgy, hogy belép az alábbi hivatkozáson keresztül."

A hivatkozás által gerjesztett pofátlanság-erőtér olyan elemi erővel mászott az arcomba, hogy attól még egy dzsedi is hanyattvágta volna magát (tiszta szerencse, hogy forgószékben ülök): a link szövege ugyanis "http://www.raiffeisen.hu", de maga a hivatkozás a "http://www.raiffeisen-portal.com" címre mutat.



A csoda csak akkor van, amikor az ember megadja a felhasználónevét, jelszavát, lábméretét, és eltűnik a honlap: nem marad semmi vissza. Szó szerint semmi. Még a nehezen összemelózott, összebizniszelt, összecsencselt pénzecske sem. Csak a világvége. Meg mindenki édesanyjának sűrű emlegetése. Ilyenkor illik megnyugodni, és elindulni a megvilágosodás, az anyagi javak teljes elutasítása felé. Vagy azonnal telefonálni az illetékes banknak. (Utóbbi talán kifizetődőbb, bár az előbbi sem rossz, feltéve, hogy nem fogadunk eddigi szexuális szokásainkkal ellentétes fogadalmakat.) Az már nem is tűnik fel senkinek, hogy hogyan lehet az, hogy egy banki jelszóbekérő nem https protokollon kommunikál. Az ilyeneknek kéne jól eltörni a kezét. Hogy rögtön két kezet törjünk és így a 100%-os rokkantsági segély reménye felé hajtsuk az esetleg emiatt munka nélkül maradó gonosz delikvenseket, hirtelen felindultságomból elkövetett blogpostom alapja az ehéten külhoni adathalász kollégák számomra okozott pár órás biztonsági bogárkergetése, aminek keretében kijavítottam egy biztonsági rést az egyik oldalamban, amin keresztül egy kedves kiscserkész megpróbált becsusszantani a kódba egy washingtoni pénzintézet pszeudóhonlapjára mutató linket. Mivel igazából nem tudtak mit kezdeni a kódommal (include nagyrészt megszűrte a bejövő információt), ezért írtak egy levelet, a szóbanforgó bank nevében, azzal a kéréssel, hogy adjuk ki a kódot biztonsági vizsgálatra. Ismételt, ámde már visszafogott, csak finoman cizellált nyelvtani gesztusok formájába pakolt édesanyázás következett részemről emailben a feladó felé. Na, azóta kínai tévé életérzés, se kép, se hang.

Óvatosan az ilyen emailekkel. Előtte bankot felhívni, hír hitelességét leellenőrizni. A maximális paranoia nem azért jó, mert így könnyebben lehetünk mulderek és szkálik. De persze azért is.

Update: reggelre befutott az Erste Bank levele is, ugyanazzal a szépreményű szöveggel. Már tudom, hogy ma mi lesz a téma a legtöbb médiában.

 PIHE, minden más témakörben

SZINKRONBAN

Régen nem volt bejegyzés magánügy témában, és nem is volt apropója, hiszen ezen a területen minden szép és jó szerencsére. Viszont nem tudom megállni, hogy meg ne mutassam Nektek az egyébként jellemzően sportórákból álló karóra gyűjteményem új, kicsit a környezetben renitens darabját, egy 17 köves Synchron szerkezetes Doxa képében, a '60-as évekből. Remélem lesz Közületek, aki egyet ért velem: ez az óra egyszerű, de nagyon szép.

 PIHE, magánügy témakörben

X + 2 * 2

Nem a véletlenek egybeesése miatt választottam a Programozás Törvényei közül a tizedik tételt decemberre. Az eddigiekben is, legyen szó kisebb munkákról, vagy egészen nagy projectekről, mindig az emberi tényező az, ami miatt csúszik a kiadás időpontja, és itt most nem kizárólag a megrendelői döntéshozatal elég gyenge lábakon lépegető gépezetére gondolok, hanem akár a munka készítőjére, jelen esetekben magamra is. Mert olyan nincs, hogy valami időpontra kész.

Azt szokták mondani, hogy aki szimultán több munkát végez, és nem született (többé-kevésbé) zseninek, az a szimultianizmusból kifolyólag egy idő után a munkavégzés nívóján is meglátszik. Így december elején, visszatekintve az elmúlt időszakra, rengeteg lemaradást kell elkönyvelnem, csak azért, mert egynéhány dolgot előnyben részesítettem. Ilyen például az új Median, amelyen már lassan fél éve munkálkodom. Az ötlet egy éve érlelődik már komolyan bennem, de csak az elmúlt hónapokban testesedett ki annyira, hogy mostanra a lelkesedésem kellőképpen kifejtett agyi impulzusok formájában tíz centivel a föld felett tartson - így most már elmondható, hogy a magánéleti szárnyalás mellett munkaügyekben is supermant játszom, annak ellenére, hogy igyekszem nem belelovallni magam semmibe, amíg az nem készpénz. A Median 7-ről könyvet tudnék lassan írni és valószínűleg fogok is, hiszen az új adminisztrációs felületem mellé adott szokásos felhasználói kézikönyv minimum a triplájára nővekszik derékbőségben. Jelen pillanatban a Median 7 az eddig általam tanult szakirányú nyelvek teljes, kicsit életműszagú összefésülése, hiszen az adminisztrációs felület az XHTML, CSS, XML, RSS, Javascript, PHP "nyelvek" orgiájára épül. Ádám barátom szerint az új Median talán még mos és vasal is, de ezt a megfelelő célhardver hiányában nem építettem bele a forráskódba. Az egyelőre 70%-ig kész munka durván 22.000 sornyi kódot emészt fel és terveim szerint abszolút kulcsrakész project lesz (felhasználó megvesz, otthon CD berak, webtárhelyre felmásol, telepítő elindít, örül). Visszatérve a bevezetéshez, ennek a munkának úgy fél éve el kellett volna készülnie, és ha csak egy fikarcnyit lettem volna annyira stílusos és elegáns, mint általában a munkákban mostanában szokásom lenni, akkor ezt a Vivace újraértelmezésével egyidőben elvégzem, de hát a diplomázás nem szép, de szükségszerűnek mondott folyamat. Csak széljegyzetként gondolom idefirkantani, hogy a Median 7 miatt alig marad másra időm, pedig a Gyöngyhalászokkal is van még munka, arról nem is beszélve, hogy a Darius R3-mal teljesen leálltam. Ezek persze lelkiismeret-furdalásokban kifejezhető mértékben zavarnak, de ha a Mediant nézem, valahogy elfelejtem a furdalásokat. (Nézzétek meg Ti is! Íme egy előzetes screenshot...)



Ha a munkafolyamatok másik oldalát, a megrendelői részt nézem, akkor mosolyogtató sztorik jutnak eszembe az utóbbi évekből - egyszerűen fantasztikus, hogy egyik-másik társulásban milyen káosz tud uralkodni. Az elvégzendő munka ugyanis általában a céghierarchia tetejéről indul, és a kiadott feladattal megbízott illetékes munkatárs szájíze szerint formálódik. Tehát, ha a cégvezető azt mondja, hogy valami legyen piros, de a munkatárs a piros színről őrzött emlékei egyértelműen a hupikék színben öltenek testet, és ezt nekem így adják napiparancsba, akkor valószínűleg én vagyok a színvak a cégvezető szemében. Volt egy cég, ahol csak hat illetékes munkatársat fogyasztottam el egy project levezénylése érdekében. Mire a megfelelő emberhez kerültem volna (azon túl, hogy párszor leordították a hajat a fejemről, mert ilyenkor mindig a megbízónak van igaza), az engem alkalmazó társulat bomlott fel. Ha kicsit tovább húzzák, valószínűleg híres türelmem is bomlásnak indult volna.

A szakmában töltött többéves tapasztalatom azt mondatja velem, hogy ha nem lennék matematikailag ennyire korlátok közé szorítva, akkor akár egy csinosnak nem nevezhető, sőt, kimondottan hosszú egyenletrendszerrel örvendeztethetném meg a világ szuicid-hajlamú informatikusait és döntéshozóit, bemutatva a project készítésének és a project kiadásának elhúzódásait, azok összefüggéseit és egymásrahatásait számszerűsítve, vagy gyökikszpluszipszilonosítva. Úgy gondolom, a világról alkotott idealista nézeteim miatt sem lettem matematikus, úgyhogy csupán annyit tudok mondani: x + 2 * 2 - vagyis a project kiadásának kitűzőtt időpontja minimum kétszer módosul, és ennek magyarázására, az ellenérvek cáfolatára minimum két, szakzsargonnal értelmetlenné tett kifogásnak illik lennie a tarsolyunkban.

Ebben a hónapban természetesen hűen a decemberi tételhez, kitérek egyik-másik elhíresült project csúszásának részletezésére, valamint szót szeretnék ejteni olyan fontosnak titulált dolgokról, minthogy a Karácsony akár a szeretet ünnepe is lehetne, ha hagynánk - vagy arról, hogy miért jó, ha az ember még nem tudja pontosan a szilveszteri menetrendet. Megpróbálok beletúrni kicsit a januári téma orrába is, flame-ként Kathy Sierra webkettőt rendetlenül hagyó írására, és talán már optimizmusomnak is reményt adhatok, ha azt mondom, hogy ebben a hónapban írok részletesen a Median 7 megjelenéséről. Ha pedig esetleg nem jelenik meg, már most tudok két okot.

Remélem, hogy decemberben is számíthatok Rátok és a kommentjeitekre.

 PIHE, munkaügyek témakörben

Ha van kedved és időd, kérlek olvasd el a többi bejegyzést is.

« Vissza   1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   49   50   51   52   53   54   55   56   57   58   59   60   61   62   63   64   65   66   67   68   Előre »