Most már egészen biztos, hogy a Google a Microsoft fejére nő - régen mondogattuk, hogy a Virgin lekvár mellé Microsoft kenyeret fogunk enni pár éven belül, de persze az élet ezt is megcáfolta. A legújabb húzás a "G" házatájáról a fantasztikusan jó magyarítással létrejött ajánlat, miszerint már szervezetünknek is csak a Google alkalmazásaira van szüksége - félre, botor vitaminok!
Igazán nem szeretnék senkinek a lelkébe tiporni, sem pedig a szakirányú weboldalakkal (Subba, Szánalmas, stb.) versengeni, de azt hiszem, hogy ezt Mindenkinek érdemes látnia: a haztartas.com bemutatja a web evolúciós másodkorának egyik legemlékezetesebb megállóját, a hangos képeslapos éneklős áruházat. Kedves Pajtások, innentől én is átállok erre... felkavaró, de csak hanggal! Kattints ide.
Múlt héten München voltunk testületileg munkaúton (lásd mellékelt flickr fotók), közben megérkezett az eBayről rendelt az R72 néven elhíresült Hoya infraszűrőm is, amelyet a szép időre való tekintettel a hétvégén kipróbáltam. Azt csak csendben jegyzem meg, hogy Floridából postaköltséggel együtt került fele annyiba az egész zsír új pakk, mint az egyetlen, neten talált budapesti helyen. Ennyit a magyar fotós árakról.
Mit is mondjak? Megszenvedtem vele. Egyrészt a K10D remekül ellenáll az infrasugaraknak, így olyan hosszú záridőkkel kell számolni, ami már stoppert vagy nagyon jó időérzéket igényel. Mivel a szűrő teljesen opak, ezért a kompozíció beállítása után nagy üggyel-bajjal lehet csak a szűrőt felcsavarni, vigyázva arra, nehogy elbabráljuk az fókuszgyűrűt. És a szenvedés csak ezután következik: verőfényes nappal, emberi blendeválasztás mellett is öt-hat perces exponálásokkal tudtam csak szemmel látható eredményt elérni. ISO100-on is olyan szemcsés képeket produkált, amikkel nem nagyon tudok egyelőre mit kezdeni - mivel a gép érzéketlen az infravörös tartományra, ezért nem nagyon érzékeli a tárgyakról visszapattanó sugarakat, legalábbis én ennek tudom be az elmosottságot. Csodálattal nézem a szép, élesnek tűnő infrafotókat. Van mit még tanulnom, de jó játéknak ígérkezik, csak türelemmel kell kibírni.
Münchenben viszont volt esélyem bőven tesztelgetni az új Sigma obimat, ami nem nagyon akart leesni a váz végéről - konkrétan egyetlen egyszer tettem félre a nagytele kedvéért. Van pár idegesítő bug rajta, ami már-már majdnem feature (néha előforduló markáns kromatikus abberáció és a túlságosan soft zoom, amitől vállról lógatva az obi hajlamos kinyílni), de csodás képeket csinál és nagyon jól használható - egyszóval olcsó utazóobjektív gyanánt Mindenkinek ajánlom.Update: hirtelen ötlettől vezérelve a Sigma 28-135-ös obim elé tartottam (stepdown gyűrű híjján kicsit vicces volt) az infraszűrőt. Csodák-csodájára már 30 másodperces expoval is elfogadhatóan éles képet kaptam, így már meg is rendeltem a gyűrűt. Úgy látszik, a Pentax objektív SMC bevonata a felelős a blurry hatásért - remélhetőleg hamarosan már remek kis infraképeket tudok mutatni. :o)
Elmúlt közel egy évem a flickr-en egy csomó olyan problémát vet fel, amire nem szívesen gondolok, mert valahogy azt érzem, hogy az említésükből sem jönnék ki jól. Valahogy pedig meg kell közelíteni a közizlés és a tetszési index összefüggésének baráti mattüveggel kezelt aspektusát is - nevezetesen arra gondolok, hogy vajon egy fotót akkor ítélsz-e meg jónak, ha arra minél többen mondják azt, hogy jó, vagy ha a minél kevesebben azt, hogy nem jó, illetve számít-e pozitív visszajelzésnek a baráti kommentár.
Elmondom mi nyomja a szívem. Jelen pillanatban 421 kontaktom van a flickr-en, ezek közül körülbelül 30 emberrel váltok hozzászólást adok-kapok alapon - velük ápolom a szorosabb viszonyt - chates múltamból kifolyólag hiszek az interneten kialakuló baráti kapcsolatokban. Tehát, ha felrakok egy új fotót, akkor körülbelül 30 komment adott, valamint a különböző csoportokból bejövő 10-20 további hozzászólás. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy minden képhez, szigorúan a matematika szemüvegén keresztül tekintve 40-50 komment fut be. A kérdés: vajon a látogatottság és a hozzászólok száma (azon túl, hogy az Explore jegyzi-e az adott képet vagy sem) reális visszajelzés-e a kép "sikeréről"?
Gábor barátom a napokban szintén flickr tag lett, és egy fotó kapcsán előkerült a bizonyos kritika, mint "olyan". Gondoltam, próbára teszem a dolgot, fogtam a legutóbbi flickr-es fotómat és feltöltöttem a photoSIG-re. A flickr-en ez kép jelen pillanatban 84 hozzászólást és 40 kedvencnek jelölést jegyez, ami az előbbi keretet tekintve nem kevés. A photoSIG-en összesen két kritika futott be. Az egyik negatív, a másik pozitív. Negatív, mert bár jól lett megkomponálva a kép, de túlszaturált és túl szoft, a másik pozitív, mert szép összhatású, de tényleg túl homályos és a víz is furcsa színű -- közben az egyik hozzászóló hiányolta a plitvicei tóban az úszó embert (hamis téma?). A két kritika a következőt vetette fel bennem: a flickr-en a hozzászólok arányát a látogatottságra csak és kifejezetten kritikai véleménynyilvánítás szempontjából vizsgálni sem számszerűleg, sem összességében nem lehet, mert ami a nagyon vicces, hogy mindkét helyen ugyanannyian nézték meg mindkét fotót, mind a flickr-en, mind a photoSIG-en (24 óra alatt 240 impression). A kritika azért nem működik, mert a két hozzászóló nem volt a helyszínen: nem tudja, hogy a plitvicei tóban tilos a fürdés és a színek majdnem olyan élénkek, mint amilyenek a fotón (nem tagadom, játszottam a szaturációval) -- a homályos, szoft kezelés pedig nem a rossz fókusz, hanem az Orton eredménye, ezért ezeket nagyon triviális kritikának érzem.
És máris ott vagyunk, hogy magyaráznom kell a bizonyítványt, ami azt mondatja velem, hogy a saját, többnyire az önkritika és az önérzet párharcától meggyötört véleményére kell, hogy hallgassak a következő feltöltésnél. Arany középút nem nagyon van: 84 hozzászólást kettő ellenében nem mondanék éppen kis kilengésnek - és közben nagyon elbizonytalanítóak ezek a számok.
Az egyéves fennállás ünneplése alkalmából a honlap eljutott abba a zavart elmeállapotba, miszerint a "blog" menüpont alatt található, havi bontást vezérlő program teljesen elvesztette az önkontrollt és öntudatra ébredt, hogy terminátorosan fejezzem ki magam - a tavaly szeptemberi blogpostok keverednek a jelenlegi terméssel. Hamarosan sarokba állítom a blogot egy szigorított ejnye-bejnyével, a kavarért ígytehát ezúton is, csak Nektek, Pajtások és csak itt: nagyszori.
Sokáig törtem a fejem, milyen egyszavas táblát lehetne kiaggatni az elmúló hétre. Igazából sok minden történt: múlt hét vasárnap megmásztuk a János-hegyi kilátót, kevés fotóval, de sok élménnyel - kellemes feltöltődés volt ez a télre. A héten belázasodtam. Nem nagyon, csak éppen annyira, hogy az idegesítés határán belül essen. Ha ágyon kívül voltam, reszkettem, ha ágyon belül, izzadtam: tornyosuló feladataim minden alkalommal a szemembe röhögtek, amikor bekapcsoltam a pédéám. "You have 9 incomplete tasks." Köszi. A nagy lázadás azért nem érte el azt a fokot, hogy ne menjek be dolgozni, és bár a betegeskedés heveny borosta formájában kiült arcomra (mert a beteg ember legyen levert és elhanyagolt, és ezt mutassa a világ felé, gondoltam én, és gondolta ma egy kevésbé barátságos üzenetben tolmácsolva egy vevőjelölt), mégsem tudtam elkerülni sehogysem azt az állapotot, hogy magamévá tegyek egy viszonylag emberi átfogású objektívet, a Sigma 28-135 / F3.8 - 5.6 személyében. Ez volt az a zoomtartomány, ami a bridge gépem után úgy hiányzott, mint egy falat kenyér -- Németországban folyamatosan lemaradtam a Többiektől, mert a környezeti változók hatására (nem várt input, mondhatni) nagylátót és a telét minden alkalommal meg kellett cserélnem. Ehhez még társul egy 1:2-es közelkép funkció is, ami már igazán "kompakt"-feelinget varázsol. Egyelőre azt érzem, hogy nagyon élvezem a tükrös gép minden lehetőségét, de nagyon sok dolog van, amit a bridge világból visszahoznék az életembe - ez a zoomtartomány, és a közelkép lehetősége nagyjából megszüntetni hivatott ezt az érzést. De nem is ez volt a hét fotóseseménye, hanem Julcsi pillanatnyi elmezavara (és innen a bejegyzés címe), miszerint flickr tag lett. Eme könnyestekintetű alkalomból kifolyólag valószínűleg pezsgőbontásra fog sor kerülni -- plusz egy dolog a "sohanemonddhogysoha" tag alá. És én megmondtam.
Ha van kedved és időd, kérlek olvasd el a többi bejegyzést is.
