A férfi és a nő beszélgetnek. A pasi, bölcsen: "Néha tenned kell egy lépést visszafelé, hogy könnyebben tudj előre haladni."A nő, rákontrázva: "DE futni nem fogok!"(Ennek a beszélgetésnek akárki fültanúja lehetett, aki ma délután mellettünk sétált a Mammut irányába. Annyira jellemző a nő-pasi kapcsolatra. :o))) Szerintem. ;o))
...nekünk is illene valami hasonló programot kitalálni. De legalábbis ezt überelni. :o)) (A videó az egyik seattle-i flickr találkozón készült, forrás: strobist.com.)
A változatosság gyönyörködtet. Feltéve, ha van benne valami gyönyörű. Ráunva a közel másfél éve tartó szürkeségre, a hetek óta bennem lappangó designváltás gondolatát ma a kék színre szomorodott photoshop paletta erősítette fel véglegesen, és ezzel komolyan kiharcolva a kezdő mondat megfordításából származó igazságtétel bizonyítását. Én egyelőre még nem tudtam eldönteni, hogy elviselhető-e vagy nagyon ronda, de majd megszokjuk. Vagy visszapakolom a régi szürke designt, neadjisten az első hetekben funkcionáló T-Rex-es táblát. Lesz itt még ne mulass, Pajtások.
No, azért némi szerkezeti változást is eszközöltem, ebből vélhetőleg nem fogtok semmit megtapasztalni, csak a PHP kódot pucoltam ki és egyszerűsítettem le. Egyetlen dolog maradt, amin szerintem javítani kellene a honlapon, de ez gyaníthatóan már a 2008-as év örömeinek fog táptalajt adni. Volt egy egészen félreértett pillanatom, amelynek tükrében nehezen tudott megférni a lelkiismeretem és a kérdés, hogy vajon elronthatom-e a honlapom amúgy is tragikusra sikerült kinézetét egy diszkrét flash tuninggal, de úgy döntöttem, hogy sok lenne az már a jóból. Úgyhogy a problémát konkrétan úgy kerültem el jó informatikus módjára, hogy bele se kezdtem a megoldásába.
Azért remélem tetszik majd Nektek.
Apropó, ez a 150. blogpostom. Jobb alkalom nem is lett volna a megújulásra. Még ha nem is gyönyörködtet.
Az influenza által generált pihentség sokkal több időt engedett a blogom feljavításával tölteni, mint az utóbbi másfél évben szinte összesen. A héten már volt egy frissítésről hírt adó post, amire másnap már ott figyelt az update. Ma egy régi bűnt vezekeltem le, ez nevezetesen a hozzászólásokról történő híradás lehetősége, tehát már a hozzászólással egy időben fel lehet iratkozni, és a jövőben érkező válaszokról a hozzászóló e-mailben értesítést fog kapni egészen addig, amíg ezt le nem mondja. A lemondáshoz szükséges hivatkozást az értesítő e-mailek tartalmazzák. Ezt elég kevés blog tudja, én legalábbis ritkán láttam az opciót úgy, hogy működött is volna. Remélem elnyeri a tetszéseteket az újítás.
A következő blogpost kivételesen nem saját szerzemény, hanem Petteri Solunen hivatásos fotós tollából származik, aki volt szíves hozzájárulni ahhoz, hogy írását lefordítsam és ezúton Nektek, Pajtások, közzétegyem. Petteri egy másik írását a komlody.hu-n is olvashatjátok, "Tanítható-e a kompozíció" címmel. Az ok, amiért ezt a cikket választottam, rendkívül egyszerű: a napokban volt egy beszélgetésem arról, hogy mire és hogyan kell(ene) figyelni az idegen emberek fotózásakor, és igazából az engedélykérésnél tovább nem nagyon jutott a társalgás. Pedig rengeteg apróság van, amivel az embereket könnyebben lehet kezelni, és ezeket a szerző nagyon jó humorral, praktikusan írja le. Íme.Tovább...
Ritkán vagyok olyan galád, hogy egy nap háromszor is bloggoljak, de ez a mai lázmérőzős állapot kihozza belőlem a rejtett tartalékokat. Miközben a szakdolgozatomhoz kerestem anyagot (a téma, mivel üzleti érdekem fűződik a projekthez, egyelőre maradjon titok), némi ujjgyakorlat gyanánt helyrerántottam a blogomat - volt ugyanis néhány nagyon idegesítő bug feature benne. Az első, látványosabb újdonság az egyes bejegyzések után következő, néminemű kapcsolódási fokozattal rendelkező képanyag megjelenése, amely mintegy albumszerűen mér megsemmisítő csapást a vizuális érzékelésre. A képanyagok a főoldalon nem láthatóak, csak a bejegyzés végén árulkodik egy-egy hivatkozás a képszerűségről. Ennek tekintetében szintén az újdonság varázsával hat két apró korrekció: egyrészt a főoldalon kattinthatóak a bejegyzések címei, így nem kell legörgetni a hozzászólás hivatkozásig, aztán pedig felgörgetni a teljes szövegig; másrészt a bejegyzések témaköre is kattinthatóvá vált, így azonnal megleshetik a kiváncsibb Pajtások a hasonló szösszeneteket. A következő időszakban lesz még egy bűncselekménynek minősülő megmozdulásom blogom modernizálásával kapcsolatban, amellyel az egyes bejegyzésekhez bizonyos címkéket rendelek, amik alapján szintén lehet az oldalon navigálni. Ha megjelennek egyelőre értelmetlen dolgok, akkor a jelenség a szokásos értelmetlenségen kívül minden bizonnyal e megújulásra irányuló törekvéseim előfutára lesz.
Update (december 11): sikerült viszonylag gördülékenyen belőni a címkéket, bár egyelőre még nem túlságosan látható, hogy mire is jó ez -- nagyobb darabszámú bejegyzésnél viszont már elengedheteten lesz, hogy ne csak témakör alapján lehessen kategorizálni a szövegeket. Ráadásul igyekeztem olyan címkéket választani, amik a hárombetűs kulcsszavakat is lefedik, hiszen a hárombetűs szavakra (pl.: "izé") nem lehet keresni alapértelmezetten. Remélem, hogy majd bizonyos bejegyzés mennyiség elérése után könnyebb lesz számotokra keresgélni a honlapomon.
A napokban fejtettem ki Julcsinak, hogy mennyire undorítónak tartom a világszerte elfogadott hírszerkesztési politikát, miszerint bármelyik sajtóorgánum által közölt bármilyen hosszúságú hírblokk is az esetek kiugró hányadában az emberi faj romlottságáról ad számot: gyilkosság, lopás, hazugság, környezetszennyezés, a másik megkárosítása, hisztériakeltés és folytathatnám. Most, hogy jó beteg módjára fekszem az ágyban és nyögök, kicsit volt időm elnézni az egyik hazai hírportálra, ahol a következő szalagcímek fogadtak (válogatás nélküli, taxatíve felsorolás): "Ónos eső Oklahomában, öt halott", "Ebola végzett három ugandaival", "Kerékpárost gázoltak", "Hármas karambol Szegednél", "Lezuhant egy cseh charter gép Kijevnél", "Frontális baleset a 2/A-n", "Nem volt hatos a lottón", "Két halott egy orosz buszrobbantásban", "Mikulásvonattal ütközött egy autó az USA-ban".
Tényleg erről szól egy napunk? Olyan lazán ugrunk át a szemünkkel rengeteg ember halálán, hogy bele se gondolunk abba, amit olvasunk - és csodálkozunk, hogy hová tart ez a világ. Ugyanakkor egyes csatornákon hírértékkel bír az is, ha egy-egy kisiklott pléjbojcica elkeseredettségében nyilatkozik valamit, ami később nem csak a butaság-mércén botrányos. Elképesztő és elszomorító, mert eljutottunk odáig, hogy csak az számít hírnek, ami negatív. Lehet, hogy kicsit óvodásan hangzik, de mostantól alkalmanként igyekszem néhány pozitív szalagcímet közreadni. Hátha valaki még vevő rá. Nekem biztosan öröm lesz keresgélni.
Álljon itt az első hírcsokor:
- "Elkergette a táskatolvajokat a pécsi néni" / index.hu
- "Ötgólos hátrányból nyert a magyar csapat" / index.hu
- "Tovább erősödhet a forint" / stop.hu
- "Példás beruházás Pécsett" / stop.hu
- "Segíteni szeretnék a feleségemnek" / origo.hu
- "Magyar kézben az ecetgyár" / origo.hu
A nyár folyamán két flickr találkozót is kihagytam különböző okokból kifolyólag, így az elhatározás, miszerint a harmadikon már jelen kellene lennem, olyan fokig találta önmagát eszkalálni, amely alól nem tudtam és nem is akartam kibúvót keresni. A találkozó az év utolsó fotóbörzéje köré szerveződött, amelyet a Haller utcai művelődési házban sikerült tető alá hozni. A börzéről két szóban emlékeznék meg: verejtékes zsibongós volt. Pentaxos lévén kicsit nagyobb vehemenciával mozdultam rá, mint kellett volna: inkább volt rengeteg kacat, leselejtezett masina, mint használható cucc. Szűrőből, nyeles- és segédvakuból, távcsőből csak nehezen értelmezhető matematikai egyenletrendszerben kifejezhető darabszám képviseltette magát. Találtam egy MZ-5-ös filmes Pentax gépet, aminek a végén egy FA kitobi lógott, teljesen jó állapotban, ellenben méregdrágán: ezen a vásáron csak levegőt vettem, azt is nehezen, ugyanis a viszonylag kis alapterületű happeningen nem kis mennyiségű ember torlódott össze, és a nagykabátos idő miatt a belső tér felfűtöttsége bizonyos szinten felerősítette a testszagok természetes kipárolgását. Ennek gyakorlatilag az elvetemültebbek szemében nem volt jelentősége, hiszen a nyitás után órákkal később is negyedórás periódusokban négyzetesen emelkedett az egységnyi területre jutó embermennyiség - bár nem tartom valószínűtlennek, hogy a dáthásság is rásegített erre. Sokkal többen jelezték vissza, hogy eljönnek, végül egy hat fős flickr alakulat szerveződött Anna, Dorothea, Zso, Alessandro, Röno és jómagam személyében. Mivel egy idő után a művház büféjében zsonglőrködő hölgy az üzletmenet sikeres fenntartása érdekében meg kívánta szüntetni a hatunk alapértelmezett beállítását a pult környékén, ezért székhelyünket áttoltuk a körúton lévő Stexbe, Zso vezetésével, ahol immár a civileket idegesítettük a vakuk villanásával, tükrök felcsapásával - ahogy lenni szokott, pont a legviccesebben elkapott képeim lettek a leghasználhatatlanabbak, a manuális fókusszal szerelt 50mm-es lencse ugyanis mindenre jó, csak lesifotóra nem. Dél körül éreztem, hogy nem vagyok teljesen százas, ezért nem sokkal később búcsút vettem a díszes társaságtól. Délután már bőszen folyt a lázmérőzés, koldrexezés -- engem is utolért ez a laza kis influenzagyanús nyavaja. A találkozó hagyományát viszont folytatni kellene, minél több emberrel. Rajtam nem fog múlni.
Ha van kedved és időd, kérlek olvasd el a többi bejegyzést is.
