EGY PIHE AZ EZER SZÖSZ KÖZÖTT

CSÖRGE SZABOLCS JÓZSEF BLOGJA FOTÓZÁSRÓL ÉS EGYEBEKRŐL KÖNNYEDÉN

- 62. OLDAL -

HDR MINDENKINEK

Miközben a szakirányú fórumokon a fotosopperek és a képmanipulálásért kevésbé rajongó lelkületű fotósok finoman fogalmazva is ferde szemekkel hajlamosak egymásra nézni, a végletek között valahol félúton egy teljesen új dolog kezdi pofozni a két tábor híveit. Amire itt konkrétan gondolok, az nem más, mint a HDR (high dynamic range): három vagy több különböző megvilágítási értékkel fotózott kép egymásra erőszakolása és aztán némi további simogatással történő megnyugtatása. Az egész történetesen odáig fajult, hogy a flickr sorra alapította a HDR-rel foglalkozó csoportjait az elmúlt időszakban - népszerűségét méltán mutatja, hogy két HDR képem pár órán belül száz embert vonzott magához, jó sok kedvencnek jelöléssel. Ennek kitestesedéseképpen a technika egyik guruja, Trey Ratcliff írt egy ultrabrutál tutorialt, amit ajánlok Mindenki figyelmébe: és ha nem is a technikai zanza miatt, akkor a szemkápráztatóan szép felvételek végett.

 PIHE, fotó témakörben

LEGYEN UTCÁJA IVÁDON!

A halhatatlanság megvásárolható - igaz, csak előre. Van új az ivádi nap alatt.

 PIHE, fotó blog témakörben

ÓCÓ GUMI (ŐSI KÍNAI RECEPT)

Hozzávalók: egy darab újonnan vásárolt autó, egy darab szőke tulajdonos, négy darab meghatározhatatlan gumi az autóra szerelve (valószínűsítve, hogy az nyári), egy darab hóvihar február végén, meghatározhatatlan határozatlan meteorológus, egy darab telefon.

Ijedjünk meg az időjárásjelentéstől. Fogjuk meg a szőke tulajdonost, rendeljük meg vele telefonon a garnitúra téli gumit, ültessük be az autóba, vigyük le a legközelebbi gumishoz. Ott csináljunk nagyfiúsan, fizetést oldassuk meg okosban. Telefonálgassunk fontos ügyekben. Hagyjuk, hogy kiderüljön: a gumik már eleve téliek. Tegyünk úgy, mintha ez számunkra nem lenne új információ. Köszönjük meg a segítséget, ültessük vissza a tulajdonost az autóba, és hajtsunk el fizetés nélkül.

Tegnap kipróbáltam a receptet, nem rossz, de azért kicsit arcpirító érzés benyelni.

 PIHE, autók témakörben

EGYNAPOS, NEM MÁSNAPOS

Ez a bejegyzés elvileg fotóblogként indult, de nem állom meg, hogy a hétvége egy-egy pillanatát ki ne ragadjam gondolatbűnözés és további felhasználás végett. A péntek délután és a szombat délelőtt nimbuszát továbbra is a számalkos órák erősítették, némi külső ráhatástól kényszerített önértékeléssel egybekötve, amelyet egy fergetesnek ígérkező, energia hiányában azonban stabil ülőhelyzet elfoglalását és további önértékelést elősegítő Pistit ünneplő szülinapozás követett a B7-ben. Utóbbi, már-már józsefattilás pszichoanalízisre mutató vizsgálódás eredményeként azt a csoffadt szájízű megállapítást sikerült kikerekíteni a számon, hogy bizony, öregszem már annyira, hogy a '80-as évek slágereinek rádióállomásaihoz szokott hallóberendezésem idegesen lépjen reakcióba a magas BPM-számú szerzeményekkel, amelyekről kicsit nosztalgikusan a tinidiszkó fogalom jutott eszembe - életfelfogásban inkább, mint szilárd erkölcsökben. A hétvége így egynaposra és nem másnaposra sikeredett, ám ezt tovább szűkítette a vasárnap reggel. A reggel ugyanis nálam nem napszak, hanem állapot - és ez különösen igaz a vasánap intézményére, amely szinte metafórát képez a "csúnya", "rossz", "gonosz", "emberiség-ellenes" és "parkolótársaság" fogalmakkal. A nap még akár szép is lehetett volna, ha nem követi ónos eső, havazás. Egy komplett tél, egy napba sűrítve. De nem másnapba.

 PIHE, magánügy témakörben

POFÁTLANSÁG

Az Élet olykor kellemetlen dolgokat tud produkálni, de erre a mai napra inkább a "ritka nagy pofátlanság" fémjel illene. Ma délutános voltam, de anyum felajánlotta, hogy menjek a Polojával dolgozni, ne kelljen a Corolla miatt folyton az útszéli nyerőgépnél dobálni a gurulóst, vagy éppen a parkolóőrőkkel állóháborút folytatni. Munkavégeztével még üvegtechnika előadásra is mentem, ahol a tanár inkompetenciájából kifolyólag szabotáltuk az órát (hogy divatos fogalommal éljek: polgárilag engedetlenek voltunk). Ekkor indult be az események akkor még végeláthatatlannak tűnő láncolata. Julcsáék előtt ugyanis a Polo netovábbot parancsolt az automata váltónak, amely ezáltal nem volt hajlandó P állásból elmozdulni. Telefonálás, trailerhívás. Aki folyamatosan olvassa a blogomat, annak derenghet, hogy alig másfél hete az előző autóm számára találtam hasonló utazómódot. Innentől címszavakban folytatom: trailer elől, hátul a Corollában mi, robogás az óbudai autójavítóba. Megérkezés, helyzetfelmérés, papírmunkázás, Polo leemelése a trailerről. Trailer fullgáz tolat, telibekap egy zsír új Passatot, ami a felismerhetetlenségig törik. Mély lelkiismeret-furdalás és világvége-hangulat. Polo percek alatt megjavul. Hazafelé két autó, két sofőr. Itthon apum ragaszkodik, hogy a Corollával ő állhasson le az ominózus emelkedőre. Corollát a parkoló falán meghúz. Nem nagyon, de hangosan. Szabolcs-szívzuhogás. Vacsora, bor, nyugvás békében. Elhamarkodottan. A mai postával érkezett két boríték az egyik parkolótársaságtól az én nevemre. Az élet pofátlan. Vagy csak én csinálok valamit rosszul?

 PIHE, autók témakörben

COROLLA, CSAPÓ KETTŐ

Tartozom egy vallomással. Titkon egy, az emberiség elleni bűntettet elég perverz módon kimerítő tüchtig kis megemlékezést szerettem volna összecsapni az új négykerekűmről, méghozzá olyan részletességgel és szellemességgel, hogy Winkler Robit azonnal nyugdíjba küldi a totalcar csapata. Aztán a kezdeti eufóriából lassan visszapofozva magam a valóságba, rájöttem, hogy messze estem én a szellemesség fájától, no meg az autóiparnak csak egy bizonyos szegmensével volt szerencsém testközelbe kerülni, az is valamiféle felületkarcolgatás gyanánt. Így inkább csupán néhány impulzust vezetnék tovább elektronikus formában, hátha valaki éppen most venne használt autót és kedvet kap.


Az autó szép: kívül is, belül is. Külsőre ismerősek lehetnek bizonyos jegyek, inkább egy japós megoldás az ötös Golf-ra, mint valami nagyonkorollás dolog. Aki szép Corollát szeretne, az úgyis megveszi a 2007-es sedan modellt. Bár a legmagasabb, Sol felszereltséggel vásároltam, elképzelhetőnek tartom, hogy a Terra és a Luna változatok is izgatóak tudnak lenni az utastér láttán. A kevlár textúrájú krómozás és Toyotától el nem várható módon fém részek és varrott bőr hirtelen látványa olyan módon tudja megdöbbenteni az embert (mármint azt a fajtát, aki sokat ült Toyotában és ismeri a nagyon jó minőségű, de kifejezetten ocsmány és unalmas műanyag elemeket), hogy a fedélzeti bizbasz vagy a számomra teljesen újdonságnak számító optitron műszerfal fel se tűnik. A hifi hat hangfalból áll.. hát, inkább nevezném jónak, mint nagyon jónak, de ahhoz képest, hogy gyári cucc, egészen jól szól. Ergonómiailag teljesen rendben van a belső tér, leszámítva a középkonzol felső részén tanyát vert CD lejátszót, amihez komoly kézügyeséggel és hajlékonysággal lehet csak eljutni - ezt igyekszenek feloldani a kormányról vezérelhető rádió és CD kezelőszervei, amik kapcsolgatása az első két nap után elég durva izomlázat okozott a hüvelykujjam tájékán. A könyökömön látható enyhe bőrpír jelzi, hogy a kardánbox létezése továbbra is szokatlan jelenség, mivel ez az előző gépről hiányzott. Az elektromos ablakokat vezérlő gombok nagyon kultúrmérnökösek, bár még nem sikerült olyan ülőpozíciót elfoglalnom, hogy ne kelljen teljesen behajlítani a karomat az elérésükhöz. Az ülések kényelmesek. Hátul teljesen korrekt mennyiségű hely van három embernek, utánuk pedig egy kellemes méretű csomagtartó, nagyjából két-három hullának (szigorúan derékban szétfűrészelve).


A teljesítménye egészen jó az 1600 köbcentihez mérten, a 112 ló kellemes dinamizmust biztosít, bár bevallom, hogy a RAV4-em jobban gyorsult úgy 4000 fordulatig - felette a Corolla győz, nagyon szépen ki lehet préselni a magas fordulatszámból a rejtett tartalékokat is. A szigetelés teljesen rendben van, kifejezetten csöndi. Autópályán még nem mentem vele, de szerintem majd csak Németországban fogom meghajtani igazán - Corolla tulajok elmondása szerint 170 km / h felett már lehet hallani a futómű és szélzajt, 200 km / h körül pedig már eszeveszett igyekezettel kell túlordítani a motor zaját. Csak széljegyzet: a RAV4-em 140 km / h körül olyan motorhangot engedett az utastérbe, hogy egy Budapest - Zamárdi táv alatt a diskurzus a tőmondatok terén ki is merült. A kasztni brutálisan merev, és az egész autó nagyon valószínűtlenül tapad az útra, ami azt eredményezi, hogy nagy sebességgel is be lehet venni nagyobb kanyarokat. A váltó toyotás: sportosan rövid az útja, határozottan kell vele bánni, de mindent összevetve okos szerkezet és nagyon kézreesik. A kézifékkel nem vagyok kibékülve: elhelyezése miatt könnyen beleszalad a kardánboxba, ahonnan csak Chuck Norrist lealázó mozdulatokkal lehet kiboxolni és nem is valami erős, bár itthon egy 50 fokos emelkedőn parkírozok vele, ami gondolom nem szolgál a kívánt hatás javára. A fék dinamikus, biztonságos és csak satuféknél kenődik fel az asszony a szélvédőre. Akkor viszont nagyon. A fogyival kapcsolatban állítólag a férfiak büszkeségből szoktak hazudni, ezt én most itt megtörném: a szóróanyagon a kombinált fogyasztás 8 literről regél, a fedélzeti ámítógép nekem kereken 10 litert mutat a városi dugóban - gondolom autópályán lehet tartani a 6 litert, és így korrekt a 8 kombinált. Csak megjegyzem: ez a RAV4-es értékeknél kerek 5 literrel kevesebb, és bár ez így se kevés, mégsem kell privát benzinkút felállításába invesztálni.


Tehát, egy hét impulzus után: az autó nagyon tetszik, sokkal több van benne, mint amit elvártam egy Corollától. Az igazi tapasztalat amúgy is csak évek alatt fog kialakulni a gépről, úgyhogy népítélet helyett röviden és tömören: bátran ajánlom mindenkinek, aki alsó középkategóriás autót keres.

 PIHE, autók témakörben

COROLLA

Megvettem. 2003 Corolla Hatchback 1.6, 110 paci. Nagyon megy.


 PIHE, autók témakörben

A KÖRÜLMÉNYEK ÁLDOZATA

Az ember hajlamos olykor azt gondolni, hogy léteznek a körülményeknek bizonyos egymásrahatásai, amelyek következtében a történések valamiféle gonosz, már-már perverz szándékosságba hajlanak - és bár ez így elég absztrakt definíció, mégse árt tudni, hogy ilyen, igenis, van. Mert azzal, hogy egy eladó autó, ami már félig elkelt, az eladás előtt pár nappal robbanjon le úgy, hogy mozdíthatatlan legyen áram híjján, és emiatt ne lehessen a centrálzárral kinyitni (mert a slusszkulcs nem nyitja az ajtókat), késő este, egy kihalt parkolóban, ahol pont nem ég a közvilágítás, egy szuper reflektor birtokában, ami egy házi barkácsolás kapcsán otthonmaradt és egy olyan telefonnal felvértezve, aminek az akksija már csak egy pöcköt mutat, olyan családtagokkal és barátokkal, akik aznap már fogyasztottak alkoholt, a szituáció kevéssé válik absztrakttá és jó programmá péntek estére. Ne próbáljátok ki, nekem se jött be ma.

Update (02 / 11, 07): a gépet nagy nehezen sikerült ma bebikázni. Mint utólag kiderült, Paternél volt péntek este is bikázáshoz kábel... Nem baj, traileren is ülni kellett ebben az életben.

 PIHE, autók témakörben

NEM A TE NAPOD

Gyanítom, hogy Sváby Andris könnyező szemekkel csapkodta volna a térdét, ha a mai napomat nyomon követi. És bár nem jött értem egy zöld ufó sem (ezzel minden előzetes várakozásomat alulmúlva és űrt hagyva a korahajnali órák tettlegességben bővelkedő ZS-kategóriás filmremekei közötti üresjárati időben), és egy dínó sem szabadult ki az elmúlt hónap három dzsurasszikparkjából sem, de azért valljuk be: Szabolcs, ez ma nem a te napod volt. Én ennek azért nem örültem annyira.

Mára volt prognosztizálva az autóeladás (- vétel) első szakasza, miszerint megnézem az újat és megmutatom a régit. Tőlem el nem várható módon teljesítettem a reggeli felkelést, ugyanis nyolckor már a kocsit súroltam nagy igyekezetekkel a fényes siker reményében. Fél órával később már az őrület határát súroltam. Aki olvasta vagy látta Stephen King egyik alapozó klasszikusát, a Christine-t, az körülbelül tudja, hogy milyen egy autó, amikor úgy igazán bedurran az agya. A RAV4 ezt túlteljesítette: már glancolt szerkóban, séróbáró hajzattal és arcomra fagyott filmsztár-mosollyal - annak tudatában, hogy az autókereskedésben egy hölgy csücsül -, zuhantam be az ülésre, amikor hopppp... autó nem indul!! Kicsit lettem csak ideges. Nézem a műszerfalat: minden működik, csak gyújtás nincs. Akkor kezdtem el igazán gyanakodni, és jöttem rá a megoldás kulcsára: kéremszépen, nincs itt semmi turpisság, egyszerűen csak az indításgátló teszi a dolgát, vagyis meggátolja, hogy elinduljak. A pillanatragasztó, amellyel az immobilisert tizenéve házasították össze az egyik panellel, úgy gondolta, hogy a mai szürke reggelt választja az elválás szomorú pillanataihoz: némi telefonálgatás, oknyomozás, visszafogott - inkább csak gondolati síkon megfogalmazott - káromkodás, aztán csavarhúzóélesítés, műszerfalbontás... és hoppá!, kiáltott volna fel Fábry művészúr, ha arra járt volna: meglett az eltűnt ketyere valahol a kábelrengetegben.

Némi pillanatragasztózás (az ember azt gondolná, hogy 26 év alatt meg lehet tanulni az efelé ragasztók helyes használatát, így elkerülve a bőrfelület hozzáragasztását nemkívánt tárgyakhoz... ám ez nekem azóta se sikerült valahogy), pötty önrestaurálás (glanc cucc, szálrafésült frizkó, sztármosoly) és már indulok is. Természetesen címet nem vittem magammal. Valahogy megszoktam, hogy mindig odatalálok, ahová indulok, csak azt vagyok hajlamos elfelejteni, hogy kevésszer járok ismeretlen környéken. Például azt tudom, hogy hol a Mogyoródi út... na de a fene se gondolta volna, hogy ilyen hosszú! Közben persze elkezdett esni az eső, maszatolós stílusban festve vissza szürkére az amúgy kék autót, így alapjaiban végezve a szépnek nem mondható kocsimosással, amelyet reggeli activityként végeztem. Idősek is elkezdhetik.

Amikor az ember azt gondolná, hogy több meglepetés már nem érheti, kezdődött az igazi kálvária: kiderült néminemű adalékinformáció a saját és a más autójáról. A sajátomról az derült ki, hogy fiatalabb, mint gondoltam, de sajnos többet is volt törve, mint azt sejtettem. Így jár az, aki használt autót vesz. A kiszemelt autó is sérült, de csak olyan hölgyvezető-szinten: kis parkolási horzsolások erre-arra. Belül viszont csodaszép. Optitron-műszerfal, bőrözés mindenhol. Ha nem lenne olyan kívülről, mint amilyen, akkor már boldog Corolla-tulajdonos írná ezt a blogpostot, feledve a mai bénázásokat. De nem. Végpoénként egy egészen lazának indult gombnyomással sikerült eltűntetnem a mai napot apró részletekig cizelláló meseestemet. Belátom, nem megy ez ma nekem. Asszem elmegyek aludni. Jó éjt!

 PIHE, autók témakörben

DILEMMA

Az utóbbi napok - hetek a használtautó fórumok lázas böngészésének jegyében telt. Ez olyannyira elhatalmasodott rajtam, mint Anakin Skywalkeren a Sötét Oldal, pedig azért voltak ellene próbálkozások (másoknak ez a megoldás három részbe és egy Mark Hamillbe került) - a tervgazdaság keretében kimatekolt autócsere már évek óta érik kiteljesedni, de lehetőséget erre igazából csak nemrég kaptam. Egyszóval: váltani. Na igen, de mire?

A hazai autópiac első blikkre rendkívül széles spektrumát meglovagolva az ember hajlamos átesni még a legtropább ló másik oldalára is. Legalább is én hajlamos voltam, pedig nem dakota lóra ültem. Két hétbe került magamat lebeszélni (némi családi és baráti háttérzümmögés segítségével) egy Rover 75-ről. Valószínű, hogy a döntésemet az is kegyetlenül elhúzta, hogy a közelben két Rover 75 tulajdonos is parkoltatja naphosszat az autóját, és így sose tudtam úgy elmenni itthonról, hogy meg ne csodáljam a faberakással ékített tévés-dévédés műszerfal köré tolt fullextrás gépcsodákat. Köztudottan meggyőzhető vagyok a lassú felfogásom ellenére is, így a Rover, azzal, hogy már nem létező márka, bekerült a nálam feketelistán lévő gépjárművek közé. Mielőtt bárki is megróna: nem, nem a Suzukira gondolok, hanem azokra a márkákra, amiket jellemzően olyan emberek birtokolnak kishazánkban, akiknek nem szeretnék márkatársa lenni - sem a kultúra, sem a szándékos hajhullatás azon fokát nem értem még el, hogy ezek közül válasszak. Természetesen minden tisztelet a kivételnek, merthogy nem egy kivételt ismerek. Kedves környezetem különféle autókba tudna elképzelni. Julcsa például simán beültetne a Rover art-deco műszerfala elé, szivarral a számban, enyhe borostával, Vivaldival. Az más kérdés, hogy ha megnyerné az ötös lottót, állítása szerint meglepne az új, pasis RAV4-el. Szüleim Golfozni küldenének, pedig akkor én már inkább Toledóba mennék. Anikó - parkolási megfontolásokból kiindulva - Ticóztatna. Peti a Volco C30-at ajánlotta a figyelmembe, azzal a kiegészítéssel, hogy amennyiben a választásom e típusra esne, muszáj lennék mindenhová őt is magammal vinni.

Felülkerekedve a heti káoszon, pénteken megfogalmaztam igényeimet azzal az alsó középkategóriás járgánnyal szemben, amibe majd szívesen tenném bele testemet előre kitervelt vezetés megvalósításának szándékával. Azt nagyjából tudtam, hogy meddig nyújtózhatok a vásárláskor és azon túl, így az első igény a gazdaságosság zászlaja árnyékában látta meg a napvilágot szőke koponyám alatt és ez cseppet képzavarra való gyanakodásra adhat okot - de mindegy is, ahogy azt egykoron egy egykori cimborám mondotta volt. Az Audi A3 gondolata rövid kóstolgatás után lett száműzve a feledés "pénzkidobás" feliratú bugyrába, de még aznap számalkos csoporttársaim és egy tavalyi álmom hatására a szűrőn (ami nagyjából egybevág az ilyenkor szokásos klisével, miszerint az AUTÓ legyen szép, gyors, férfias, eredeti) több-kevesebb találattal a Toyota Corolla akadt fenn, ami ugyan nem eredeti, de legalább az összes többi igénynek igyekszik megfelelni. Nem tudom, mennyire fog hiányozni az a plusz 30 ló a ménesből, de a tesztek szerint az 1.6-os Corolla Hatchback (már Auris néven fut) durván ráver az ötös Golfokra, úgyhogy egyelőre nem aggódom - gondolom a 300 kiló mínusz jótékonyan fogja eldönteni ezt a kérdést.

Hogy mennyire vagyok lelkes? Nagyon. Holnap megyek lefoglalni Őt. ;o) Képek lesznek.

 PIHE, autók témakörben

Ha van kedved és időd, kérlek olvasd el a többi bejegyzést is.

« Vissza   1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   49   50   51   52   53   54   55   56   57   58   59   60   61   62   63   64   65   66   67   68   Előre »