EGY PIHE AZ EZER SZÖSZ KÖZÖTT

CSÖRGE SZABOLCS JÓZSEF BLOGJA FOTÓZÁSRÓL ÉS EGYEBEKRŐL KÖNNYEDÉN

- 6. OLDAL -

AZ ELKÉSETT GOPRO ALTERNATÍVA, AVAGY GONDOLATOK A RICOH WG-M1 SPORTKAMERÁRÓL

Nem szoktam Ricoh cuccokról írni, de mivel jelenleg a Pentax anyacége, ezért a márkahűség égisze alatt úgy gondoltam, mégis szólok néhány keresetlen szót a héten bemutatott új üdvöskéről, a WG-M1-ről. A WG-M1 egy remek GoPro alternatíva. Mármint remek GoPro alternatíva lehetne, ha nem késett volna el pár évet. Elmesélem miért.

Tovább...

ARRÓL, HOGY MIÉRT NEM VOLT IDÉN "MIÉRT TETSZIK JÁTÉK" ÉS MIÉRT HALLGATOTT NAGYOKAT A BLOG EGÉSZ NYÁRON

Egy rövid, ám annál személyesebb bejegyzést szeretnék megejteni, amiben szokásos módon igyekszem kimosakodni abból, hogy miért nincs frissítés mostanában blogos berkekben és miért maradt el a tavaly kellemes fogadtatást nyert "Miért tetszik" játék.

Amióta picit terebélyesedett a blogolvasó Pajtások tábora (és itt a kezdeti 2 főre gondolok), a magánéleti témákat szándékosan morzsolom le mindig csak egy-egy félmondatra (nyilván nem érdekel Benneteket és én sem biztos, hogy mindenről szeretnék írni). Az idei nyár csendjének okát sajnos nem tudom félmondatra redukálni, de azért teszek rá egy próbát. ;o)

Nyár elején ágynak estem. (Ezzel le is tudtam a félmondatot! :o))) Ez nem lenne nagy vászisztdasz (ahogy a művelt lengyel mondja) és az sem nagy durranás, hogy mindezt a nyaralás első felvonására időzítettem, mostanában ugyanis van egy olyan rossz szokásom, hogy az évi egy betegség mindig a nyaralás hetével esik egybe. A probléma ott kezdődött, hogy a kezdeti láznak csúnya szövődményei lettek, ami miatt az orvosok minden jótól eltiltottak és laza három hónapos fekvésre ítéltek. Nem kifejezetten az az ember vagyok, aki ilyesmit be tud tartani, pluszban két munkahelyem van, amiben oda kell tennem magam - tehát magasról tojtam az egészre. Persze a dolog csak rosszabb lett, így nyár közepén fejet hajtottam az orvosi utasításnak és otthon maradtam. Vicces dolog másfél hónapot kihagyni a munkából, de kevésbé vicces mindezt nyár közepén, a nyaralós-strandolós-bulizós időszak kellős közepén tenni: és bár fizikai tüneteim nem nagyon voltak (igazából ez mázli, mert sokan kórházba vonulnak ezzel a kórral), de lelkileg eléggé megviselt a szobafogság (Killzone 3 multiplayer eredményeim viszont az egekbe szöktek). Így történhetett meg, hogy egyszerűen nem volt lelkierőm összekalapálni a Miért tetszik játékot és a blogot is csak nagyon hevenyészve frissítettem... az Ismeretlen Budapestről nem is beszélve, ami ezer éve nem frissült és az ezzel kapcsolatos levelezésre még rá se néztem. Ezért itt most elnézéseteket kérem - tudom, hogy nagyon sokan pont azért csatlakoztatok a Facebook csoporthoz, mert a két játék meghirdetésre került.

Happy endként a héten gyógyultnak nyilvánítottak és bár a feltornyosult munka megvárt, de ezúton szeretném jelezni, hogy 1. behozom a lemaradást; 2. nagyon hálás vagyok, hogy távollétemben is posztoltatok a FB oldalra, pótolva azt, amit elmulasztottam és 3. ha a fene fenét eszik is, mindenképpen lesz karácsonyi játék! :o)

 PIHE, magánügy témakörben

PENTAX K-SQ

Volt egy szabad fél órám és kiéltem minden szarkazmusomat a Pentax mostani termékfilozófiájával kapcsolatban a fotóboltban. Természetesen maradok továbbra is hűséges... (Aki nem értené a poént, az nézzen meg a Pentax K-5 termékfotót.)

 PIHE, fotó témakörben

NAPI BÖLCSESSÉG ÉPÜLETET (IS) FOTÓZÓKNAK

Miután ma végignéztem 500+ képet különböző elkövetők munkásságából, enyhén felindult állapotban szeretném megosztani Veletek a titkot. A titkot az egyetlen eszköz nevéről, amire mindig szükséged lesz és hacsak nem akarsz kreatívkodni, akkor a fényképeid 100%-án erőteljes javulást fog eredményezni. Az eszköz, amelynek nevét sokan még lázas álmainkban is suttogjuk és amelyet azok, akik eddig úgy fotóztak épületet, hogy nem ismerték fel jelentőségét, majd üveges tekintettel fogják maguk elé motyogni. Az eszköz, amelyet két pillanat használni, de az első ilyen két pillanattól a retinánkon keresztül az agyunkba fog égni az ikonja. Az eszköz, amely kiegyenesíti a ferdét és elferdíti az egyenest. Könyörgöm, használjátok!

 PIHE, fotó témakörben

AZ ISMERETLEN BUDAPEST - FELHÍVÁS

Kedves Pajtások!

Az alábbi felhívást pár perce tettem közzé az Ismeretlen Budapest blogon, szeretnélek kérni Titeket, hogy ha van kedvetek, csatlakozzatok, illetve osszátok meg, jöjjön össze minél több A+++ fotó a fővárosról!

Az összejött képekkel távlati terv egy közös kiállítás és / vagy fotókönyv tető alá hozása - de ez természetesen most még nagyon messzi terv.

"Engedve a szelíd, ám vehemens pressziónak, ezúton szeretném tudatni Veled, hogy 2014. év végétől megnyitom az Ismeretlen Budapest blogot a Nagyközönség előtt. Ez azt jelenti, hogy ha megfelelő mennyiségű és minőségű anyagot sikerül összeválogatni, akkor a Ti képeitek segítségével (is) szeretném a továbbiakban a blogon keresztül bemutatni Budapestet érdekes nézőpontokból.

Mivel előre szükséges, hogy felmérjem a vállalkozó kedvet a blog közös nevelgetésére, ezért arra kérlek, hogy ha teheted, e-mailben a szabolcs kukac csorge pont hu címre küldj egy levelet egy Általad készített, megjelentetni kívánt fotóval, amint időd engedi. Egyedi meglátású, ötletes fényképeket keresek, amik nem a budapesti embereket mutatják be, hanem Budapestet (de természetesen szerepelhetnek rajta emberek is), a város egy-egy épületét, terét, zegét-zugát, részletét. A blogot eddig úgy szerkesztettem, hogy a fekete-fehér és színes képek hetente váltogatták egymást, így nem csak színes képeket látok szívesen.

Mielőtt ezt megtennéd, kérlek, hogy fordíts kiemelkedő figyelmet a továbbiakra:

- a fotót Te készítetted;
- a fotód nem montázs és nem manipulált (expozíció, kontraszt, stb. alapmódosítások elfogadottak);
- a fotó nem tartalmaz olyan elemet, ami jogokat sért;
- a fotó Budapest egy helyszínét ábrázolja -- ehhez kérlek GPS koordinátát vagy pontos kerület - utca - házszám adatokat adj meg;
- a fotó eleget tesz a legmagasabb minőségi kívánalmaknak;
- a fényképed 920 pixel legnagyobb szélességű vagy 800 pixel legnagyobb magasságú.

Kérlek vedd figyelembe, hogy erősen fogok szelektálni a beérkezett képek között (tehát a "vár a naplementében" és "a Lánchíd kék órában" azonnali kieső) - ha nem kerülne legközlésre a képed, kérlek ne vedd személyes sértésnek. Jelentkezéskor add meg kérlek a neved, a fotók készítési évét és a honlapod vagy a Facebook fotós oldalad címét, ha rendelkezel ilyenekkel. Ezek az adatok publikusan elérhetőek lesznek a képed mellett (az e-mail címed természetesen nem).

A kép(ek) beküldésével a fotó(i)dat csak és kizárólag az Ismeretlen Budapest blogon teszem közzé (illetve kis képpel hivatkozás formájában a blog.csorge.hu főoldalán), máshol nem használom fel, személyes adatodat nem adom ki.

Előre is köszönöm a részvételedet, üdvözlettel:

Csörge Szabolcs József"

 PIHE, fotó témakörben

A FOTÓAMATŐR FEJLŐDÉSE (ÖNIRÓNIA)

Nemrég volt szerencsém egy érdekes beszélgetést folytatni egy nemfotós barátommal, aki arról faggatott, hogy hogyan jött ez az egész fényképezős kattanás nálam, mikor pattant el az az ominózus húr, hol tartok most és mit tudnék javasolni azoknak, akik el akarják kerülni az értelmetlen pénzköltést.

Mielőtt lelövöm a poént: nem fogod tudni. Így vagy úgy, de találsz magadnak egy hobbit, egy sportot vagy egy káros szenvedélyt, amire majd kidobod nehezen megkeresett forintjaid tekintélyes részét, és amikor ez megtörtént, megállsz majd, hogy visszanézz, megérte-e... Te pedig megvonod a vállad és elégedett mosollyal nyugtázod: "naná!" :o)

Miközben utólag elméláztam, rájöttem, hogy "ezt az egész kattanást" rettentő vicces kis grafikán is ábrázolni lehetne, így egy kávészünetben összetoltam egy kizárólag saját múltból táplálkozó kis ábrát, aminek az egyetlen célja, hogy mindenki magára ismerjen valamilyen ponton és ettől szórakoztasson. (Ti mit tudnátok hozzátenni? :o) )

Katt az alábbi képre a teljes mérethez!

 PIHE, fotó témakörben

HOPSZ!

Elnézést a trehány minőségű szkennelésért. Az ehavi FotoVideo magazinról van szó, ofkorsz. Nagyon szépen köszönöm Nagy Anitának - és persze Nektek is!

 PIHE, fotó blog témakörben

ÉS VANNAK A...

"Én nem tudom használni és tudom, hogy Te meg értékelni fogod"

- szólt Zalabai Péter (alias Timber) pajtás válasza arra a kérdésemre, hogy "ezt így hogy?". Ugyanis Londonból küldött egy meglepetéspakkot, amelyben két adapter vigyorgott vissza rám: egy tilt és egy shift gyűrű. Na, nekem valami ilyesmi jut eszembe az összetartó fotós közösségekről (Rólatok)!

Köszönöm szépen, Timbi!

 

 PIHE, fotó témakörben

HIVATALOS: PENTAX 645Z

Tartozom egy beismeréssel. A Pentax nem fog idén full frame vázat kiadni, ebben megközelítően 100%-ig biztos vagyok. Ugyanakkor az éjszaka bejelentett egy vázat, ami megközelíti a full frame-et, sőt, néhány területen túl is mutat rajta. (Ilyen például az árcímke hossza, de ebbe most ne menjünk bele.)

 
Tovább...

PENTABELL, AVAGY GONDOLATOK A NYUGGERTORNÁRÓL - FRISSÍTVE!

Frissítve: 2014. április 4.

Takács "Kerekterek" István pajtásom megkért, hogy szenteljek egy bejegyzést nemrégiben felfedezett új hobbinknak, a kettlebellnek. Aki nem tudná, miről van szó, nagyon röviden elárulom, hogy egy tornateremnyi liluló fejű mazochista füles vasgolyókat lendít, emel, nyom, tart, szóval úgy általában minden olyan dolgot elkövet, ami józan gondolkodású, felnőtt embereknek meg sem fordulna a fejében. István azért is kérte, hogy írjak néhány gondolatot, mert a 12. edzés után is a "nyuggertorna" jelzővel illettem a naptáram vonatkozó bejegyzését.

Amit elfelejtettem Istvánnak megmondani, hogy a naptáramban mindig rövidítek, és ezért nem fért ki a teljes név: "NYUGGERTORNA ARNOLD MÓDRA". Alább István utólagos gondolatait - miután elolvasta a bejegyzésemet - pirossal szedve találjátok.

Való igaz, hogy az első edzés nagyon nyugis volt. (TI: persze… nekem ugyan ez volt a második halál közeli élményem, és a következő 4 napban minden lépés fájt.) Mivel az alapokat tanultuk, ezért nem nagyon különbözött egy olyan osztálytalálkozótól, ahol leginkább csak az előkészületekre engednek be, merthogy Neked kell a sörösrekeszeket felcipelni a panel tizedik emeletére, ahol éppen javítják a liftet. Még a második edzés is simán elment egy olyan terhestornának, amire instruktorként Béres Alexandra frissen ébredve szabadult be. (TI: a második edzésben az volt a legjobb, hogy nem akartam meghalni.)

A harmadik alkalom már közel sem volt mosolygós. (TI: dehogynem! Például, amikor a végén megint megvolt a “túléltem” érzés.) Vagyis ez nem igaz, mert a maga nemében mosolygós volt. Az edző mosolygott. Én kevésbé. Itt már éreztem, hogy izzadás tekintetében igaza lehet azon csoporttársaimnak, akik már régebb óta járnak és akik nem az előző két alkalom terhestorna-kivitelű mozgáskultúráját követték. (TI: mahhahaha. Ez egy komoly rejtély a számomra: megfigyeltem, hogy miközben rólam szakad a víz, Szabolcs homlokának a közepén megjelenik 1 csepp. Nem több, csak 1!)

Szóval az edző mosolygott. Az edzők mindig mosolyognak. (TI: tegnap rámszólt szeretett edzőnk, hogy "mosolyogva", mire visszasziszegtem neki, hogy  "Belül azt teszem! A látszat ellenére élvezem!" Szerencsére elhitte.) Az edző gonosz mosolygása zavart arckifejezésed látványától, amint egyszerre próbálod huszonötödjére (TI: 25-ös ismétlés nincs is…sose ment ez a számolós dolog neked) is a fejed fölé küzdeni azt a nyomorult vasgolyót (már rég nem törekedve a mozdulat látványos eleganciájára vagy arra hanyag lazaságra, amivel először beléptél a terembe, hogy lenyűgözd csoporttársaidat) és visszatartani azt, hogy legbelsőbb szubsztanciád napvilágot lásson az alsóneműdbe érve, némileg alátámasztja azt a hipotézist, miszerint minden edző egy szadista vadállat. Esetemben az ominózus harmadik edzésen azért is nézett furcsán az edző, mert vigyorgás közben mozgott a szája, de nem értettem, hogy mit mond, mert a homlokomon lévő verejtékmirigyek (TI: na erről beszéltem. De a többes szám az túlzás...) belülről kifelé dugították el a hallójárataimat (TI: homlokból hallójáratba??), miközben a szemeimen áthaladó nedű homályától az a kép villant fel, ahogy Dr. House Tizenhármasa fölémhajol és egy rettentően félelmetes diagnózist állít fel… Kedves doktornő, kérem kapcsolja vissza a gombokat a blúzán, most csak szenvedni tudok… Aztán valaki szólt, hogy a teremben nincs Olívia nevű lilafejű, így kéretik csendben elhalálozni.

Túl vagyunk a 12. edzésen. Még élünk. Az edző még mosolyog. A vasgolyók csendben várják, hogy megharcoljunk velük egy tizenharmadik alkalommal is - nyilván mindig ők győznek (TI: dehogy!! minden edzésen mi győztünk! Igaz, a múltkor majdnem a fejemre ejtettem… félek, hogy abból nehéz lett volna egy döntetlent kihozni), de azért néha már mi is mosolygunk, miközben az öltöző felé vezető úton egy egész orvoscsoport próbál újraéleszteni. Viszont hetente két alkalommal egy újfajta Pentax-találkozót tartunk, így mindenkit szeretettel látunk, akinek van kedve velünk gyötrődni és garantáltan nem a fény minőségéről és a zajszűrésről beszélgetni. :o) (TI: viszont azt mindig észreveszem, hogy a terem tetején lévő lámpák körül csúnya CA látszik.)

 PIHE, magánügy témakörben

Ha van kedved és időd, kérlek olvasd el a többi bejegyzést is.

« Vissza   1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   49   50   51   52   53   54   55   56   57   58   59   60   61   62   63   64   65   66   67   68   Előre »