EGY PIHE AZ EZER SZÖSZ KÖZÖTT

CSÖRGE SZABOLCS JÓZSEF BLOGJA FOTÓZÁSRÓL ÉS EGYEBEKRŐL KÖNNYEDÉN

- 59. OLDAL -

ITT MÁR A LÉGKONDI SEM SEGÍT...

Az Indexnek sikerült egyedi módon megünnepelnie a designváltást. Kéremszépen, a hőség bizony komoly érv az ágylágyulás mellett, na de itt már a légkondi preventív jelleggel történő bekapcsolása sem segít...

 PIHE, fotó blog témakörben

LOGIN, CHILLOUT, BEFEJEZÉS

Hogy némi verbális körítést is nyújtsak az elmúlt héten elkövetett, a visszatekintés idilli lázában égő blogpostjaimhoz, zárásképpen valamiféle összefoglalást igyekszem megcélozni a selcei nyaralással összefüggésben. Nem kívánok semmilyen túrizmussal foglalkozó magazin babérjaira törni, így inkább csak személyes meglátásokat tálalnék, kedvcsinálónak. Selce továbbra is az emberléptékű pihenőhelyek körébe tartozik. A horvátok vendéglátása példás, és ha nem is beszélnek éppen angolul vagy németül, magyarul egészen biztosan. Ötven kilométeres körzetben volt szerencsénk megnézni a tengerpartot, a legbarátságosabb vízreszállási lehetőség itt, Selcén és Crikvenicában található - máshol a sziklamászás nem éppen biztosítóbarát megoldásai állnak rendelkezésre. A környék nem áll rosszul látnivalók tekintetében sem, alig 50 kilométerre északra van Rijeka (Fiume, ha így jobban cseng) és Opatija, egy órás kellemes sétára a környék legnagyobb üdülővárosa, Crikvenica. Délre Senj. Körülbelül három órás út Plitvice. Ide akkor is érdemes elmenni, ha utáljuk a tömeget, mert bár emberből lesz mindig ott elég, a látvány mindenképpen kárpótol a kiabáló, szemetelő, orrunk alá dekkelő túristákért. Olyan autóval érdemes menni, ami nem fogyaszt túl sokat, hiszen a százötven kilométert meg lehetne tenni egy laza óra alatt is, ha a fele nem szerpentines, kotlókergetőt követős útszakaszokból állna, ahol az előzés csak a megfelelően előkészített végrendelet esetén vállalható be. Apropó, kocsi. A Corollám kellemesen teljesített, változó légkondizás mellett alig 19 liter benzin fogyott el 550 kilométeren, a KRESZ szabályok betartása mellett ezt öt óra alatt lehet abszolválni - ellenben minél délebbre megy az ember, annál drágább a benzin is. A horvátok időnként elég rosszak fejszámolásban: a visszajárót illik ellenőrizni. És ha éppen nem életcélunk a környéket felderíteni, akkor ajánlott az ágy - tengerpart útról nem nagyon letérni: pihenni ugyanis nagyon lehet. Mi konkrétan cipóra aludtuk a képünket, aminek kisimulását csak az első munkanap gyűrte össze kissé.

 PIHE, minden más témakörben

LOGIN, CHILLOUT (5)

Sokatvezetős, állványcipelős, polárszűrő-elhagyós, lökdösődős, túristafikázós, napallergiás, fejbőrleégős, de ezek ellenére igazán, nagyon, szemkikerekedve gyönyörködős Plitvice (további képek hamarosan a flickr-en). :o)



 PIHE, fotó blog témakörben

LOGIN, CHILLOUT (4)



 PIHE, fotó blog témakörben

LOGIN, CHILLOUT (3)

Két napig: tíz perc eső, kilenc perc napsütés. A fennmaradó egy percben egyértelmű döntetlen a két állapot között.

 PIHE, fotó blog témakörben

LOGIN, CHILLOUT (2)




(Egyben örömmel jelentem, hogy ez a századik blog bejegyzés. Zárójeles, visszafogott pezsgődurrogós hurrá.)

 PIHE, fotó blog témakörben

LOGIN, CHILLOUT

"A hardcore user-ek beloginoltak a strand session-re" - találtam az elmúlt héten valamelyik nap mondani, miközben lábunkat lógattuk a horvát tengerparton. Irtózatos módon iparkodtunk az elmúlt egy év kipihenésén, aminek megvalósítása nagyjából sikerült is, de a teljesség jegyében még egy hetet el tudtunk volna képzelni az édes semmittevésben. Úgy döntöttem, hogy helyettem kivételesen szóljanak a képek, így visszamenőleg dátumozva minden nap kiteszek egy-egy fotóblogot. Selce exkluzív, csak itt, csak most, csak Nektek. :o)





Utóbbi képem július 15-én a Yahoo! ötszázas toplistájának első helyén trónolt - köszönet Mindenkinek érte.

 PIHE, fotó blog témakörben

BUT THIS IS ART

A hétből még csak két nap ment el, máris két állásajánlatot kaptam reklámügynökségektől fotós munkakörre. Az a jó, hogy sose kapkodom el a dolgok bejelentését, mindig megvárom, amíg konkrétan kisül valami. :o))

 PIHE, fotó blog témakörben

SHREKKENŐ HŐSÉG

Pazar élményben lehetett mindazoknak része az elmúlt napokban, akik szeretik a minden kétséget kizáróan rezzenéstelen arccal körül nem írható hőfokot - mindezt persze Budapesten. A munka tulajdonképpen ekkor is gördülékenyen mehetne, azzal az apró feltétellel, hogyha "munka" címszóval stencilezném fel azt a folyamatábrát, amely egy légkondizott toronyház legfelső szintjén elhelyezkedő, körpanorámás irodahelységben mondjuk a következő szépségkirálynő-választás esélyeseinek portfólió-átböngészését ábrázolja. Tekintettel arra, hogy az utóbbi mondatból nem emelhető át az elmúlt hét napomból egyetlen elem sem a Csörge-féle igazsághalmazba, ezért gyakorlatilag maradt továbbra is az izzasztó munka reflektorfényben, a már korábban is röviden ecsetelt ik... hmm... "északi" lámpákkal kiegészítve. A hőség valamilyen szinten úgy látszik a józan eszemet is befolyásolta vagy legalábbis retinális sérüléseket okozott, mert simán végiglőttem egy délelőttöt (úgy háromszáz lényegi exponálás) f2.3-as blendével, aminek eredményeképpen heveny idegrángást véltek rajtam felfedezni a körülöttem tevékenykedők. Szépen angolosan: redo. Ennél már csak az volt viccesebb, hogy bizonyos tükröződő tárgyakról a rövidnadrág klasszikus értelmezését megszégyenítően sokat sejtető vágású, mégis hetero pasiknak fejlesztett anzugban (lásd még: hőség) lőtt fotókon bizony Adoniszt arcpirítóan hazazavarós testalkatom is megvillanni látszott itt-ott, persze ez már csak elpakolás után, retusáláskor vált érzékelhetővé. Kicsit azért eljátszottam a gondolattal, hogy megviccelem a múzeumot, de sajnos a képeken elfelejtettem (bármivel is) integetni. Ismételt redo. A hét méltó zárása volt a Harmadik Shrek, ami úgy tűnik, beállt a triológiák lezáró epizódjának kijáró sanyarú sorsot választók kanyargó sorába. A stáblista elején még azon gondolkodtam, hogy vajon a cselekmény melyik részét aludhattam át, hogy ilyen kurta-furcsa lett a film, de csakhamar rájöttem, hogy valószínűleg a harmadik bőr lenyúzása és a jegyeladások komoly, matematikailag minden bizonnyal elég röviden leírható összefüggésének hányadosaként láthatott ez a kis Shrek napvilágot - de mindegy is, majd a hétvégén kipihenem... ha nem lesz hőemelkedésem.

 PIHE, minden más témakörben

TENTE, TE PATENT LÁJTTENT

Közel két teljes délután és egy tessék-lássék délelőtt alatt sikerült megszülnünk a saját tervezésű fénysátrat, ami méreteivel már a legkisebb helyiség fajansztrónjára pályázik. Igazából azt is mondhatnám, hogy a profizmus és az általában rámsütött precizitás égisze alatt elkövetett és mesteri szintre emelt építőmunka gyümölcsének szüretelése vett igénybe ennyi időt, de a valóság sokkal prózaibb, kijózanítóbb és alpáribb. A fordítva berakott csavarok, félrefúrt menetek és egyéb gyártók női felmenőire tett sűrű utalások közepette új fogalmat sikerült alkotnom: "barkácsdilettantizmus". Érdemes kicsit megállni, elgondolkodni, ízlelgetni a szót. Barkácsdilettantizmus. Megvolt? Oké, ha szembesültünk azzal a ténnyel, hogy ez a szó az én és általában az elvont gondolkodásra hajlamos emberkék nagy részének életét végigkíséri (ígytehát akár a Tietekét is), akkor mehetünk tovább. Megszületett tehát vasból, fából és verejtékből a 150 centi magas, 80 centi széles fénysátorra emlékeztető ojjektum, amelynek kakasülőin három darab gégecsöves, ezerforintos lámpa lóg a kocka belseje felé, így gerjesztve a vizuális éhséget arra, hogy mindenki, aki kicsit is a közelébe kerül, azonnal használni kívánja. (Nekem persze valami kivehető ajtajú... de mindegy, ezt inkább hagyjuk...) Persze a hőt is gerjeszti, tesztuser rangnak kijáróan az Iparművészeti Múzeum közelgő kiállításának első tárgyait fotózhattam így ma már lelkesen, de izzadságtól nedvesen. (Hölgy Olvasóimnak a történet néminemű nemi eszkalálásaképpen írhatnám azt is, hogy az izzadtságcseppek kicsi Bulgari-illatú üveggolyókként gyöngyöztek végig felsőtestemen, ha tudnám, hogy ez valakit egyáltalán érdekel... De mindegy.) Apropó, ezerforintos lámpa. Az egyik északi bútorgyártó legolcsóbb lámpáját sikerült beválasztanom, ami konkrétan a csomagból kikerülve halt szörnyet a kezeim között, figyelemmel arra a tényre, hogy a fémcsavar a meneten túl légüres térből készült, és ebből a roppant egyszerű okból kifolyólag ropi módjára tört ketté ujjaim ideges scannelésének hatására. Ennyit északról. Ígytehát ma délután kettő és hat között sikerült kerek 350 fotót készíteni, amelyből a hasznos, feldolgozott tartalom mintegy 80 kép lett. Mivel a családi felsővezetés a munkautat elnapolta valamelyik másik évre, ezért a múzeumi fotózás a hét további részének vegyes érzelmekkel és felhangokkal tűzdelt eseménysora lesz. Tekintve, hogy az elkészült képek egyelőre nem publikusak, holnap csinálok egy fotót a tákolm... vagyis a fénysátorról és egy semleges tesztképet is mutatok, hátha valamelyik szelíd őrült fotóslelkületű bajtárs előbányássza a kerítésre félretett léceket, és egy laza hétvégén megtudja, hogy a magyarok Istene bizony fénysátorban (is) lakik.

És az ígért képek (06 / 19, 07):


 PIHE, fotó témakörben

Ha van kedved és időd, kérlek olvasd el a többi bejegyzést is.

« Vissza   1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   49   50   51   52   53   54   55   56   57   58   59   60   61   62   63   64   65   66   67   68   69   Előre »