EGY PIHE AZ EZER SZÖSZ KÖZÖTT

CSÖRGE SZABOLCS JÓZSEF BLOGJA FOTÓZÁSRÓL ÉS EGYEBEKRŐL KÖNNYEDÉN

- 58. OLDAL -

AIRRACE, 2007

 PIHE, fotó blog témakörben

AMERIKAI PSZICHÓ, MÁSHOGY

Az Easton Ellis könyveket (Amerikai Pszichó, Informátorok) tartottam az elmúlt hétvégéig az amerikai eldegenerálódás felnagyítására tett számtalan kísérlet (kezdve Beavis-szel és Butt-head-del) koronázatlan királyának. Alapvetően egyik-másik, a kategóriába skatulyázott mű inkább segélykiáltásnak indult, a kritikusok meg úgyis átformálják azt, amit a rendező és a forgatókönyv-író valaha gondolt saját alkotásáról. Egy szó, mint száz: megnéztük a Simpsonst, a mozifilmet, avagy konkrétan másfél óra sikoltozós röhögést, egy alapvetően buta, beteg, bugyuta rajzfilm köpönyegébe csavarva. A South Park elbújhat szégyenében -- Amerikának sikerült önmagát többnyire finoman és némileg kultúráltan kigúnyolnia... Ezt a másfél óra betegséget mindenki bevállalhatja. Még akkor is, ha nincs otthon pókmalaca - majd most garantáltan lesz.

 PIHE, minden más témakörben

HEVEDERMARKETING

Az elmúlt időszak fényképezőgép-kiválasztás és előrendelés lázában égve többekkel volt szerencsém megvitatni a különböző tükrös gépek tulajdonságait, pro és kontra. Néhányan teljesen meglepődve fogadták a hírt, hogy bár eddig Olympus géppel dolgoztam, elhagyom a márkát és Pentaxra váltok. "És akkor miért nem Canon?" Az igazság az, fakadtam ki, hogy nagyon haragszom a Canonra. Illetve nem is haragról van itt szó, hanem a marketing ügyes félrevezetésének felismeréséről. Egy vörös Canon logó vagy egy EOS Digital nyakheveder láttán a tájékozatlan embernek a Canon 20D / 30D, 5D és 1D gépek árai ugranak be, nem pedig az, hogy ugyanmár, a belépőszintű gépeknek is ugyanaz a pántja, mint a fél-egy-másfélmillás fényszerszámoknak. Az embert becsapja az asszociálás korlátoltsága, és a Canon-nak bizony ez elég nagy előny. Tessék megnézni Pajtások: a Nikon az esetek kilencven százalékában a hevederen feltűnteti a géptípust, az Olympus pedig vékony, rövid (és megjegyzem: rohadt kényelmetlen) pántokat ad a gépeihez - néha csodálom, hogy egyáltalán az Olympus felirat ráfér valahogy. (Csak csendben teszem hozzá, hogy az Olytól való eltávolodásom oka a jelenleg forgalmazott masinák által képviselt minőségben keresendő - gondolom a Camedia sorozat jobban menő szekér a cég számára, mint a tükörreflexes piac). Az előzőekben leírtakkal természetesen nem akarom leszólni a Canon gépeket: az olvasottak és hallottak alapján igenis kitűnő minőségű gépeket és lencséket gyárt a vörös óriás, de a Canon rajongók tábora valahogy sikeresen túlmisztifikálja a saját kedvenceit, pedig elég elvetemült állítás lenne azt mondani, hogy az azonos kategóriákban mindenhol a Canon gépek jönnének ki jobb pontozásban, mint versenytársaik, és itt most elsősorban a Nikonra gondolok. De amíg Móricka a hivatásos fotós nyakán azt olvassa, hogy "EOS Digital", addig teljesen mindegy lesz, hogy 150.000 forint vagy 1.500.000 forint lóg a fotós nyakában.

 PIHE, fotó témakörben

510

Ma szert tettem egy régi, szebb időket megélt zoom teleobjektívre, a Sigma 75-300 mm / F4 - F5.6 / MF személyében, a mai árakhoz mérten elég vicces összegért: tizenöt pénzt adtam érte. Gyakorlatilag a K10D azonnal rágerjedt az antik K/A lencsére, elkezdett kérdezősködni a gyújtótávolságról - némiképpen igazolva az egyik előző blogpostomban leírtakat, miszerint az összes Pentax bajonetttes (és M42-es) lencsével működik a gép. Igazából a neten nem találtam leírást az objektívről, gyaníthatólag a nyolcvanas években készíthették: rekeszgyűrűs, stabil szerkezet, mondjuk dög nehéz is, a zoom / fókuszgyűrűt leszámítva full fém az egész - állvány nélkül nem túl kezes jószág. A képminőségért megéri cipelni a háromlábút: a nagy átfogás ellenére kifogástalan képeket lehet készíteni vele a távolabbi végén is. Hirtelen ötlettől vezérelve előkapartam egy stepdown gyűrűt és az Olympus gépemhez vásárolt Olympus IS/L 1.7x HQ (C-180) lencsét. A C-180-as előtét Sigma obi végére történő erőszakolása 510 milliméteres gyújtótávolságot eredményezett, amit rögtön egy éjszakai felvételen próbáltam ki: az Országházat a Google Earth mérése szerint 2.4 kilométer távolságból sikerült így megörökíteni (nem vágott, nem módosított, eredeti 10 megapixeles felvétel - az alsó kép a teljes méret egy darabja).







 PIHE, fotó témakörben

DUPLAPOTTER

Az első négy Potter filmet látva az ember könnyedén eldönthette, hogy a könyvforma részletes leírásait választja vagy a sokszáz oldal kurtafurcsa tömörítését másfél órában, szélesvásznon. Nem mondanám azt, hogy lagymatag, bár gyerekdedségben az első két rész vitte a pálmát, amíg nem történtek a Potterstáb életében gyökeres személynyirbálások, és sikerült már a harmadik rész is viszonylag elfogadhatóra. Az ötödik Potter film elütött a többiektől, nekem kifejezetten tetszett - kicsit olyan volt, mintha felkérték volt a Grimm testvéreket egy Matrix + Star Wars interpretáció megírására. Az utolsó, párbajos rész kifejezetten Star Wars - Clone Wars gyanus volt, pörgőforgó Chuck Norris-os akciójelenetek sokaságával.

Aztán itt volt végre a hetedik, befejező epizód is, amelynek 12 milliós első kiadásából egy példány az én polcomon pihent meg, miután Németországban végiggyötörtem mind a hatszáz oldalt. Nem akarok semmilyen poént sem lelőni, ezért nem is megyek bele a részletekbe - nagyjából sejteni lehetett, hogy mi lesz a történet vége, és néhány fordulattal ugyan, de győzött a jó a sötétség felett. Bár a szereplőgárda nagyrészét J. K. nemes egyszerűséggel likvidálta és bár azt is megtudhattuk, hogy Dumbledore mégsem volt ám olyan nagyon jó ember, de összességében az első négyszáz oldal után elkezdődik a hosszan előkészített cselekmény, szigorú alapozással az első hat könyvre. Aki az előző könyveket nem olvasta, ne ezzel kezdje.

 PIHE, minden más témakörben

EGY HÉT NÉMETÜL

A múlt hétre esett a nyaralásunk második felvonása, ezúttal négyesben Németországba kalandoztunk. Nem kicsit éreztük magunkat jól és nem kicsit fáradtunk el, de majd kipihenjünk magunkat a munkahelyen. :o) Nem tudom magambafojtani: Berlin számomra egy kicsit csalódás volt -- kicsit olyan érzésem volt, mintha a város a múltbeli megosztottságot a mai napig nem tudta volna kiheverni, képtelenül eldönteni, hogy nagyon szép vagy konkrétan ronda akar-e lenni. Mindenhol építkezés, mintha az érkezésünket megelőző egy héten kezdték volna a várost felépíteni. Drezda viszont eszméletlenül szép, a feeling vetekszik Prágával. Élményfotók hamarosan itt, és folyamatosan a flickr albumomban.

 PIHE, magánügy témakörben

KÁ, TÍZ, DÉ

Mint említettem korábban, a nagy keresgélést, előrendelést és egyezkedést követően végre rátehettem a kezem a Pentax (vagy minek nevezzem... Samsung? Hoya?) új "félprofi" (gyűlölöm ezt a szót -- valami vagy amatőr vagy hivatásos... félhivatásos nincs... :o)) tükrös gépére, a K10D-re. Tulajdonképpen nagyjából tisztában voltam azzal, hogy mit tud a masina, egyrészt alaposan utánajártam, másrészről pedig rengeteg képet végignyálaztam, mielőtt végleg döntöttem. Álljon itt egy - pár tesztképpel megtámogatott - abszolút kliensoldali megemlékezés a gépről, hátha valaki kedvet kap arra, hogy rászomorodjon egy hasonszőrű testékszerre.



Tovább...

FILMVÁSZONRA (ÁT)ALAKULVA

Szeretek őszinte lenni, ígyhát most is az leszek: vártam is az Transformers filmet és nem is. Vártam azért, mert talán abban a nemzedékben nőttem fel, akiknek az amerikai képregény magyarul új volt -- nekem megvolt majdnem az összes első magyar változat: Pókember, Batman, X-Men és Transformers, és kívülről fújtam, hogy ki, hányadik részben mit csinált és kivel csapott össze. A képregényeimet elajándékoztam az azóta eltelt tizenöt év alatt és már csak a nosztalgia vitt be a moziba Batman sokadikra és Pókember sokadikra, annak ellenére, hogy már a főcímnél tudtam, hogy a stáblista első két sorára a csalódottság és keserűség savanykás íze fogja elnyomni az elfogyasztott többliter popcornt és kanadadrájt. Egyszerűen azért nem vártam a filmet, vagy legalábbis állítottam be olyan alacsony mércét, hogy egy kezdő szöcske is lefejelte volna, mint a harangvirágot, mert az amcsik képtelenek voltak az utolsó tíz évben egy olyan megfilmesítést összerakni, amin átjött a képregény feelingje. Valahol mindig kilógott a lóláb: vagy nagyon elcsépelt habot nyomtak a tetejére, vagy csak akció volt benne és semmi egyéni kidolgozás. Ez van. Volt. Mostanáig. Nemrég értem haza a Transformers-ről... Pajtások, ez a film keményen idecsapott. Oké, nem tagadom, volt rajta egy nagy adag maszlag és a Szakaszból átvett nagy jelmondat (hősiesség, "megmentetted az életem", "igaz ügyért halt meg a bátor bajtársunk", satöbbi), de mindezek alatt látni lehetett a képregényt is, ami az akció és a finom humor kellemes keveréke volt már szoftkávörként is. Nagyon látványos volt, egyedül az utolsó Optimus versus Megatron csatánál érzékeltem egy vágás erejéig, hogy az operatőr kamerája előtt valóban nem két übergigant robot csap össze. Szóval nagyon bejött. Julcsának is tetszett, ami nagy szó, mert ami habügyben rém kritikus tud lenni -- bár szegénynek két menetben majdnem eltörtem az ujjait, aminek visszainstallálása gondolom még pár napig el fog tartani -- izgalmas volt, na! :o) Michael Bay pedig összeszedte magát. Remélhetőleg nem utoljára.

 PIHE, minden más témakörben

KIFEHÉREDÉS

Nem, kivételesen ez nem a nyaralást sirató bejegyzések egyike lesz: kis dologról, de ugyanakkor nagy örömről van szó, az InterCashoz ugyanis a múlt héten megérkezett a hő kevéssé jótékony hatására csúnyán bebarnult MacBook-om érintett részei, konkrétan a billentyűzet és a touchpad környéke. Most olyan, mint amikor Handrás a kezembe nyomta: hófehér, csilivili. Az InterCast elég sokan szidják, részben értem is őket, én szerencsére a rutinmunka miatt elég szerencsés voltam velük. Bár azért hozzáteszem, nem állnak a tapintat magasfokán az ott dolgozók: a cserét végző kolléga értetlenkedve fogadta a nemleges válaszomat ama tekintetben, hogy miért nem vagyok hajlandó megadni a jelszavamat a géphez, ő ugyanis szereti kipróbálni a billentyűzetet. Gyanítom, nem csak ezt. :o)



A tegnapi nap egyébként más okból is pirosbetűs ünnepnek számít, hiszen megérkezett az áhított és Budapesten valami okból hiánycikknek számító tükörreflexes gépem egy Pentax K10D formájában. Nagyon erős sejtéseim vannak arra vonatkozóan, hogy egy-két hetes gyűrés után egy kimerítőbb szösszenetben számolok be arról, hogy a Pentax új "advanced" gépe mennyire váltotta be a hozzá fűzött reményeimet és hogy megérte-e egy kisautó árát belefeccölni egyetlen fényképezőgépbe. Hamarosan. :o)

 PIHE, technológia témakörben

MAN'S BEST FRIEND

... és úgy tűnik, már a Dunáé is. Vasárnap ugyanis gondoltunk Julcsival egyet, beraktuk Mylot a Corollába, és a Hajógyári szigetig meg se álltunk vele. Mint büszke ebtulajdonos, örömmel tudatom a kutyámat akár közelebbről, akár csak hallomásból már ismerő Pajtásokkal, hogy a négylábú kacsám először produkált a canis lupus familiaris táborához tartozó egyedekre valamelyest jellemző tulajdonságokat (úszás a Dunában, többnyire normális viselkedés, stb.), így erős sejtéseket megelőlegezve annak, hogy Mylo nem csak kívülről kutyaforma. Ezt megörökítendő, álljon itt ez a fotóblog. :o)

 PIHE, magánügy témakörben

Ha van kedved és időd, kérlek olvasd el a többi bejegyzést is.

« Vissza   1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   49   50   51   52   53   54   55   56   57   58   59   60   61   62   63   64   65   66   67   68   69   Előre »