EGY PIHE AZ EZER SZÖSZ KÖZÖTT

CSÖRGE SZABOLCS JÓZSEF BLOGJA FOTÓZÁSRÓL ÉS EGYEBEKRŐL KÖNNYEDÉN

- 57. OLDAL -

AHOGY MI NEM LÁTJUK

Múlt héten München voltunk testületileg munkaúton (lásd mellékelt flickr fotók), közben megérkezett az eBayről rendelt az R72 néven elhíresült Hoya infraszűrőm is, amelyet a szép időre való tekintettel a hétvégén kipróbáltam. Azt csak csendben jegyzem meg, hogy Floridából postaköltséggel együtt került fele annyiba az egész zsír új pakk, mint az egyetlen, neten talált budapesti helyen. Ennyit a magyar fotós árakról.

Mit is mondjak? Megszenvedtem vele. Egyrészt a K10D remekül ellenáll az infrasugaraknak, így olyan hosszú záridőkkel kell számolni, ami már stoppert vagy nagyon jó időérzéket igényel. Mivel a szűrő teljesen opak, ezért a kompozíció beállítása után nagy üggyel-bajjal lehet csak a szűrőt felcsavarni, vigyázva arra, nehogy elbabráljuk az fókuszgyűrűt. És a szenvedés csak ezután következik: verőfényes nappal, emberi blendeválasztás mellett is öt-hat perces exponálásokkal tudtam csak szemmel látható eredményt elérni. ISO100-on is olyan szemcsés képeket produkált, amikkel nem nagyon tudok egyelőre mit kezdeni - mivel a gép érzéketlen az infravörös tartományra, ezért nem nagyon érzékeli a tárgyakról visszapattanó sugarakat, legalábbis én ennek tudom be az elmosottságot. Csodálattal nézem a szép, élesnek tűnő infrafotókat. Van mit még tanulnom, de jó játéknak ígérkezik, csak türelemmel kell kibírni.


Münchenben viszont volt esélyem bőven tesztelgetni az új Sigma obimat, ami nem nagyon akart leesni a váz végéről - konkrétan egyetlen egyszer tettem félre a nagytele kedvéért. Van pár idegesítő bug rajta, ami már-már majdnem feature (néha előforduló markáns kromatikus abberáció és a túlságosan soft zoom, amitől vállról lógatva az obi hajlamos kinyílni), de csodás képeket csinál és nagyon jól használható - egyszóval olcsó utazóobjektív gyanánt Mindenkinek ajánlom.

Update: hirtelen ötlettől vezérelve a Sigma 28-135-ös obim elé tartottam (stepdown gyűrű híjján kicsit vicces volt) az infraszűrőt. Csodák-csodájára már 30 másodperces expoval is elfogadhatóan éles képet kaptam, így már meg is rendeltem a gyűrűt. Úgy látszik, a Pentax objektív SMC bevonata a felelős a blurry hatásért - remélhetőleg hamarosan már remek kis infraképeket tudok mutatni. :o)

 PIHE, fotó témakörben

KÉPKÉRDÉS, LÉTKÉRDÉS

Elmúlt közel egy évem a flickr-en egy csomó olyan problémát vet fel, amire nem szívesen gondolok, mert valahogy azt érzem, hogy az említésükből sem jönnék ki jól. Valahogy pedig meg kell közelíteni a közizlés és a tetszési index összefüggésének baráti mattüveggel kezelt aspektusát is - nevezetesen arra gondolok, hogy vajon egy fotót akkor ítélsz-e meg jónak, ha arra minél többen mondják azt, hogy jó, vagy ha a minél kevesebben azt, hogy nem jó, illetve számít-e pozitív visszajelzésnek a baráti kommentár.

Elmondom mi nyomja a szívem. Jelen pillanatban 421 kontaktom van a flickr-en, ezek közül körülbelül 30 emberrel váltok hozzászólást adok-kapok alapon - velük ápolom a szorosabb viszonyt - chates múltamból kifolyólag hiszek az interneten kialakuló baráti kapcsolatokban. Tehát, ha felrakok egy új fotót, akkor körülbelül 30 komment adott, valamint a különböző csoportokból bejövő 10-20 további hozzászólás. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy minden képhez, szigorúan a matematika szemüvegén keresztül tekintve 40-50 komment fut be. A kérdés: vajon a látogatottság és a hozzászólok száma (azon túl, hogy az Explore jegyzi-e az adott képet vagy sem) reális visszajelzés-e a kép "sikeréről"?

Gábor barátom a napokban szintén flickr tag lett, és egy fotó kapcsán előkerült a bizonyos kritika, mint "olyan". Gondoltam, próbára teszem a dolgot, fogtam a legutóbbi flickr-es fotómat és feltöltöttem a photoSIG-re. A flickr-en ez kép jelen pillanatban 84 hozzászólást és 40 kedvencnek jelölést jegyez, ami az előbbi keretet tekintve nem kevés. A photoSIG-en összesen két kritika futott be. Az egyik negatív, a másik pozitív. Negatív, mert bár jól lett megkomponálva a kép, de túlszaturált és túl szoft, a másik pozitív, mert szép összhatású, de tényleg túl homályos és a víz is furcsa színű -- közben az egyik hozzászóló hiányolta a plitvicei tóban az úszó embert (hamis téma?). A két kritika a következőt vetette fel bennem: a flickr-en a hozzászólok arányát a látogatottságra csak és kifejezetten kritikai véleménynyilvánítás szempontjából vizsgálni sem számszerűleg, sem összességében nem lehet, mert ami a nagyon vicces, hogy mindkét helyen ugyanannyian nézték meg mindkét fotót, mind a flickr-en, mind a photoSIG-en (24 óra alatt 240 impression). A kritika azért nem működik, mert a két hozzászóló nem volt a helyszínen: nem tudja, hogy a plitvicei tóban tilos a fürdés és a színek majdnem olyan élénkek, mint amilyenek a fotón (nem tagadom, játszottam a szaturációval) -- a homályos, szoft kezelés pedig nem a rossz fókusz, hanem az Orton eredménye, ezért ezeket nagyon triviális kritikának érzem.

És máris ott vagyunk, hogy magyaráznom kell a bizonyítványt, ami azt mondatja velem, hogy a saját, többnyire az önkritika és az önérzet párharcától meggyötört véleményére kell, hogy hallgassak a következő feltöltésnél. Arany középút nem nagyon van: 84 hozzászólást kettő ellenében nem mondanék éppen kis kilengésnek - és közben nagyon elbizonytalanítóak ezek a számok.

 PIHE, flickr témakörben

ARCHÍV KEVEREDÉS

Az egyéves fennállás ünneplése alkalmából a honlap eljutott abba a zavart elmeállapotba, miszerint a "blog" menüpont alatt található, havi bontást vezérlő program teljesen elvesztette az önkontrollt és öntudatra ébredt, hogy terminátorosan fejezzem ki magam - a tavaly szeptemberi blogpostok keverednek a jelenlegi terméssel. Hamarosan sarokba állítom a blogot egy szigorított ejnye-bejnyével, a kavarért ígytehát ezúton is, csak Nektek, Pajtások és csak itt: nagyszori.

 PIHE, blog.csorge.hu témakörben

MEGFOTOLÓDÁS

Sokáig törtem a fejem, milyen egyszavas táblát lehetne kiaggatni az elmúló hétre. Igazából sok minden történt: múlt hét vasárnap megmásztuk a János-hegyi kilátót, kevés fotóval, de sok élménnyel - kellemes feltöltődés volt ez a télre. A héten belázasodtam. Nem nagyon, csak éppen annyira, hogy az idegesítés határán belül essen. Ha ágyon kívül voltam, reszkettem, ha ágyon belül, izzadtam: tornyosuló feladataim minden alkalommal a szemembe röhögtek, amikor bekapcsoltam a pédéám. "You have 9 incomplete tasks." Köszi. A nagy lázadás azért nem érte el azt a fokot, hogy ne menjek be dolgozni, és bár a betegeskedés heveny borosta formájában kiült arcomra (mert a beteg ember legyen levert és elhanyagolt, és ezt mutassa a világ felé, gondoltam én, és gondolta ma egy kevésbé barátságos üzenetben tolmácsolva egy vevőjelölt), mégsem tudtam elkerülni sehogysem azt az állapotot, hogy magamévá tegyek egy viszonylag emberi átfogású objektívet, a Sigma 28-135 / F3.8 - 5.6 személyében. Ez volt az a zoomtartomány, ami a bridge gépem után úgy hiányzott, mint egy falat kenyér -- Németországban folyamatosan lemaradtam a Többiektől, mert a környezeti változók hatására (nem várt input, mondhatni) nagylátót és a telét minden alkalommal meg kellett cserélnem. Ehhez még társul egy 1:2-es közelkép funkció is, ami már igazán "kompakt"-feelinget varázsol. Egyelőre azt érzem, hogy nagyon élvezem a tükrös gép minden lehetőségét, de nagyon sok dolog van, amit a bridge világból visszahoznék az életembe - ez a zoomtartomány, és a közelkép lehetősége nagyjából megszüntetni hivatott ezt az érzést. De nem is ez volt a hét fotóseseménye, hanem Julcsi pillanatnyi elmezavara (és innen a bejegyzés címe), miszerint flickr tag lett. Eme könnyestekintetű alkalomból kifolyólag valószínűleg pezsgőbontásra fog sor kerülni -- plusz egy dolog a "sohanemonddhogysoha" tag alá. És én megmondtam.

 PIHE, magánügy témakörben

EGY ÉVE, HOGY...

Ma egy éve, hogy elkezdtem ezt a blog-ot. Nem szeretnék ömlengeni, statisztikákat mutogatni - csak megköszönni, ha néha idetévedsz és megtisztelsz a figyelmeddel. Köszönöm. Ha pedig van esetleg pár gondolatod, akár itt, akár emilben, minden szót örömmel olvasok. Hogy ne csak én írjak. :o)


(Elnézést a kupiért a konyhámban. ;o))

 PIHE, blog.csorge.hu témakörben

KÉPTELENSÉG

Nem kis lelkiismeret-furdalás következtében döntöttem úgy, hogy egy ideig elrejtem a kiváncsi szemek elől a honlapon található magánélettel kapcsolatos képeket - nem azért, mert az érintettek (Julcsi, családtagok, számalkos és államigos játszótársak) rossz néven vennék azt, hogy nem nagy látogatottsággal bíró kis galériámban időről-időre feltűnnek, hanem azért, mert annyira elhanyagoltam az albumok karbantartását és új képek feltöltését, hogy szégyelltem, hogy az utolsó képek januárban lettek elkattintva. Amíg rendet teszek, addig a flickr-en publikált fotóimból láthattok válogatást a pix szekcióban. Köszönöm a türelmet, megértést.

 PIHE, blog.csorge.hu témakörben

NÉZZ A HÁROMLÁBAD ELÉ!

Kerek egy évvel ezelőtt, ha valaki megkérdezte volna tőlem, hogy milyen háromlábú fotóállványt ajánlanék, akkor - tekintettel a tudatlanság áldására, és annak egyszerű elmémre ható erős befolyására - nemes egyszerűséggel azt a tanácsot tudtam volna adni, hogy "menj be az első piros-fekete hülyeazértnemvagyokba vagy fukarboltba, és egy pofás darabot válassz ki". Ma már kifejezetten rossz tanácsnak tartanék egy hasonló megnyilvánulást - nem az említett párezer forintos műanyag háromlábú miatt, sokkal inkább azért, mert nagyon függ az állvány a felhasználási területtől: pár dekás kompakt vagy bridge gép mellé egy ilyen szerkezet kifejezetten jó szolgálatot tehet, egyrészt azért, mert nagyon könnyű, másrészt azért, mert a kiszolgálni kívánt géphez tervezték, egyszerű a kezelése és nagyon költséghatékony. Julcsival felváltva Plitvicében egy ilyen noname állványt hurcoltunk és tökéletesen teljesített - igaz, nem fújt a szél és nem többkilós súlyt kellett kitartania.

Miután megvettem a K10D-t, elkezdtem körbenézni, hogy milyen, nagyobb teherbírású állványok kaphatók mostanában, és bár álmomban egy magnéziumlábas, fogaskerekes billentővel megfejelt szerkezet jelent meg, az indoklást, miszerint közel sem eszem olyan forrón a fotózás kásáját, hogy egy ilyen cuccot beszerezzek, nagyon durván alátámasztotta az a cseppet sem elhanyagolható mellékzönge, hogy nincs laza kétszáz rugóm most egy ilyen játékszerre. Helyette megpróbáltam valami ésszerű megoldást találni, és mivel nem élet az élet háromlábú nélkül, szert tettem egy Giottos párosra: az MT-9351 jelzésű vázat kombináltam az MH-5001 cimkézésű fejjel. Mindezt két menetben, amelybe ismét a financiális okok szóltak bele, és a saját forrófejűségem ismerete, nehogy egy gagyi fejjel elcsapjam a szereléket, ha már egy spéci alu állványba invesztálok - kicsit abszurd a gondolat, hogy egy középkategóriás cucc, fejjel együtt kompakt fényképezőgép árában van. A helyes tartásról és hasonlókról olvashatsz, ha a tovább gombot választod. Ellenkező esetben ott a kék pirula.


Tovább...

AIRRACE, 2007

 PIHE, fotó blog témakörben

AMERIKAI PSZICHÓ, MÁSHOGY

Az Easton Ellis könyveket (Amerikai Pszichó, Informátorok) tartottam az elmúlt hétvégéig az amerikai eldegenerálódás felnagyítására tett számtalan kísérlet (kezdve Beavis-szel és Butt-head-del) koronázatlan királyának. Alapvetően egyik-másik, a kategóriába skatulyázott mű inkább segélykiáltásnak indult, a kritikusok meg úgyis átformálják azt, amit a rendező és a forgatókönyv-író valaha gondolt saját alkotásáról. Egy szó, mint száz: megnéztük a Simpsonst, a mozifilmet, avagy konkrétan másfél óra sikoltozós röhögést, egy alapvetően buta, beteg, bugyuta rajzfilm köpönyegébe csavarva. A South Park elbújhat szégyenében -- Amerikának sikerült önmagát többnyire finoman és némileg kultúráltan kigúnyolnia... Ezt a másfél óra betegséget mindenki bevállalhatja. Még akkor is, ha nincs otthon pókmalaca - majd most garantáltan lesz.

 PIHE, minden más témakörben

HEVEDERMARKETING

Az elmúlt időszak fényképezőgép-kiválasztás és előrendelés lázában égve többekkel volt szerencsém megvitatni a különböző tükrös gépek tulajdonságait, pro és kontra. Néhányan teljesen meglepődve fogadták a hírt, hogy bár eddig Olympus géppel dolgoztam, elhagyom a márkát és Pentaxra váltok. "És akkor miért nem Canon?" Az igazság az, fakadtam ki, hogy nagyon haragszom a Canonra. Illetve nem is haragról van itt szó, hanem a marketing ügyes félrevezetésének felismeréséről. Egy vörös Canon logó vagy egy EOS Digital nyakheveder láttán a tájékozatlan embernek a Canon 20D / 30D, 5D és 1D gépek árai ugranak be, nem pedig az, hogy ugyanmár, a belépőszintű gépeknek is ugyanaz a pántja, mint a fél-egy-másfélmillás fényszerszámoknak. Az embert becsapja az asszociálás korlátoltsága, és a Canon-nak bizony ez elég nagy előny. Tessék megnézni Pajtások: a Nikon az esetek kilencven százalékában a hevederen feltűnteti a géptípust, az Olympus pedig vékony, rövid (és megjegyzem: rohadt kényelmetlen) pántokat ad a gépeihez - néha csodálom, hogy egyáltalán az Olympus felirat ráfér valahogy. (Csak csendben teszem hozzá, hogy az Olytól való eltávolodásom oka a jelenleg forgalmazott masinák által képviselt minőségben keresendő - gondolom a Camedia sorozat jobban menő szekér a cég számára, mint a tükörreflexes piac). Az előzőekben leírtakkal természetesen nem akarom leszólni a Canon gépeket: az olvasottak és hallottak alapján igenis kitűnő minőségű gépeket és lencséket gyárt a vörös óriás, de a Canon rajongók tábora valahogy sikeresen túlmisztifikálja a saját kedvenceit, pedig elég elvetemült állítás lenne azt mondani, hogy az azonos kategóriákban mindenhol a Canon gépek jönnének ki jobb pontozásban, mint versenytársaik, és itt most elsősorban a Nikonra gondolok. De amíg Móricka a hivatásos fotós nyakán azt olvassa, hogy "EOS Digital", addig teljesen mindegy lesz, hogy 150.000 forint vagy 1.500.000 forint lóg a fotós nyakában.

 PIHE, fotó témakörben

Ha van kedved és időd, kérlek olvasd el a többi bejegyzést is.

« Vissza   1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   49   50   51   52   53   54   55   56   57   58   59   60   61   62   63   64   65   66   67   68   Előre »