Annak ellenére, hogy javában dúl a vizsgákra való készülés (höhö), egész sok activity volt az elmúlt napokban, így megtörném az előző bejegyzésekben beharangozott blogzárlatot egy képekkel tarkított élménybeszámolóval.Tovább...
Rendhagyó módon Windows alól postolok. Ennek szomorú apropója, hogy kedvenc MacBookom merevlemez élettartamának vége a mai esős délutánnal esett egybe (már csak a felettébb zavaró tónusú kerregés miatt gondolom), így kényszeredetten Windowsba bootoltam a Linuxboxomról. Körülbelül három perc alatt az összes olyan emlék frissítésre került, ami miatt gyűlöltem (-ök) Windowst használni: lassúúúúúú, fagyogatós és logikátlan kezelés. Nem értem például, hogy miért tart egy boot + login duó három teljes percig és miért fagy ki az Intéző, ha valami egzotikus fájlra akarok rászomorodni. Arról nem is beszélve, hogy a billentyűzet egy agyrém, pedig Apple-re váltás előtt 1994 óta folyamatosan szokom a PC tasztatúrát, arról nem is beszélve, hogy előtte 1986-tól még egy C64 is keményen bakavart: folyamatosan rányomok a Windows billentyűre, az "ű" karakter leütésekor mindig az Entert sikerül eltalálni, satöbbi. Elkezdtem ma így Win alól a szakdogámat fejleszteni (milyen jó, hogy PHP-hez csak egy jegyzettömb kell...), de még fél óra után is azon kaptam magam, hogy az egyujj-kétujj-huszonegyujj-billentyűkombókat laza Ctrl+C, Ctrl+V idegrángásokkal helyettesítem. A legrosszabb persze az, hogy mindenem a MB-on van, az adatmentés elég terhes rutinja mellett viszont nem valószínű, hogy éppen az iPhotoban fogok turkálni. Így jár az, akinek az élet digitális fele egy helyen tárolódik. Egy biztos: hálát adok az égnek, hogy minden általam használt szoftvernek van Mac-es változata és holnaptól ismét Linuxba bootolhatok a háziszerverről. Elnézést a hisztiért, kitört.
(A blogpostok most kicsit easyrider stílusban fogják egymást követni, sőt mi több, valószínű, hogy a következő egy-két hétben csak elvétve lesz egy-egy rövidebb írás. De azért stay tuned.)
Mint látjátok, több objektívem is eladósorba került - az elmúlt pár napban gazdára talált a K10D-hez adott kitobjektív, a Pentax DA 18-55mm F/3,5-5,6 AL és a tavaly ősszel vásárolt Sigma 28-135mm F/3,8-5,6 IF Macro (ezt meg sem hirdettem) - a Sigma 75-300mm F/4-5,6 pedig továbbra is eladó. Az eladásnak nagyon egyszerű oka van: az utóbbi hónapokban nagyon szépen körvonalazódott, hogy mit szeretek fotózni és mivel nem kívánok foglalkozni. Ezért igyekszem a porfogó vagy kicsit is gyengén teljesítő üvegeken túladni, helyettük pedig a felsőbb kategória felé kacsintgatni. Két olyan objektívet szeretnék közelebbről megmutatni, amik itthon valami miatt kevésbé elterjedtek, mégis nagyszerű teljesítményre képesek és az áruk is a megfizethető kategóriába esik: ez a Pentax-A 28mm F/2,8 és a Pentax-DA 16-45mm F/4 ED AL. Mielőtt azt gondoljátok, hogy vonzódásom a nagylátószöghez már beteges méreteket öltött, szeretném leszögezni: ebben bizony van igazság. Mivel továbbra sem szeretnék amatőr teszteket irogatni, megmaradnék a "benyomás" és a "vélemény" szavak árnyékában rögtönzött beszámolók szintjén. A közölt részletek minden alkalommal a feldolgozatlan képek 100%-os nézetéből kerültek kivágásra, természetesen élesítés nélküli RAW fájlokból nyerve. Mindezekről bővebben a "Tovább" gombbal.Tovább...
A múlt héten a fényképezőgépem egy nem várt cselekedettel úgy döntött, hogy jóval megelőzi saját korát, így a rendszerdátum makacsul beállt 2051. november 12-ére. A problémát nem is vettem volna észre, ha egy kedves ismerősöm nem hívja fel a figyelmemet arra, hogy az EXIF pár évtizeddel előbbre jár. Ez persze nem is lenne gond, mert a dátumot el lehet állítani. Illetve csak lehetne, ha nem fagyna le tőle azonnal a gép szoftvere. Megpróbáltam egy régebbi firmware-t visszatölteni (ami azért nem túl szerencsés, mert csak az új szoftver kezeli a vakumat vezeték nélküli módban) és persze kivettem az akksit is, de egyik megoldás sem segített. Most ott tartok, hogy ha nem lesz fotós megbízás a közeljövőben, akkor körbenézek, hogy a Pentax mennyi idő alatt vállalja javításra -- sajnos félek attól, hogy ez hónapokat jelent. Igazából csak lélekben zavar a hiba, mert tudom, hogy nem száz százalékos a ketyere így (az, hogy az iPhoto és a Bridge milyen módszerrel szortírozza a fotókat, csak századrangú kérdés), de ugyanúgy lehet használni minden más funkciót, mint eddig. Hüpp.
Tartozom egy vallomással: szeretek írni. Ömlengősen, röviden, nőklapjásan, pléjbojosan, nyakatekerten vagy tőmondatokban - tökmindegy. A blogra például már az elején valahogy úgy tekintettem, mint valami magyarázatot a megmagyarázhatatlanra. De Pajtások, merjetek csak megkérdezni bármilyen filozófust akárcsak egy kerti partyn, hogy "elnézést, Ön miért van itt?" Persze nem minden a klubtagságról szól, de már a focihoz is kell egy mez. Vannak persze más blogok, más csapatok is, ahol nagy a tolongás, mindenki beír valamit, aztán másnapra mindenki elfelejti, hogy miről is volt szó -- én kimondottan örülök, hogy van pár Törzspajtás, akik visszajárnak és szót váltunk itt, vagy emilben. Olyan ez, mint beragadni Vitray Tamással egy liftbe: kész dialogue box ("párbeszéd ablak") feeling. Szóval szeretek írni, ha még nem mondtam volna. Feltéve persze, ha megválogathatom, hogy miről írok. És ez a valami éppen nem szakdolgozattal kapcsolatos. Ezzel ugyanis hadilábon állok az elmúlt években - a legutóbbi hasonló kaliberű, a maga nyolcvan oldalával kimondottan rövidnek számító, ánégyes oldalmérettel vetekedő körmondatokkal tűzdelt tömörgyönyör mű megírását sem siettem el túlzottan, hiszen a leadás előtt hat nappal kopogtam be a konzulensem ajtaján a főiskolán, hogy akkor én lennék, aki itt alig egy hét alatt átdefiniálja a magyar e-learninget és talán nem áll távol az igazságtól, hogy azóta a közigazgatási informatika tanszék egy boldog csapat, ha rám gondol. A hat napos ténykedés pár ezer éve már klisének számít, úgyhogy csak az enyhe idegrángásokkal és windows lefagyásokkal (Apple OSX, hol voltál Te még akkor?!) toldanám meg a hetedik napra prognosztizált pihenőnapi összegzést. Önismereti okokra hivatkozva nem szoktam megfogadni semmit (pedig egyszer muszáj lesz), de ezzel bizony kivételt tettem: a következő szakdolgozatot nem fogom az utolsó pillanatra hagyni, hanem gondos kezekkel válogatom előre össze a remeknél remekebb anyagokat, dúskálni fogok a már elolvasott, kijegyzetelt, feldolgozott, lepecselélt, visszaküldött, elveszett, megtalált és két évre tőzegbe ágyazott forrásokban. Pajtások, új rovást húztam a "majdnem összejött" fejléccel stencilezett papírlapomra (ez, ha azt nézzük, szinte már füzet méretű ojjektum): mert bár a szakdolgozat-anyag nagy lépésekkel halad a megvalósulás rögös-kátyús útján, önértékelési skálán a négyesmetró készültségi szintjén sem kimutatható érzelmekkel küzdök az előkészületek és főleg az idő hiányának felismerésétől. Szeretném hinni, hogy ettől nekem jó lesz és bár a végelgyengülés idült jeleit lehet olykor felfedezni csak egy-egy pillanatra megrezdülő arcomon (amin a régi sláger szerint már nem látni túl sok értelem nyomát), mégis úgy gondolom, hogy talán ez a szakdolgozat nem lesz egy újabb rovátka a már említett lapon. Ígyhát, Pajtások, pont ezen okok miatt kizárólag a képes összefoglaló szintjére süllyedve adnék némi kóstolót a számomra négynaposra nyúlt hétvégéből: pénteken szakdoga és egy kis makrózgatás, szombaton Falk Art Forum, vasárnap Margitsziget. A hétfő a BKV sztrájk miatt zárójeles ünnepnapként vonult be a 2008-as évembe. Majd máskor mesélek ömlengősen is. Addig éljenmájuselseje.
Ahogy korábban írtam, a szakdolgozatom megalkotásának gyötrelmei közepette nem sok időm marad blogpostolni saját témákról, ellenben ez nem jelenti azt, hogy neten talált irodalmakat nem közlök. A Tovább gombra való kattintással egy kicsit hosszabb, de rettentő igaz írást olvashattok a fotósok egyes csoportjairól -- de nyugodtan rá lehetne aggatni más társadalmi csoportosulásokra is ezeket a sztereotípiákat. Az eredeti változat Ken Rockwell tollából származik, amit Karvaly Tibor fordított le ékes anyanyelvünkre. Köszönet érte egy lelkes amatőrtől.Tovább...
Eladó a tárgyban szereplő Sigma manuálfókuszos teleobjektív Pentax csatlakozással, első és hátsó sapkával. Digitális gépen használtam, a rekeszgyűrű "A" állásba forgatásával vázról vezérelhető a blende. Kitűnő mechanikai állapotban van, penész és kosz zéró. Az objektív masszív felépítésű, teljesen fém. A külsejéről lekopott néhány dolog az évek során, például már az előző tulajdonosnál leesett róla a távolságjelző - ezek persze csak esztétikai hiányosságok. Szép rajzolata van, kérésre teljes felbontású tesztfotókat küldök, de három kép itt is megtekinthető: http://www.flickr.com/photos/pihe/tags/75300mm/.Az objektív ára: 15.000 forint. Az eladás oka: racionalizálom az objektívparkomat - ez a gyújtótávolság eléggé kiesik nekem és alig használtam az utóbbi fél évben, szinte kár a szekrényben nézegetni. A kép alatti "Továbbra" kattintva két további fotó is megtekinthető. Tovább...
...aki pedig Petőfin nevelkedett, már sejti, hogyan folytatódik a címben szereplő rigmus. Ellenben képi megerősítés gyanánt álljon itt az éven általam először elkövetett igazi két makró.Most várható egy kis szünet a blog életében: ennek egyetlen oka, hogy hamarosan aktuálissá válik a szakdolgozatom leadása, aminek készültségi foka azt indokolja, hogy most ne blogpostoljak. Azért lesz egy objektívteszt is egy Pentax-A 28mm F/2,8-ról, illetve lehetséges, hogy nagyobb lélegzetű írás keretében összeugrasztom az Aperture 2-őt, a Lightroom 1.4-et és a Bridge CS3-at. Remélhetőleg még akkor is elő fogtok errefelé fordulni, Pajtások -- további jó hétvégét Nektek! Pentax K10D + Sigma 105mm EX DC: F/2,8 @ 1/320s @ ISO100Pentax K10D + Sigma 105mm EX DC: F/3,2 @ 1/500s @ ISO100Pentax K10D + Sigma 10-20mm EX DC @ 10mm + Pentax 540FGZ: F/10 @ 1/30s @ ISO200
Ígérem, ebben a hónapban nem lesz több bloghegesztés. Közérdekű információ viszont, hogy a gyorshivatkozások megváltoztak (ezek a hónap eleji blogmozgás óta nem működtek), de ezt leszámítva már kattinthatóak az RSS streamből. Az összes változás, hogy az eddigi http://www.csorge.hu/index/blog/cím helyett a http://blog.csorge.hu/index.php/archive/cím használatos. Mivel jó pár helyen láttam hivatkozást a Pajtásoknál az egyes bejegyzéseimre, kérlek javítsátok ki a linkeket.Az este másik fejlesztése, hogy belőttem a főoldal aljára egy-egy hivatkozást, amivel előre-hátra tudtok lapozgatni a bejegyzések között. Tervezek még hasonló finomságokat, de azt majd áprilisban - nem elsejére. Nagyon lassan halad mostanában a blog fejlesztése, ami leginkább a szakdolgozatom leadásával köthető össze. Lesz ilyen is, de erről majd akkor. ;o)
Ha van kedved és időd, kérlek olvasd el a többi bejegyzést is.
