EGY PIHE AZ EZER SZÖSZ KÖZÖTT

CSÖRGE SZABOLCS JÓZSEF BLOGJA FOTÓZÁSRÓL ÉS EGYEBEKRŐL KÖNNYEDÉN

- 54. OLDAL -

A TÉMA AZ UTCÁN HEVER

A következő blogpost kivételesen nem saját szerzemény, hanem Petteri Solunen hivatásos fotós tollából származik, aki volt szíves hozzájárulni ahhoz, hogy írását lefordítsam és ezúton Nektek, Pajtások, közzétegyem. Petteri egy másik írását a komlody.hu-n is olvashatjátok, "Tanítható-e a kompozíció" címmel. Az ok, amiért ezt a cikket választottam, rendkívül egyszerű: a napokban volt egy beszélgetésem arról, hogy mire és hogyan kell(ene) figyelni az idegen emberek fotózásakor, és igazából az engedélykérésnél tovább nem nagyon jutott a társalgás. Pedig rengeteg apróság van, amivel az embereket könnyebben lehet kezelni, és ezeket a szerző nagyon jó humorral, praktikusan írja le. Íme. Tovább...

XMAS LOOK&FEEL

Száz szó helyett...

 PIHE, fotó blog témakörben

BLOGHEGESZTÉS

Ritkán vagyok olyan galád, hogy egy nap háromszor is bloggoljak, de ez a mai lázmérőzős állapot kihozza belőlem a rejtett tartalékokat. Miközben a szakdolgozatomhoz kerestem anyagot (a téma, mivel üzleti érdekem fűződik a projekthez, egyelőre maradjon titok), némi ujjgyakorlat gyanánt helyrerántottam a blogomat - volt ugyanis néhány nagyon idegesítő bug feature benne. Az első, látványosabb újdonság az egyes bejegyzések után következő, néminemű kapcsolódási fokozattal rendelkező képanyag megjelenése, amely mintegy albumszerűen mér megsemmisítő csapást a vizuális érzékelésre. A képanyagok a főoldalon nem láthatóak, csak a bejegyzés végén árulkodik egy-egy hivatkozás a képszerűségről. Ennek tekintetében szintén az újdonság varázsával hat két apró korrekció: egyrészt a főoldalon kattinthatóak a bejegyzések címei, így nem kell legörgetni a hozzászólás hivatkozásig, aztán pedig felgörgetni a teljes szövegig; másrészt a bejegyzések témaköre is kattinthatóvá vált, így azonnal megleshetik a kiváncsibb Pajtások a hasonló szösszeneteket. A következő időszakban lesz még egy bűncselekménynek minősülő megmozdulásom blogom modernizálásával kapcsolatban, amellyel az egyes bejegyzésekhez bizonyos címkéket rendelek, amik alapján szintén lehet az oldalon navigálni. Ha megjelennek egyelőre értelmetlen dolgok, akkor a jelenség a szokásos értelmetlenségen kívül minden bizonnyal e megújulásra irányuló törekvéseim előfutára lesz.

Update (december 11): sikerült viszonylag gördülékenyen belőni a címkéket, bár egyelőre még nem túlságosan látható, hogy mire is jó ez -- nagyobb darabszámú bejegyzésnél viszont már elengedheteten lesz, hogy ne csak témakör alapján lehessen kategorizálni a szövegeket. Ráadásul igyekeztem olyan címkéket választani, amik a hárombetűs kulcsszavakat is lefedik, hiszen a hárombetűs szavakra (pl.: "izé") nem lehet keresni alapértelmezetten. Remélem, hogy majd bizonyos bejegyzés mennyiség elérése után könnyebb lesz számotokra keresgélni a honlapomon.

 PIHE, blog.csorge.hu témakörben

GUDNYÚZ

A napokban fejtettem ki Julcsinak, hogy mennyire undorítónak tartom a világszerte elfogadott hírszerkesztési politikát, miszerint bármelyik sajtóorgánum által közölt bármilyen hosszúságú hírblokk is az esetek kiugró hányadában az emberi faj romlottságáról ad számot: gyilkosság, lopás, hazugság, környezetszennyezés, a másik megkárosítása, hisztériakeltés és folytathatnám. Most, hogy jó beteg módjára fekszem az ágyban és nyögök, kicsit volt időm elnézni az egyik hazai hírportálra, ahol a következő szalagcímek fogadtak (válogatás nélküli, taxatíve felsorolás): "Ónos eső Oklahomában, öt halott", "Ebola végzett három ugandaival", "Kerékpárost gázoltak", "Hármas karambol Szegednél", "Lezuhant egy cseh charter gép Kijevnél", "Frontális baleset a 2/A-n", "Nem volt hatos a lottón", "Két halott egy orosz buszrobbantásban", "Mikulásvonattal ütközött egy autó az USA-ban".

Tényleg erről szól egy napunk? Olyan lazán ugrunk át a szemünkkel rengeteg ember halálán, hogy bele se gondolunk abba, amit olvasunk - és csodálkozunk, hogy hová tart ez a világ. Ugyanakkor egyes csatornákon hírértékkel bír az is, ha egy-egy kisiklott pléjbojcica elkeseredettségében nyilatkozik valamit, ami később nem csak a butaság-mércén botrányos. Elképesztő és elszomorító, mert eljutottunk odáig, hogy csak az számít hírnek, ami negatív. Lehet, hogy kicsit óvodásan hangzik, de mostantól alkalmanként igyekszem néhány pozitív szalagcímet közreadni. Hátha valaki még vevő rá. Nekem biztosan öröm lesz keresgélni.

Álljon itt az első hírcsokor:

- "Elkergette a táskatolvajokat a pécsi néni" / index.hu
- "Ötgólos hátrányból nyert a magyar csapat" / index.hu
- "Tovább erősödhet a forint" / stop.hu
- "Példás beruházás Pécsett" / stop.hu
- "Segíteni szeretnék a feleségemnek" / origo.hu
- "Magyar kézben az ecetgyár" / origo.hu

 PIHE, goodnews témakörben

FLICKR MEETING

A nyár folyamán két flickr találkozót is kihagytam különböző okokból kifolyólag, így az elhatározás, miszerint a harmadikon már jelen kellene lennem, olyan fokig találta önmagát eszkalálni, amely alól nem tudtam és nem is akartam kibúvót keresni. A találkozó az év utolsó fotóbörzéje köré szerveződött, amelyet a Haller utcai művelődési házban sikerült tető alá hozni. A börzéről két szóban emlékeznék meg: verejtékes zsibongós volt. Pentaxos lévén kicsit nagyobb vehemenciával mozdultam rá, mint kellett volna: inkább volt rengeteg kacat, leselejtezett masina, mint használható cucc. Szűrőből, nyeles- és segédvakuból, távcsőből csak nehezen értelmezhető matematikai egyenletrendszerben kifejezhető darabszám képviseltette magát. Találtam egy MZ-5-ös filmes Pentax gépet, aminek a végén egy FA kitobi lógott, teljesen jó állapotban, ellenben méregdrágán: ezen a vásáron csak levegőt vettem, azt is nehezen, ugyanis a viszonylag kis alapterületű happeningen nem kis mennyiségű ember torlódott össze, és a nagykabátos idő miatt a belső tér felfűtöttsége bizonyos szinten felerősítette a testszagok természetes kipárolgását. Ennek gyakorlatilag az elvetemültebbek szemében nem volt jelentősége, hiszen a nyitás után órákkal később is negyedórás periódusokban négyzetesen emelkedett az egységnyi területre jutó embermennyiség - bár nem tartom valószínűtlennek, hogy a dáthásság is rásegített erre. Sokkal többen jelezték vissza, hogy eljönnek, végül egy hat fős flickr alakulat szerveződött Anna, Dorothea, Zso, Alessandro, Röno és jómagam személyében. Mivel egy idő után a művház büféjében zsonglőrködő hölgy az üzletmenet sikeres fenntartása érdekében meg kívánta szüntetni a hatunk alapértelmezett beállítását a pult környékén, ezért székhelyünket áttoltuk a körúton lévő Stexbe, Zso vezetésével, ahol immár a civileket idegesítettük a vakuk villanásával, tükrök felcsapásával - ahogy lenni szokott, pont a legviccesebben elkapott képeim lettek a leghasználhatatlanabbak, a manuális fókusszal szerelt 50mm-es lencse ugyanis mindenre jó, csak lesifotóra nem. Dél körül éreztem, hogy nem vagyok teljesen százas, ezért nem sokkal később búcsút vettem a díszes társaságtól. Délután már bőszen folyt a lázmérőzés, koldrexezés -- engem is utolért ez a laza kis influenzagyanús nyavaja. A találkozó hagyományát viszont folytatni kellene, minél több emberrel. Rajtam nem fog múlni.

 PIHE, flickr témakörben

IMÁZSÁPOLÁS

A képen a flickr legnépszerűbb, K10D-vel készített éjszakai fotóit láthatjuk. A kiemelt két rész Indig kolléga és a saját képem, mindkettő a budai várról. Mi lehetne jobb imázsőrzés fővárusonkról? Remélem, hogy a többi hazai flickr-ező is tovább támogatja ezt az oldalt. :o)

 PIHE, flickr témakörben

BEBIZTOSÍTVA, CSAPÓ KETTŐ

Régóta visszajáró Pajtások egészen biztos emlékeznek még az egyik magyar biztosítóról írt blogpostomra . Nos, a kedves társaság (akit előzőleg "G" néven emlegettem, holott teljes nevük "G. P.") úgy döntött, témát ad egy új bejegyzésre velük kapcsolatban. Tovább...

HASZNÁLATI UTASÍTÁS

Csupán midweek szösszenetként adnám közre, hogy a Pajtások Hong Kongból szíveskedtek a közgyűrűsorom "használati utasítását" is megküldeni, amely szókapcsolatban értelmét veszti a "használat" és az "utasítás" szó bármilyen párosítása. A táblázatot még csak értem, mert a számok magyarul vannak (szőke mosolyjel), inkább arra lennék kiváncsi, hogy mennyire zavarnak el a sunyiba az első bekezdésben. Tessék bámészkodni, sosincs késő kínaiul tanulni.

 PIHE, lol témakörben

CRASH! BOOM! BANG!

Címként ugyan választhattam volna a Roxette szám helyett Murphy valamelyik örökérvényű törvényét is, azonban félek az örökérvényűségtől - legalábbis azzal kapcsolatban, hogy ami elromolhat, az igenis el fog romlani. Kezdeném a szombattal, mint a hétvége katarktikusabb pontjával. Mindig idegen érzés volt számomra taxiba szállni, de kifejezetten rossz érzés volt, amikor egy taxi szállt belénk: a hétvége első reggele, amint Julcsit angolra vittem volna, magamat pedig a Számalkba, alig háromszáz méter után elég szívszorító eseménnyé változott. Tudni kell, hogy a lakóhelyünktől nem messze fekvő kereszteződése (amin minden alkalommal át kell hajtanom) elég ostobán van megoldva: ez előbb jobbkezes utca volt, nemrégiben mackósajt táblákat tettek ki. A jobbkezet sem adta meg senki, az elsőbbségadás kötelező jellegére felszólító táblák egy-egy fa mögé történő beszuszakolása (éljen soká, aki lerakta őket) alig használ a forgalom javára. A taxis bár lassított, valami oknál fogva mégis úgy döntött, hogy gyorsan indul el, közben mi már előtte masíroztunk a Corollával, merthogy elsőbbségünk nekünk volt: a végeredmény egy nagy csatt, egy nagy pörgés, majd farral közeledés egy postadoboz és egy villanyoszlop felé. Julcsi szokta mondani, hogy minden olyan gyorsan történt -- és a vicc az, hogy pontosan ellenkezőleg minden nagyon lassan történt: az alig pár tizedmásodperc alatt tisztán emlékszem, hogy a dudáért nyúlok, aztán csatt, Julcsira nézek, Ő kapaszkodik, de nem szól, nyomom a féket, kipörgünk, belenézek a tükörbe, látom a zöld fém dobozt és a villanyoszlopot, és csendesen abban reménykedem, hogy megállunk, mielőtt a vasbeton kettészelné a kocsit, közben behúzom a kéziféket, csikorognak a kerekek, valami dörren, kidurran a jobb hátsó kerék, aztán fémes hang, csikordulás és végül a villanyoszlop előtt pár centivel nyugalmi állapot. Két szerencsénk volt: egyrészt senki nem sérült meg, másrészt a taxis egy teljesen nyugodt fazon volt - bizony járhattunk volna rosszabbul is, ismerve a magyar felsőkategóriás autók vezetőinek temperamentumát. Szóljanak a képek helyettem.




A mobilom természetesen éppen az ütközésnél hagyott cserben, többszöri kikapcs-bekapcsra sikerült csak telefonálnom. Szeptember utolsó hetében járt le a garancia. Itt jön Murphy a képbe, és bár most működni látszik, gyanítom, hogy ez a történet itt még nem fejeződött be.

A vasárnap az aktív pihenésé volt, és kihasználva azon ritka pillanatok egyikét, amikor a szemerkélő eső nem késztet autóba ülésre, busszal felmentünk a bokáig hófödte Normafára -- kétszeri sorbanállás forralt borért feledtetett minden rosszat, ami mostanában történt velünk.

 PIHE, autók témakörben

MÉG KÖZELEBB KERÜLNI

A közgyűrű sorom ma délutáni érkezése Hong Kongból finoman szólva is gyermeki szintű eufóriát váltott ki belőlem: annak ellenére, hogy az idei tél sejthetően tartalmasabb lesz, mint a tavalyi előzmény, tisztában voltam azzal, hogy makrótéma nem csak szabadtéren, de fedett pályán is akad dögivel. Miután kivégeztem a kötelező óraszámlap tesztfotót, és egy almán is túlestem, lelkesen álltam neki feltúrni a kéglit valami használható téma után. Természetesen ott kötöttem ki, ahol tavaly ilyenkor elkezdtem: a mosogatótáji csepegő vízcsap mindig kecsegtető inspirációforrás azon kötélidegű fényképezőgép-barátoknak (ezek egyébként a legelvetemültebbek), akik szeretnek úgy fotózni, hogy kiszámíthatatlan lesz a végeredmény. Ennyit arról, hogy mit tud okozni a makrózás újrafelfedezése -- és ha belegondolok, hogy tavaly pont ez fogott meg annyira, hogy elkezdjek ismerkedni valamilyen szinten a fotográfiával, akkor ez a lelkesedés bizony gyorsan érthetővé válik. Mielőtt elrontanám ezt a blogpostot némi csepegős személyes nosztalgiával, néhány szót a közgyűrűről: messziről jött, primitíven egyszerű, mégis nagyszerű. Három, különböző hosszúságú, de akár egymásba is forgatható gyűrűvel lehet az érzékelőre jutó kép méretét (magyarul a leképezést) nagyítani, így egészen extrém közelségbe is juthatunk a témához olyannyira, hogy közben a fókuszpont szinte kiveri a frontlencsét. Ennek konkrétan az a hátránya, hogy nagyon közel kell jutnunk a témához (100-130mm-es gyújtótáv az ideális), de a nagy előny, hogy nem rontják a kép minőségét, mint a különböző dioptriával árusított előtét-lencsék. A gyűrűk teljesen egyszerű fémgyűrűk (hála az égnek, hogy nem fröccsöntött műanyag, mint az itthon kapható változat), nem szállítanak lencseinformációt sem, így fel kell készülnünk arra, hogy praktikusan csak olyan objekívval érhetünk el hathatós sikert, amelyiknek van rekeszgyűrűje (a teljesen automata objektívek, például a Pentax DA lencsék alapállásban a legszűkebb rekeszen állnak) -- a könnyű kezelhetőség iránt elkötelezett, kevésbé mazochista beállítottságú Pajtásoknak ajánlom az 1:2 vagy 1:1 leképezéssel rendelkező üvegeket. A rekeszgyűrűs buli miatt ugyan nincs lencsén keresztül történő fénymérés, de ezer forintért ne akarjunk csodát. (Némi update ide: utólag kiderítettem, hogy a "zöld gombbal" mégis tudunk fényt mérni.) Arra szintén érdemes felkészülni, hogy sok fényértéknyit visszavet a közgyűrűk használata, az én konkrét sorom teljes kihuzata öt centiméter, és hacsak nincs nagyon gyors lencsénk, akkor érdemes az egekbe tornászni a fényérzékenységet. A K10D-n ISO800 / F5,6-nál már kellemesen lehet kézből dolgozni, természetesen csak vakuval. Kényes pont az árkérdés: Magyarországon a különböző gyártók által forgalmazott közgyűrűk 18-40.000 forint között ingadoznak, ezek lencseinformációt is szállítanak, tehát gyűrűn belüli elektronikával rendelkeznek. Létezik noname műanyag sor is, 4-5.000 forint magasságában, ezeket azonban nem ajánlom, mert az első nehezebb lencse súlyától eltörnek, ráadásul ha nincs szerencsénk, akkor a vázat is károsítják. Érdemesebb körbenézni az eBay-en, hiszen már jó minőséget kaphatunk a semmihez nagyon közeli árfekvésben. Remélhetőleg az alább közölt elég sovány, inkább hirtelen felindulásból elkövetett három tesztfotó és a jövőben készítendő fotóim igazolni fognak, hogy a makrózás szerelmeseinek egy közgyűrű sor beszerzése must-have és instant-get kategóriák.


Pentax K10D, Sigma 28-135mm, F/5,6, 1/4 mp, ISO 100, vaku


Pentax K10D, Pentax-A 50mm, F/1,7, 1/5 mp, ISO 100, vaku


Pentax K10D, Sigma 28-135mm, F/5,6, 1/180 mp, ISO 100, vaku

 PIHE, fotó témakörben

Ha van kedved és időd, kérlek olvasd el a többi bejegyzést is.

« Vissza   1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   49   50   51   52   53   54   55   56   57   58   59   60   61   62   63   64   65   66   67   68   Előre »