Mint legtöbbünk, akik hódolnak egy hobbinak, én is időről időre rengeteg online fotós magazint olvasok. Ezek tekintélyes része angolszász nyelvű - a magyar írásokkal valahogy úgy vagyok, mint az átképzős orosztanár, aki csak egy leckével halad a diákjai előtt: több hónapos (éves) fordításokkal találkozni vagy egyszerűen csak belinkelik az angol oldalt, mindenféle plusz adalék nélkül. Ám legyen az a cikk magyar, angol vagy pandzsábi, ha éppen nincs friss hír, akkor szeretik előásni a "klisé" témákat, amik véleményem szerint a legmeddőbbek és a legnagyobb vitákat kirobbantó írások: film vagy digitális, raw vagy jpeg, hdr vagy nemhádéer, utómunka vagy nem utómunka, Canon vagy Nikon (vagy még az X darab ugyanolyan jól használható, neves márka, amik létezéséről a sajtó rég elfeledkezett), profi vagy amatőr és még sorolhatnám azokat a kérdéseket, amikkel a kedves cikkírók az olvasókat rövid úton arra késztetik, hogy egymást akár egy kiskanálnyi vízben meg tudják fojtani. Tovább...
Mint ahogy azt két posttal korábban már említettem, hétfő óta élvezem a szabadságot - és mivel mindig vágyam volt sétálni és fotózni a városban, ezért kihasználva az identitászavaros nyár megenyhülését, tegnap felkerekedtem, hogy laza négy órát kolbászoljak a Parlament és az Erzsébet-híd között. Az út enyhén pechesre sikeredett, nem is tudtam igazán sok képet készíteni - konkrétan egyetlen fotóért volt érdemes kimenni, a többi kocka a szokásos túristafotóvá szelídült (Párisi udvar, Nagy Imre szobor, a Gerbaud tükröződése stb.), de tagadhatatlanul imádom a közhelyeket.
Persze voltak vicces pillanatok is, a Párisi udvarban például egy olyan tornamutatványt kellett előadnom, ami lehetővé tette, hogy beférjek az összecsukott állvány alá... arról nem is beszélve, hogy ezt két hölgyemény olyan árgus szemekkel nézte végig, hogy azt hittem, menten elszaladnak popcornért. A másik vicces szitu a Westendben volt: a digitális nyomda munkálkodásai alatt úgy terveztem, hogy a Burger Kingben ebédelek, tekintve, hogy féláras kuponom volt. A kuponra az volt nyomtatva, hogy ha dupla sajtburger menüt rendelek, akkor X forint helyett csak X/2 forintot kell fizetnem. Ez így azonban nem teljesen felelt meg a valóságnak. Ugyanis az X/2 forint stimmelt, csak azt felejtették el rányomni, hogy pluszban kapok még mellé egy csirkés menüt is. Kicsit tétován álltam a tömegben, két komplett menüvel a kezemben. Éhes voltam, becsúszott - bár a kockahasamnak szerintem ezzel búcsút is intettem a nyárra.
A jövő hétre - ha az időjárás engedi - szintén tervezek ilyen fotósétát (célzottan a VIII. kerület lenne a célállomás): ha kedvetek van, Pajtások, örömmel veszem a társaságot.
Valójában a kutya inkább volt fekete, a tó pedig inkább volt folyó. Egészen Duna méretű. Az idei Mylo-úsztatás képei, fotóblogba sűrítve. (Igen, ez a három darab lett jó. Aki nem hiszi, próbáljon meg fényt mérni egy gyorsan mozgó fekete ojjektumról egy szikrázó vízfelület közepén...:o))) Az előző hasonló megmozdulás tavaly itt található.
Minden vágyam és ambícióm ellenére nem tartom magam a makrófotózás terén sikeres embernek. Nagyon érdekel a dolog, de rengeteg olyan, e téren működő Pajtás van, akikkel nemhogy nem akarok, de nem tudok versenyre kelni - persze ilyenkor az ember elgondolkodik azon, hogy egyáltalán érdemes-e fényképezőgépet a kezébe venni - azt szokták mondani, hogy a városok utcái és a mezők talaja a rájuk leszúrt állványoktól pettyesek. Rengeteg különböző növény- és rovarmakróm van, amit nem raktam fel sehová (amit felraktam, az is inkább amolyan próbálkozás): egyszerűen nem hiszem, hogy bárkit érdekelne egy újabb méhecske vagy rózsa. A National Geographic júniusi számában lehoztak egy backstage képet szerintem minden idők legjobb víz alatti természetfotósáról, David Doubilet-ról, aki egy komplett tárgyasztalt állított fel víz alatt, hogy pár centi hosszúságú meztelen csigákról készítsen fotókat - és a tárgyasztalos ötlet baromira tetszett. A tavalyi Bogis kaland kapcsán úgy döntöttem, hogy egy jobb létre szenderült szúnyogot kereszttűzbe állítva újra nekifutok a dolognak. A Bogis atomleképezés (közgyűrű + teleobi + alapobi megfordítva) használhatatlansága és kétes minősége helyett a már bevált 50 mm közgyűrűsor + Sigma 105mm F/2,8 makróobi duó került a K10D végére (1/30s, F/11, ISO200). Bár a gyűrűsor + objektív párosításnak is megvan a maga hátulütője, még mindig szerencsésebb, mint két üveggel szórakozni. A fényt jobbról teljes teljesítményen a Pentax AF540FGZ, balról ISO 200 + F/5,6 beállításokkal a Sunpak MZ440AF-CA szolgáltatta, ez kapott egy pauszfalas szórást. Faleveles staginggel is próbálkoztam (a setup kép ezt mutatja), de nem voltam kibékülve az eredménnyel, szóval maradt a semleges fehér háttér. Azért elég ijesztő, hogy ilyen kis szörnyek várják az éjszakát, hogy kiszívhassák a vérünket... Vigyázzatok Pajtások, szombat óta szabin vagyok és gyanítom, hogy leszek ennél fáradtabb is! :D
Egy kis heti statisztika a Google-tól, hogy milyen keresőszavakkal szoktak a blogomra kattogni emberek. A heti interestingness mindenképpen a nudista lesifotók szókapcsolat, de múlt héten az első ötszázban szerepelt az "animál történetek" is. Ilyen hátszéllel elgondolkodik az ember, hogy vajon nem lenne-e egyszerűbb váltani felnőtteknek szóló tartalomra... bár ehhez a hatodik Google pagerank helyen álló Vincze Petya blogpajtás nem tudom, mit szólna. :o)
Nem szeretnék az Országos Meteorológiai Intézet "ilyen az időjárás ma" szekciójának babérjaira törni, de a tegnapi setétség után ma valami egészen mással rukkolt elő a júliusi tél.
Ami azért is érdekesre sikeredett, mert az esernyő otthon röhögött - én pedig a Saturn vevőszolgálaton tévét néző ügyintéző jóvoltából lekéstem a buszt, ami pöttyet quest-essé tette a vojázsvojázst. Ezért sajnos nem sikerült villámot elkapnom, helyette viszont van felhő. Az viszont jó sötét.
Megvásárlásra előjegyezhető egy darab, használt Pentax DA 50-200mm F/4-5,6 ED objektív. Ez a Pentax első, kifejezetten digitális vázakhoz fejlesztett normál fényerejű telezoomja, amely elsősorban kis méretével és tömegével valamint kiugróan jó képalkotásával emelkedik ki a többi gyártó hasonló termékei közül.
Állapot: mintha új lenne. Nagyon vigyáztam rá.
Az eladás oka: közben a Pentax kiadta az 55-300mm-es objektívjét, ami ugyanezt a minőséget produkálja, de 100mm-rel nagyobb gyújtótávolságot kínál (persze jóval drágább is). Kérésre olyan nyers képeket küldök, amelyeket ezzel az objektívval készítettem.
Ami a csomagban van: eredeti doboz, Pentax napellenző (igen, ez már az "ablakos" fajta!), első- és hátsó sapka. Ajándékba adok az objektív szűrőméretével (52mm) megegyező Hoya polárszűrőt is, amelynek értéke 3.500 forint.
Előjegyezhetőség: az adás-vétel az előjegyzéstől számított harmincadik napon bonyolítható le (körülbelül ennyi idő, amíg megérkezik az új objektív, de addig ezt szeretném használni).
Ára: 38.000 forint. 7.000 forint ráfizetéssel ajándékba adok egy manuálfókuszos Sigma 75-300mm F/4-5,6 DL objektívet (szintén Pentax bajonettel).
Az alábbi képek az adás-vétel tárgyát képező darabról készültek a mai napon.
Az elmúlt hónapok közúti ellenőrzéses hisztériája az elsősegély dobozok lejárata köré rendeződött. Most komolyan Pajtások, Ti előtte egyáltalán fogtátok az adást azzal kapcsolatban, hogy ennek a doboznak lejárata van? Mindegy, ha menni kell cserélni, akkor menni kell cserélni. Persze amikor egy ország egyszerre rohanja le a gyógyszertárakat, akkor ez kifejezetten vicces szituációkat teremthet, főleg akkor, ha a gyógyszerészek finoman szólva a félretájékoztatottság és a sötétség mezsgyéjén egyensúlyoztak a dobozok cseréjének menetével kapcsolatban. Volt egy hely, ahol egy zsír új dobozt akartak velem vetetni és volt olyan is, ahol hendzápp módszerrel megadta magát a kisasszony a dobozzal kapcsolatban. Végül egy helyen szóbaálltak velem és bár kissé nyögvenyelősen, de a problémaorientált gondolkodásra tett közös erőfeszítés jegyében felfedeztük, hogy konkrétan az olló és a cellux kivételével minden lejárhat a dobozban (bár a ragasztószalag necces volt, hogy vajon ragad-e még és az olló csorbaságát is letesztelte a hölgyemény, a "rend, fegyelem, pedantéria über alles" égisze alatt). A legviccesebb a cégautó doboza volt: a lejáratot igazoló plomba szerint a pecsételéstől számított 3 éven belül (2004-től) a tartalma lejár. Szerintem a természeti népeket leszámítva a 4 + 3 összeadás majdnem mindenhol 7-re végződik (bár tudni kell, hogy a legnagyobb jóindulattal is csak a "gyalázatos" jelzőt lehetne találni matematikai készségeimre, így a bagoly és a nagy feje flashelt be hirtelen), ennek ellenére a plombát feltörve minden 2009-es lejáratot mutatott. Kivéve a fertőtlenítőszert. Az ugyanis üres volt. Nem, nem elpárolgott vagy kifolyt. Gyártásától fogva üres volt. Azon gondolkodtam, lehet, hogy ezt kellett volna visszapakoltatni, hiszen ez biztos nem jár le sose.
Ha van kedved és időd, kérlek olvasd el a többi bejegyzést is.
