EGY PIHE AZ EZER SZÖSZ KÖZÖTT

CSÖRGE SZABOLCS JÓZSEF BLOGJA FOTÓZÁSRÓL ÉS EGYEBEKRŐL KÖNNYEDÉN

- 53. OLDAL -

PENTAX AF 540FGZ

Mint említettem volt a Bogiról szóló perverz gondolataim egyik ápdételt verziójában, kis családom Karácsony és közelgő születésnapom összevont ajándékaként köztestületi munkából meglepett a Pentax nagy vakujával. Mivel rengeteg helyen írtak már a fényszerszámról, ezért nem esnék abba a hibába, hogy mindent elismétlek, inkább pár apró széljegyzetet tennék a Pentax vásárlók könyvének margójára.


Egyrészt a vaku nem nehéz -- 54-es kulcsszámú létére alig 400 grammot ad hozzá a táskához. A kinézete modern, de sajnos elég műanyag-feelinget sugároz (pontosan olyan, mint amilyen az anyaga). Sokan panaszkodtak a Pentax brit fórumán arról, hogy túl nehéz az eszköz fel- és leszerelése: ha nem is "túl" nehéz, de tényleg elég stabil a rögzítése. A kezelőszervek nagyon frankón kézreesnek, a kevés gombot csúszkával és görgővel oldotta meg a gyártó. Három mód áll rendelkezésre: PTTL (régi gépeken TTL), rekeszvezérelt és teljesítményállítás. A PTTL viszonylag pontosan dolgozik, de az automatika sosem életbiztosítás, így ez is egy hajszálnyit hajlamos alulexponálni, de szerencsére ez felvétel előtt korrigálható -3 és +1 Fé irányokba. Helyes exponáláskor csodálatos, telített és kontrasztos képeket kaphatunk - tíz ilyen fotóból tíz esetben nem kellett Camera RAW-ban utánapiszkálnom semminek. A zoom motor viszonylag halk és gyors. A K10D vázról általam nagyon hiányolt fókuszlámpa a vakun megtalálható, tehát autofókuszos lencsével nagy biztonságban dolgozhatunk akár teljes setétségben is. A vakufej kényelmesen forog el minden irányba. Körömvágás után a beépített nagylátószögű diffúzorral és a csillantóval elég sokat kell küzdeni. Kétféle vezeték nélküli mód van a vakun: egyrészt a segédvaku, amikor a váz beépített vakujának elővillantására sül el az eszköz, illetve a vezetéknélküli vezérlés, amely egy bizonyos csatornára figyel, és csak a csatornán érkező jelre villant. Az előbbi mód nagyon egyszerű, egy gombbal működtethető (ekkor természetesen nincs PTTL, hiszen nincs min keresztül mérni a fényt) és az Olympus vázammal is tudom használni - a csatornán keresztüli működtetés kissé macerásan történik, hiszen előbb fel kell szerelni a vakut a vázra, ott regisztrálni a csatornát, és aztán leszerelni. Sebaj, komolyabb munkához úgyis vezetékes megoldás dukál. Összességében meg vagyok elégedve nagyon az eszközzel, megéri a pénzét. A családi jellegű tesztfotók miatt álljon itt egy asztali csendélet, de szerintem nagyon sürgősen lesznek nagyobb skálán elkövetett fénybűnök is. :o)

 PIHE, fotó témakörben

TERMÉSZETES FEHÉRSÉG

December 22-én Julcsival vasálarc mögé dobtuk Mylot és felvontattuk a Martinovics hegyre. (Hogy pontosan ki vontatott kit, azt nem tartanám fontosnak kiemelni a történet szempontjából.) Bár csak következő nap esett le valamennyi hó a városra, az érintetlen erdőben egy téli tündérmese díszletei között érezhettük magunkat. Tavaly tél óta erre a látványra vártam -- jöjjön egy hóval fedett fotóblog.

 PIHE, fotó blog témakörben

:O)

Kedves Blogolvasóim! Ezúton kívánok Nektek és Szeretteiteknek boldog, békés Ünnepeket!

Találkozunk Szilveszteren innen, bájglin túl.

 PIHE, minden más témakörben

MACSKAFOGNI

Ha arról kellene számot adnom, hogy melyik rajzfilmet gondolom meghatározónak gyermekkorom lelki épülésében, valószínűleg nem a Pompom-ot vagy a Kockásfülű nyulat emelném ki. Sokkal inkább fűznek érzelmi szálak a Macskafogóhoz - a VHS szalagot szó szerint néztem rongyosra és talán nincs is benne olyan főbb dialógus, amit ne tudnék közel szó szerint felidézni, pedig így is közel húsz év telt el azóta, hogy Grabowski elhozta a Macskafogó terveit Fushimisi professzortól. Ez persze sok mindent megmagyaráz a lelki (le)épülésemmel kapcsolatban, de erre most nem térnék ki bővebben. A második rész elé hulla fáradtan sikerült beülnünk az egyik könnyűzenei rádió zártkörű vetítésén, és köztudottan rendkívül khm.. mi is legyen a szép szó rá... "kritikus" vagyok fáradtan. A folytatásokról általában hangoztatott lehúzó elképzeléseimben nagyon-nagyon kellemesen csalódtam a film kapcsán: meg voltam győződve ugyanis, hogy az első résznek csak az árnyékát fogjuk viszontlátni a mozivásznon. A rendezés és a szinkronhangok többsége szerencsére a régi maradt -- ábrázolásbeli és szóbeli poénok nagy dózisát kapja (CinCity, CiNN Live, "borzalom", "adok egy újat (ujjat)", a patkányok szokásos alakítása), aki végigüli a 97 percet, de azt azért gyorsan hozzáteszem, hogy sok dolgot csentek el az alkotók más filmekből: a Gyűrűk Ura vagy a Mátrix ismert jeleneteit ezer film lekoppintotta már (a rengeteg faviccről nem is beszélve...). Nekem úgy tűnt, hogy a régi mozi igényesebben volt megrajzolva - a második rész ugyan hozza a színvonalat, de valamennyire elnagyoltnak tűnik, mintha a grafikusok nagyon siettek volna a befejezéssel. A zenei aláfestés negatív pontja volt számomra a filmnek: vártam, hogy legyen megint Lusta Dickes trombitaszóló és sikerüljön beszervezni a Cotton Club Singers-t egy új patkánynótához - ezek sajnos mind-mind elmaradtak, és egészen biztos vagyok benne, hogy nem csak az én szívfájdalmam lesz ez a hiányosság. Mindezek ellenére nagyon jó lazító alkotás a Macskafogó 2, felnőtteknek, gyerekeknek egyaránt (inkább felnőttebb gyerekeknek :o)). Ellenben aki nem látta az első részt, mindenképpen az elején kezdje a történetet, mert semmit sem fog érteni - visszautalás rengeteg van, magyarázat alig.

 PIHE, minden más témakörben

EGY PERVERZ GONDOLAT BOGIVAL

Frissítve: 2007. december 26.

Bevallom őszintén, hogy a makrófotózás mindig birizgálta a fantáziámat és amióta fényképezőgéppel szaladgálok, egyre inkább kezdem a témához kapcsolódó eszközök tulajdonságait felismerni - talán nem árulok el titkot, de általános ismérv a magas ár. A következő módszerrel pár perc alatt a már meglévő lencseparkunk segítségével nulla forintból lehetünk egy nagyszerű makróberendezés használói. Tovább...

NEMEK KÖZÖTTI KOMMUNIKÁCIÓ

A férfi és a nő beszélgetnek. A pasi, bölcsen: "Néha tenned kell egy lépést visszafelé, hogy könnyebben tudj előre haladni."

A nő, rákontrázva: "DE futni nem fogok!"

(Ennek a beszélgetésnek akárki fültanúja lehetett, aki ma délután mellettünk sétált a Mammut irányába. Annyira jellemző a nő-pasi kapcsolatra. :o))) Szerintem. ;o))

 PIHE, magánügy témakörben

A KÖVETKEZŐ FLICKR TALIN

...nekünk is illene valami hasonló programot kitalálni. De legalábbis ezt überelni. :o)) (A videó az egyik seattle-i flickr találkozón készült, forrás: strobist.com.)

 PIHE, flickr témakörben

A VÁLTOZATOSSÁG... TÉNYLEG...?

A változatosság gyönyörködtet. Feltéve, ha van benne valami gyönyörű. Ráunva a közel másfél éve tartó szürkeségre, a hetek óta bennem lappangó designváltás gondolatát ma a kék színre szomorodott photoshop paletta erősítette fel véglegesen, és ezzel komolyan kiharcolva a kezdő mondat megfordításából származó igazságtétel bizonyítását. Én egyelőre még nem tudtam eldönteni, hogy elviselhető-e vagy nagyon ronda, de majd megszokjuk. Vagy visszapakolom a régi szürke designt, neadjisten az első hetekben funkcionáló T-Rex-es táblát. Lesz itt még ne mulass, Pajtások.

No, azért némi szerkezeti változást is eszközöltem, ebből vélhetőleg nem fogtok semmit megtapasztalni, csak a PHP kódot pucoltam ki és egyszerűsítettem le. Egyetlen dolog maradt, amin szerintem javítani kellene a honlapon, de ez gyaníthatóan már a 2008-as év örömeinek fog táptalajt adni. Volt egy egészen félreértett pillanatom, amelynek tükrében nehezen tudott megférni a lelkiismeretem és a kérdés, hogy vajon elronthatom-e a honlapom amúgy is tragikusra sikerült kinézetét egy diszkrét flash tuninggal, de úgy döntöttem, hogy sok lenne az már a jóból. Úgyhogy a problémát konkrétan úgy kerültem el jó informatikus módjára, hogy bele se kezdtem a megoldásába.

Azért remélem tetszik majd Nektek.

Apropó, ez a 150. blogpostom. Jobb alkalom nem is lett volna a megújulásra. Még ha nem is gyönyörködtet.

 PIHE, blog.csorge.hu témakörben

MÁR EMILBEN IS

Az influenza által generált pihentség sokkal több időt engedett a blogom feljavításával tölteni, mint az utóbbi másfél évben szinte összesen. A héten már volt egy frissítésről hírt adó post, amire másnap már ott figyelt az update. Ma egy régi bűnt vezekeltem le, ez nevezetesen a hozzászólásokról történő híradás lehetősége, tehát már a hozzászólással egy időben fel lehet iratkozni, és a jövőben érkező válaszokról a hozzászóló e-mailben értesítést fog kapni egészen addig, amíg ezt le nem mondja. A lemondáshoz szükséges hivatkozást az értesítő e-mailek tartalmazzák. Ezt elég kevés blog tudja, én legalábbis ritkán láttam az opciót úgy, hogy működött is volna. Remélem elnyeri a tetszéseteket az újítás.

 PIHE, blog.csorge.hu témakörben

A TÉMA AZ UTCÁN HEVER

A következő blogpost kivételesen nem saját szerzemény, hanem Petteri Solunen hivatásos fotós tollából származik, aki volt szíves hozzájárulni ahhoz, hogy írását lefordítsam és ezúton Nektek, Pajtások, közzétegyem. Petteri egy másik írását a komlody.hu-n is olvashatjátok, "Tanítható-e a kompozíció" címmel. Az ok, amiért ezt a cikket választottam, rendkívül egyszerű: a napokban volt egy beszélgetésem arról, hogy mire és hogyan kell(ene) figyelni az idegen emberek fotózásakor, és igazából az engedélykérésnél tovább nem nagyon jutott a társalgás. Pedig rengeteg apróság van, amivel az embereket könnyebben lehet kezelni, és ezeket a szerző nagyon jó humorral, praktikusan írja le. Íme. Tovább...

Ha van kedved és időd, kérlek olvasd el a többi bejegyzést is.

« Vissza   1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   49   50   51   52   53   54   55   56   57   58   59   60   61   62   63   64   65   66   67   68   Előre »