EGY PIHE AZ EZER SZÖSZ KÖZÖTT

CSÖRGE SZABOLCS JÓZSEF BLOGJA FOTÓZÁSRÓL ÉS EGYEBEKRŐL KÖNNYEDÉN

- 53. OLDAL -

EGY KIS INGATLANFOTÓZÁS

Az ember azt gondolná, hogy az online fotóalbumok, mint például amilyen a flickr is, általában az egocentrikus világkép megszilárdításában és egymás munkáinak méltatásán túl kimerül (erről írtam már korábban, amelyet mindeddig fenntartok, bár az érzés mint olyan, csendesedik), ám az is tagadhatatlan, hogy a fotógrafikus ön-exhibicionizmusnak vannak előnyös oldalai, és ilyen például az ismertség. Aki pedig ismert, az keresett.

A történet tavaly nyártól indul, amikor is a flickr streamem kapcsán megkeresett egy budapesti székhelyű kulcsra kész ingatlanokkal foglalkozó amerikai cég reklámfotó kapcsán, amelyből akkor és úgy nem lett semmi - Karácsony előtt viszont újra jelentkeztek, csak éppen ingatlanfotóval. Gyakorlatilag alig rendelkez(t)em ingatlanos ismeretekkel, így érthetően nem voltam a megtestesült magabiztosság, amikor megérkeztem a fotózás színhelyére. Az adrenalint az is megfelelően az egekbe pumpálta, hogy az első öt percben kiderült: versenyfotózás van, több fotóssal - a legjobb képeket készítő győz és viszi a jövőben is szép számú munkát ígérő állást. Azt gyorsan hozzáteszem, hogy előtte rengeteg szakfórumot átböngésztem, de azon kívül, hogy a felszerelésemet kielégítőnek találtam a feladat szempontjából, AS-módszerrel (értsd: "Ahogy Sikerül") közelítettem meg a problémát - tájfotóban azért valamennyire tapasztalt vagyok, gondoltam naívan. A legnagyobb gond természetesen a nagylátószög általi torzítás megszűntetése volt (ferde és széthúzó egyenesek), pedig az elején úgy sejtettem, hogy a fényekkel lesz a nagyobb harc -- elég módszeresen gyötörtem meg a megapixeleket a Photoshop perspektíva-korrekciós eszközeivel. Az is egyértelműsödött, hogy a 18mm nem lesz elég ide, úgyhogy a Sigma 10-20mm-es objektívje felé kell orientálódni, amint anyagi forrásaim úgy engedik. Maga az ingatlan gyönyörű volt: kezdésnek álmodni sem lehetett volna jobbat, dúskáltam a természetes fényben és olyan belsőépítészeti megoldásokkal találkoztam, amelyek valóban katalógusba kívánkoztak.



Végül a munkát én kaptam, legnagyobb örömömre: bár a nevem nem kerül konkrétan feltüntetésre, de referenciaként hivatkozhatok a weben és a tengerentúlon nyomtatott formában is megjelenő képekre, amelyek egy dedikált flickr streamben (http://www.flickr.com/photos/businessphoto) máris megtekinthetőek.

 PIHE, fotó témakörben

TÍZ DOLOG, AMIT UTÁLOK BENNED

Először egy szolgálati közlemény. :o) Sokak kérésére a főoldal kivételével levágtam a logó "szemét" egy szép darabon, így 1024 x 768-as felbontáson is kényelmesebben lehet már nézegetni a honlapot -- valamint a naplózást is kijavítottam, amit az utóbbi időben a Google indexelőrobotja volt szíves folyamatosan nullázni. Jöhet a bejegyzés.

A cím, mint az általam adott címek többsége, most sem tükrözi tökéletesen a bejegyzés témáját: fogalmazhatnék úgy is, hogy "tíz dolog, ami igazából alig hat, amit kevésbé szeretnék viszontlátni a leszármazottaidban". De nem így fogalmazok, mert akkor oda lenne a figyelemfelkeltés: szóval tíz dolog, amit utálok a Pentax gépemben -- ugyanakkor szeretném jelezni, hogy igenis szem előtt tartom a félezer másik dolgot, amiért rajongok a K10D-ért. Tovább...

MAGYAR FAGYOK, CSAPÓ 2

Mint említettem volt pár órája, az elmúlt éjszaka leesett nem kevés mennyiségű túlhűlt vízcseppekből álló folyadékmennyiség (mint Julcsitól megtudtam, ezt hívják ónosesőnek) a kellemetlen reggeli testmozgás kevéssé jól kecsegtető előirányzását célozta meg -- ez alól tulajdonképpen csak a nap erőlködő sugarai adtak részbeni felmentést (értsd: a munka elkerülésére irányuló csekély reményt). A történet már ott elég erősen kezdett sántítani, hogy először úgy látszott, ki sem fogunk jutni a kapun. Mivel az időjárás és talán a sorsszerűség kissé perverz fintorának hatására egyszerre volt fél óráig durván kemény fagy és vakító napsütés, ezért eldobva jégtörőt és hólapátot, felkaptam a K10D-t, a végére szomorítottam Indigtől még tavaly év végén zsákmányolt Sigma 105mm F/2,8 EX DG MACRO obit -- és bár először tökéletesen biztos voltam abban, hogy a hét első napján kora reggel csak én lehetek olyan vadállat, hogy az elemekkel dacolva rohangáljak a térdig süppedő hóban (amelybe természetesen meglepetésszerűen merül el az ember a fedő jégtakaró magabiztosságától függően), kisvártatva kiderült, hogy a hátsó szomszéd, akit az elmúlt három évben most láttam először, egy Nikon vállpántos ketyerével a kezében hasal a hóban, és sokképpermásodperces tükörfelcsapásokkal cáfolja meg a hétfő reggeli pszichoanalízisemet saját magamról. Egy hosszú mondaton vagyunk túl, Pajtások, pihenjünk kicsit.


Szóval sajnáltam, hogy 105mm-es fix üveg volt nálam és nem a telém, mert elég komikus volt a helyzet (de sejtem, hogy az oldalsó szomszédaim ugyanígy éreznek, amikor engem látnak kivonulni állványostól, gépestől). Később a flickr-en bolyongva a gondolat, miszerint egyedül vagyok a fagyott bokrok fényképezésének aligha egészségesnek mondható hajlamával, olyan mértékben került megcáfolásra, hogy most már egészen biztosan kijelenthetem: perverz állatfaj a fotós. A makróobiról nemsokára lesz egy rövidke beszámoló, addig szóljanak helyettem a ma reggeli képek egy része.

 PIHE, fotó témakörben

MAGYAR FAGYOK

Érdekes időjárási viszonyok uralkodnak. Mindenesetre csak annyi ideig teszem le a hólapátot, amíg a jégkaparóval dolgozom. Ha kivakartam magam a jégből, akkor még lesz egy terjedelmesebb fotoblog is. Apropó: Julcsi tortaalkotásán egy szép nagy "I. J." ( = "így jártál") felirat hirdette, hogy ma ismét egy évvel vénebb lettem.

 PIHE, fotó blog témakörben

FLICKR MEETING FOTÓK

Sikerült begyűjtenem Dorothea, Pearline, Halesz és Röno fotóit (gondolom Pala később publikál), így ezek ígéretem szerint az eredeti bejegyzéshez fűzve most megtekinthetőek. A készítők nevét mindenhol feltüntettem visszalinkeléssel, ajánlom megnézni a találkozó résztvevőinek streamjeit, bámulatos fotókkal rendelkeznek (ahol nincs készítő neve, az saját kép). Röno ominózus gonoszkodása (hagymaleves gasztroundoritisz) valahogy nem került fel az albumba. :o) Enjoy, ahogy a lengyel mondja.

 PIHE, flickr témakörben

TERÜLJ TERÜLJ, TÁSKÁCSKÁM

Majomszokás az utánzás, de (elég) távoli őseim ismeretében (nem, nem az egysejtűekre gondolok) talán megbocsátható, hogy követem azt a már-már itthon is hagyománnyá szelidülő, de a tengerentúlon nagy erőkkel munkálkodó divatot, miszerint hátizsákunk tartalmát szépen vagy kevéssé szépen összerendezve megmutatjuk a nagyvilágnak. Ez egy érdekes embertanulmány is lehetne, ha ezt főleg nem (amatőr) fotósok művelnék, akikről köztudott, hogy az emberiség egyik legelvetemültebb csoportját képezik, és ezért pontosan teljességgel jelentéktelen, sőt mi több, pazarlás lenne bármilyen tanulmányt összerettyinteni róluk (Rólatok, rólam). Ám ami miatt mégis bejegyzés indult a szilveszteri alkoholmámor elenyésző emlékfoltjai után, az a felismerés, hogy sokan nem tudják helyesen megválogatni a felszerelésüket egy-egy túra, séta vagy városnézés alkalmával, és mindent hozni akarnak. Ez természetesen nem is lenne gond, de egy átlag fotóscucc tizenkilós súlyának cipelése hosszú távon elég idegesítő tud lenni - és mostanában sok olyan szituációban volt részem, hogy egy-egy ismerős hirtelen mindent hozott magával, amit otthon talált. A következő bejegyzés az utóbbi két év tapasztalati felismerésein alapuló kis összefoglaló, remélhetőleg segítséget ad majd valamilyen szinten a bővülő felszereléssel rendelkezők számára. Tovább...

ÉVZÁRÓ

Frissítve: 2008. január 3.

Mielőtt tovább olvasnátok Pajtások, sikerekben, szeretetben és egészségben gazdag Új Évet kívánok Mindenkinek!

A beiglidelíriumba veszett agysejtjeinket az év utolsó előtti napján kedves flickrező barátainkkal Zegebényben Zebegényben próbáltuk kiszellőztetni, Pearline és Dorothea jótét szervezkedéséből kifolyólag. És bár az agysejt-kiszellőztetés a rövidke hegymászáson túl inkább a forraltbor és egyéb mámorító párlatok köré rendeződött (ide értem a hagymaleves elfogyasztásának nem ajánlott végrehajtását is egy röpke prezentáció formájában), így is nagyjából tíz másodperces ciklusokban lehetett hallani tükörfelcsapások hangját erre-arra. Íme az első adag fotó, igyekszem begyűjteni a Többiekét is.

 PIHE, flickr témakörben

RECOROLLA

Az igazi karácsonyi meglepetés mindenképpen kisautóm visszarántása volt az általam biztosnak vélt halálból. Én nagyon örültem, bár szinte minden este elalvás előtt a fülemben van a csattanás, ahogy a taxi elviszi a Corolla hátsó fertályát. Lassan a géptesttel, Pajtások.



Fotó infó: Pentax K10D, Sigma 28-135mm @ 105mm, 1/13sec, F/5,6, ISO 800, kézből kitartva
Fény: Pentax AF 540FGZ 1/16 teljesítményen és a Citadella fényei

 PIHE, autók témakörben

PENTAX AF 540FGZ

Mint említettem volt a Bogiról szóló perverz gondolataim egyik ápdételt verziójában, kis családom Karácsony és közelgő születésnapom összevont ajándékaként köztestületi munkából meglepett a Pentax nagy vakujával. Mivel rengeteg helyen írtak már a fényszerszámról, ezért nem esnék abba a hibába, hogy mindent elismétlek, inkább pár apró széljegyzetet tennék a Pentax vásárlók könyvének margójára.


Egyrészt a vaku nem nehéz -- 54-es kulcsszámú létére alig 400 grammot ad hozzá a táskához. A kinézete modern, de sajnos elég műanyag-feelinget sugároz (pontosan olyan, mint amilyen az anyaga). Sokan panaszkodtak a Pentax brit fórumán arról, hogy túl nehéz az eszköz fel- és leszerelése: ha nem is "túl" nehéz, de tényleg elég stabil a rögzítése. A kezelőszervek nagyon frankón kézreesnek, a kevés gombot csúszkával és görgővel oldotta meg a gyártó. Három mód áll rendelkezésre: PTTL (régi gépeken TTL), rekeszvezérelt és teljesítményállítás. A PTTL viszonylag pontosan dolgozik, de az automatika sosem életbiztosítás, így ez is egy hajszálnyit hajlamos alulexponálni, de szerencsére ez felvétel előtt korrigálható -3 és +1 Fé irányokba. Helyes exponáláskor csodálatos, telített és kontrasztos képeket kaphatunk - tíz ilyen fotóból tíz esetben nem kellett Camera RAW-ban utánapiszkálnom semminek. A zoom motor viszonylag halk és gyors. A K10D vázról általam nagyon hiányolt fókuszlámpa a vakun megtalálható, tehát autofókuszos lencsével nagy biztonságban dolgozhatunk akár teljes setétségben is. A vakufej kényelmesen forog el minden irányba. Körömvágás után a beépített nagylátószögű diffúzorral és a csillantóval elég sokat kell küzdeni. Kétféle vezeték nélküli mód van a vakun: egyrészt a segédvaku, amikor a váz beépített vakujának elővillantására sül el az eszköz, illetve a vezetéknélküli vezérlés, amely egy bizonyos csatornára figyel, és csak a csatornán érkező jelre villant. Az előbbi mód nagyon egyszerű, egy gombbal működtethető (ekkor természetesen nincs PTTL, hiszen nincs min keresztül mérni a fényt) és az Olympus vázammal is tudom használni - a csatornán keresztüli működtetés kissé macerásan történik, hiszen előbb fel kell szerelni a vakut a vázra, ott regisztrálni a csatornát, és aztán leszerelni. Sebaj, komolyabb munkához úgyis vezetékes megoldás dukál. Összességében meg vagyok elégedve nagyon az eszközzel, megéri a pénzét. A családi jellegű tesztfotók miatt álljon itt egy asztali csendélet, de szerintem nagyon sürgősen lesznek nagyobb skálán elkövetett fénybűnök is. :o)

 PIHE, fotó témakörben

TERMÉSZETES FEHÉRSÉG

December 22-én Julcsival vasálarc mögé dobtuk Mylot és felvontattuk a Martinovics hegyre. (Hogy pontosan ki vontatott kit, azt nem tartanám fontosnak kiemelni a történet szempontjából.) Bár csak következő nap esett le valamennyi hó a városra, az érintetlen erdőben egy téli tündérmese díszletei között érezhettük magunkat. Tavaly tél óta erre a látványra vártam -- jöjjön egy hóval fedett fotóblog.

 PIHE, fotó blog témakörben

Ha van kedved és időd, kérlek olvasd el a többi bejegyzést is.

« Vissza   1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   49   50   51   52   53   54   55   56   57   58   59   60   61   62   63   64   65   66   67   68   69   Előre »