Még van pár hét a Photokináig, mégis mindenki találgat. Canon részről szinte biztos az 5D frissítése... A Nikon elég sok rakétát ellőtt a tüzijátékából az elmúlt hetekben (meglepetés D700), bár gyanítom, hogy nem tette volna, ha nincs még valami a tarsolyában. A Sony elég durván be fog előzni az Alpha900-zal, most olvastam a 24 megapixeles fullframe szörnyetegről egy rivjút. A Pentax nem jelentett be semmit, igaz, hogy Kölnben a taxikon az utóbbi napokban ez látható: A képről elsőre az jön le, hogy "jé, ez a K10D / K20D váza!", de ha közelebbről megnézzük, nem az. A pentaprizma háza sokkal laposabb, nagyobb területet fed le. Ha ez tényleg így van, akkor pár héten belül a digitális full frame piacon az eddigi egy helyett immár négy résztvevő lesz jelen, ami nem csak a kategórián belüli átversenyt jelenti, hanem várhatóan az APS-C szenzorral rendelkező vázak árát is jótékonyan fogja befolyásolni. Aki most szeretne fényképezőgépet vásárolni, mindenképpen várjon október végéig, amíg ennek valamiféle hatása lesz -- aki pedig eladna, az jobb, ha gyorsan cselekszik. :o)(A DePiPreview-n olvastam egy Pentaxostól: "igaz, hogy azt mondtuk, leállítjuk a 645D projectet, de ez nem jelentette azt, hogy a titkos 67D projectet is leállítjuk. Tessék, itt egy 75MP-es nagyformátumú szenzorral szerelt váz. A fő technikusaink eddig azt hitték, konyhai robotgépet raknak össze, ezért sorozatlövés módban az menüben aktiválható, hogy két frame között kávét is főzzön. :o))Ti mit vártok a Photokinától? Nem csak a különböző gyártók vázaira gondolok, hanem úgy összességében rólunk, felhasználókról? Jó nekünk ez a sok váz, sok technika, vagy csak bezavar a választásba, ráadásul mert gyorsan értéktelenedik a felszerelésünk?
Gondoltam, ideje ilyet is megpróbálni, így pár hete beneveztem a VII. Lumix fotópályázatra. Inkább a portrékra feküdtem rá, persze kár volt, mert így utólag elnézegetve az értékeléseket, rá kell, hogy jöjjek, hogy a zsűri (Keleti Éva, fotóművész; Szamódy Zsolt, a Magyar Fotóművészek Szövetségének elnöke; Szigeti Tamás, a MÚOSZ Fotóriporteri Szakosztály elnökségének tagja; Radisics Milán, a Magyar Természetfotósok Szövetségének elnöke és Irházy (Birdie) Róbert, a Pixinfo.com szakújságírója és szerkesztője, a Fotózz.hu társalapítója) igencsak a spontán ellőtt képekre volt kiváncsi, konkrétan az első fordulónál a fényjátékos fotóim elvéreztek. Nagy meglepetésemre az utazás kategóriába feltöltött "Futuricity" / "Egy kubista álma" című fotóm túljutott az első, a második, végül pedig a harmadik selejtezőn is, úgyhogy végülis döntős lett. Innentől nem érdekel, hogy tizedik, tizenötödik vagy huszadik helyezést ér-e el a Fotózz.hu (bah, éljen a zártkörű és belterjes közönségszavazás! :D) szavazásán, a lényeg, hogy 5800 fotóból benn lehetek a döntőben és ezzel biztosítva van egy adott méretű felület a Millenáris falán szeptember 18-tól. Ami külön öröm, hogy három flickr-es ismerősöm is döntős lett, név szerint Horváth Ildikó alias Virgonc, Floraart (alias Floraart :o)) és Kiss Ákos alias akosphoto. Ami pedig igazán lenyűgözött, azok a természetfotó kategória képei voltak. Egyértelmű kedvenc az egymással viaskodó sólymok és a hangyafej makró lett, de ha rajtam múlna, akkor a többi kategóriánál is könnyen zavarba lehetne hozni. Tessetek megnézni a fotókat, Pajtások, és következő évben indulni a pályázaton!
Egy érdekesség a Pentaxos Pajtásoknak. A NASA oklahomai állomása és a helyi egyetem a kozmikus sugárzás dokumentálására egy érdekes kísérletet végzett el: egy fényképezőgépet egy hatalmas ballonra kötöttek, ami 15 másodpercenként készített egy fotót, egészen addig, amíg kiérve a világűrbe a ballon elég és a kamera 22 mérföld per órás sebességgel belecsapódik a földbe. A kísérlethez olyan fényképezőgépet kerestek, ami túléli 104,000 láb magasságban uralkodó nyomást és egyéb légköri viszonyokat, különösen a kezdeti párára, -60 Fahrenheitnél kisebb hőmérsékletre és aztán a vákuumra. Több lehetőséget megvizsgálva a Pentax K10D volt az egyetlen szóbajöhető váz, ami ilyen viszonyokat még kibír. Az útra a vázat egy párnázott kofferbe zárták. A gépen a kitobjektív volt (SMC DA 18-55mm F/3,5-5,6 AL II), 18mm-es állásban, végtelenre állított fókusszal, 1/3000 zársebességgel. A gép 536 darab RAW képpel teljesen sértetlenül tért vissza, ebből csak három fotó lett túlexponált, amikor az objektív a Nap felé nézett. Érdekes próbája ez a K-sorozat szigetelésének, de azért ha esik az eső, a nylonzacsi legyen mindig kéznél. :o) Íme a képek:
Forrás: Arena 5
Kedves Pajtások! Szeretnék érdeklődni, hogy jöttök-e a szombati Fotómarathonra? Arra gondoltam, esetleg mehetnénk csoportosan is. Szombat, reggel 8-tól, nevezés: 1000 forint, további infó itt.
Először is köszönöm Nektek a sok pozitív visszajelzést az előző blogposttal kapcsolatban!
Miután a hétvége első felét Julcsi és Zimány Linda között töltöttem (átvitt értelemben, persze), úgy gondoltam, hogy ideje fotózni is valamit. Szombaton egy aktfotózáson voltam, és bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érdekel a női test "as-it-is" látványa (amellett, hogy a konkrét alkalmazott fotós változatát magánéletem szentsége miatt nem űzném), szerettem volna valami olyan kihozni a saját kis kattogtatásaimból, amit mindig is ki akartam próbálni: a többszörös expozíciót. Talán Veletek is előfordult már Pajtások, hogy a filmes gépetek nem jelezte az utolsó kockát, és ezért több fotót egymásra exponált. Ez, ha szándékosan csináljuk, egy elég kreatív felhasználási módot is jelenthet - sajnos nem mai gyerek az ötlet már és elég sokan el is sütötték. A technikai háttér konkrétan abból áll, hogy a fejlett filmes gépeken megtalálható az egymásra exponálás kallantyú, ami a motoros filmtovábbítót megakadályozza a tekercselésben - egyébként pedig a nem motoros filmtovábbítós gépen egyszerűen csak nem szabad továbbtekerni a szalagot. Arra mindenesetre figyelni kell, hogy a filmet érő fény mennyiségét az exponálások számával be kell osztani (tehát ISO100 + 1/125 + F/5,6 beállítás két felvétel szendvicselése esetén megegyezik ISO100 + 1/125 + F/8 értékkel). Nem vagyok biztos abban, hogy más gyártók gépei tudják-e ezt (gyanítom, hogy igen), Pentax vázon a menüben be lehet állítani a sokszoros exponálást, akár 9 kép erejéig is. Nagyon idegesítő módon minden kész felvétel után újra be kell mászni érte a menübe, de az ember úgyis annyit machinál a vakukkal és instruktálja a modellt, hogy ez már tényleg csak részletkérdés (beállítható, hogy az exponálások számával a váz számolja ki a megfelelő fénymennyiséget, így a fenti képlet csak az analóg technikára vonatkozik). A technika így elmondva viszonylag egyszerű, de valójában nagyon nehéz. Egyrészt a modell is mozog, másrészt a fényforrást a modellel együtt kell állítani, harmadrészt ott van a fotós általi nem csekély hibaszázalék is. Célszerű referenciapontokkal játszani, hogy ne csússzon szét a kompozíció, de tény, hogy nagyon nagy türelem kell hozzá - a végeredmény szerintem nagyon érdekes, és ahogy lehetőségem lesz rá, filmes gépen is ki fogom próbálni (erről hamarosan úgyis írok majd) - remélem, hogy Nektek is tetszeni fog! Nyilván Photoshopban sokkal egyszerűbb lenne összetolni két képet, de érzésem szerint valahogy szentségtörés lenne, ha a technika adott vázon belül is.
(És egy szolgálati közlemény: a csorge.hu "film noir" albuma nevet változtatott, "contrast" néven fogja folytatni a fekete-fehér, nagykontrasztú fotók befogadását. Az előző név már túlságosan leszűkítette volna a fotók jellegét, ezért lett lecserélve.)
Ma két éves a blog. A hét eleje óta kaptam néhány ötletet, miről is szóljon ez a bejegyzés, így mindenekelőtt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a fotós cuccaim egy részét Balázsnak ajándékozom. Én konkrétan a felesleges adaptergyűrűkre gondoltam, mert Balázs nem mondta, hogy melyik részét szeretné. :o) Tovább...
Elkezdtem még hétfőn írni egy elég ömlengős blogpostot, ami a munka miatt többfelvonásos teleregényre emlékeztetett már csütörtök magasságában, közben pedig rájöttem, hogy a fene se kíváncsi a hosszú bejegyzésekre, ezért inkább hosszabb-rövidebb címszavakra korlátozom a heti történéseket.Tovább...
Megválnék a Pentax-A 50mm F/1,7 objektívemtől.
Tökéletes állapotban, por- és gombamentes. A fókuszgyűrű finoman jár, a rekeszgyűrű határozott, nem szorul. Első- és hátsó sapkával adom, bár utóbbi nem a sajátja. Hosszú időn keresztül a kedvencem volt, páratlan élessége, színképzése és fényereje miatt. A rekesz beugratható (A-állás), digitális vázon ugyanúgy használható, mint bármilyen mai objektív, leszámítva természetesen, hogy ez manuálfókuszos.
Az ára fix 18.000 forint.
Budapesten előzetes egyeztetéssel megtekinthető, kipróbálható. A lenti kép az eladó objektívről készült, természetesen az első darabról van szó. További képet kívánság szerint tudok készíteni, küldeni.
Érdeklődni a szabolcs kukac csorge pont hu címen lehet.
Ha van kedved és időd, kérlek olvasd el a többi bejegyzést is.
