EGY PIHE AZ EZER SZÖSZ KÖZÖTT

CSÖRGE SZABOLCS JÓZSEF BLOGJA FOTÓZÁSRÓL ÉS EGYEBEKRŐL KÖNNYEDÉN

- 52. OLDAL -

K10D KÉPERNYŐ KALIBRÁLÁS

Mint írtam korábban, a K10D (és gyanítom, hogy ugyanez a helyzet a K100D / K110D-vel is) ragyogó kijelzője szemkápráztató színeket és fényeket varázsol az erősen aláexponált fotókból is. Ez nem is zavarna túlságosan, ha a képeket csak az LCD-n mutogatnám és ha a gép előtt nem ütne agyon a guta, amikor letöltöm a memóriakártyáról a képeket, látva, hogy mindent beborít a fene nagy setétség a monitoron. Pénteken turkáltam kicsit a gép menüjében, és a következő - primitív egyszerűségű - megoldást találtam a gondra: az LCD fényességének csökkentésével sikerült pár tesztkép után belőni, hogy hol kapjuk a végeredményhez legjobban közelítő kijelzést. Ehhez tegyük a következőt: a Set-up című fülön keressük meg a Brightness level opciót és a csúszkát állítsuk -3 értékre, ezután a Playback fülre lapozva az első pont a Playback display, ahol tegyünk egy pipát a Bright / Dark area után. Így ha mégis alá / vagy fölé lövünk, visszanézve a képeket sárga vagy piros kiemeléssel jelzi a fényképezőgép, hogy nem teljesen százas a fotónk. Ez a technika természetesen a helyes exponálást nem oldja meg helyettünk, de legalább már van mihez tartani magunkat.

 PIHE, fotó témakörben

K20D, K200D: MÁR HIVATALOSAN IS

Frissítve: 2008. január 24.

Elérkezett a várva várt nap, a Hoya végre nyilvánosságra a Pentax sorsának további alakulását két ráncfelvarrott fényképezőgép képében. Mivel én is csak a híreket ismerem, legyen itt egy kis kedvcsináló a sajtóanyagból. Érdemes összehasonlítani a kívánságlistámat a gépekkel kapcsolatban. :o) Bár a K20D még mindig nem prosumer kategória, de nagyon közel áll hozzá. Jöjjön a lista, Pajtások -- a kép után katt a Tovább gombra.


Tovább...

SIGMA 105MM F/2,8 EX DG MACRO

Az alcím lehetne ez is: "keresetlen szavak". Tudom Pajtások, hogy nehéz elhinni, de nem én vagyok mostanában cinikusabb az átlagnál (lásd néhány előző bejegyzést) -- ez az üveg elég vegyes érzelmeket váltott ki belőlem, így nem ígérem, hogy mellőzni fogok néhány rosszindulatúbb megjegyzést. Egyrészt szeretném előre jelezni, hogy nem fogok ezer képet mutatni: fotósok szerte a világon ezt az objektívet választják, ha komoly makrózásról van szó (léteznek alternatívák persze: Nikon 105mm, Canon 100mm, Pentax 100mm, Panagor 90mm - de ez a Sigma obi talán a legkeresettebb third-party lencse) és ez szerintem többet mond ezer fotónál.


Tovább...

EGY KIS INGATLANFOTÓZÁS

Az ember azt gondolná, hogy az online fotóalbumok, mint például amilyen a flickr is, általában az egocentrikus világkép megszilárdításában és egymás munkáinak méltatásán túl kimerül (erről írtam már korábban, amelyet mindeddig fenntartok, bár az érzés mint olyan, csendesedik), ám az is tagadhatatlan, hogy a fotógrafikus ön-exhibicionizmusnak vannak előnyös oldalai, és ilyen például az ismertség. Aki pedig ismert, az keresett.

A történet tavaly nyártól indul, amikor is a flickr streamem kapcsán megkeresett egy budapesti székhelyű kulcsra kész ingatlanokkal foglalkozó amerikai cég reklámfotó kapcsán, amelyből akkor és úgy nem lett semmi - Karácsony előtt viszont újra jelentkeztek, csak éppen ingatlanfotóval. Gyakorlatilag alig rendelkez(t)em ingatlanos ismeretekkel, így érthetően nem voltam a megtestesült magabiztosság, amikor megérkeztem a fotózás színhelyére. Az adrenalint az is megfelelően az egekbe pumpálta, hogy az első öt percben kiderült: versenyfotózás van, több fotóssal - a legjobb képeket készítő győz és viszi a jövőben is szép számú munkát ígérő állást. Azt gyorsan hozzáteszem, hogy előtte rengeteg szakfórumot átböngésztem, de azon kívül, hogy a felszerelésemet kielégítőnek találtam a feladat szempontjából, AS-módszerrel (értsd: "Ahogy Sikerül") közelítettem meg a problémát - tájfotóban azért valamennyire tapasztalt vagyok, gondoltam naívan. A legnagyobb gond természetesen a nagylátószög általi torzítás megszűntetése volt (ferde és széthúzó egyenesek), pedig az elején úgy sejtettem, hogy a fényekkel lesz a nagyobb harc -- elég módszeresen gyötörtem meg a megapixeleket a Photoshop perspektíva-korrekciós eszközeivel. Az is egyértelműsödött, hogy a 18mm nem lesz elég ide, úgyhogy a Sigma 10-20mm-es objektívje felé kell orientálódni, amint anyagi forrásaim úgy engedik. Maga az ingatlan gyönyörű volt: kezdésnek álmodni sem lehetett volna jobbat, dúskáltam a természetes fényben és olyan belsőépítészeti megoldásokkal találkoztam, amelyek valóban katalógusba kívánkoztak.



Végül a munkát én kaptam, legnagyobb örömömre: bár a nevem nem kerül konkrétan feltüntetésre, de referenciaként hivatkozhatok a weben és a tengerentúlon nyomtatott formában is megjelenő képekre, amelyek egy dedikált flickr streamben (http://www.flickr.com/photos/businessphoto) máris megtekinthetőek.

 PIHE, fotó témakörben

TÍZ DOLOG, AMIT UTÁLOK BENNED

Először egy szolgálati közlemény. :o) Sokak kérésére a főoldal kivételével levágtam a logó "szemét" egy szép darabon, így 1024 x 768-as felbontáson is kényelmesebben lehet már nézegetni a honlapot -- valamint a naplózást is kijavítottam, amit az utóbbi időben a Google indexelőrobotja volt szíves folyamatosan nullázni. Jöhet a bejegyzés.

A cím, mint az általam adott címek többsége, most sem tükrözi tökéletesen a bejegyzés témáját: fogalmazhatnék úgy is, hogy "tíz dolog, ami igazából alig hat, amit kevésbé szeretnék viszontlátni a leszármazottaidban". De nem így fogalmazok, mert akkor oda lenne a figyelemfelkeltés: szóval tíz dolog, amit utálok a Pentax gépemben -- ugyanakkor szeretném jelezni, hogy igenis szem előtt tartom a félezer másik dolgot, amiért rajongok a K10D-ért. Tovább...

MAGYAR FAGYOK, CSAPÓ 2

Mint említettem volt pár órája, az elmúlt éjszaka leesett nem kevés mennyiségű túlhűlt vízcseppekből álló folyadékmennyiség (mint Julcsitól megtudtam, ezt hívják ónosesőnek) a kellemetlen reggeli testmozgás kevéssé jól kecsegtető előirányzását célozta meg -- ez alól tulajdonképpen csak a nap erőlködő sugarai adtak részbeni felmentést (értsd: a munka elkerülésére irányuló csekély reményt). A történet már ott elég erősen kezdett sántítani, hogy először úgy látszott, ki sem fogunk jutni a kapun. Mivel az időjárás és talán a sorsszerűség kissé perverz fintorának hatására egyszerre volt fél óráig durván kemény fagy és vakító napsütés, ezért eldobva jégtörőt és hólapátot, felkaptam a K10D-t, a végére szomorítottam Indigtől még tavaly év végén zsákmányolt Sigma 105mm F/2,8 EX DG MACRO obit -- és bár először tökéletesen biztos voltam abban, hogy a hét első napján kora reggel csak én lehetek olyan vadállat, hogy az elemekkel dacolva rohangáljak a térdig süppedő hóban (amelybe természetesen meglepetésszerűen merül el az ember a fedő jégtakaró magabiztosságától függően), kisvártatva kiderült, hogy a hátsó szomszéd, akit az elmúlt három évben most láttam először, egy Nikon vállpántos ketyerével a kezében hasal a hóban, és sokképpermásodperces tükörfelcsapásokkal cáfolja meg a hétfő reggeli pszichoanalízisemet saját magamról. Egy hosszú mondaton vagyunk túl, Pajtások, pihenjünk kicsit.


Szóval sajnáltam, hogy 105mm-es fix üveg volt nálam és nem a telém, mert elég komikus volt a helyzet (de sejtem, hogy az oldalsó szomszédaim ugyanígy éreznek, amikor engem látnak kivonulni állványostól, gépestől). Később a flickr-en bolyongva a gondolat, miszerint egyedül vagyok a fagyott bokrok fényképezésének aligha egészségesnek mondható hajlamával, olyan mértékben került megcáfolásra, hogy most már egészen biztosan kijelenthetem: perverz állatfaj a fotós. A makróobiról nemsokára lesz egy rövidke beszámoló, addig szóljanak helyettem a ma reggeli képek egy része.

 PIHE, fotó témakörben

MAGYAR FAGYOK

Érdekes időjárási viszonyok uralkodnak. Mindenesetre csak annyi ideig teszem le a hólapátot, amíg a jégkaparóval dolgozom. Ha kivakartam magam a jégből, akkor még lesz egy terjedelmesebb fotoblog is. Apropó: Julcsi tortaalkotásán egy szép nagy "I. J." ( = "így jártál") felirat hirdette, hogy ma ismét egy évvel vénebb lettem.

 PIHE, fotó blog témakörben

FLICKR MEETING FOTÓK

Sikerült begyűjtenem Dorothea, Pearline, Halesz és Röno fotóit (gondolom Pala később publikál), így ezek ígéretem szerint az eredeti bejegyzéshez fűzve most megtekinthetőek. A készítők nevét mindenhol feltüntettem visszalinkeléssel, ajánlom megnézni a találkozó résztvevőinek streamjeit, bámulatos fotókkal rendelkeznek (ahol nincs készítő neve, az saját kép). Röno ominózus gonoszkodása (hagymaleves gasztroundoritisz) valahogy nem került fel az albumba. :o) Enjoy, ahogy a lengyel mondja.

 PIHE, flickr témakörben

TERÜLJ TERÜLJ, TÁSKÁCSKÁM

Majomszokás az utánzás, de (elég) távoli őseim ismeretében (nem, nem az egysejtűekre gondolok) talán megbocsátható, hogy követem azt a már-már itthon is hagyománnyá szelidülő, de a tengerentúlon nagy erőkkel munkálkodó divatot, miszerint hátizsákunk tartalmát szépen vagy kevéssé szépen összerendezve megmutatjuk a nagyvilágnak. Ez egy érdekes embertanulmány is lehetne, ha ezt főleg nem (amatőr) fotósok művelnék, akikről köztudott, hogy az emberiség egyik legelvetemültebb csoportját képezik, és ezért pontosan teljességgel jelentéktelen, sőt mi több, pazarlás lenne bármilyen tanulmányt összerettyinteni róluk (Rólatok, rólam). Ám ami miatt mégis bejegyzés indult a szilveszteri alkoholmámor elenyésző emlékfoltjai után, az a felismerés, hogy sokan nem tudják helyesen megválogatni a felszerelésüket egy-egy túra, séta vagy városnézés alkalmával, és mindent hozni akarnak. Ez természetesen nem is lenne gond, de egy átlag fotóscucc tizenkilós súlyának cipelése hosszú távon elég idegesítő tud lenni - és mostanában sok olyan szituációban volt részem, hogy egy-egy ismerős hirtelen mindent hozott magával, amit otthon talált. A következő bejegyzés az utóbbi két év tapasztalati felismerésein alapuló kis összefoglaló, remélhetőleg segítséget ad majd valamilyen szinten a bővülő felszereléssel rendelkezők számára. Tovább...

ÉVZÁRÓ

Frissítve: 2008. január 3.

Mielőtt tovább olvasnátok Pajtások, sikerekben, szeretetben és egészségben gazdag Új Évet kívánok Mindenkinek!

A beiglidelíriumba veszett agysejtjeinket az év utolsó előtti napján kedves flickrező barátainkkal Zegebényben Zebegényben próbáltuk kiszellőztetni, Pearline és Dorothea jótét szervezkedéséből kifolyólag. És bár az agysejt-kiszellőztetés a rövidke hegymászáson túl inkább a forraltbor és egyéb mámorító párlatok köré rendeződött (ide értem a hagymaleves elfogyasztásának nem ajánlott végrehajtását is egy röpke prezentáció formájában), így is nagyjából tíz másodperces ciklusokban lehetett hallani tükörfelcsapások hangját erre-arra. Íme az első adag fotó, igyekszem begyűjteni a Többiekét is.

 PIHE, flickr témakörben

Ha van kedved és időd, kérlek olvasd el a többi bejegyzést is.

« Vissza   1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   49   50   51   52   53   54   55   56   57   58   59   60   61   62   63   64   65   66   67   68   Előre »