EGY PIHE AZ EZER SZÖSZ KÖZÖTT

CSÖRGE SZABOLCS JÓZSEF BLOGJA FOTÓZÁSRÓL ÉS EGYEBEKRŐL KÖNNYEDÉN

- 51. OLDAL -

BUDAPEST BY NIGHT

Tegnap (tekintve, hogy e sorok írásakor már fél órája átléptünk a bűvös tegnapmaholnap választóvonalon), kihasználva a mesés időjárási viszonyokat, munka után felkaptam a fényképezőgépet, az állványt és - teljesítve egy megrendelést - kirohantam fotózni a pösti éccakába. Pajtások, ezer éve voltam utoljára sötétedés után sétálni a városban (rendszeresíteni fogom), így élményszámba ment az, amit kényelmesen belesüppedve a kocsi ülésébe nem lehet érzékelni: a tereken emberek, kutyát sétáltatók vagy távirányításos autókkal játszók hada, a parkokban szerelmesek szinte szabályos alakzatban elszórva. A koripályán szó szerint tömeg -- és mindez pár perccel hétfő este tíz óra után! Ami a képeket illeti, született pár jópofa dolog, például összeférceltem egy 11.000 pixel széles panorámát a Hősök teréről, de eljátszottam az éjszakai világítás által létrejött alakzatokkal a Felvonulási téren és Károlyi szobrával a Kossuth téren is - többnyire azonban, kicsit majmolva a külhonból idetévedt egyedeket (akiknél továbbra is dívik az, hogy az Országházat vakuval kell fotózni... mintha amellett a párezer wattnyi reflektor mellett meg persze a távolság dacára még kellene a legfeljebb kilences kulcsszámú fényszerszám villanása), túristafotók kerültek elő a memóriakártyáról itthon. Álljon itt néhány mutatóban, a többi majd úgyis lesz flickr-en. :o)









 PIHE, fotó témakörben

BOROTVÁLÁST, PITÉT?

Mielőtt két filmélményről adnék számot, álljon itt egy gyors blogupdate. A költöztetés miatt nem működik egyelőre az RSS feed (hetekkel ezelőtti állapotot mutat), ezért elnézést kérek. Javítás folyamatban.

Péntek este megnéztük Tim Burton új elvetemülését - az igazából feldolgozásnak számító gyilkos Sweeney Todd legendájára épülő alkotást -, így gyakorlatilag napra pontosan tudom megmondani életem azon töréspontját, amikor végleg letettem arról az elgondolásról, hogy Burton úr valójában normális. Ez a felismerés úgy szegez beretvát a moziszékben ülők torkához, mint ahogy a Fleet street démoni borbélya (Johnny Depp) is tette a filmvásznon, mialatt halomra gyilkolja a hozzá betérőket ebben a fröcsögő, vérben tocsogó, brutális keretbe foglalt, a hallójáratokra és a vizuális érzékelésre egyaránt iszonyat eredeti hatásvadászattal nézőket letámadó gyönyörű, érzékeny-féltékeny szerelmi ötszögről alkotott musicalben. Mint ahogy Burtontől A halott menyasszony után már megszoktuk, ez is éneklős darab, a szokásosnál is több morbid humorral, amelynek alapjául szolgáló, már-már unalomig ismert hazatérő és bosszút forraló hős történetének lehelletfinom túlexponálása fűszerez érett vérvörössé. A brit filmgyártás élő nagyjainak felvonultatása már tényleg csak hab ezen a húscafatos tortán: Depp, Bonham Carter, Rickman, Spall, Kelly - hogy csak az első pár eszembe jutó nevet említsem. Általában évente egyszer van olyan film, ami mély nyomokat hagy bennem (utolsó ilyen a 300 volt) -- 2008-ban már nem is nagyon érdemes moziba menni.


Nem így a Paprika! Nem a csípősebb, inkább a beszívottabb változatból -- nagyjából ez lehet a legjobb szó Satoshi Kon anime-jára, amit alig két éve termelt ki magából a nagy nippon mangagyár és amelynek megtekintésére a szombat délutánt választottuk. Az alapsztori kicsit csavartabb csak, mintha összegyúrnánk A sejtet, Babits Gólyakalifáját és a Mátrixot: álom az álomban, egymás tudatában turkáló skizonfrén kutatók, a másság kiemelése a tömegből és persze az elhagyhatatlan főhősnő, akiről elhagyhatatlanul hullik le diszkréten az egyik főgonosz kezétől a ruha (akiről persze kiderül, hogy tulajdonképpen szerelmes a hősnőbe). Csak kötélidegekkel rendelkezőknek, akik eleget aludtak a DVD kicsomagolása előtt.

 PIHE, minden más témakörben

WTF, GOOGLE PAJTÁS?!

Bár még javában költöztetem a domaineket, egy hirtelen felindulásból elkövetett blogpost jön. A dolog úgy áll, hogy az egyik domainemet a Google kizárta egy hónapra a keresésből. Indok: a keresési kulcsszavak (html meta) előfordulnak az oldal szövegében. WTF?! Írnak egy bicskanyitogató levelet, amiben mindezt rendkívül kedvesen közlik (kénytelen vagyunk, úgy határoztunk -- imádom ezt a testületiségre utaló szófordulat-halmazt), amiben persze semmilyen válaszlehetőség nincs. Se egy név, hogy Gipsz Jakab, Kiss János, Nagy Jolán, se egy emailcím (a feladó: noreply@google.com -- naköszi), se egy hivatali beosztás... Pajtások, szerintetek kit lehet értesíteni Magyarországon Google-ügyben? Az amik velünk biztos nem foglalkoznak, a Google hazai leányvállalatának pedig az a hivatalos álláspontja, hogy az ügyfelek ne akarják elérni a Google-t (indoklás: mert az hatalmas erőforrást igényelne), ehelyett a Google majd elér bennünket, ha akar valamit. Most nagy kedvem lenne a Google-nél valakinek - szokásaimtól eltérően - a kultúra határain túlmutatva is megmondani a frankót.

 PIHE, web témakörben

PHOTOSHOPÁS

Most fejeztem be laza 80 fotó retusálását (színhőmérséklet, árnyalatok, telítettség, kontraszt, torzítás, vignettálás, kromatikus aberráció, vágás, satöbbi - fél óra / fotó sebességgel), amit abból a múlt hét szerdán egy kerek nap alatt a Prestige Towers öt lakásában ellőtt 500 darab RAW fájlból sikerült kinyerni. Ezekben főleg az a vicces, hogy frankón üres lakások, aminek a felében még a konyhabútor is dobozolt állapotban hever nagy kupacban a nappali közepére hányva. Enyhén émelyeg a gyomrom, ha ránézek a Photoshop ikonjára, pedig még itt van 150 darab retusálásra váró kép, amit a bátyám katalógusa / prospektusa számára készítettem... És még nem fejeztem be a Híres Galériák számára készített fotóanyagot sem... nagyjából lehet elgondolásotok, hogy mennyit aludtam az utóbbi napokban. Tegnap azért sikerült még félholt állapotban az Akirát is megnézni - ami meglepő módon a magyar közszolgálatiból folyt kifelé. Persze lehet, hogy könnyebb lenne az élet egy ultra nagylátószögű objektívvel, amit direkt épületfotóra találtak ki és mondjuk minimálisan torzít, de a Sigma 10-20mm-et elvetettem (túl sok negatív visszhang a Sigma QC-ról), az SMC Pentax 12-24mm F/4 pedig méregdrága ahhoz, hogy egyelőre ilyesmit válogassak be az arzenálba. Persze ez nem panasz, sőt! -- nagyon örülök, hogy ilyen pörgés van, arról nem is beszélve, hogy a héten még szervert is költöztetünk (illetve az Ultrabay költöztet, én csak adatot mozgatok), így elképzelhető, hogy ideig-óráig nem lesz blog. Ha még jövő héten életben vagyok (bár már érezhetően supportál a backgroundból egy celsiusban alig kimutatható erősségű influenza), akkor írok arról, hogy milyen változtatásokat szeretnék eszközölni a csorge.hu berkein belül. Semmi drasztikus persze, éppen csak lelövöm a blogot innen. ;o)

For Modern Investments by Szabolcs Csörge. Property of Modern Investments Ltd, 2008.

 PIHE, fotó témakörben

PICLENS

Az este folyamán, a már szokásos esti programmá fajult retusálás közbe szúrt pár perces pihenő közepette Pala ajánlására rátaláltam a PicLens nevű 3D Firefox bővítményre: instant get, Pajtások! Kedvenc képes oldalainkat (Flickr, Google images, DeviantArt, satöbbi) pillanatok alatt egy csili-vili (Számalkos játszótársaim kedvéért illik ideszúrnom a "pörgő-forgó" jelzőt is) teljes képernyős varázslattá változtathatjuk. Windowsra is! Piclens.com



 PIHE, flickr témakörben

SUCH A PERFECT DAY

Az utóbbi két hétvégén már lehetett érezni, hogy a tavasz kezd valamiféle diszkrét erőszakot elkövetni a februárhoz képest egyébként elég hihetetlen időjáráson, így én is hagytam magam előrángatni a barlangomból: múlt héten laza bemelegítés gyanánt a Margitszigeten kalandoztunk, amit ma a Budakeszin található vadasparkban nyomattunk le a teljesség kedvéért. Az állatok roppant emberségesen viseltettek az emberszabásúak állatságai iránt, miszerint egyetlen kéz se került leharapásra és csak a muflonok voltak annyira sértődékenyek, hogy egy destruktív hangulató embergyerek Richter-skálán mérhető tombolásától hátraarcot tolva a legszebb felüket mutassák nekünk: ebből is erősen kitűnik, hogy hasonló helyeken érdemes kivárni azt a pillanatot, amikor egyfelhasználós környezetté alakul egy-egy állat (ez sokszor elég hiú remény alakjában látszik manifesztálódni). Az abszolút kedvencek a bejegyzés alá szúrt nagy képen is látható mosómedvék voltak, akik a tavaszi punnyadást jelezve csak a tappancsaikat kilógatva kívánták jelenlétükkel emelni ennek a tényleg tökéletes napnak a fényét.

 PIHE, minden más témakörben

TÍZEZER

Sikerült begyűjteni a Többiek fotóit a tegnapi eseményről - nagy köszönet Zsonak, Rönonak és iZyznek -, ezeket megtekinthetitek az előző bejegyzésben. Ahol nem szerepel az elkövető neve és hivatkozása, az saját fotózmány.

Közben a főoldalam letöltés-számlálója átpördült a 10,000-es határon és bár ennek nagy részét az egyik legutóbbi, K20D-ről szóló írásom hozta (egy hét alatt másfél ezer letöltés, a Google tíz első magyar helyezettjében szerepel), nekem mégis hatalmas szó. Egyszóval köszönet a hozzászólóknak, olvasóknak és a képküldőknek. Nektek, Neked.

 PIHE, blog.csorge.hu témakörben

AZ OLASZ MELÓ

Nagy társasággal beülni egy kisebb vendéglőbe és megpróbálni túlharsogni a másikat mindig az exhibicionizmus olykor cseppet sem felszabadult önkifejezésbe mártott változatával párosul. Ha ez a társaság ráadásul egy rakás fotóbarátből (-őrültből) áll az elvakultabb fajtából, ez a perverzió szinte büntetendővé válik. Tegnap este ezt a tényállást bizony elég erősen sikerült kimerítenie tizen-huszon nagyrészt flickres emberkének egy Alkotás utcai olasz étteremben - köszönet a nagyszerű ötletért és szervezésért Zsonak. Igazából nagyon jó volt találkozni: már csak azért is, mert ilyenkor mindig új arcokat ismer meg az ember, aztán persze ki-ki eldönti, hogy kivel akar újra találkozni. Ahogy elnéztem, a vendéglátóipar jeles képviselői kevésbé akarnak bárkit is viszontlátni, aki az asztalnál fényképezőgépre csak emlékeztető tárgyat is elővett. A matematika iránt kicsit fogékonyabb Pajtások könnyedén ábrázolhatták volna a társaságot egy halmazábrán is, de mivel szeretnék rendkívül diszkrét maradni, ezért én nem húznék meg semmilyen, csak köszönőviszonyi téren egymáshoz közelítő ábrákat - inkább szóljon itt pár fotó a saját termésből (összesen ennyi képet sikerült csinálni -- illetve van még kettő darab, amit a sajtfélék miatti kollegialitás okán nem kívánok Pearline-ról közzétenni), később igyekszem mindenkiét elkérni, feltölteni. Remélhetőleg következő alkalommal mindenki tud beszélgetni mindenkivel.

(Széljegyzet: valamit benéztem a blogom kódjában, a bejegyzésekhez csatolt fotók a "gyorshivatkozás" címről nem jelennek meg -- helyette ajánlom a "permalink" címet, amin viszont prímán működnek. Köszi a megértést.)

 PIHE, flickr témakörben

A SEATTLE-I SRÁCOK (ISMÉT) TUDNAK VALAMIT

Seattle-ben másodjára rendeztek flickr / strobist találkozót (itt az első), immáron kicsit feljavított létszámmal: mintegy ötven fotós és modell lézengett egy hangárba zsúfolva, fényképezőgéppel és egyéb fényszerszámokkal ugrálva és szaladgálva, magukat jól érezve és utána persze együtt sörözve. Csütörtökön lesz ismét flickr találkozó itthon is: igaz, mi egy olasz éttermet szállunk meg a fővárosban, elsősorban a kulináris élvezetekre koncentrálva. Addig íme a második videó Seattle-ből.


 PIHE, fotó témakörben

K10D KÉPERNYŐ KALIBRÁLÁS

Mint írtam korábban, a K10D (és gyanítom, hogy ugyanez a helyzet a K100D / K110D-vel is) ragyogó kijelzője szemkápráztató színeket és fényeket varázsol az erősen aláexponált fotókból is. Ez nem is zavarna túlságosan, ha a képeket csak az LCD-n mutogatnám és ha a gép előtt nem ütne agyon a guta, amikor letöltöm a memóriakártyáról a képeket, látva, hogy mindent beborít a fene nagy setétség a monitoron. Pénteken turkáltam kicsit a gép menüjében, és a következő - primitív egyszerűségű - megoldást találtam a gondra: az LCD fényességének csökkentésével sikerült pár tesztkép után belőni, hogy hol kapjuk a végeredményhez legjobban közelítő kijelzést. Ehhez tegyük a következőt: a Set-up című fülön keressük meg a Brightness level opciót és a csúszkát állítsuk -3 értékre, ezután a Playback fülre lapozva az első pont a Playback display, ahol tegyünk egy pipát a Bright / Dark area után. Így ha mégis alá / vagy fölé lövünk, visszanézve a képeket sárga vagy piros kiemeléssel jelzi a fényképezőgép, hogy nem teljesen százas a fotónk. Ez a technika természetesen a helyes exponálást nem oldja meg helyettünk, de legalább már van mihez tartani magunkat.

 PIHE, fotó témakörben

Ha van kedved és időd, kérlek olvasd el a többi bejegyzést is.

« Vissza   1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   49   50   51   52   53   54   55   56   57   58   59   60   61   62   63   64   65   66   67   68   Előre »