Az előző blogpostra visszatérve, álljon itt három további tesztkép a Fotómarathonról. Sok értelmet ne keressetek egyikben sem, abszolút csak a gép megismerése volt a cél. A minőség nagyjából látszik, az eredeti változatok 30 megapixelesek 4800 DPI-n scannelve. Jelzem, egy olcsó filmet (Fuji Superia 200) használtam, ezért nem tökéletesek a képek, viszont szépen lehet követni a dinamikát - eyedropperrel végignéztem, és a fehér részek a képeken valójában nem fehérek (Nelson pulcsija közben pedig megfelelően sötét, de nem fekete). Képek a tovább gombbal. :o)Tovább...
Túljutottam az első tekercs filmen, amelyet kizárólag a gép tudásának feltérképezésére használtam el mindenféle egyéb célzat nélkül, ezért egy olcsóbb, általános célú filmet választottam, a Fuji Superia 200 személyében - közben pedig egyértelmű lett számomra, hogy a csodálatos dolog a filmes fényképezésben az, hogy a használatos filmmel mi magunk választjuk meg a gép érzékelőjét. Ez persze amennyire áldás, pontosan annyira átok is, hiszen menet közben nem tudunk tekercset cserélni, így húsz-harminc kocka erejéig egyféle érzékenység használatára vagyunk kötelezve, arról nem is beszélve, hogy sok esetben a film határozza meg a felhasználási területet is.Tovább...
Szeretnék olyan gyorsan dolgozni, mint a srácok a DPreview-nál, akik a "véletlenül" idő előtt publikált sajtóközleményt követően két nappal már be is szereztek egyet a csak holnap bejelentésre kerülő Pentax K-m vázak közül.
Nagyot tévedtünk arról, hogy a K-m egy alsó kategóriás, butított váz. Mert nem az. Sok helyen a K200D-t is megszorongatja, pedig a K200 szerintem a kategória legjobban eltalált és összerakott gépe. Inkább kell úgy felfogni, hogy a K-m egy hétköznapi emberek számára megalkotott váz, elsődlegesen azokat szem előtt tartva, akik sokat utaznak és nem a fotós táska cipelésével akarnak elfáradni.Tovább...
Nem lettem túlságosan boldog a ma (illetve tegnap, az internetszolgáltatóm tudniillik volt szíves nem szolgáltatni) napvilágott látott (kiszivárogtatott) Pentaxos hírektől, ugyanis a full frame vázról egy büdös szó sem esett. Ellenben amiről eddig csak a madarak csicseregtek, arról immár fotóval illusztrált konkrétumok is előkerültek. Lássunk mindent sorjában!Tovább...
Az megvan, hogy mi az: kicsi és fénykardja van? - Hát Oviban Kenobi. A faviccem apropója, hogy tegnap beültünk a premier előtti Star Wars - Clone Wars-ra. (Mint azt megszokhattátok, mostanában premier előtt kaptok filmajánlót, persze egy nappal mindig elcsúszom a blogposttal, úgyhogy akár meg is nézhetitek.) A filmtől körülbelül azt kaptuk, amit vártunk: mesét gyerekeknek. Tipikusan azt a korosztályt célozza meg, akinek kedves volt Jarjar és még elviselhető a klónháború, de már too much a harmadik rész. (Gyermeki lelkemet még a levágott robotfejek sem zavarták meg az önfeledt filmnézésben.) Kicsit abban a hiszemben éltem, hogy ez majd olyan "okosító" anziksz lesz, mint a Matrix és az Újratöltve között az Animatrix, amely sok olyan részletet elárul, amire az egész estés filmekben nem akar a forgatókönyvíró kitérni - de Julcsi felhomályosított, hogy ez egy rajzfilmsorozat első, bevezető része. Pilot episode-hoz azért kicsit hosszúra sikeredett, de a történet viszonylag könnyen követhető volt az alsó tagozatosok számára is (még én is megértettem). A sztori - amely kronológiai szempontból a Clone Wars és a Return of the Sith közé helyezhető el - szerint Jabba fiát ismeretlenek elrabolják, és persze Obi Van és Skywalker van a közelben. (Nem tudom, mennyiben fájt volna, ha egy kevésbé ismert jedit mutatnak be, például Mace Windut, tekintve, hogy Skywalker a következő filmben erőteljesen átáll a kevésbé családcentrikus oldalra.) Skywalker az első tíz percben egy padawannal és ebből kifolyólag pár nehéz perccel lesz gazdagabb, egy narancssárga leányzó alakjában. A reklámból tudjuk, hogy a narancssárga emberekkel a legkönnyebb szót érteni, de ez kicsit azért itt máshogy alakul, de azért persze sikerül a kis gilisztát megmenteni és happy enddel zárul a műsorszám. A kissé szofisztikáltabb filmeken már felnőtt generáció értékelni fogja a kereskedelmi szövetség (ööö... szakadárok) ostoba droidjait és a néhol előkerülő homokcsirkéket, de elsősorban a kicsik vannak megcélozva. Az első negyed órában piszok módon zavart a 3D művészek stílusa, de aztán hozzászokott a szemem (enyhén polygonosra sikeredett, így inkább a rajzfilmekre hajaz, mint mondjuk a Final Fantasy "azanyád" karaktereire). Csak nagyon SW fanatikusoknak ajánlom, meg akinek ingyen jegye van.
Itt nézeget velem szemben az asztalon. Fekete-ezüst, Pentax Z-1 Special Edition, a gyár 75. évfordulójára kiadott limitált darabok egyike (Magyarországon vélhetően ötnél több nincs is belőle). Aki esetleg nem ismerné a gépet: a Pentax utolsó, profi fotósoknak készített váza, KAF2 bajonettel, így a digitális gépekhez készített objektíveket is tudja fogadni. Záridők: 30s - 1/8000s (yeah) + B, érzékenység: ISO 6 - 6400, vakuszinkron 1/250s-nél (yeahyeah), formátum: 35mm (tehát full frame :o)), a Pentax szokásos programjai (P, HyP, Av, Tv, HyM) és szolgáltatásai mellé bekerültek olyan nyalánkságok is, mint például a beállítható ismétlőfényképezés és a végre tökéletesen használható spotbeam. Azt kívánom, hogy a Pentax három éven belül meg tudja építeni ezt a vázat digitális formátumban is -- és akkor tényleg elmondhatjuk, hogy a két nagy gyártó mellett van helye a harmadiknak is. Nagyon valószínű, hogy az utolsó digitális fotókat látjátok tőlem - legalábbis terveim szerint.
Szombat reggel többnyire a statikusnak látszó esőfelhőktől részint bágyadtan, részint pedig a szórt fénytől mosolygós arccal jött össze alig négyszáz fotóbarát a Gödörben. (Rossznyelvek szerint itt egyetlen csapással végezni lehetett volna az egész fotós bagázzsal, Timbernél mintha lett is volna valami furcsa elsütőszerkezet.) Tíz körül (valamikor Soltész Rezsővel egy időben) látszott magára találni a Pentaxos csapat (Euthimia, Timber, Gabesz, Indig és jómagam), és miután megvitattuk az aktuálpolitikai helyzetet (például hogy Soltész Rezsőnek már egy ideje egyenes a haja, csak én vagyok elmaradva húsz évvel), sor került a tizenhat téma kihirdetésére is. Ezt, élelmesebb emberkék (kivételesen magamra gondolok) teleobjektívvel már levadászták a művészúr kezéből mielőtt a konkrét kihirdetés még megtörténhetett volna.Tovább...
Ha van kedved és időd, kérlek olvasd el a többi bejegyzést is.
