Másfél hete beálltam a szemüvegesek sorába. No nem azért, mert romlott volna a látásom, sokkal inkább preventíven kényszerültem rá arra, hogy a számítógép előtt töltött életem ne vaksággal végződjön - az utóbbi hónapokban vérben úsztak estére a szemeim, nagyon gyorsan elfáradtak és egyre többet kellett felállnom pihenni (főleg a dolgozóban problémás a MacBook kis képernyőjét bűvölni). A nullás lencsékre szinte az összes létező védő bevonat rákerült, amivel kordában lehet tartani a káros sugarakat, ezzel persze sikerült magammal több szinten is kitolnom. A monitorozó réteg ugyanis enyhén meleg színhőmérsékletet ad (körülbelül egy 81A warm-up szűrőhöz tudnám hasonlítani), amivel konkrétan lehetetlen színekkel dolgoznom, természetesen ekkor le kell vennem az orromról (és ugyanott vagyok, vagyis ha nem fekete-fehér képekkel dolgozom, akkor fél szemmel mindig kinézek felfelé). Persze alaktalan fejemre az egyetlen passzoló keret egy fúrt cucc volt, ami nagyon légies, de nem lehet csak úgy egyszerűen tologatni le-fel. A másik szívás a beszoktatással volt. Nem szokja az indián a szántást, mondhatnánk - és mivel eddig csak napszemüveggel éltem (abból pedig a rásimulós változatot preferálom), ezért az egy hetes csőlátás miatt szombatra olyan durván begyulladt a jobb szemem, hogy fájt a szemhéjamon kívül máshová néznem (az idegek ritmikus sportgimnasztikát játszottak rajta két-három percenként). Szóval szuper ez a szemüveg, és elhiszem, meg tudom is, hogy kell, de azért egy hét alatt ennyi bosszúság igencsak elveszi az ember kedvét. Mindegy, menni kell a szabadba, amíg jó idő van és nem a monitor előtt ülni és bloggolni, és akkor nem kell szemcsi sem. Legfeljebb napszemcsi. :o)
Annyit lehet már tudni, hogy október 9-én lesz zsűrizés a Fotóklikken, de már készült egy egyveleg a legjobbnak ítélt képekről. Ismerős fotókkal találkoztam Euthimia és Gabesz válogatásából (Indig Laci képeit nem láttam készítés közben, így nem jutottam el a felismerésig), illetve egy saját elkövetésű is bekerült. Viszont lettek nagyon-nagyon ütős kis fotók, érdemes megnézni mindet:
http://www.fotovideo.hu/fotomarathon2008/index.html
Amikor valaki megkérdezi tőlem, hogy milyen filmeket szeretek, általában az a válaszom, hogy a jó filmeket (szerintem! :D). A kiszámíthatatlan, csavaros filmeket különösképpen. Amikor viszont a zenére terelődik a szó, már csak homályos célozgatásokat tudok tenni a témában és eddig ezért sem volt ilyen bejegyzés. Hogy a kőbe lehet elmagyarázni valakinek, hogy kellő helyzetben ugyanúgy meghallgatom a teljesen elszállós Thievery Corporationt, mint például a falkiverős Panterát? És akkor Herczku Ágnesről ne is beszéljünk, pedig ő is keményen fav, persze alkalom kell hozzá. Ma kiváncsiságból az iTunesban megnéztem a leginkább hallgatott előadók listáját, hogy vajon milyen zenét is szeretek - ha visszatekintek az elmúlt tizenegynéhányév alatt nálam megfordult zenemennyiségre, egy név mindig ott volt a polcomon, és ez bizony a Metallica (oké, mögötte megbújt az AC/DC is, de az inkább hagyományőrzés), erre a rendszerre pedig a zenelejátszó sem cáfolt rá. Tehát tulajdonképpen statisztikailag én a Metallicát szeretem. :o) Utána viszont még a listában olyan nevek következnek, mint Van Halen, Enigma, Massive Attack, U2, Nickelback, Faithless, Depeche Mode és Marilyn Manson fogyaszthatóbb, slágergyanúsabb szerzeményei (és akkor Yonderboiról, Tom Jonesról, Papa Roachról és a Red Hot Chiliről még nem is emlékeztem meg, pedig szuperül megférnek a talicskaszám összehordott filmzenei albumok mellett). Szóval milyen zenét szeretek? A dübörgős-pörgöset és a lágyszelíd-tinglitanglit. Az egynyaras-tinifilmeset és az örökzöldes-nagyütőset. Szóval a jó zenét szeretem. És Ti milyen zenét hallgattok meg szívesen, Pajtások? (A "jó zenét" nem illik mondani, direkt lőttem el most. :D) Ha tudtok, linkeljetek be YouTube-os kedvenc klippet, hadd hallgassuk a másikét. :o)
Nem nagyon szoktam írni se meleget, se hideget más fényképezőgépekről és azok gyártóiról, ennek oka pedig nem a közönyben, hanem inkább az ismeretek hiányában keresendő - most viszont ezt a szokást a Canon 5DMk2 megjelenésével ünnepélyesen megtöröm egy gondolatsor erejéig. A flickres Pajtások talán emlékeznek arra, hogy pár hónapja, amikor a Yahoo (vélhetően üzleti okokból, válaszként a YouTube-nak) a flickren is lehetővé tette a videók közzétételét, nagyon gyorsan jöttek a prüszkölők, akik azt mondták, hogy nem kell videó, mert minek az. Már akkor sem értettem, hiszen a flickr az amatőrök paradicsoma, és a legtöbb ember kompakt fényképezőgéppel készít fotókat, amiben ott a brilliáns lehetőség a filmfelvételre. Miért ne oszthatnák meg a mozgóképet is, kérdeztem én egy ismerős "no video" feliratú képénél, aztán valószínűleg az illető rájött, hogy lehet némi igazság a dologban, és gyorsan törölte a szóbanforgó fotót (azóta elvesztettem az illetőnél a klubtagságimat is - nem mintha nagyon hiányozna persze :o)). Sikerült kicsit elkalandoznom, de igyekszem röviden visszakolbászolni az eredeti gondolathoz. Tehát videófelvétel fényképezőgéppel. Ez eddig csak a kompakt kamerások kiváltsága volt, hiszen az élőkép megjelenéséig és elterjedéséig nem nagyon volt technikai háttere a tükörreflexesekbe ilyen funkciót építeni, és persze valószínűleg a legtöbb fotós eretnekségnek tartotta volna ezt a megoldást. Pontosan ezeknek az embereknek üzen Vincent Laforet a Reverie című videójával, amelyet a már említett HD videó rögzítésére alkalmas full frame géppel készített (és nem mellékesen 13 darab nagy fényerejű objektívvel). Az alábbi képre kattintva megnézhetitek a videót, aztán döntse el Minden Pajtás önmaga, hogy vajon a cserélhető objektív, a kitűnő képminőség, az optika feletti teljes kontroll mennyire vacak dolog és egyáltalán miért van szükség tükörreflexes gépekben videóra. Én személy szerint alig várom, hogy a technika elterjedjen és mindennapivá váljon. És most katt a képre!
Szombaton - a "milyen szép idő van, milyen rég nem kirándultunk" jeligére hivatkozva - hirtelen felindulásból elautókáztunk Dobogókőre. Nagyjából volt ugyan elgondolás, de csak helyben derült ki, hogy az elsődleges cél, a Prédikálószék pont egy nagy körút közepén helyezkedik el, amelyet jobbról a pilisi erdőség, balról pedig a Rám-szakadék ölel át. Mivel Julcsival úgy gondoltuk, vagyunk annyira kemény gyerekek, hogy bevállaljuk az ismeretlent, felkerekedtünk hátizsákostól, dzsípíeszestől és fényképezőgépestől, hogy az erdőségen átvágva kijussunk a Király-kúthoz és onnan a Prédikálószékhez.Tovább...
Tegnap este Zsákai művészúrral egy Inka-H koncerten tartottunk nagyvizitet, és bár először sörmelléknek indult, győzött a kényelem (és az "Ön dönt" kérdés), ezért inkább fotós vizekre eveztünk. Aki U2-t énekel, rossz ember nem lehet, és annak ellenére, hogy jószerivel el sem engedtem a fényképezőgépet, iszonyat jó volt a koncert. Következő alkalommal, Pajtások, ha van kedvetek, gyertek Ti is!
A koncertfotózás megér egy külön misét. Egyrészt az Irish Cat Pub-ban voltunk, ahol se fény, se hely nem volt. Három objektívet vittem (50mm F/1,4; 105mm F/2,8; és 16-45mm F/4), de ISO1600-nál és 1/20-as záridőnél jobb értékeket egyikkel sem sikerült kicsiholnom. Az együttes karnyújtásnyira volt, ezért a legjobban a nagylátó jött jól - ilyen helyre Pentaxos felhozatalból a DA* 16-50mm F/2,8 a nyerő választás, vagy valami fix nagyfényerejű 28mm környéki üveg. Amellett, hogy folyamatosan próbáltam egyensúlyozni a "durván kiégett" és a "piszok mód bebukott" között, óhatatlanul alá- és fölément valami mindig (négy darab spotlámpa adta a fényt, nem is értem, miért panaszkodom :o)). És ha ez még nem lenne elég, akkor az embert folyamatosan meglökik a részeg, pogózó emberkék, vagy a nem részeg, de pogózó pincérek. Nehéz na, de élvezetes fotós munka. Képek a tovább gombbal, nézzétek el nekem, hogy ez most egy ilyen furcsa fotóblog lett.Tovább...
Corollával sikerült és bár ez vegyes fogyasztás, nem kíméltem a gázpedált sehol - ha belegondolok, hogy a RAV4 legjobb fogyasztása 250 km volt egy tankkal vegyesben, ez elég komoly eredmény (igaz, van párszáz köbcenti a két járgány között). A 666,6 km-ert viccesebb lett volna kivárni, de tegnap este muszáj voltam megtankolni. :o)
Zsákai Péter blogpajtás azzal a remek ötlettel keresett meg a héten, hogy mi, fotóbarátok, indíthatnánk egy közös blogot, ami a fényképezéshez, technikai, technológiai és emberi (vagy bármilyen más) vonatkozásban kapcsolódik. Ebbe a blogba a törzstagok és a meghívottak szabadon készíthetnének bejegyzéseket, tölthetnének fel képeket, oszthatnának meg tapasztalatokat, ismereteket vagy ami éppen jól esik. Kíváncsian várom, hogy mit gondoltok erről - láttok-e benne fantáziát, írnátok-e bele szívesen és ha igen, miről szólna, vagy csak olvasnátok és ha igen, mit olvasnátok szívesen. Elsőként arra gondoltam, lehetne ez egy amatőrök által üzemeltetett, amatőröknek szóló oldal - de ez csak egy felvetés. Nem gondolom márkákra, típusokra, sőt, akár formátumokra leszűkíteni az oldal tartalmát: lehet szó full frame vázakkal alkalmazható dolgoktól egészen a legoból összerakható lyukkamerákig bármiről - itt elsősorban szükség lenne egy nagyon erős szabályzásra, hogy a fotós fórumok szokásos rákfenéjét, a márkák közötti rivalizálást el tudjuk kerülni. Bizonyára, ha az oldal beindul és megfelelő reakció érkezik rá, akkor meghívhatunk tapasztalt, profi fotósokat is egy-egy bejegyzés erejéig. Mit szóltok? Ki lenne benne? Megköszönném, ha minél többen jeleznétek vissza, akár szerzői, akár olvasói oldalról és továbbítanátok ezt az információt hasonló irányultságú Pajtásaitoknak is.
Előre is köszönök minden építő jellegű hozzászólást, gondolatot!
