A hétvégén Csutak hívta fel a figyelmem egy YouTube-os video-ra, amelyről előzőleg Szefi (Rékuc) publikált. A video tulajdonképpen egy slideshow, ami a magyar tájakról készült képeket pörgeti végig - Szefi, Virgonc Ildi, Indig Laci és sok más Flickr-ező képei kerültek be a videóba (a Pihe-művek három fotót gyártott tudtán kívül hozzá). Nekem ezzel semmi bajom nem lenne, ha ez valóban Magyarországot népszerűsítené, hivatalos szerv adná ki, amely előzetesen engedélyt kért volna a fotók közléséhez / felhasználásához, vagy magánszemély, akivel emberi hangnemben meg tudtam volna beszélni a felhasználás feltételeit (készítő nevének és honlapjának feltűntetése). Természetesen egyik variáció sem áll fenn, így az emberi beszélgetés helyett marad a fenyegetőzés ügyvéddel, szerzői jogdíjjal és egyéb retorziókkal, mindez egyoldalú kommunikáció keretében. Miután sajnos már volt egy ilyen vitám tavaly, hirtelen felindulásból elkövettem egy rém hivatalos levelet, amely felhívja a feltöltő figyelmét a jogsértésre és az esetleges következményekre - talán ennek is köszönhető, hogy ma estére a videót a felhasználó eltávolította. Az én problémám nem is a tény, hogy lemásolnak egy képet - sokkal inkább az zavar, hogy sokan azt gondolják: ami az interneten megtalálható az ingyen letölthető, felhasználó, sokszorosítható. Pedig távolról sem az és erre nem véletlenül hívjuk fel a különböző licensz-besorolásokkal a nézők figyelmét a felhasználás különböző korlátaira. Bele sem merek gondolni, hány képünk jelenik meg világszerte offline médián úgy, hogy nem is tudunk róla, mert mások is úgy gondolkodnak, ahogy ez az amúgy bizonyára jó szándékkal munkálkodó YouTube felhasználó. De hát mi sem akasztunk le képet a Nemzeti Galéria faláról csak azért, hogy otthon is meg tudjuk mutatni. Minden jog fenntartva -- de hogyan?
Sikerült a hosszabbra tervezett utat lényegesen rövidebbre vágni és bár eléggé meggyötörten (három nap alatt 3000 km vezetés és három ország), de hazaértem. Hihetetlen módon ez volt az első olyan alkalom az utóbbi X évben, hogy kimozdultam itthonról és (szégyenszemre) egyetlen fotót sem készítettem, sőt, elő sem húztam a gépeket a hátizsákból -- egyszerűen nem volt sem idő, sem lehetőség erre. Egyelőre még kóválygok, az éjszakát sikerült végignyomni gázpedálosan, kisebb kalandokkal a német rendőrséggel és a szlovák kamionsofőrökkel. Jövő héten majd lesz hosszabb élménybeszámoló, a hétvégén szerintem nem nagyon fogom elhagyni az ágy környékét. :o) Jó hétvégét Mindenkinek!
A héten elérkezett a közlekedéstechnikailag leginkább gyűlölt, fényképészeti szempontból leginkább imádott (és ezáltal számomra a legambivalensebb érzelmeket tápláló) és a hólapátolás miatt a legverejtékesebb évszak is. Ha a kattogós oldalát nézem, gyakorlatilag tavasz óta a télre várok, hiszen ilyenkor lehetetlen rossz képet csinálni: minden fekete-fehér, erősek a kontrasztok, atmoszférikus a táj és szippantani lehet a hideget a képeken keresztül. Közben egy újabb tekercs filmnek értem a végére, jövő héten előhivatom, bár találtam magamnak egy remek fotós projektet, úgyhogy pár kockát fogok egyelőre megmutatni belőle.
Beindult a Karácsonyi shopás is, és mivel megígértem, hogy nem hagyok mindent december 24-e délelőttre, ezért már vannak tapasztalataim e téren. Egy történet, csak röviden, nem úntatnálak vele Benneteket. Libri, pultnál szőke nő, adom oda a könyveket, ebből kettő az új muffinos szakácskönyv volt Édesanyámnak és a sógornőmnek. Csaj nézi, nézi, vakarja a fejét, aztán csak kiböki: "a muffinos könyv kétszer van, tudod?" Hirtelen nem tudtam mit mondani, kibukott belőlem az Erő sötét oldala és agresszív kismalac stílusban visszavágtam: "tudom, mi ennyire szeretjük a muffint!" Azt hittem, ezzel egy hullámhosszra kerülünk (lévén én is szőke vagyok), de továbbra is komor maradt és szótlan, erősen gondolkodott, aztán amikor száz százalékos lett a feldolgozottság, akkor lenyugtázta a szóváltást: "ja jó." :o)
Julcsitól tegnap hivatalosan is megkaptam a Karácsonyi ajándékom előrehozott első felvonását IKEA-ban vásárolt 30x40-es paszpartus keretek képében. Mint arról régebben talán már írtam, szeretem a jobban sikerült képeimet kinyomtattatni 20x30-as méretben: egy csomó dolgot úgy lát meg az ember, ha egy képet sokáig néz, és ezt monitoron nehéz lekövetni. Eddig a Darvas egyszerű sima léckereteit használtam, mert úgy gondoltam, ne a kereten múljon egy kép milyensége, viszont most már belátom, hogy hatalmas hiba volt erre hivatkozni. Egyszerűen egészen más a fotó (az egyik keretbe tegnap beköltözött a Spirit of the city című képem), teljesen más a hangulata. Komolyabbá teszi a fotót. Eddig nem nagyon voltam oda az IKEA keretekért, mert ami megfizethető kategóriába tartozik, az nem paszpartus és ráadásul a passzoló képek mérete köszönő viszonyban sincs semmilyen szabvánnyal, másrészt a minőség terén is komoly hiányosságok látszanak. Szóval nagyon örülök, hogy egy ilyen komoly keretbe kerülnek a fotóim. Nem a keret teszi a fotót, de nagyon sokat ad hozzá.
Zárásként a bejegyzés címére hivatkozva közel egy hétre elbúcsúzom Tőletek, holnap elszólít egy munkaút. További szép hetet és szép fényeket kívánok Nektek!
Múlt csütörtökön Zsákai Petivel zenei továbbképzésen vettünk részt az Inka-H jóvoltából, próbatermi körülmények között. Alapvetően az volt az elgondolásom, hogy majd image-fotókat sikerül készítenem, de egyrészt a hely iszonyat kicsi volt, másrészről a fény sűrűsége sem volt elégséges ahhoz, hogy ilyesmivel játszak, úgyhogy ez egy következő, nappali alkalom lesz (ezt viszont alig várom, máris rengeteg ötletem van). A legfőbb hiba az volt, hogy elég fáradt voltam aznap, ezért szerintem nem is sikerültek most jól a fotók. Azért vannak tanulságok is bőven. Például: koncerten hiába van sötétség, a reflektorok mindig bőséges fényt adnak a témának, itt viszont beltéren 1/80-as és 1/125-ös zársebességet kellett tartanom folyamatosan, ami a zaj rovására ment. Vittem magammal két vakut is, de egyszerűen szétzúzták a hely hangulatát. Erősek lettek az árnyékok, pedig ernyőbe derítettem a tesztfotókon, arról nem is beszélve, hogy a téglalap alakú szűk helyen csak a hozzám közelebb állók kaptak elég fényt, hátul a dobig már nem jutott el. A legtöbbet az FA 50/1,7 és a Sigma 105/2,8 dolgozott, előbbi F/2, utóbbi F/3,5 körülre rekeszelve. Előkerült a DA 16-45/4 és a Sigma 10-20/4-5,6 is, ezek mind a legnagyobb blendenyílással lettek megerőszakolva, a képek minőségén ez sajnos erősen látszik (webre még megfelelő mennyiségű szódával pont elmegy). Az érzékenység ISO 800-ra állt be: simán lehetett volna ISO 100 is, hiszen ezeket az obikat 1/8-ig biztonságosan ki tudom tartani, de a mozgás ezt sajnos nem engedte meg. Nah, majd legközelebb. A "Tovább" gombbal lecsúsznak a fotók is.
Tovább...
Előzetes kép, jön a többi is jövő hét elején némi szöveggel körítve. "Szokatlan perspektívák nagylátóval" című rovatunk következik. Pentax K10D, Sigma 10-20mm @ 10mm, ISO 800, 1/30, F/4 és instabil forgószék
A Sony pár perce jelentette be az Exmort, a világ első, mobiltelefonokba szánt 12,2 Megapixeles (!!) CMOS (!!) érzékelőjét. A szenzor mellé egy piezoelektronikus elven működő AF rendszerrel megspékelt 28mm-es (35mm-es formátum) gyújtótávolságú objektív fogja az optimális teljesítményt nyújtani, F/2,8 legnagyobb rekesznyílással.Kérdés: lehet, hogy hamarosan nem lesz értelme kompakt gépet venni? El tudnék képzelni egy jövőt, amiben a tükrös gépek mellett léteznek a mobileszközök, amik egyben kompakt "camcorderek" is. Sokszor szoktam jegyzetelni a mobilom kamerájával, rengetegszer jól jön, sőt, van olyan képem, amit a flickrre is kitettem, mert annyira jól sikerült - viszont egy kicsit jobb minőség mindig hiányzott. Hátha most.
A ma délutáni kávéra egy neves kanadai fotós, Richard Adkin látott vendégül a legutóbb általam fotózott lakásban, ám a csészényi koffein inkább körítés volt egy kötetlen beszélgetéshez a fényképészetről, mint olyanról. Visszatekintve kicsit sajnálom, hogy nem jegyzeteltem, pedig kellett volna, mert az alig másfél óra rengeteg tanulsággal szolgált fotósokról és nem fotósokról - annak ellenére, hogy közel egy éve együtt dolgozunk, ez volt az első olyan alkalom, amikor nem munkáról kellett eszmét cserélnünk. Kicsit hosszabb, nehezebb és kuszább blogpost következik, saját gondolatokkal tűzdelve - remélem gondolatindító és hasznos lesz Számotokra.Tovább...
"Ha egy évvel ezelőtt 1000 dollárnyi Nortel részvényt vettél volna, most 49 dollárod lenne. Ha Enront, akkor 16. Ha az 1000 dollárból WorldComot vettél volna, most kevesebb, mint 5 dollárod lenne. Ha United Airlines-ból vettél volna, most semmid sem lenne. Ha viszont 1000 dollárnyi sört vettél volna és az üres üvegeket visszavitted volna, most 214 dollárod lenne.
Vagyis most a legjobb befektetés az ivás."(By Julcsi & BBC)
Belassult a blog, de a novembert mindig túl kell élni valahogy - ha az ember nem teszi oda magát a munkához és nem koncentrál másfelé, az időjárás, a szürkeség és a sötétség könnyen maga alá gyűri (így jártam például tavaly). Elhatároztam, hogy a november tökéletes lesz arra, hogy összerakjam Ádám barátom webáruházát, hiszen ez olyan feladat, amire maximálisan figyelni kell, még nem kell kapkodni a Karácsony miatt, de azért nem is hagy elpunnyadni. Azért a géppüfölés mellett volt fotózás is, mint itt oldalt látni lehet. Ennek a magyarázata következik.Tovább...
Ha van kedved és időd, kérlek olvasd el a többi bejegyzést is.
