EGY PIHE AZ EZER SZÖSZ KÖZÖTT

CSÖRGE SZABOLCS JÓZSEF BLOGJA FOTÓZÁSRÓL ÉS EGYEBEKRŐL KÖNNYEDÉN

- 46. OLDAL -

TÖREDÉKEK

Mint említettem, a soproni nyaralás nem csak a privát albumot gazdagította emlékekkel, de a csorge.hu számára is sikerült egy-két képet kattintani. A soproni éjszakában barangolva a Deák téren ugyanis felfedeztünk egy millió darabra repedt plexitáblát (eredetileg a növényhatározói célokat hivatott betölteni), amely a gyenge kis közvilágítással karöltve pókhálósra festette a közvetlen környezetét. A téma egyszerűen fényképezőgépért üvöltött. Nem kicsit kínzó bűntudat közepette Julcsit két éjszaka rángattam vissza a tetthelyre, utóbbi alkalommal szakadó esőben és szélviharban álltunk a plexi mellett - természetesen a kiválasztott két fotó az első kattintásokból került ki, a tavaly tavasszal készítettem első, Fragments ("Töredékek") című fotómhoz társulva. Julcsi ugyan egy esernyő alatt ácsorgott (amit percenként eldobott a szél), de én a géppel a kezemben szó szerint bőrig áztam. Jellemzően ISO1600, F/4 és 1/6-os paramétereket tudtam használni, ennek legnagyobb tanulsága, hogy az ember bárhová megy, legalább egy nagy fényerejű objektívet illik vinni.

A harmadik, szintén feltöltött fotót még tavalyelőtt el szerettem volna készíteni Bécsben: ez a belvárosi C&A áruház kusza mozgólépcső-rendszerét ábrázolja. A fekete-fehér konverziót leszámítva semmilyen szerkesztés nem történt, sikerült egy olyan pillanatot kifognom, amikor ez a már szinte absztrakt látvány ember nélkül maradt. Egyre inkább úgy érzem, hogy amikor a téma ott van az ember előtt, nagy hiba továbbmenni: tavaly még komolyan zavart, ha megnéztek az emberek (mit fotózok, ki vagyok és mit akarok) -- egyszerűen luxus egy-két évet várni, amíg a téma újra ott lesz az ember előtt, ha egyáltalán ott lesz és úgy lesz ott, ahogy az a fejünkben élt. És ezzel nem azt szeretném mondani, hogy jó dolog felölteni a pókerarcot és pofátlanul fotózni, csak azt, hogy a jól sikerült fotó sokkal nagyobb öröm, mint a bosszankodás, hogy ciki elővenni a gépet, mert sokan néznek.

Remélem tetszenek a hazahozott képek és nem haragszotok, amiért megosztottam e három fotó történetét.

És egy szolgálati közlemény. Még Franciaországban átléptem a 10,000-edik expozíciót a Pentax vázammal, így a filenév számláló 0-ról indult újra: ez a honlapomon enyhe kavarodást okoz. Amíg nem találok ki valami új módszert a képek rendezésére, addig az RSS stream illetve a Recent Additions oldal képei (no meg itt oldalt az apró kis előnézeti bigyók) a mérvedóak újdonságok szempontjából.





 PIHE, fotó blog témakörben

NYARALÁS(OK), 2008

Az elmúlt két hetet a legszelídebb jelzővel élve is rendkívül mozgalmasnak mondanám, hiszen mind két lábon, mind pedig négy keréken iszonyat távolságokat jártunk be - körülbelül 3000 km vezetés van a lábaimban. Ez alatt sikerült bejárni a Loire völgyében 10 nagyobb kastélyt és a hozzájuk legközelebb eső nagyvárosokat (Orleans-t, Tours-t, Saumurt és Angers-t), majd visszafelé kiszállás nélkül a Bodeni tó felé kerülve és Svájc felett elcsalinkázva (a szívemnek kedves Lindau városkát érintve) át a havas hágókon haza. Az útról képes beszámolót ide kattintva találhattok - a képek érdekessége, hogy két fotót leszámítva mindegyik ultra-nagylátószöggel készült, kicsit így szerettem volna elszakadni a fényképeszetileg lerágott csontnak tűnő témákról. A franciákról ismételten kiderült, hogy bár az anyanyelvükön kívül semmilyen használható emberi nyelven nem hajlandóak megszólalni, de nagyon kedves emberek. A vidék pedig igazi kis ékszerdoboz, Párizs már nem is nagy szám, ha az ember tesz egy kis kitérőt az autópályáról. Ajánlott filmzene az Amelie csodálatos élete, loopba téve: hihetetlen mennyire ott van feelingben a hely. A franciák sajnos nagyon nyomorognak, amit csak két példán keresztül érzékeltetnék: a múzeumokban az audioguide-ok 160 gigás iPod Classic-re voltak feltöltve, az autópályarendőrség autói pedig Subaru Impreza WRX-ből álltak, természetesen nem a régebbi szériákból. Szóval sajnos elég nagy a kontraszt Magyarország és Franciaország között, de azért én nagyon reménykedem. A legviccesebb élmény a Loire folyó volt, ugyanis helyenként annyira nincs benne víz, hogy száraz lábbal át lehet vágni az amúgy Duna szélességű medren. A bejegyzés második képén a kiszáradt folyómederben állunk.

A második hét az első utazás aktív kipihenése volt: Julcsival Sopronban (és kicsit átkacsintva Bécsbe) áztattuk ki magunkból az elmúlt egy év fáradalmait. Szerintem nagyjából az összes helyi látványosságot sikerült meglátogatni, még a fertőrákosi Mithras barlangba is elmentünk, amiért konkrétan a tanulságérték miatt volt érdemes a tűző napon rákvörösre égetni magunkat, főleg mert ott helyben kiderült, hogy a barlang igazából nem barlang - értem én, hogy kuriózum, de a belépő kicsit húzós ahhoz képest, hogy egy erősen amortizálódott reliefet nézegessünk - szóval eléggé túl van hypeolva a hely. Ennek ellenére baromi jó volt az utolsó hét is, rengeteget pihentünk, ettünk, tettük magunkat jobbra-balra. Még Washington Gyurival is összefutottunk, bár ha a tendencia tartható a városban, akkor kétszáz év múlva szerintem egy Bokor W. Gyuri térrel is gazdagabb lesz észak-nyugati szegletünk, a lényeg úgyis az amerikai "szabadsághősökkel" történő azonosulás. Sopronban inkább túristaképeket készítettem, de lett egy-két családi albumon kívülre eső darab is, ezekről majd külön postban emlékeznék meg.

És Ti Pajtások, merre nyaraltatok?







 PIHE, magánügy témakörben

KÉT HÉT OFF

Kedves Blogolvasó Pajtások, a becsomagolt bőröndök halmain innen, de már a napok óta tartó csomagolási láz utolsó romjain túl szeretném jelezni, hogy két egész hétig nem leszek blogközelben. Jó nyarat / munkát / pihenést / bort / búzát / békességet / fényeket Nektek. Még visszajövök.

 PIHE, magánügy témakörben

X-ATKÁK

Mielőtt bármit mondanék, Zsutti kedvéért: spoilerveszély következik! :D Tegnap ugyanis megnéztük az X-Akták második egész estés próbálkozását, a "Hinni akarok" című, már elnevezésében is fantáziadús alkotást. Kedves Pajtások, csak akkor ajánlott másfél órát a filmre áldozni, ha elvakult fanatikusok vagytok e téren (mentségünkre legyen mondva, hogy a Port.hu vendégei voltunk a vetítésen). A Hinni akarok ugyanis nem más, mint a szkepticizmus földi helytartóinak megnyilvánulása, amely azt mondatja kedvenc szócsövével, Scully ügynökkel, hogy minden spiritualitás rossz, elvetendő, sőt nem is létezik. A filmet csak az a pár - meg kell hagyni, nagyon kajak - poén löki el az istenkáromlástól, ami igazából az egész cselekményt viszi. Földönkívüliek most nincsenek, csak gonosz ukrán szervkereskedők (a jó öreg amcsi klisé...), és szegény ártatlan szöszi áldozatok. Amúgy Amanda Peet is feltűnik néha, kivételesen ruhában van, és azon kevesek közé tartozik a filmben, akik egy darabban halnak meg. Gyanítom, hogy a film hamar lesz majd a közszolgálatin is látható.

 PIHE, minden más témakörben

A SZOKÁSOS METEO SZOLGÁLAT

Avagy ma is esett. Ilyenkor azért tudok örülni, hogy vízszigetelt a fényképezőgépem. Sajnos én kevésbé.

 PIHE, fotó blog témakörben

KÁVÉDARÁLÓMENTESÍTÉS

A tág körben nyíltan szidott Apple szervízzel, nevén nevezve az InterCas-sal két esetből ma volt a második jó tapasztalatom (és ez, akárhogyan is számolom, 100%). A MacBookom hónapok óta borzalmas hangokat csiholt ki magából, ami tegnap a fülsüketítő fokozatba lépett. Körülbelül úgy képzeljétek el, mint amikor egy kávédaráló túl akar tenni egy felszálló szuperszónikus gépen. A szervíz két óra leforgása alatt kicserélte a meghibásodott ventillátort, ami, mint kiderült szériahiba a MacBookokban. Most, hogy kicsit visszatekintek az elmúlt évekre, nem a szervízt kellene szidni (bár a szervizekkel kapcsolatban van egy-két édes sztorim, amolyan az "idő mindent megszépít" jellegű), sokkal inkább az Apple szégyelhetné magát, hogy piacra dob egy olyan eszközt, ami nem csak, hogy sokkal drágább, mint a kategórián belüli PC-k, de:

1. két nappal a vétel után a kijelzője meghal;
2. fél év alatt aranybarnára sárgul az amúgy rendeltetésszerűen használt fehér trackpad és billentyűzet;
3. másfél év után elromlik benne a merevlemez;
4. két év után elromlik benne a ventillátor.

Szüleim négy éves Toshiba Satellite-ja pedig a vételtől folyamatosan nyúzva van, és azóta is tökéletesen funkcionál. Thx Apple.

 PIHE, apple témakörben

A FÉNYKÉPEZŐGÉPÉ VAGY A FOTÓSÉ AZ ÉRDEM?

Mint legtöbbünk, akik hódolnak egy hobbinak, én is időről időre rengeteg online fotós magazint olvasok. Ezek tekintélyes része angolszász nyelvű - a magyar írásokkal valahogy úgy vagyok, mint az átképzős orosztanár, aki csak egy leckével halad a diákjai előtt: több hónapos (éves) fordításokkal találkozni vagy egyszerűen csak belinkelik az angol oldalt, mindenféle plusz adalék nélkül. Ám legyen az a cikk magyar, angol vagy pandzsábi, ha éppen nincs friss hír, akkor szeretik előásni a "klisé" témákat, amik véleményem szerint a legmeddőbbek és a legnagyobb vitákat kirobbantó írások: film vagy digitális, raw vagy jpeg, hdr vagy nemhádéer, utómunka vagy nem utómunka, Canon vagy Nikon (vagy még az X darab ugyanolyan jól használható, neves márka, amik létezéséről a sajtó rég elfeledkezett), profi vagy amatőr és még sorolhatnám azokat a kérdéseket, amikkel a kedves cikkírók az olvasókat rövid úton arra késztetik, hogy egymást akár egy kiskanálnyi vízben meg tudják fojtani. Tovább...

SÉTA A BELVÁROSBAN

Mint ahogy azt két posttal korábban már említettem, hétfő óta élvezem a szabadságot - és mivel mindig vágyam volt sétálni és fotózni a városban, ezért kihasználva az identitászavaros nyár megenyhülését, tegnap felkerekedtem, hogy laza négy órát kolbászoljak a Parlament és az Erzsébet-híd között. Az út enyhén pechesre sikeredett, nem is tudtam igazán sok képet készíteni - konkrétan egyetlen fotóért volt érdemes kimenni, a többi kocka a szokásos túristafotóvá szelídült (Párisi udvar, Nagy Imre szobor, a Gerbaud tükröződése stb.), de tagadhatatlanul imádom a közhelyeket.

Persze voltak vicces pillanatok is, a Párisi udvarban például egy olyan tornamutatványt kellett előadnom, ami lehetővé tette, hogy beférjek az összecsukott állvány alá... arról nem is beszélve, hogy ezt két hölgyemény olyan árgus szemekkel nézte végig, hogy azt hittem, menten elszaladnak popcornért. A másik vicces szitu a Westendben volt: a digitális nyomda munkálkodásai alatt úgy terveztem, hogy a Burger Kingben ebédelek, tekintve, hogy féláras kuponom volt. A kuponra az volt nyomtatva, hogy ha dupla sajtburger menüt rendelek, akkor X forint helyett csak X/2 forintot kell fizetnem. Ez így azonban nem teljesen felelt meg a valóságnak. Ugyanis az X/2 forint stimmelt, csak azt felejtették el rányomni, hogy pluszban kapok még mellé egy csirkés menüt is. Kicsit tétován álltam a tömegben, két komplett menüvel a kezemben. Éhes voltam, becsúszott - bár a kockahasamnak szerintem ezzel búcsút is intettem a nyárra.

A jövő hétre - ha az időjárás engedi - szintén tervezek ilyen fotósétát (célzottan a VIII. kerület lenne a célállomás): ha kedvetek van, Pajtások, örömmel veszem a társaságot.

 PIHE, fotó témakörben

PLÜSSKUTYA FÜRDIK, FEKETE TÓBAN...

Valójában a kutya inkább volt fekete, a tó pedig inkább volt folyó. Egészen Duna méretű. Az idei Mylo-úsztatás képei, fotóblogba sűrítve. (Igen, ez a három darab lett jó. Aki nem hiszi, próbáljon meg fényt mérni egy gyorsan mozgó fekete ojjektumról egy szikrázó vízfelület közepén...:o))) Az előző hasonló megmozdulás tavaly itt található.





 PIHE, fotó blog témakörben

HÁZISZÖRNY

Minden vágyam és ambícióm ellenére nem tartom magam a makrófotózás terén sikeres embernek. Nagyon érdekel a dolog, de rengeteg olyan, e téren működő Pajtás van, akikkel nemhogy nem akarok, de nem tudok versenyre kelni - persze ilyenkor az ember elgondolkodik azon, hogy egyáltalán érdemes-e fényképezőgépet a kezébe venni - azt szokták mondani, hogy a városok utcái és a mezők talaja a rájuk leszúrt állványoktól pettyesek. Rengeteg különböző növény- és rovarmakróm van, amit nem raktam fel sehová (amit felraktam, az is inkább amolyan próbálkozás): egyszerűen nem hiszem, hogy bárkit érdekelne egy újabb méhecske vagy rózsa.

A National Geographic júniusi számában lehoztak egy backstage képet szerintem minden idők legjobb víz alatti természetfotósáról, David Doubilet-ról, aki egy komplett tárgyasztalt állított fel víz alatt, hogy pár centi hosszúságú meztelen csigákról készítsen fotókat - és a tárgyasztalos ötlet baromira tetszett. A tavalyi Bogis kaland kapcsán úgy döntöttem, hogy egy jobb létre szenderült szúnyogot kereszttűzbe állítva újra nekifutok a dolognak. A Bogis atomleképezés (közgyűrű + teleobi + alapobi megfordítva) használhatatlansága és kétes minősége helyett a már bevált 50 mm közgyűrűsor + Sigma 105mm F/2,8 makróobi duó került a K10D végére (1/30s, F/11, ISO200). Bár a gyűrűsor + objektív párosításnak is megvan a maga hátulütője, még mindig szerencsésebb, mint két üveggel szórakozni. A fényt jobbról teljes teljesítményen a Pentax AF540FGZ, balról ISO 200 + F/5,6 beállításokkal a Sunpak MZ440AF-CA szolgáltatta, ez kapott egy pauszfalas szórást. Faleveles staginggel is próbálkoztam (a setup kép ezt mutatja), de nem voltam kibékülve az eredménnyel, szóval maradt a semleges fehér háttér.

Azért elég ijesztő, hogy ilyen kis szörnyek várják az éjszakát, hogy kiszívhassák a vérünket... Vigyázzatok Pajtások, szombat óta szabin vagyok és gyanítom, hogy leszek ennél fáradtabb is! :D



 PIHE, fotó témakörben

Ha van kedved és időd, kérlek olvasd el a többi bejegyzést is.

« Vissza   1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   49   50   51   52   53   54   55   56   57   58   59   60   61   62   63   64   65   66   67   68   Előre »