Amióta filmes géppel is rendelkezem, törekszem arra, hogy olyan objektíveket vásároljak, amik digitális és analóg vázakon is kompromisszumok nélkül használhatóak - ezért az utóbbi időben elég nagy változásokon ment át az objektívparkom. Egy ideje arra is rájöttem, hogy hiába rendelkezem nagylátószögű- és teleobjektívvel, rengetegszer szükséges valami a kettő között, ami kicsit nagylátó és kicsit teleobjektív is. Tavaly év végén voltunk egy hastáncbemutatón, ahol a hely adottságai miatt folyamatosan cserélgetnem kellett nagylátó és tele között, függően attól, hogy csoportképet vagy portrét szerettem volna készíteni. Régebben volt egy Sigma 28-135mm F/3,8-5,6 IF objektívem, ami egy teljesen átlagos teljesítményt nyújtó üveg: igazi ereje a lefedett gyújtótávolság-tartományban rejlik, ami leginkább hasonlítható a korai kompakt gépek által kínált rendkívül kényelmes átfogáshoz. Mivel a fényerőre mostanában kifejezetten háklis vagyok (lassan átkeresztelhetjük a blogot F/sznob-ra), ezért az is szempont volt, hogy az objektív F/2,8-nál ne legyen rosszabb kezdő blendeértékű. Mivel a 28-135mm-es átfogás ebben a tartományban bizony egy durva tubusméretet jelentene, ezért megalkudtam a hosszabbik vég megkurtításával. Nézegettem a Tamron 17-50/2,8-at is, de ezt APS-C szenzorra tervezték, így konkrétan öngólt rúgtam volna azzal, ha lecserélem a Pentax-DA 16-45/4-et - ugyanezért tettem le a Pentax DA* 16-50/2,8-ról, no meg persze a magas árfekvés és a viszonylag rossz sajtó miatt. Így lettem a minap gazdája egy Tokina AT-X Pro 28-70mm /2,6-2,8-nak. Rövid megemlékezés az objektívről, a szokásos sufni-teszt stílusban - hátha valaki kedvet kap hozzá.
Tovább...
Már régóta tervezek néhány általam hasznosnak vélt weboldalt bemutatni, de most csak két linkajánlót kockáztatnék meg.
Első körben objektív- és fényképezőgép vásárláshoz kitűnő kiindulópont a Pixel Peeper oldala, amely váz és objektívek szerint a flickr-ről képeket jelenít meg. Nagyon hasznos tud lenni olyan esetekben, amikor nem lehet kipróbálni egy objektívet és harmadik fél által készített képek alapján kell dönteni.
A végére hagytam a csemegét. Emlékeztek még tavaly ősszel Zsákai Péter kezdeményezésére a közös fotós blogot illetően? (Ha nem rémlene, itt egy kis ajánlott olvasmány). Nos, Tapirkáék belehúztak a témába és elkészítették a spottr.hu-t. A kezdés alapján érdekes oldal lesz, maximálisan támogatom egy ilyen közösségi oldal megszületését. Ugyanakkor szerintem még emellett is bőven van létjogosultsága Zsákai Peti elképzelésére, hiszen az egy másik vonala lenne a fotós-bloggolós oldalaknak. Sok sikert a spottr-nek!
...avagy magyarázom a bizonyítványom. Hevesen dolgozom egy honlapon, ahová ugyanazt a megoldást kerestem, amivel a blog főoldalát is rendbe szerettem volna régen rakni. A jobb oldalon látható panelsor ugyanis már egy ideje szemtelenül kezdett elterpeszkedni, ráadásul ennek a nagyrésze irreleváns tartalom: networking kütyük, címkefelhő és egyéb szörnyűségek. A "két legyet" módszerrel élve (ezt egyes helyeken úgy is nevezik, hogy a "lusta informatikus") átmásoltam a kódot ide is, így mától azon panelek, amelyek mögött megtalálható a jel, alapállapotban összecsukva jelennek meg, így tekintélyes helyet spórolva. A jelre vagy a panel címére kattintva a tartalma lenyitható, és egy hasonlóan jól irányzott kattogással vissza is lehet küldeni a feledés homályába. Igazán nem szándékom minden apró-cseprő kis változásról számot adni (például arról sem, hogy az archívum listáját végre áttekinthetővé tettem évszám alapján :o)), de mindenképpen szerettem volna felhívni a figyelmet arra, hogy ez a paneles történet nem bug, hanem feature.
Az idei első bejegyzés stílusosan az idei első hóról szól. Remélem jól töltöttétek a Szilveszter éjszakát, aki buliban volt, kibulizta magát; aki családi körben töltötte, békésen ünnepelt; aki pedig szolgálatban volt, vigyázott magára és jogosan remélte, hogy a 2009-es Szilveszter estét otthon vagy társaságban fogja tölteni. BUÉK Nektek!
Pentax K10D @ 1/100 @ ISO 200 + 50mm közgyűrű-sor + Sigma 105mm @ F/8
Kedves Blogolvasó Pajtások és Mindenki, aki véletlenül tévedt ide -- Boldog, egészségben, szeretetben és sikerekben, szép fényekben gazdag Új Évet kívánok Nektek!
Tegnap este Zsákai Petiékkel leugrottunk Gödöllőre az Inka-H legújabb koncertjére, amelyet a Sexy Pistíz súlyosbított. A szokásos csokor fotó következik, az Inka-H kérésére vízjel nélkül. A koncert király volt - tényleg nagyon jól szólt, nehéz úgy fényképezni, hogy közben az ember keze-lába ütemre dobol. A fények miatt viszont megintcsak nyafogni fogok: egyrészt nem voltak a Wigwam-hez hasonló kevert fények, ami azt eredményezte, hogy a zenészek kék-zöld-vörös színben úsztak, így konkrétan monokrómmá tette szinte az összes fotót. Másrészt a fény sűrűsége is klasszisokkal elmaradt a Wigwamos fellépés körülményeitől, egyszerűen ISO 1250 alá nem tudtam úgy menni, hogy a F/2,8 + 1/30 másodperc kombót ne lépjem azonnal túl. Csak középre jutott az erősebb fehér (-szerű) fényből, ami miatt egy képben nehéz volt kiexponálni Mindenkit. A dobok mögött ülő Mikiről megint nem készült használható kép, általában a cinek árnyékoltak erősen. Ezért néhány képnél a fekete-fehér mellett döntöttem, sokkal többet lehetett úgy kihozni belőlük, hogy az erősen színező fények nem vitték el a részleteket. A blogpost címe eredetileg "Zsákai Péter bűnei" lett volna, de ezt most határozatlan ideig elnapolom. :o)
(Apropó, a Sexy Pistíz - Sex Pistols tribute zenekar - hihetetlenül megdolgozta a dobhártyámat, én konkrétan még mindig csak egy bizonyos hullámhosszt hallok. Két-három kép készült csak róluk, egyet beszúrok a post végére - #25 kép - egyszer érdemes megnézni őket élőben, egészséges lelkivilággal rendelkezők valószínűleg többször nem is fognak Pistíz koncertre menni, de látványban ott vannak.)A "Tovább" gombbal tudod mit kell tenned. :o)
Tovább...
Nem szoktam írni fotós könyvekről, pedig a magyar piacon is előfordul egy-egy figyelemre méltó darab és ezeket illene bemutatni (azt hiszem, lesz a közeljövőben erről egy post, ahol leírom pár kedvencemet és megkérlek Titeket, hogy írjatok mellé címeket, amik sokat segítettek bármilyen fotós területen). Azokat a fényképezéssel foglalkozó könyveket mindig fenntartással kezeltem, amiknek a címében szerepelt a "digitális" szó. Miért? Mert valahogy komolytalanná teszi a témát, és bár lehetséges, hogy csak én vagyok ennyire földhözragadt, mégis azt hiszem, ha valamiről szeretnénk tágabb ismereteket kapni, foglalkoznunk kell kicsit annak múltjával is. Tegnap a Karácsonyfa alatt bukkantam rá a Scott Kelby könyvére, A digitális fotós könyv második részére. Az elsőhöz nem volt szerencsém, és bár megintcsak ott figyelt a címben a rémséges "digitális" szó, Scott Kelby neve sok jót sejtetett (aki nem ismerné, nézzen körül a könyvesboltok informatikai polcain), hogy ez végre nem egy abszolút kezdőknek szóló könyv lesz - a probléma ugyanis az, hogy a legtöbb könyv a kezdőknek szól, amely az alapok ismertetése után elengedi a fotóbarát Pajtások kezét, a másik véglet pedig Sevcsik és Hefele "Fényképeszete" (ami szerintem egy zseniális könyv és etalon a maga kissé már megfakult módján): a kettő között viszont nincs semmi, ami a haladó fotósban felmerülő számtalan kérdést megválaszolná.
A digitális fotós könyv 2., kéremszépen kedves Pajtások, ilyen könyv. Egyszerűen nem tudtam letenni, 215 oldalnyi tipp-özönt kapunk a portrétól a tájképen és az esküvői fotózáson keresztül a makrófotóig, vaskos kis tananyaggal a stúdiótechnikáról - ennek külön örültem, mert szeretnék a közeljövőben ezzel behatóan foglalkozni. Itt a fények elhelyezésétől, az alapvető fényformálók típusáig mindenféléről esik szó, laza és kifejezetten jó humorú, de nem személyeskedő stílusban. Scott Kelby többször kitér arra, hogy ezeket a tippeket úgy írja le, mintha egy barátjának adna tanácsokat különböző területeken - ami nagy pozitívum, hogy forintosított árakkal találkozunk, leírva, hogy mi kapható Magyarországon és mi nem: ezért külön dícséret a kiadónak, végre nem merült ki a munka az eredeti szöveg lefordításában. A másik dolog, ami tetszett: felváltva mutatnak Nikon és Canon megoldásokat, sőt, a legtöbb feladatot és beállítást mindkét rendszerre is leírják, mégis mindenhol kiemelik, hogy ez természetesen az összes többi fényképezőgéppel működik. A legutolsó fejezet tipikus képeket vonultat fel, leírva a készítés körülményeit, a fények elhelyezkedését, az expozíciót és a kompozíciót.
Első megvalósított tipp a könyvből a fekete háttér elszínezése volt. Hihetetlenül kézenfekvő, mégse gondoltam volna rá soha: a vaku elé tegyünk valamilyen színformálót (gel-t, ha így jobban tetszik), és azzal vakuzzuk meg a hátteret, amíg az előtérben lévő tárgy a vaku természetes fehér fényét kapja. Így születhetett meg az alábbi iPhone fotó, amit kizárólag saját szórakoztatásra lőttem el. Mivel nem akadt itthon semmilyen színformáló, ezért egy kék átmenetes Cokin szűrőlapot befőttesgumival applikáltam rá a vakura, amelyet a készülék mögé helyeztem. Az iPhone egy másik vaku fényét kapta esernyőn keresztül. Előbb próbálkoztam a fénycsóva leszűkítésével (ezt még a Pentax Z-1 fotóknál egy egyszerű kartonlap összetekercselésével kísérleteztem ki), de itt nem nagyon tetszett az eredmény, úgyhogy maradt a lágyabb esernyős módszer. A képpel annyit csaltam, hogy a kijelzőt egy második exponálással (vaku nélkül, teljesen sötétben) kaptam le, mert egyrészt a nagy fényerő miatt nem lehetett volna szépen kiexponálni a teljes kivágást, másrészt pedig a Rembrandt fényhez beállított ernyővel a számlap erősen visszacsillant (viszont a króm keretet csak így tudtam kiemelni). Egyszóval nem egy nagy szám az iPhone fotó, nyilván lehetne még játszani egy átlátszó plexivel a tükröződéshez, stb., és persze valami értelmes kompozícióba préselni az alanyt, de próbának megtette. Az ötlet pedig kiváló volt a fekete háttér színezéséhez, már egy ilyen tipp miatt érdemes kézbe venni a könyvet - és akkor a 214 másik oldalról még nem is beszéltem. Egyszóval Mindenkinek ajánlom, aki már elhagyta az alapokat, de vannak jócskán kérdései -- én ilyen vagyok és mint célközönség, engem megtalált a könyv. A bejgli és a színformálók legyenek Veletek! :o)
Már jó ideje fontolgatom egy hasonló bejegyzés megejtését és valószínűleg még egy darabig húzódott volna, ha a három évig hűségesen szolgáló, de az utóbbi időben rohamosan a haldoklást jeleit felmutató Nokia telefonom meg nem sürgeti a dolgot. Pénteken ugyanis tulajdonosa lettem egy első generációs iPhone-nak és az Apple termékek iránti ambivalens érzelmeim elérték a csúcspontot - konkrétan arra gondolok, hogy az Apple körüli hype / fanatizmus mennyire jogos.Tovább...
Ha van kedved és időd, kérlek olvasd el a többi bejegyzést is.
