EGY PIHE AZ EZER SZÖSZ KÖZÖTT

CSÖRGE SZABOLCS JÓZSEF BLOGJA FOTÓZÁSRÓL ÉS EGYEBEKRŐL KÖNNYEDÉN

- 45. OLDAL -

PENTAX-SZAL A VILÁGŰRBE

Egy érdekesség a Pentaxos Pajtásoknak. A NASA oklahomai állomása és a helyi egyetem a kozmikus sugárzás dokumentálására egy érdekes kísérletet végzett el: egy fényképezőgépet egy hatalmas ballonra kötöttek, ami 15 másodpercenként készített egy fotót, egészen addig, amíg kiérve a világűrbe a ballon elég és a kamera 22 mérföld per órás sebességgel belecsapódik a földbe. A kísérlethez olyan fényképezőgépet kerestek, ami túléli 104,000 láb magasságban uralkodó nyomást és egyéb légköri viszonyokat, különösen a kezdeti párára, -60 Fahrenheitnél kisebb hőmérsékletre és aztán a vákuumra. Több lehetőséget megvizsgálva a Pentax K10D volt az egyetlen szóbajöhető váz, ami ilyen viszonyokat még kibír. Az útra a vázat egy párnázott kofferbe zárták. A gépen a kitobjektív volt (SMC DA 18-55mm F/3,5-5,6 AL II), 18mm-es állásban, végtelenre állított fókusszal, 1/3000 zársebességgel. A gép 536 darab RAW képpel teljesen sértetlenül tért vissza, ebből csak három fotó lett túlexponált, amikor az objektív a Nap felé nézett. Érdekes próbája ez a K-sorozat szigetelésének, de azért ha esik az eső, a nylonzacsi legyen mindig kéznél. :o) Íme a képek:







Forrás: Arena 5

 PIHE, fotó témakörben

FOTÓMARATHON: JÖTTÖK?

Kedves Pajtások! Szeretnék érdeklődni, hogy jöttök-e a szombati Fotómarathonra? Arra gondoltam, esetleg mehetnénk csoportosan is. Szombat, reggel 8-tól, nevezés: 1000 forint, további infó itt.

 PIHE, fotó témakörben

METAMORFÓZIS

Először is köszönöm Nektek a sok pozitív visszajelzést az előző blogposttal kapcsolatban!

Miután a hétvége első felét Julcsi és Zimány Linda között töltöttem (átvitt értelemben, persze), úgy gondoltam, hogy ideje fotózni is valamit. Szombaton egy aktfotózáson voltam, és bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érdekel a női test "as-it-is" látványa (amellett, hogy a konkrét alkalmazott fotós változatát magánéletem szentsége miatt nem űzném), szerettem volna valami olyan kihozni a saját kis kattogtatásaimból, amit mindig is ki akartam próbálni: a többszörös expozíciót. Talán Veletek is előfordult már Pajtások, hogy a filmes gépetek nem jelezte az utolsó kockát, és ezért több fotót egymásra exponált. Ez, ha szándékosan csináljuk, egy elég kreatív felhasználási módot is jelenthet - sajnos nem mai gyerek az ötlet már és elég sokan el is sütötték. A technikai háttér konkrétan abból áll, hogy a fejlett filmes gépeken megtalálható az egymásra exponálás kallantyú, ami a motoros filmtovábbítót megakadályozza a tekercselésben - egyébként pedig a nem motoros filmtovábbítós gépen egyszerűen csak nem szabad továbbtekerni a szalagot. Arra mindenesetre figyelni kell, hogy a filmet érő fény mennyiségét az exponálások számával be kell osztani (tehát ISO100 + 1/125 + F/5,6 beállítás két felvétel szendvicselése esetén megegyezik ISO100 + 1/125 + F/8 értékkel). Nem vagyok biztos abban, hogy más gyártók gépei tudják-e ezt (gyanítom, hogy igen), Pentax vázon a menüben be lehet állítani a sokszoros exponálást, akár 9 kép erejéig is. Nagyon idegesítő módon minden kész felvétel után újra be kell mászni érte a menübe, de az ember úgyis annyit machinál a vakukkal és instruktálja a modellt, hogy ez már tényleg csak részletkérdés (beállítható, hogy az exponálások számával a váz számolja ki a megfelelő fénymennyiséget, így a fenti képlet csak az analóg technikára vonatkozik). A technika így elmondva viszonylag egyszerű, de valójában nagyon nehéz. Egyrészt a modell is mozog, másrészt a fényforrást a modellel együtt kell állítani, harmadrészt ott van a fotós általi nem csekély hibaszázalék is. Célszerű referenciapontokkal játszani, hogy ne csússzon szét a kompozíció, de tény, hogy nagyon nagy türelem kell hozzá - a végeredmény szerintem nagyon érdekes, és ahogy lehetőségem lesz rá, filmes gépen is ki fogom próbálni (erről hamarosan úgyis írok majd) - remélem, hogy Nektek is tetszeni fog! Nyilván Photoshopban sokkal egyszerűbb lenne összetolni két képet, de érzésem szerint valahogy szentségtörés lenne, ha a technika adott vázon belül is.





(És egy szolgálati közlemény: a csorge.hu "film noir" albuma nevet változtatott, "contrast" néven fogja folytatni a fekete-fehér, nagykontrasztú fotók befogadását. Az előző név már túlságosan leszűkítette volna a fotók jellegét, ezért lett lecserélve.)

 PIHE, fotó témakörben

AMIT KÉT ÉV ALATT TANULTAM

Ma két éves a blog. A hét eleje óta kaptam néhány ötletet, miről is szóljon ez a bejegyzés, így mindenekelőtt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a fotós cuccaim egy részét Balázsnak ajándékozom. Én konkrétan a felesleges adaptergyűrűkre gondoltam, mert Balázs nem mondta, hogy melyik részét szeretné. :o) Tovább...

JÁTSZOTTAM

Kis türelmet, a kép pöttyet lassan töltődik le...

 PIHE, fotó témakörben

EGY HÉT, EGY POST

Elkezdtem még hétfőn írni egy elég ömlengős blogpostot, ami a munka miatt többfelvonásos teleregényre emlékeztetett már csütörtök magasságában, közben pedig rájöttem, hogy a fene se kíváncsi a hosszú bejegyzésekre, ezért inkább hosszabb-rövidebb címszavakra korlátozom a heti történéseket. Tovább...

ELADÓ: PENTAX-A 50MM F/1,7

Megválnék a Pentax-A 50mm F/1,7 objektívemtől.

Tökéletes állapotban, por- és gombamentes. A fókuszgyűrű finoman jár, a rekeszgyűrű határozott, nem szorul. Első- és hátsó sapkával adom, bár utóbbi nem a sajátja. Hosszú időn keresztül a kedvencem volt, páratlan élessége, színképzése és fényereje miatt. A rekesz beugratható (A-állás), digitális vázon ugyanúgy használható, mint bármilyen mai objektív, leszámítva természetesen, hogy ez manuálfókuszos.

Az ára fix 18.000 forint.

Budapesten előzetes egyeztetéssel megtekinthető, kipróbálható. A lenti kép az eladó objektívről készült, természetesen az első darabról van szó. További képet kívánság szerint tudok készíteni, küldeni.

Érdeklődni a szabolcs kukac csorge pont hu címen lehet.

 PIHE, fotó témakörben

MINDEN RELATÍV

Frissítve: 2008. augusztus 25.

Nagyon régóta szeretnék filmes géppel fotózni, természetesen csak saját kedvtelésből és nem munkához. Egészen pár hónappal ezelőttig azt gondoltam, hogy a legmegfelelőbb egy kisfilmes Pentax gép lesz: profitálva a Pentax minden-mindennel-kompatibilis filozófiájából, egész alacsonyra lehet a költségeket faragni. Aztán vettem egy 180 fokos fordulatot és rájöttem, hogy amit én keresek, az a középformátum. Egy autofókuszos, analóg hátfallal rendelkező Pentax 6x4,5-ös rendszert már belépőszintű digitális tükörreflexes árban be lehet szerezni, a hozzá való objektívek pedig híresen valósághű és részletgazdag eredményeket produkálnak (nem utolsó sorban az áruk sem borzalmas). Hetekig tartó keresések és egyeztetések során volt szerencsém bepillantani a külföldi középformátumú világba, már abba a maroknyi emberbe, akik még mindig filmes hátfalakkal dolgoznak. Az első pár napban nem is nagyon hittem el, hogy ugyanarról a fényképezésről beszélgetünk. Egyrészt a Pentaxos tábor, mint ismeretes, egy nem túl nagy, de lelkes közösség - nem titkoltan ez a márka célcsoportja is -, másrészt olyan egészen más szemszögből nézik a középformátumú fotósok a világot. Kezdjük ott, hogy mi, APS-C szenzorhoz kötött lelkületű kattogtatók, nyálunkat csorgatjuk néha, ha azt a szót halljuk, hogy "full frame", ami a teljes Leica képkockával megegyező méretű érzékelőt jelenti a digitális világban. Erre az áhított "teljes képkockára" a középformátumú fotósok értetlenkedve csak azt mondják, hogy "nem értem, hogyan lehet egy bélyegre fotózni". Néhol pedig azt olvasni, hogy a 21 megapixeles full frame-es vázak tulajdonosai olykor eléggé lesajnálják az 5-10 megapixeles APS-C szenzorokat - a tesztkép, amit az egyik Pentaxos fórumtárs küldött el nekem minőségromlás nélkül scannelve, 75 megapixelnek felelt meg (az egyik Pajtás a saját 6000x6000 pixeles scanjét nemes egyszerűséggel "gyenge felbontásúnak" nevezte). Valaki mondja azt, hogy nem relatív minden! A gyújtótávolságok közötti számmisztika pedig már csak egészen apró kitérő itt, hiszen amíg hajlamosak vagyunk különféle szorzószámokat zsolozsmázni a digitális-analóg átváltásnál, addig a nagy képkivágás miatt középformátumnál a 30mm is szuper-nagylátószögnek felel meg. Teljesen más világ. Az apró bökkenő azonban nem itt jelentkezett az egyenletben: a hiba a magyar nyersanyagok és filmkidolgozások árában keresendő. A középformátumhoz használatos legrövidebb (120-as) rollfilmek itthon ötös csomagban kaphatóak, 20.000 forint környékén. Ez 5 * 16, összesen 80 képkockát jelent, képkockánként csak a nyersanyag 250 forintba fáj (ez ugyebár nem is olyan vészes, ha egy kockát nézünk, a belvárosban ebből kerek egy órát tudunk parkolni, de összességében elég ütős). És akkor ott van a közel sem megbízható és előrelátható minőségű hívás is, ha az árát nem is nézzük. Enyhén szólva is költséges mulatság. Így az analóg középformátum álom marad, sokkal inkább reálisabb kisfilmben gondolkodni - mindenesetre egy élmény volt kicsit másabb vizekre evezni és megismerni egy merőben eltérő látásmódot is. A tanulság számomra a következő: amíg sokan azt mondogatják, hogy a technika fejlődése miatt a digitális fotózás megölte az analóg érát, egészen biztos vagyok benne, hogy mind a film, mind az érzékelős fényképészet csak átmeneti korszakai a fotográfia technikai részének, ha a távoli jövőbe nézek. Az egész analóg-digitális kérdés a The Buggles örökzöld nótájára emlékeztet ("Video killed the radio star"): mindig lesz egy újabb, egy jobb, egy szponzoráltabb formátum és nem kételkedem abban sem, hogy a sokak által új 35mm-nek bélyegzett APS-C formátum művelői is csak egy maroknyi oldtimerből fognak állni majd pár évtized múlva, mint ma a filmes középformátumú fotósok.



És egy érdekesség. Tegnap a kezembe került a család két, a költözködések során elkallódott vitrindarabja, a szüleim által használt MOM Momikon és Zenit-E tükörreflexes váza, előbbin egy Ymmar 50mm F/3,5 (MOM gyártmány ez is!), utóbbin egy M42-es Helios-44-2 (58mm F/2) objektívvel. A MOM filmtovábbítója sajnos teljesen elrozsdált, a Zenit viszont szinte új állapotban van. Ezek a ruszkik azért tudnak, ha akarnak. A Helios obi híresen szép rajzolatú, sajnos rengeteg kosz került a belsejébe, így ma este vettem a bátorságot és szétszedtem - egyszer élünk! -, egyúttal megígértem magamnak, hogy ha nem szorítanak miatta fegyvert a halántékomhoz, utoljára szedtem szét objektívet. Nagyjából sikerült kitisztítani, de a mikroszkópikus méretű csavarokkal eléggé megszenvedtem, a schnitzer hegye éppen elég volt a csavargatáshoz, az ujjbegyeim viszont már otrombának bizonyultak, így kellemes vasárnap esti program volt ez a játék. Az érdekessége a rekeszlimitáló szerkezet, egyértelműen ritkaság. Itt egy kis update következik, mert játszottam az objektívvel. A lényeg az, hogy az objektív köpenyén három gyűrű kapott helyet, a fókusz- és rekeszgyűrűk mellett már szinte az üvegnél van egy apró szabályzó, amivel a rekesz legkisebb méretét lehet szabályzni (tehát ha ezt beállítom F/8-ra, akkor a fókuszgyűrű megakad ezen az értéken, ha F/2 felől indulok). Mivel a rekeszgyűrű finoman siklik az értékek között és nincsenek egyértelmű állásai, ezzel lehet szabályozni a rekeszelést. Ekkor a rekeszgyűrű iránya megfordul, tehát a gyűrű F/2-es értéke lesz a limitáló által beállított legkisebb rekesz. Az orosz lencseipar ezzel a kissé furcsa, de mindenképpen furmányos módszerrel oldotta meg a lerekeszelésnél elsötétedő kereső problémáját. Fantasztikus találmány. Utánanéztem a neten, ez a Heliosok közül egy elég ritka kiadás. Pentaxon kipróbáltam, hosszabb megemlékezés a napokban lesz róla.

A vázakról sajnos nem tudok nyilatkozni. A Momikont nem valószínű, hogy ki fogom próbálni, a Zenittel kapcsolatban nagy a csábítás, de kézi fénymérő hiányában elég nehéz lesz vele a játék, lévén teljesen manuális (ez a Napos Tizenhat törvényével kültéren, szép időben nem lehet probléma, de azért nem reszkírozom meg a dolgot).

A bejegyzés eredeti témakörével pedig egy-két héten belül újra fogok foglalkozni.



 PIHE, fotó témakörben

KÉPESLAPOK A DUNA-PARTRÓL

Szombaton igazán különleges élményben lehetett részem: az egész délelőttöt Magyarország talán leginkább (kívülről) fényképezett épületének falai között tölthettem - hálásan köszönöm a lehetőséget Udvari Gábornak, aki mindezt lehetővé tette számomra.

A Parlament kívülről sem csúnya, de belülről gyönyörű, még akkor is, ha az ember letéved a kitaposott túrista útvonalról - kis lépcsőházak, folyosók mindenfelé, ezerféle aranyozott boltívvel, faragott szobrocskákkal -, egy hónap is kevés lenne csak arra, hogy nagytotálokat lehessen készíteni egy-egy szegletről. Az idő rövidsége miatt én is a jobban ismert helyeket dokumentáltam - remélem tetszeni fognak a képek, amelyeket ide kattintva tudtok megnézni. A beltéri képek mellé raktam három már régebbi Parlamentes fotómat, illetve a kezdőképet, amit tegnap délben Julcsival kattintottam a Normafán (és ezzel elárultam, hogy nem légifelvételről van szó).







 PIHE, fotó blog témakörben

KERESEK...

Keresek egy vagy két darab teljesen fehér, felirat nélküli esernyőt, vékony fém szárral. Nem baj, ha nem működik a nyitószerkezet, a lényeg, hogy ki lehessen nyitni és úgy megálljon. Ideális ernyőátmérő: 1 méter. Az árban megegyezünk. Érdeklődni itt vagy a szabolcs kukac csorge pont hu címen. Előre is köszönöm, ha valakinek van ilyenje és már nem használja.

 PIHE, minden más témakörben

Ha van kedved és időd, kérlek olvasd el a többi bejegyzést is.

« Vissza   1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   49   50   51   52   53   54   55   56   57   58   59   60   61   62   63   64   65   66   67   68   Előre »