Eladó egy darab Case Logic SLRC-4 fotós hátizsák laptop rekesszel. Nem a legszebb hátizsák a világon, de kétségkívül az egyik legkényelmesebb. Ami elfér benne: egy darab váz (és azon egy kisebb objektív) és hat darab objektív, két vaku az oldalsó zsebekben és szokásos hálós kialakítás ezerféle szűrőnek, kártyának. És persze egy darab közepes méretű laptop. Oldalaira akár egy-egy háromlábút, vagy további objektívtartókat, étel-ital hordókat is felszerelhetünk. A belseje tetszelőgesen alakítható, a rekeszek tépőzárral csatlakoznak egymásba. Derékpántos, így a nagyobb súlyt nem kell kizárólag a vállakra terhelni.
Akinek volt már Case Logic cucca, az biztos ismeri a háló kialakítást, amivel nem kell benyúlni tizenöt zsebbe, ha keresünk valamit, azonnal átlátható minden. A táska egyik legjobb tulajdonsága, hogy nem kell levenni teljesen a hátunkról, ha ki akarjuk belőle venni a gépet, hiszen a vázat rejtő rekesz felülről nyílik. Rendkívül jól párnázott, túrázni, városnézni de akár dolgozni is tökéletes.
Másfél éven keresztül nyűttem, ennek hatására van rajta pár használati nyom (szál itt-ott ki van húzva, illetve a fényképezőgép nyílásnál az egyik háló kiszakadt a vakusíntől).
Eladási ok: kinőttem. :o(
A HÁTIZSÁK ELKELT.
A temetők fényképezése - ha el tudunk vonatkoztatni a csendestársaktól - a világ legkikapcsolóbb foglalatossága is lehetne. A feltételes módot azért tolnám ide mégis, mert csúnyán meg tudjuk nehezíteni e kedves időtöltést úgy, hogy a kikapcsolódás szó még csak véletlenül se jusson eszünkbe. Az első probléma ugyebár az, hogy ki kell néznünk magunknak egy temetőt, enélkül ugyanis sajnos a temetői fényképezés kevéssé lesz sikeres. Másodsorban ki kell találnunk valami eredetit, vagy legalábbis szokványos megközelítéstől elütőt, amivel labdába rúghatunk az "ezer és egyszer" fotózott témában - ebben a kategóriában az etalon tagadhatatlanul Rékuc vonatkozó sorozata. A harmadik probléma az előrelátás: meg kell terveznünk egy rakás dolgot, és úgy kell összeállítanunk a menetfelszerelést, hogy mindent tudjunk hasznosítani.Tovább...
Figyelem! Történetünk szereplői nem kitalált alakok és bármilyen hasonlóság a valósággal egyáltalán nem a véletlen műve.
Adott történetünk főszereplője, ő lesz a raszkolnyikovi szenvedő én: nevezzük nemes egyszerűséggel Sz.-nek (becenevén: P.). Sz., miután a gazdasági válság őt nem érinti csak anyagilag, úgy határoz négy hónapnyi pénzelkülönítés után, hogy a forint-euró árfolyam pont kiegyensúlyozott (pff...) ahhoz, hogy megvásárolja a közel fél éve kinézett Tamron 70-200/2,8 objektívet - így Sz. elmegy a legközelebbi boltba a Deák térre, ahol az egyik nagy hálózat (M.) lerakata található. M. üzlete éppen akkor szűnt meg, de némi telefonálgatás után M. másik boltjában vállalják az objektív beszerzését. Kerek egy hét után Sz. boldogan átveszi, kifizeti az üveget az M. boltban. Sajnos a kicsomagolás már nem annyira örömteli, az objektív egyik lencsetagján egy hópehely-alakú karc található, és mint később kiderül, kedvenc márkájának vázán sajnos a téma mögé állít élességet. Mivel az M. boltban nem tudtak cserét biztosítani, M. azt ajánlja fel, hogy vigye el a hivatalos szervízbe, C.-hez. C. átveszi az objektívet, a helyszínen legfeljebb három hetet ígérnek a cserére, amelyet két nappal később telefonon keresztül szerencsesüti-módszerrel egy hétre finomítanak. Sz. nagyon örül és blogbejegyzést ír arról, hogy milyen rendes vele az említett, egyébként hírhedt C. Eltelik egy hónap és C. nem hívja Sz.-t. Sz. már kevésbé örül, ezért telefont ragad és azon keresztül követ el verbális erőszakot C.-n. C. megadja magát és telefonon történő egyeztetés során a pénzvisszafizetést ajánlja fel, mivel a Tamron már nem gyártja a szóbanforgó objektívet. Sz. gyanút fog, pedig szőke és ez köztudottan sokat visszavet rajta, ám ez a történet szempontjából se közel, se távol nem lényeges információ. Sz. gyanút fog, mint azt korábban említettem, ezért gyorsan ír egy szívhezszóló levelet a Tamron észak-amerikai vevőszolgálatának. Közbejön egy hétvége, hétfőn Sz. megjelenik M.-nél a kártalanítási igénnyel, kezében C. által adott szervíz munkalappal. M. elég furcsán fogadja a dolgot, lévén tőle folyamatosan tudnak rendelni ilyen objektívet, de átveszi a munkalapot és megbeszéli Sz.-szel, hogy esetleg le is lehet vásárolni az objektív árát. Mivel Sz. objektívet szeretne, ezért kitalálja, hogy bár sokkal drágább, de egy Sigma 70-200/2,8 EX DG HSM sem lenne adott esetben szörnyen rossz alternatíva. A Sigma hazai forgalmazója, H. vagy elérhetetlen, vagy nem akar foglalkozni a fogyasztókkal, de a lényeg, hogy két hét alatt sikerül kideríteni, hogy nem akarnak Sz. kedvenc márkájához való objektívet szállítani csupán Sz. kedvéért. Sz. egyre jobban belefásul a dologba és már a pokolba kívánja az ostoba ötletet, hogy lecseréli a penge 55-300/4-5,8-asát egy kályhacsőre. Közben az észak-amerikai vevőszolgálat visszaír, hogy a kérést továbbítja Japánnak. Ismét telnek a hetek, sem M., sem pedig Japán nem szolgál új információkkal, ezért Sz. úgy dönt, hogy egy előre megbeszélt szép napon mégis anyagi kártalanítást kér. Ezen ominózus szép nap előtt pár órával befut a Tamron magyarországi forgalmazójának (S.) levele, amelyben elnézést kérnek az incidensért, ugyanakkor cáfolják azt, hogy ők bármikor azt állították volna, hogy a Tamron nem gyártja az objektívet. S. természetesen nem is mondott ilyet, mert az C. volt - de ez megint lényegtelen, S. ugyanis pár napos átfutással megígéri a cseredarabot. Sz. gyorsan felhívja M.-et, hogy köszönjük, az objektív-dolog a megoldáshoz közelít. Közben kiderül, hogy az objektív még aznap elindulhat Magyarország felé a sógoroktól. Csütörtök délután S. és M. egyidejűleg jelzik, hogy az objektív megérkezett C.-hez, aki még pénteken sem bírt szólni Sz.-nek. Ma péntek van. C. ugyan azóta sem szólt, de Sz. boldogan vette át a hibátlan Tamron SP 70-200/2,8-as objektívét.
A tanulság: a szervíz (C.) esetenként rossz információt ad (hogy miért, azt mindenkinek a saját fantáziájára bízom), amely események lavináját indíthatja el adott esetben.
A történet főszereplője - Sz. -, azaz szerény személyem, ezúton szeretném megköszönni M.-nek, azaz a Bartók Béla úton található EZ Fotó / Megapixel bolt alkalmazottjának, Hermann Andreának, hogy több héten keresztül szinte minden nap segített közelebb kerülni a megoldáshoz, illetve S.-nek, azaz a Slach Kft alkalmazottjának, Zakar Viktornak a szervíz (továbbra is C.) noszogatását és az ügy folyamatos figyelését. Ők ketten dolgoztak a szervíz helyett, aki ült a babérjain és várta, hogy majd csak lesz valami.
Jövő hét elején lesz részletes teszt az objektívről. Szép hétvégét Mindenkinek!
Alig telt el pár óra ebből a mai napból, máris számokban nehezen kifejezhető fordulattal pörögtek fel az események. Talán a legfontosabb, hogy a nagyobb, tömegek számára gyártó márkák (köztük a Canon, a Nikon, az Olympus, a Sony és a Pentax) együtt jelentették be, hogy véget ért a nagy verseny, innentől kezdve közös objektívcsatlakozással fognak vázakat gyártani, amelynek a neve X-bajonett lesz, igazódva a Nikon által megkezdett DX / FX hagyományhoz. Itt azonban nem áll meg a harmonizáció, ugyanis nem csak a töltő- és egyéb csatlakozások lesznek a rendszerek között átjárhatóak, de a már meglévő vázakat a gyártók adapterekkel visszamenőlegesen is átalakíthatóvá teszik.
Ezen kívül a Pentax nem csak a DA* 60-250/4 ED SDM objektív teljes hozzáférhetőségét jelentette be világszerte. Külön meglepetés, hogy az alig pár tízezer forintos vételár mellett a gyártó úgy döntött, hogy nem aprózza el az F/4-es legnagyobb blendével, így F/2-re módosítja a legnagyobb rekeszt, természetesen már ekkor is penge minőséget kapunk. Emellett a Pentax elárulta, hogy a nyáron debütáló új váz teljes neve Pentax 67D lesz, és a legtöbb specifikációt egy magyar blogon található K30D-ről szóló írás ihlette. Ezzel szinte egyidőben érkezett egy levél a Pentax magyar képviseletétől, hogy a nagy vörös P betű megvásárolná a blogomat, amelyre azonnal rábólintottam. Innentől sajnos csak Pentaxos dolgokról fogok írni, semmilyen más bejegyzés nem lesz. Sőt, bejegyzések sem lesznek igazából, csak reklámok és snipletek más honlapokról. Azt hiszem, ez fair Veletek is, hiszen innentől nem kell majd drága újságokat megvennetek, hogy Pentaxos hirdetéseket olvashassatok.
Akinek még nem lenne tiszta, hogy miről is szól pontosan ez a bejegyzés... nos, annak boldog április elsejét kívánok! :o)
Ha valaki azt mondta volna pénteken, hogy másnap vissza fogunk utazni az időben, valószínűleg vissza tudtam volna fogni magam, hogy gátlástalan hahotába ne kezdjek és sokkal inkább néztem volna egyszerűen idiótának az illetőt. Pedig a dolog tényleg így volt, laza tíz évet repültünk vissza, és csak messzire sem kellett menni, elég volt a III. kerületig a Kéklyukba, ahol aznap a Slogan állomásozott. Tovább...
Iszonyat sok tennivaló szakadt rám hirtelen, némi üresjárattal megtűzdelve - ezt arra használtam fel, hogy a már régen eltervezett frissítéseket feldobáljam a blogra. Szeretném felhívni a figyelmeteket, kedves blogolvasó Pajtások, hogy erősen tesztüzem-szagú a dolog, mert a kód egyes részeit nem tudtam élesben tesztelni. Mindenféle gondolatot, meglátást megköszönök. Mielőtt azonban bárki bugfix után kiáltana: ezek az újítások részben csak azok számára láthatóak vagy használhatóak, akik már kommenteztek hozzám és az "emlékezz rám" dobozkába pipát tettek. (Ez sejteti azt is, hogy csak arról a gépről működik, ahol már volt hozzászólás.) No, és akkor a változásokról, röviden és velősen.
A blogot egyik oldalról a Digg.com, a másik oldalról a Facebook présébe szorítottam és jól megkínoztam egyszer javascripttel, máskor pedig PHP-vel. Ennek köszönhetően előkerült a "linkfal" (az "ajánlott irodalom" szekció után) és a kommentek után a trackback rész, valamint a főoldal legelején az üdvözlő képernyő.
A linkfal és a trackback rész szinte ugyanaz. Azok a Pajtások, akikre a honlap "emlékszik", szabadon adhatnak hozzá hasznosnak vélt hivatkozásokat a linkfalhoz vagy az egyes bejegyzések témájával kapcsolatban. Néhány helyen már írtam be trackback címeket (ezeken a helyeken már volt szó a blogbejegyzéseimről, link vagy hosszabb diskurzus formájában). A linkfalon az utolsó 10 hivatkozást lehet látni, majd csinálok egy oldalt, ahol az összes látható. Mindegyik esetben Nektek csak a hivatkozást kell megadnotok, a honlapom lekéri a céloldal címét. Megköszönöm, ha itt aktívak vagytok, én is igyekszem időről időre szórni a hasznos oldalakat.
Az üdvözlő képernyő kizárólag az "emlékezz rám" jelölőnégyzetet választó Pajtások kiváltsága. Ez röviden köszönt, majd felsorolja a főoldal utolsó látogatása óta eltelt időben történő aktivitást (új bejegyzések, új hozzászólások, új hivatkozások) - a "sok lesz a jóból" elv alapján mindegyikből legfeljebb hármat. Ha volt aktivitás, akkor természetesen át is lehet ugrani a listán. Ha zavarónak találjátok ezt, akkor kilövöm, vagy választható lesz. :o)
Remélem, hogy a linkfal és a többi újítás elnyeri tetszéseteket. Szerettem volna egy kicsit közösségibb formát adni a honlapnak - majd kiderül, hogy mennyire sikerült.
Jó hétvégét Mindenkinek!
Mivel mindig fogékonyak voltunk a témára, ezért úgy gondoltuk, hogy nem fog sok meglepetés érni bennünket a Thália Színházban megrendezett Japán Kultúrális Napon. Tényleg így volt. Bár jól éreztük magunkat, de kellemes meglepi csak a táncszőnyeg volt, ami kicsit kilógott a szokásos anime - bonsai - origami szentháromság árnyéka mögül. Volt persze kalligráfia és virágkötés, és méregdrága japán gasztrobisztro - utóbbi pont elég ösztönző volt ahhoz, hogy átkolbászoljunk a Vásárcsarnokba egy kis algalevélért és rízsért (persze a bevásárlásba olyan vehemenciával merültünk el, mintha fillérekért osztogatták volna a limited objektíveket). Az esemény egyetlen nagy negatívuma, hogy a Japán Napon három egész darab japánt számoltunk, ezért a dolog kicsit hitelét vesztette - arról csak nagyon csendben merek megemlékezni, hogy egy eléggé európai gyomornak átgyúrt változatot kaptunk és inkább a fiatalabbak lettek megszólítva, a kiállított pár igen igényes fotó például szégyentelenül oldalra lett elsúvasztva. Remélhetőleg jövőre is megrendezik, de kicsit komolyabbra véve a figurát - mi biztosan ott leszünk.
Bevallottan nincs érzékem a makrófotókhoz, bármennyire is érdekel a téma - sőt, talán pont a heves érdeklődésem miatt igyekszem folyamatosan belekostólni ebbe a műfajba és némi perverzióval elérni extrém leképezéseket. Nagyon sok levelet kaptam egy-egy ilyen fotómmal kapcsolatban Tőletek és mivel a márciusi hóviharok csituálásával a természet is kezd éledezni, elérkezettnek láttam az időt, hogy megosszam Veletek a tapasztalatokat. Régebben már írtam erről a témáról, sőt, a bejegyzés címe is erre utal, esetleg hasznos kiegészítés lehet még: háziszörny, egy perverz gondolat Bogival, még közelebb kerülni.
Tovább...
Ha van kedved és időd, kérlek olvasd el a többi bejegyzést is.
