EGY PIHE AZ EZER SZÖSZ KÖZÖTT

CSÖRGE SZABOLCS JÓZSEF BLOGJA FOTÓZÁSRÓL ÉS EGYEBEKRŐL KÖNNYEDÉN

- 39. OLDAL -

FAGYOTT KÖNNYCSEPPEK ON INDEX.HU

Köszönet Julcsinak a screenshotért és Takocának az aggódásért. :o) (Apropó -- ez a 300. blogbejegyzés.)

 PIHE, fotó blog témakörben

TÁRGYFOTÓZÁS - FÉNYBUHERA

Múlt héten elvállaltam egy fotós munkát, amivel valószínűleg nyárig le fogom magam kötni, de legalább hoz pénzt a konyhára és közben tanulni is tanulhatok. Konkrétan tárgyfotózásról van szó, egy magánszemély gyűjteményének könyvkiadásához. Egyelőre nem mondhatok semmi közelebbit, de majd bizonyára lesz róla részletes beszámoló is. Kicsit talán nagy bátorságra vall, hogy bevállaltam egy ilyen munkát, hiszen a tárgyfotót a hozzáértők a szakma csúcsának tartják, ami velem, kontárral, köszönőviszonyban sincs: ám én sem az a fajta vagyok, aki visszaretten egy kis kísérletezéstől.

Szegény ember vízzel főz és azzal fotózik, ami éppen a keze ügyébe akad. Némi jóindulattal persze nem mondanám kezdetlegesnek az eszközeimet, de aki stúdióban dolgozik, nyilván megmosolyogna - két rendszervaku, két állványra tett ernyő és jól fejlett türelemmel indultam neki az első tesztlövéseknek. Azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy az eddigi fénysátram elégtelen lesz a feladathoz, így a barkácsdilettantizmus szokásos égisze alatt szombaton Julcsival szétbontottuk a fa-fém monstrumot, ami eddig megbontotta a konyhám amúgy sem túlságosan impozáns kompozícióját. Az eddig használt vászon hátter helyettesítésére pénteken vettem egy 170 cm magas, 110 cm széles átmenetes papír (PVC) hátteret. Ennek az esztétikán túl az a hatalmas előnye, hogy nem kell minden képnél kiretusálni a rengeteget ráncot és gyűrődést - hátránya, hogy bármilyen tárgy azonnal megfogja, így három nap alatt egy fél radírt már elfogyasztottam a tisztításával és egyre inkább marad meg mindennek a nyoma. Szerintem teljesen jó lett, íme egy fotó az új tárgyasztalról (a régebbiről történő beszámolót itt olvashatják a nosztalgiára hangolódott Pajtások). Azt gyorsan hozzáteszem, hogy ezt a viszonylag kis darab hátteret (a standard három méterszer hat méteres tekerős hátterek relációjában) is méregdrága árban vesztegetik - első körben olyat szerettem volna venni, de csak a háttértartó rendszer egy százasban lett volna és akkor még a papír sehol nincs. Iszonyat árak vannak.


A vakuk okozták a legnagyobb fejtörést: ugyanis a két fényforrásom teljesen más elven működik, így iszonyat kísérletezés következett a fényekkel, hogy még csak véletlenül se legyen semminek vetett árnyéka (persze ezt megvalósítani 100%-osan nem sikerült). A Pentax vakut ugyanis egy teljesen manuális Sunpak vaku egészíti ki, amin csak az érzékenységet és a gyújtótávolságot lehet állítani tolómércés (!) rendszer segítségével (viszont cserébe 44-es kulcsszámú). Természetesen a két vaku ugyanolyan beállítás mellett teljes más mértékű fényt bocsájt ki, így véletlenül sem lehetett elkerülni azt, hogy valamilyen irányba nem rajzolódjon ki egy-egy halovány árnyék. Végül sikerült megtalálni az arany középutat, azóta a kutyát elköltöztettem a Szüleimhez, mivel félő, hogy eltologatná a milliméterre beállított állványokat a helyükről. Végül kiegyeztem egy olyan megoldással, ahol csak egy egészen kis árnyék látható, talán így növeli a térbeliség feelingjét is. Alább egy kép a Sigma 10-20mm-ről, amin azt próbálgattam, mi az a pont, ahol a fekete és a fehér tónusok valósághűen exponálhatók ki egyszerre. (Egyébként mostanában több objektív véleményemnél cseréltem le a blogbejegyzéshez beszúrt nem tőlem származó képet, legutóbb például a Tokina 28-70/2,6-2,8 obit próbálgatva a Sigma 105/2,8-as fotóját.)


És akkor néhány gyakorlati tapasztalat, hátha jól jön a Pajtásoknak. Nikon és Pentax tulajdonosok használhatják a vakuikat vezeték nélküli módban, Canonra meg van infrás távkioldó. Mivel a Sunpak vakum nem megy wireless (talán azért, mert úgy tizenöt éves), ezért én a Cactus kioldókkal villantottam el mindkettőt. A legegyszerűbb, ha az ember ernyőbe lő, így kellően lágy lesz a fény, és az állványokat úgy érdemes helyezni, hogy a tárgy elé állítsuk be, az ernyők pedig lefelé derítsenek - így az árnyékok a tárgy mögött lesznek. Ha valamelyik vaku túl erősen villantana, egy ernyőre csíptetett pauszpapírral lehet tovább lágyítani a fényt. Arra számítsunk, hogy a fehéregyensúly csúnyán el fog csúszni, így kizárólag RAW-ban ajánlom a játékot. Csak széljegyzet, hogy bár K10D-n beállítottam az Adobe Camera Raw által javasolt fehéregyensúlyt, mégsem azt a Kelvin értéket mutatta, amit szerettem volna. Érdemes a legelső képnél egy fehérlapot betenni és arról megállapítani a korrekt színhőmérsékletet. Fix vagy nagyon jó minőségű zoomobjektívekkel javaslok működni. Igaz, hogy a fixekkel kicsit nehezebb operálni különféle méretű tárgyak esetén, de ha már van két vakunk, miért akarnánk állványról fotózni?

Egyértelműen kiderült pár napnyi intenzív tárgyfotózás után, hogy ez bizony nem egyszerű munka. Akinek nincs megfelelő berendezése (softboxok, pauszfalak, legalább három vaku), annak ez a történet ugyan nem lehetetlen lesz, de mindenképpen számítani kell arra, hogy rengeteg kísérletezéssel töltött órája lesz benne. Ennek ellenére remek móka és nagyon sokat lehet tanulni belőle - hátha Ti is kedvet kaptok hozzá.

 PIHE, fotó témakörben

BEFAGYASZTOTT INTRIKÁK

Némi-nemű célzással a folyó (illetve pont nem folyó) gáztémára.



Pentax K10D @ 1/50 @ ISO 100 + Tokina AT-X Pro 28-70/2,6-2,8 @ 55mm @ F/11

 PIHE, fotó blog témakörben

TESZTNAP

Mint azt korábban említettem, régen szeretnék egy fényerős teleobjektívet (ezért is adtam el több üveget mostanában). A pénz összejött rá, ma elmentem kipróbálni egy Tokina AT-X Pro 80-200/2,8-at. Az objektív nem akart az enyém lenni. Volt szabad másfél órám, rátettem egy monopodra, és a Déli Pályaudvar mellett vonatokat lőttem vele (végigszaladtam a főbb zoom-állásoknál a kerek rekeszértékekkel). Igazi trainspotting volt. Azt kell, hogy mondjam, hogy annak ellenére, hogy az objektív egy aranycsíkos kályhacső, remek optikai tulajdonságokkal bír. Majdnem másfél kiló súllyal és húsz centi hosszúsággal tipikusan az az üveg, ami miatt megbámolják az embert (engem - vagyis a lencsét - konkrétan minden járókelő megnézett magának). De, mint mondtam, az obi nem lett az enyém, mert bár manuálfókusszal nagyon szép rajza van és a súllyal is együtt tudnék élni, de K10D-n erősen fókuszproblémás volt, F/8 alatti rekeszértékeknél folyamatosan a téma mögé állította az élességet. Sajnáltam a dolgot rettenetesen. Azért némi tapasztalat: F/2,8-nál lágy (de használható), F/4-től folyamatosan javul, F/5,6-ra kifejezetten éles. Monopoddal érdemes megtámogatni, mert szörnyen nehéz tud lenni egy idő után. Három nagy tervezési negatívuma: 77-es szűrőmenet (ez a fényerőből adódóan érthető), az állvány-csatlakozó nem vehető le a tubusról (igaz, nem volt zavaró), és a kedvencem, a napellenző, ami nem bajonettes, hanem menetes volt. A tulajdonosa cseles módon vett egy M72-es első sapkát, ugyanis a fordítva feltett napellenzőnek ez a belső mérete. Kromatikus aberrációra enyhén hajlamos, de csak nagy blendenyílásnál.

Este rátelepedtem a netre és megnéztem a hasonló árkategória hasonló üvegeit, köztük a közelmúltban megjelent Tamron SP 70-200/2,8-at. Ráadásul Vaterán elfogadható áron találni is tengerentúli szállítótól, ha eltekintünk a szállítás zsákbamacska-jellegétől... belelkesültem, hogy holnap elutalom a pénzt és rendelek egyet, de a DPreview szerint ez az üveg is fókuszproblémás... Jájj.

A nap csúcspontja pár perce következett be: egy barátom felajánlotta az alig használt K20D-jét kicsivel kevesebbért, mint a fényerős telére félretett pénzmag (jóval alacsonyabb áron, mint amennyiért egyébként meg lehet kapni). Eddig körbevittem a véres kardot, hogy "nem váltok K20D-re, megvárom a frissebb gépet", de most komolyan elgondolkodtam. Tanácsot elfogadok, nem csak Pentaxosoktól... megéri váltani a CMOS érzékelő (K10D-ben CCD van), magasabb ISO, kevesebb zaj (láthatóan, de nem számottevően), 5 MP emelés miatt? Egyszerűen nem tudom. És azt sem, hogy lenne-e szívem eladni a K10D-t bagóért (mert 15.000 expóval és gari nélkül nagyjából 80.000 forintot "ér" - nekem viszont felbecsülhetetlen).

A mai nap tesztgyőztese a születésnapomra Julcsitól ajándékba kapott Garmin nuvi szélesvásznú GPS vevő volt (250w). Imádnivaló darab, nagyon jó kezelhetőséggel (PDA-s GPS cuccokhoz tudom hasonlítani... bármilyen szép is az iGo, kín szenvedés volt a navigáció, főleg ha közben befutott egy naptár memo). Mérete ellenére csekély súlyú, azonnal áttekinthető rajta minden és a közel 5 inches képátló tökéletesen elegendő információt mutat (Szüleimnek 3,5-ös Garminja van, azon valahogy minden olyan zsúfolt). Hiányzott még egy nő az autómba, aki megmondja, hogy merre kellene mennem. :o)

 PIHE, magánügy témakörben

TOKINA AT-X PRO 28-70MM F/2,6-2,8

Amióta filmes géppel is rendelkezem, törekszem arra, hogy olyan objektíveket vásároljak, amik digitális és analóg vázakon is kompromisszumok nélkül használhatóak - ezért az utóbbi időben elég nagy változásokon ment át az objektívparkom. Egy ideje arra is rájöttem, hogy hiába rendelkezem nagylátószögű- és teleobjektívvel, rengetegszer szükséges valami a kettő között, ami kicsit nagylátó és kicsit teleobjektív is. Tavaly év végén voltunk egy hastáncbemutatón, ahol a hely adottságai miatt folyamatosan cserélgetnem kellett nagylátó és tele között, függően attól, hogy csoportképet vagy portrét szerettem volna készíteni. Régebben volt egy Sigma 28-135mm F/3,8-5,6 IF objektívem, ami egy teljesen átlagos teljesítményt nyújtó üveg: igazi ereje a lefedett gyújtótávolság-tartományban rejlik, ami leginkább hasonlítható a korai kompakt gépek által kínált rendkívül kényelmes átfogáshoz. Mivel a fényerőre mostanában kifejezetten háklis vagyok (lassan átkeresztelhetjük a blogot F/sznob-ra), ezért az is szempont volt, hogy az objektív F/2,8-nál ne legyen rosszabb kezdő blendeértékű. Mivel a 28-135mm-es átfogás ebben a tartományban bizony egy durva tubusméretet jelentene, ezért megalkudtam a hosszabbik vég megkurtításával. Nézegettem a Tamron 17-50/2,8-at is, de ezt APS-C szenzorra tervezték, így konkrétan öngólt rúgtam volna azzal, ha lecserélem a Pentax-DA 16-45/4-et - ugyanezért tettem le a Pentax DA* 16-50/2,8-ról, no meg persze a magas árfekvés és a viszonylag rossz sajtó miatt. Így lettem a minap gazdája egy Tokina AT-X Pro 28-70mm /2,6-2,8-nak. Rövid megemlékezés az objektívről, a szokásos sufni-teszt stílusban - hátha valaki kedvet kap hozzá.


Tovább...

KÉT LINKAJÁNLÓ

Már régóta tervezek néhány általam hasznosnak vélt weboldalt bemutatni, de most csak két linkajánlót kockáztatnék meg.

Első körben objektív- és fényképezőgép vásárláshoz kitűnő kiindulópont a Pixel Peeper oldala, amely váz és objektívek szerint a flickr-ről képeket jelenít meg. Nagyon hasznos tud lenni olyan esetekben, amikor nem lehet kipróbálni egy objektívet és harmadik fél által készített képek alapján kell dönteni.

A végére hagytam a csemegét. Emlékeztek még tavaly ősszel Zsákai Péter kezdeményezésére a közös fotós blogot illetően? (Ha nem rémlene, itt egy kis ajánlott olvasmány). Nos, Tapirkáék belehúztak a témába és elkészítették a spottr.hu-t. A kezdés alapján érdekes oldal lesz, maximálisan támogatom egy ilyen közösségi oldal megszületését. Ugyanakkor szerintem még emellett is bőven van létjogosultsága Zsákai Peti elképzelésére, hiszen az egy másik vonala lenne a fotós-bloggolós oldalaknak. Sok sikert a spottr-nek!

 PIHE, fotó témakörben

A LENYÍLÓ PANELEK REJTÉLYE

...avagy magyarázom a bizonyítványom. Hevesen dolgozom egy honlapon, ahová ugyanazt a megoldást kerestem, amivel a blog főoldalát is rendbe szerettem volna régen rakni. A jobb oldalon látható panelsor ugyanis már egy ideje szemtelenül kezdett elterpeszkedni, ráadásul ennek a nagyrésze irreleváns tartalom: networking kütyük, címkefelhő és egyéb szörnyűségek. A "két legyet" módszerrel élve (ezt egyes helyeken úgy is nevezik, hogy a "lusta informatikus") átmásoltam a kódot ide is, így mától azon panelek, amelyek mögött megtalálható a jel, alapállapotban összecsukva jelennek meg, így tekintélyes helyet spórolva. A jelre vagy a panel címére kattintva a tartalma lenyitható, és egy hasonlóan jól irányzott kattogással vissza is lehet küldeni a feledés homályába. Igazán nem szándékom minden apró-cseprő kis változásról számot adni (például arról sem, hogy az archívum listáját végre áttekinthetővé tettem évszám alapján :o)), de mindenképpen szerettem volna felhívni a figyelmet arra, hogy ez a paneles történet nem bug, hanem feature.

 PIHE, blog.csorge.hu témakörben

HÓSZÁLLINGÓZÁS VÁRHATÓ

Az idei első bejegyzés stílusosan az idei első hóról szól. Remélem jól töltöttétek a Szilveszter éjszakát, aki buliban volt, kibulizta magát; aki családi körben töltötte, békésen ünnepelt; aki pedig szolgálatban volt, vigyázott magára és jogosan remélte, hogy a 2009-es Szilveszter estét otthon vagy társaságban fogja tölteni. BUÉK Nektek!



Pentax K10D @ 1/100 @ ISO 200 + 50mm közgyűrű-sor + Sigma 105mm @ F/8

 PIHE, fotó témakörben

BUÉK!

Kedves Blogolvasó Pajtások és Mindenki, aki véletlenül tévedt ide -- Boldog, egészségben, szeretetben és sikerekben, szép fényekben gazdag Új Évet kívánok Nektek!

 PIHE, minden más témakörben

TRAFO CLUB: INKA-H ÉS SEXY PISTÍZ

Tegnap este Zsákai Petiékkel leugrottunk Gödöllőre az Inka-H legújabb koncertjére, amelyet a Sexy Pistíz súlyosbított. A szokásos csokor fotó következik, az Inka-H kérésére vízjel nélkül. A koncert király volt - tényleg nagyon jól szólt, nehéz úgy fényképezni, hogy közben az ember keze-lába ütemre dobol. A fények miatt viszont megintcsak nyafogni fogok: egyrészt nem voltak a Wigwam-hez hasonló kevert fények, ami azt eredményezte, hogy a zenészek kék-zöld-vörös színben úsztak, így konkrétan monokrómmá tette szinte az összes fotót. Másrészt a fény sűrűsége is klasszisokkal elmaradt a Wigwamos fellépés körülményeitől, egyszerűen ISO 1250 alá nem tudtam úgy menni, hogy a F/2,8 + 1/30 másodperc kombót ne lépjem azonnal túl. Csak középre jutott az erősebb fehér (-szerű) fényből, ami miatt egy képben nehéz volt kiexponálni Mindenkit. A dobok mögött ülő Mikiről megint nem készült használható kép, általában a cinek árnyékoltak erősen. Ezért néhány képnél a fekete-fehér mellett döntöttem, sokkal többet lehetett úgy kihozni belőlük, hogy az erősen színező fények nem vitték el a részleteket. A blogpost címe eredetileg "Zsákai Péter bűnei" lett volna, de ezt most határozatlan ideig elnapolom. :o)


(Apropó, a Sexy Pistíz - Sex Pistols tribute zenekar - hihetetlenül megdolgozta a dobhártyámat, én konkrétan még mindig csak egy bizonyos hullámhosszt hallok. Két-három kép készült csak róluk, egyet beszúrok a post végére - #25 kép - egyszer érdemes megnézni őket élőben, egészséges lelkivilággal rendelkezők valószínűleg többször nem is fognak Pistíz koncertre menni, de látványban ott vannak.)

A "Tovább" gombbal tudod mit kell tenned. :o) Tovább...

Ha van kedved és időd, kérlek olvasd el a többi bejegyzést is.

« Vissza   1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   49   50   51   52   53   54   55   56   57   58   59   60   61   62   63   64   65   66   67   68   Előre »