Mint azt bizonyára tudjátok, iszonyat háklis vagyok a képek válogatásában és egy témában soha nem mutatok meg több fotót - eddig egyetlen egyszer fordult elő részemről, hogy egy adott témában két kép született. Bár ezzel a hagyománnyal nincs szándékom szakítani, de kivételt teszek a Fekete özvegy című fotómmal, hiszen olyan jól sikerült Julcsival ügyködnünk, hogy megítélesem szerint - mivel portré-kategóriában bevallottan nem vagyok erős -, nem csak egy szép kép született (és ez, valljuk be, Julcsi érdeme).Tovább...
Előhívódott és digitálisan nagyítódott a legutóbbi tekercs filmem (szokásosan Delta 400). Lett pár jobb kép, ezekből mutatok néhányat a következő napokban - kivételesen külön-külön, hogy tovább tartson. :o) Lesz pár Lensbaby-val készült fotó, ezzel a teszttel már hónapok óta lógok, szerintem holnap be is pótlom. :o)
Bár Péter a múltkor nyomatékosan megkért, hogy tartsam a kutyám a monitoron innen, de a régi motoros Pajtások nagyon jól tudják, hogy nyaranta egy személyes bejegyzés egészen biztos a Dunáról és Myloról szól - és ez bizony idén sincs másképp. :o) Szegénynek elég emlékezetesen indult a dolog, mivel fejest ugrott a mélyvízbe egy olyan betonpárkányról, ahonnan a hajókat emelik vízre és persze visszakapaszkodni sehogy sem tudott, így végül nekünk kellett kihúznunk az 50 kilós kutyát a vízből - ez persze azt hozta magával, hogy inkább a sekélyebb vízek lakóit terrorizálta a dunai szörny.
Kattra a képek nagyobbak lesznek
Tegye fel a kezét az a Pajtás, aki szereti az állványát mindenhová magával cipelni! Igen, arra az esetenként dög nehéz, hatalmas, zavaróan amorf fémcsoportra gondolok, ami mindig akkor hiányzik, amikor éppen nincs velünk. Két kezet látok a magasban? Ejnye McNally, ne csalj és tedd le mindkét kezed! No, körülbelül én is így vagyok a dologgal. Egyszerűen tök jó, hogy van egy stabil állványom, ami kicsit már lepukkant, azért még használható arra, amire én használni szeretném, de nemrégiben lemázsáltam, és minden nélkül közel 4 kilogrammon állt meg a mérleg az állvány és a fej alatt. Ki az a bolond (rajtam kívül persze), aki szívesen cipel plusz négy kilót a hátán / vállán? A múltkor, amikor Görbelabdánál jártam, mutatott egy addig számomra ismeretlen márkájú állványt: egy Indurot (később kiderült, hogy Benro-leányvállalat) az Adventure szériából, abból is a legkisebb változatot, az Ab0-t.Tovább...
...a fotósok magukat fotózzák. Akár csoportban vagy külön-külön, Charlie angyalai formációban vagy klisés pocsolyában is. Margitszigeti anziksz tőlünk, Nektek.
Balról jobbra: Zsákai Péter, *Juice és jómagam
Péter és *Juice (akikre ha rákattantok, megnőnek)
(Csak a korrektség kedvéért: a képeken egyetlen fotós látható és két fotóbarát. Mielőtt baj lenne belőle, bár sejtem, hogy a Juice és Péter alig várja már, hogy szétoffolja ezt a bejegyzést.)
A téma ezerszer le lett már rágva és a blogom hasábjain volt is már könyvajánló, ám most kicsit személyesebb szemszögből közelíteném meg a témát, leírva, hogy mely könyveket emeltem le úgy a könyvesboltok polcairól, hogy azokat haza is vittem. Tovább...
Sok eldugott hely létezik kis hazánkban, de szerintem nyugodt szívvel a tizes toplista élmezőnyébe sorolhatjuk az őrségtől délre fekvő Gosztolát, ahol a hétvégét töltöttük. A pihefélék értelmező szótárában "Gosztola" címszó alatt találhatjuk a következő fogalmakat: "csendes", "nagyon csendes", "eldugott", "idegi kikapcsolódás", "ingerszegény környezet", "nyomatékosan jelezve: rém csendes". Természetesen azért mentünk, hogy pihenjünk, így ezek számunkra pozitív értelmet nyertek, ám amikor szombat délelőtt hirtelen úgy döntöttünk, hogy felkerekedünk és bejárjuk gyalog a környéket, akkor az "eldugott" szó máris erőteljesen éreztette hatását, ugyanis 10 km-es körzetben kizárólag fákkal lehet találkozni és egy horgásztóval, utóbbi jelentette a legnagyobb változatosságot (és ebben az egyetlen esetben vettem elő a fényképezőgépet, ekkor is csak a dokumentálás okán). A tó és az erdő azért veszélyes játék, mert sok a szúnyog, és bár tettünk egy merész próbálkozást a dzsungelben, de éppen nem volt kéznél szkafander, így maradtunk az öt-tíz házból álló kistelepülés által jelentett civilizációnál. Viszont nagyon jól éreztük magunkat. Még mindig van egy hónap a nyaralásig, de így legalább elviselhetőbb a várakozás. Most van egy csepp időm, úgyhogy bepótlok néhány elmaradt postot vakukról, objektívekről és egyebekről.
Kattra a képek nagyobbak lesznek
Éppen mostanában volt a Spottr-en fotós pólókból válogatás, de az egésznek semmi köze Julcsi kreációjához, ami itt a képen látható a hátamon. Bár nem vehető ki tisztán, de a felirat: "Vigyázz! Fotós a biciklin!" :o)
Ha van kedved és időd, kérlek olvasd el a többi bejegyzést is.
