A perverzió határait folyamatosan karcolgatva közlök olykor-olykor fényképeket az Országházról (és elhihetitek, Pajtások, hogy nem célom semmilyen rekord megdöntése), így szokásomat folytatva (sűrű köszönetnyilvánításokkal Udvari Gábornak - G@besznek -, hogy egyáltalán ott lehettünk) egy új fotózási alkalomnak köszönhetően ismét született pár kép, most már werkfotókkal (és itt ígérem meg, hogy a következő bejegyzésben igyekszem tartózkodni az egy mondaton belül eső több zárójeles megjegyzés használatától, persze utólag visszaolvasva ez nem ment valami fényesen). Az eset szombat reggelre esett, amikor a Parlament előtt találkoztunk (Hédi, Julcsi, Takoca , Gabesz és jómagam - ez ismét egy zárójel volt), hogy ezt a keveset fotózott helyet újra felfedezzük és vizuálisan hazavigyük. Tovább...
Amikor a múlt héten a Canon bejelentette a 7D-t (amiről egyébként *Juice is írt, pedig nem szokása), lehetett tudni, hogy válaszként érkezett a Pentax koranyáron hivatalosan bejelentett vázára, a K-7-re. A specifikációk alapján azt mondtam, hogy "na igen, a Canon megint beelőzött", hiszen tele van rengeteg földi jóval és végre a Canon is megdolgozott a felhasználók kegyeiért (a több AF pontot emelném ki, érthetetlen módon a nagy C mindig makacsul ragaszkodott a 9 darabhoz), hiszen nem csak egy ráncfelvarrásról van szó, hanem egy új, csökkentett érzékelővel szerelt vázról a profi szegmensben (tehát maximálisan a K-7 versenytársa). A Canon azonban kicsit öngólt lőtt, ugyanis sikerült bebizonyítania, hogy a csökkentett érzékelő 15 megapixelt bír el kényelmesen és nem többet: a 7D ezzel szemben 18 megapixelt nyom, ami nem kevés zajt dob a képekre, a zajszűrés meg csúnyás elviszi a részleteket. Tényleg nem rosszallásból, de érdemes megnézni nagyban (katt!) az alábbi két képet (eldiablomismo már belinkelte a hétvégén egy kommentben) és elolvasni a DPreview-n a vitát a képminőségről. Mondjuk ha a Canon betenné az 50D érzékelőjét a 7D vázába, akkor nagyot tudna szakítani, ugyanakkor hivatalosan pontot tehetne a pixelverseny végére (amit személy szerint üdvözölnék).
"Csak nekikezdtem ennek is, körülbelül huszadik próbálkozásra. No, nem a tudománnyal volt most (se) a baj, inkább az idõvel - ígérem, igyekezni fogok rendben tartani az oldalt, ahogy idõm engedi." - Ezzel a két mondattal indítottam három éve, 2006. szeptember 4-én a blogot. Azóta 391 írással lett több, amelyhez 2078-szor szóltatok eddig hozzá. A tavalyi bő lére eresztett eszmefuttatással szemben idén nem készültem hosszabb írással, csak szeretném nagyon egyszerűen megköszönni, hogy itt voltatok és vagytok (és talán lesztek is), a barátságot, ötleteket, meglátásokat, bíztatást, no meg azt a közel 42.000 főoldalra való ellátogatást.
Köszönöm szépen!
Jelentem, megtörtént. Gépet váltottam, bár a K10D még egy ideig velem marad, amíg megtisztul kívül-belül és úgy keresi majd új tulajdonosát. Szóval itt van a kezemben a K-7. Kicsit félve vettem meg, de ha csak arra a pár órás ismerkedésre gondolok, amit együtt töltöttünk, már nem bántam meg (az AF és a fehéregyensúly a legszembetűnőbb változás). Teszt nem lesz róla, inkább csak elmélkedés, benyomások leírása. És igen, ha megfordítom a vázat, a típusjelzés egyértelműen LX! :o)
Pár órája tett le bennünket a repülőgép Ferihegyen, így még az élményektől gazdagon, de nem kicsit fáradtan tudok az elmúlt hétről bloggolni. Ha nagyon rövid szeretnék lenni, akkor azt mondhatnám: nagyon jó volt (ennyivel azért nem ússzátok meg). Készítettem képeket is: szeretném jelezni, hogy csupán az emlékek és az érzés megőrzésére koncentráltam - a fekvő képek kattintásra nagyobbak is lesznek. Bemelegítésképpen jöjjön két légifotó, aztán anziksz-szerűen a többi.Tovább...
Meglepődve hallom mostanában többféle forrásból, hogy a vízjel, blog / portfólió fejléc és úgy általában Gipsz Jakab "photography" jelzővel történő illetése enyhén szólva is nevetséges. Kicsit olyan érzésem támadt, hogy még ma le kell vennem a régiségüzletünk cégtáblájáról az "antik" feliratot - aztán utánanéztem a dolognak nagyítóval is, de így sem lett jobb.Tovább...
Hihetetlenül távol minden tudományos összehasonlítástól, csak és kizárólag a szemcsézettség összevetéséhez két részlet álljon itt Ilford Pan 400 és Ilford Delta 400 nyersanyagokról. Mindkettő 135-ös tekercs, módosítás nélkül, ugyanazon a scanneren készült a digitalizálás - ám a két tekercs két különböző márkájú vázban volt, más objektívekkel használva, mégis a legélesebb részletet mutatjuk (800 * 600 pixeles JPEG kivágások az eredeti 35 megapixeles tömörítetlen TIFF fájlokból). A Pan Juice Canon 300-asában volt (első kép), előtte a teret egy 8mm-es Peleng kerekítette. A Delta az én Pentax Z-1-esemben várta a fényt (második kép), az objektív egy Sigma EX 105mm F/2,8 DC volt. Az érzékenység ISO 400, ugyanezen az értéken hívva.
Amit nézni érdemes: kontraszt, szemcsézettség finomsága. Én azt vettem észre, hogy a Deltának nagyobb a dinamikája és finomabb a szemcsézettsége, de ezzel szemben a Pan kontrasztosabb eredményeket produkált (még egyszer, ugyanaz a scanner dobta ki mindkettőt). Az élesség azért nem mérhető össze (bár negatívnál ez szintén tényező), mert két teljesen más márkájú, gyújtótávolságú objektív alkotta a képet, más témában, más megvilágítás mellett. A másik különbség 1000 forint (Pan: 600 Ft, Delta: 1600 Ft). A képek kattintással nőnek teljes méretre.
Ha van kedved és időd, kérlek olvasd el a többi bejegyzést is.
