A képmanipuláció őskorában méltán népszerű effekt-objektívek és a tilt-shift lencsék nászából származó porontyokra csak azok a perverzek gondolhatnak szép emlékekkel, akik életük során valaha kipróbáltak egy Lensbabyt. Tavasszal beléptem az imént említett perverzek klubjába - és addig nem is sejtettem, hogy milyen lehetőségek vannak ebben a tizenegy-két ezer forintos "objektívben".Tovább...
Volt pár szabad órám és kedvet is kaptam Juice-tól a saját képanyag rendezgetésére, így ma befejeztem a még tavasszal alaposan félbehagyott csorge.hu-t. Szeretném külön felhívni a figyelmet az új minimál vízjelre, mivel a korábbi változatot szinte Mindenki kritizálta (én pedig hallgatok Rátok). Itt-ott látni kisebb-nagyobb változásokat, főként a sorozatok közötti átjárást masszíroztam meg, így nem kell folyton lefelé lapozgatni az ikonok között és valamiféle logikai sorrend is felfedezhető erre-arra. Ha arra tévednétek és valamilyen anomáliát tapasztaltok, kérlek dobjatok vissza valamilyen füstjelet a rondaságokról (itt jegyezném meg, hogy a képek nem szándékosan tartoznak ebbe a körbe ;o)).
Szintén szolgálati közlemény, hogy a nagyfokú angolszász nyelvű követők megjelenése miatt a Sideblog egyes bejegyzései duplázódva jelennek meg, egyik magyarul, másik angolul. Ezért elnézést kérek, a blog törzse természetesen továbbra is csak magyarul érhető el.
Péntek este a szemerkélő esőben, miközben a Battyhány téren próbáltunk olyan helyet találni, ahová még nem szúrta le állványát fotós (nem volt könnyű mutatvány), az jutott eszembe, hogy vajon miért más, ha ugyanazt a klisét mi készítjük el, mint más, akinek a képe láttán hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy "tucat", miközben a sajátunk kapcsán valahogy megfeledkezünk arról a tényről, hogy mi pontosan ugyanazt a tucatfotót termeltük ki? Akárhogy is: éljenek a klisék.
Kattintással közelebb húzódhatsz
Bármennyire is illúzióromboló volt az elmúlt hét fogcsikorgató időjárása, a hétvége nekem azt mondta, hogy mégis van esély a nyár és tél között néhány nap őszre. Jön az október 23-i hosszú hétvége is, és aki esetleg úgy dönt, hogy nem a fővárosban ünnepel (az elmúlt években nemzeti ünnepeink "ünneplése" szerintem a legtöbb embert erre készteti), esetleg dönthet úgy is, hogy kirándul valahová - azt pedig már zárójelben merem remélni, hogy olyan időjárás lesz, hogy ezt megtehetjük és a fényképezőgépet sem kell otthon hagynunk. Arra gondoltam, megoszthatnánk egymással kedvenc őszi kirándulóhelyeinket, hátha kölcsönösen megjön a kedv - ha az általam leírtakon kívül ismertek jó helyeket, kérlek osszátok meg alább (és ha készítettél a helyszínen fotókat, kérlek szúrd be a rájuk mutató linket)!
(Ha népszerű a bejegyzés, akkor folytathatjuk a többi évszakkal is. :o))
Ákos írt a napokban Chase Jarvis nem minden ügyes marketinget nélkülöző projectjéről, miszerint a legjobb fényképezőgép az, ami velünk van. Neked milyen fényképezőgép van a táskádban? Milyen objektívek? Fixek vagy zoomok? Milyen vaku és hány darab? UV-, polár-, infra-, protector-, gradián-, semleges-, ki-tudja-még-milyen-szűrők? Milyen adaptergyűrűk? Milyen vezetékes vagy rádiós kioldók? Állványok, állványfejek? És mindez hány kilót nyom a válladon?
Ez a bejegyzés nem ezekről fog szólni. Igazából Jarvis gondolatát vinném tovább. A legjobb fényképezőgép szerintem mi magunk vagyunk. Nem megapixelekről, érzékelő-méretekről, fényerőről, gyújtótávolságról, dinamikáról, zajszintről, élességről szóló egymásra (és sokszor magunkra) licitálás, hanem tiszta, egyéni, a szó teljes értelmében utánozhatatlan fényképészet.
Egyre többször kapom magam azon, hogy a szememmel fotózok. Van, amikor ebből fénykép születik, de a legtöbbször csak ámulok, hogy mennyi mindent lehet nézni, ha az ember meglátja azokat. Utólag fejben szinesítek, utómunkázok. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy érdemes megpróbálni egy kicsit máshogy - nem leélni, hanem - átélni az életet. Mert ehhez még csak kiegészítő sem kell. Persze nem fogjuk tudni elvinni és megmutatni másoknak, feltölteni a netre, véleményeztetni és kompozícióról, fényekről, zajszűrésről vitázni olyanokkal, akik ott sem voltak - de minek is tennénk?! Ők máshol voltak, mást fényképezhettek volna.
Ha akartak volna.
(Pentax K-7 + Sigma 105/2,8 + rendelkezésre álló fény)
(Megjegyzés a politikai korrektség jegyében: a fotó egy szoborról készült, ami itt áll a nappaliban. Azért fényfantázia a címe, mert igyekeztem úgy megmutatni, mintha nem szobor lenne. Szóval értitek.)
Ha van kedved és időd, kérlek olvasd el a többi bejegyzést is.
