EGY PIHE AZ EZER SZÖSZ KÖZÖTT

CSÖRGE SZABOLCS JÓZSEF BLOGJA FOTÓZÁSRÓL ÉS EGYEBEKRŐL KÖNNYEDÉN

- 32. OLDAL -

ESTI GICCS

Éppen tekertem hazafelé munkából, amikor megcsörrent a telefonom. Ilyen esetekben az ember reflexből elfeledkezik a világról és csak a csörgő kis jószággal foglalkozik - természetesen én is így tettem, így a Szilágyi Erzsébeten nyomtam egy laza satuféket (ekkor látványosan a hátsó kerekem kicsit elemelkedik a földtől - a vizuális típusok kedvéért szeretném jelezni, hogy ilyenkor kevésbé bátor az arckifejezésem). Szóval telefon csörög, satufék behúz. Arról elfeledkeztem, hogy én vezettem fel vagy 20 bicóst, akik szintén igyekeztek volna valahová, ha nincs az a satufék. De végül úgy esett, hogy nem a 20 bicósról szól ez a bejegyzés, csak némiképpen szerettem volna izgalmasan felvezetni a tényt, hogy ma este letudtuk a szokásos, Takocával fél évente megrendezendő programunkat: a Citadellás kék órát. Természetesen Takoca (ismertebb nevén Nándi) telefonált az előző ominózus anzikszban, amelyben hírül adta, hogy egy napkitörés miatt pazar naplementének nézünk elébe (ezt a többi kétkereküző kevésbé üdvözölte kitörő örömmel). Később kiderült, hogy a "mit csinál a szőke srác ott elől?" kérdés miatt rosszul hallottam, és valójában vulkánkitörés volt napkitörés helyett (utánagondolva: tényleg nem mindegy). Túldramatizáltam, pedig bagatellizálni akartam volna. A Citadellán továbbra sem kevés a túrista, de most a szúnyogokból több jutott. Azért láttunk szép dolgokat is, meg giccses naplementét, de nem voltunk megelégedve a történettel, így csak futólag dobok egy képet ide aláfestésül. Mindig ígérgetem, hogy "majd a filmen", persze most is elsősorban filmre fotóztam, így majd a filmen meglátjátok a tudatosabb képeket. Addig marad a digitális giccs, de ilyen is kell néha. Éljen.



Kattints és nő. Mármint a fenti kép.

 PIHE, fotó blog témakörben

SUSHI ÉS PALOTAJÁTÉKOK

Először elég vad ötletnek tűnt, aztán kezdtem megbékélni a gondolattal, hogy Japán misztikumát és számomra a konyha misztikumát a saját otthonban érkeztessük egy tál jóképű sushi maki formájában. Még a japán napon (ugye emlékeztek még?) megvettük a hozzávalókat - egy tasak nori, egy csomag shari, egy tubus wasabi, plusz a bambusztekercs, amivel az algát hengergetni lehet -, de csak a hétvégén sikerült eljutni odáig, hogy a komponenseket megfelelő sorrendben kutyuljuk össze. Nem szeretnék gasztroblogot indítani, mert én konkrétan a konyhára általában mint egy távoli intézményre gondolok, amelynek én mint végfelhasználója vagyok jelen ebben a világban, de olyan jól belejöttünk, hogy a végén egymás után gyártottam a makikat. Rákunk sajnos nem volt, így a shari közé omlettet és sajtot tettünk (szerintem az omlettes vitte a prímet). Julcsi szerint nem sikerült jól, de azért elfogyott az egész tányér, annak ellenére, hogy az algalevél napi bevitele limitálva van a fokozott jódtartalom miatt ("érzem benned a jód, Apám!"). Sajnos nem találtunk japán zászlós fejkötőt, és a meleg miatt a sárkány tetoválásom is leolvadt, így a fénykép a gyártási folyamatról elmarad. :o)

Szombat késő délután Visegrádon találtuk magunkat, ahol éppen e hétvégén zajlott a Palotajátékok nevű rendezvény. A Palotajátékokra van egy kevésbé kecses csengésű megfelelőm: "lehúzás". Az első négy sátornál az összes gyorsan elkészíthető gasztronómiai Hungaricumot megtalálhatta a gyanútlan külföldi, így rövid úton szabadulhatott meg a felesleges valutától: lángos, palacsinta, kürtőskalács és kenyérlángos, amelyet ízlés szerint borral vagy pálinkával lehetett lenyomatni. Mi csak azért választottuk a kenyérlángost, mert ott szólt a leghangosabban a Tankcsapda. Zárt kapuk mögött zajlott a lovagi torna (potom 2800 forintos kopoltyúnkénti áron bárki megnézhette az ott lézengő figurákat, amelyre a legjobb rálátás a Fellegvárból nyílt távcsővel, ingyen). Apropó, Fellegvár. Úgy gondoltuk, hogy elég kemény gyerekek vagyunk ahhoz, hogy szépen kiöltözve is bevállaljuk gyalog a túristaösvényt, amelynek azért van egy fajta emelkedése, nekünk meg tempónk. Az a kép megvan, amikor az Emlékmásban Schwarzi szemei öklömnyire duzzadnak? No, körülbelül ilyen fejjel értünk fel a parkolóba észak Magyarország fél szúnyog-állományától üldözve (így viszont a 30 perces távot alig 15 alatt le is tudtuk), ahol felhomályosítottak, hogy bár a Palotajátékok nevű esemény 23:00-ig tart, de maga a Palota 18:00-kor bezárt (a parkolóban az őr természetesen továbbra is lelkesen szedte a díjat) - jelzem, mindezt szombaton. Röviden szeretnék célozgatni a kedves szervezők női felmenőire, aztán csendben elkeseredni. Ennek ellenére Visegrád továbbra is iszonyat jó hely és érdemes kimenni jövőre is, már csak a hangulat miatt is.







Ha kattintasz, a képek nagyobbak lesznek


Vasárnap délelőtt fotóztunk. Két géppel dolgoztam egyszerre, ellőttem egy 36-os tekercset, de fail safe-ként ott volt a kezem ügyében a K10D is. A digit képek egész jók lettek (oké, hozzám képest nagyon jók lettek), de majd akkor mutatok belőle, amikor előhívódnak a negák is, amikre viszont várni kell még. Stay tuned.

 PIHE, minden más témakörben

BUDAPESTI ÉLŐKÉP

Végre lett nekem is egy fotóm a Pelenggel. :o) A képen *Juice Canon-ja látható, amelyre Ákos 8mm-es halszeme volt felcsavarva és mindez Pentax-szal meglőve, avagy megvalósult az igazi orosz - japán koprodukció.



A kép kattintással nagyobb lesz

 PIHE, fotó blog témakörben

SHADOWFAX

Örömmel fedeztük fel, hogy a Margitszigeten már kint vannak a lovak is, akiket alig fél óra leforgása alatt kétdimenziósra dögönyöztem (jó pár éve nem láttam lovat közelről, pedig rajongok értük). Jövő nyáron el kell menni Írországba vadlovakat nézni. Vagy utána következő évben. De legalább egyszer az életben.



A kép kattintással nagyobb lesz

 PIHE, fotó blog témakörben

VÍZÁLLÁSJELENTÉS A PARLAMENTNÉL

Dokumentációs jelleggel. Filmre fotóztam, majd meglátjuk, hogy mi lesz belőle, de azért itt van két digi kép, mindenféle átgondoltság és értelem nélkül. Szebb fényeket Nektek!



 PIHE, fotó blog témakörben

CSOBBANÓS ABSZTRAKTOS

Nem kívánok minden nap átlag kattintásokat betenni, de ez a hét ilyenre sikeredett (egyébként is simán ráfogom az időjárásra a bénaságomat :o)). Jó hétvégét Mindenkinek!



A kép kattintással nagyobb lesz

 PIHE, fotó blog témakörben

FORDULÓK NAPJA

Lassan kezdem ízlelgetni az idei nyár meteorológiai zamatát (délelőtt lágy, muskotályos fények, dél körül és délután testes napsütés, késő délután fanyar fellegek és estére szó szerint lábvíz), sőt, ma egészen rákaptam az ízvilágra és úgy tettem, mint aki szabadságon van (tudniillik szabadságon vagyok): a járókeretet elhajítva nyeregbe pattantam és felmentem a Normafához biciklizni. Direkt a "felmentem" és nem a "feltekertem" szót használom, mert voltak emlékeim arról, hogy nem kifejezetten síkságra hasonlít a terep felfelé, így ezt a nemes feladatot (csupán elővigyázatosságból természetesen, ha a nosztalgikus élmények felelevenítését nem tekintjük magyarázatnak a lustaságra) a fogaskerekűre hagytam. (Csak jelzem, hogy felfelé fél óráig tartott az út, lefelé biciklivel az Istenhegyin pedig alig 3 percig, igaz, nem nagyon tartottam be az 50-es sebességhatárt). A tekerés másfél óráját úgy terveztem, hogy csak Springsteen Pajtás fog szórakoztatni, de becsatlakozott mindenféle más állat is, például találkoztam gyíkkal és sünnel is, igaz, utóbbi rendőrautóban ült. Megintcsak élnék a véletlen egybesésekre való mutogatással, hiszen félúton jöttem rá, hogy nálam van a fényképezőgépem és a teleobjektívem, így végre sikerült lőni egy gyíkot és egy Parlamentet magamnak, ezekről még sosem csináltam fényképet. :o)) Mindent összevetve semmi komoly nem sikerült (nem is törekedtem rá, a váz hordozása csak failsafe volt), de most már egyre jobban érik egy könnyebb állvány beszerzése (Görbeladbának köszönhetően már megvan a kiszemelt áldozat), mert a gyorsan vonuló felhőkkel iszonyat jó lassú záridős fényképet lehetett volna összehozni (persze ND szűrő sem volt nálam, úgy letámasztással sem lett volna sokkal jobb a helyzet). Nem tekertem kimondottan sokat, a GPS 19 km-t mutatott, aminek elsődleges oka az, hogy sikerült mindkét műanyag pedálomat eltörnöm, de nem is ez a lényeg: a digit vázam szépen csendben ismét átfordult a 0000-án, amely a 20.000. exponálást hivatott jelölni, valamint a kilométerórám kicsivel több, mint két havi biciklizés után hazaérve a kerek 666 kilométeren állt meg. Ördögi dolgok ezek.

(U.I.: nézzétek meg az Anton Corbijn kiállítást a Ludwig múzeumban, érdemes!)





A képek kattintással nagyobbak lesznek

 PIHE, fotó blog témakörben

DUZZOGÁS AZ ESŐBEN

Már múlt héten megbeszéltük Zsákai mesterrel (aki az utóbbi hetekben elhagyta a kompaktos árnyvilágot és Pentaxos mezt húzott a játékhoz), hogy a szabadságom első napján csapunk egy közös fotózást, ennek örömére ő is szabadságot vett ki. Sajnos a kedvező idő az összes szép fénnyel együtt ugyanígy tett, mert ha éppen nem szakadt, akkor törvénytelenül szemerkélt az eső az egybefüggő szürke égből. Ellenben egymás után látogattuk duzzogva a különféle vendéglátóipari egységeket, mert ugye mit csinál a fotós, ha nincsenek megfelelő (elég kényelmes) adottságok a fotózáshoz? Hát iszik. Ivás közben pedig elméleti dolgokról beszél a fényképezéssel kapcsolatban, mert akkor éppen az a kényelmes. Ellenben olyan jól belelendültünk, hogy egy rakás témát felboncoltunk, és ahogy a korsó tartalma fogyott, egyre több témában volt tökéletes az egyetértés. A végén pedig megegyeztünk abban is, hogy ha nagyon nem megy nekünk a fényképezés, akkor eladjuk a fotós cuccainkat és csak sört veszünk belőle. És akkor már duzzogni sem kell az eső miatt. :o)

 PIHE, fotó blog témakörben

HOGYAN KÉSZÜL: GÉPI ELŐHÍVÁS

Az alábbi kis videó a Discovery "How it's made" (Hogyan készült) sorozatának darabja, amely a tengerentúlon népszerű postai előhívó szolgáltatást mutatja be. Ha tetszett a múltkori "hogyan készül az objektív" vid, akkor ezt is érdemes végignézni és gondolatban a szalagot szabadkézzel babráló technikus kezére csapni. :o)

 PIHE, fotó témakörben

ESIK, DE FÉNYKÉPEZHETŐN

Ebédig egész aktívan teltek az órák, aztán elállt az eső és kiszabadulva a négy fal közül, kimentem egy kis friss levegőt szippantani. Egészen véletlenül nálam volt a két vázam és a makróobjektív is, mert megint rámtört a filmes feeling, úgyhogy a hetek óta a nyolcadik kockát jelző Z-1-est megdolgoztattam egy kicsit, konkrétan egy óra leforgása alatt beletettem vagy 10 expót, ami hozzám képest hihetetlenül nagy teljesítmény. Kicsit kétséges a dolog kimenetele, mivel a 400-as Ilford Delta nem kimondottan makrózáshoz készült és állvány sem volt nálam, így F/11-nél szűkebb rekeszt és 1/30-nál lassabb záridőt nem is nagyon mertem megkockáztatni. (Kis kitérő: a fejembe vettem, hogy veszek egy kisméretű és könnyű állványt, ami 2kg terhet elcipel -- nem tudtok véletlenül ajánlani egyet? A Manfrotto honlapját néztem, van is olyan, ami tetszett, de forintosítva kerek egy havi fizetésem lenne fejjel együtt, így azonnal zártam is be az oldalt.) A K10D-vel egy expot lőttem el, hogy legyen valami körítés is a bejegyzéshez. Egy szó, mint száz: menjetek makrózni bármit, gyönyörű kövér vízcseppek vannak! :o)



A kép kattintással nagyobb lesz  PIHE, fotó blog témakörben

Ha van kedved és időd, kérlek olvasd el a többi bejegyzést is.

« Vissza   1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   49   50   51   52   53   54   55   56   57   58   59   60   61   62   63   64   65   66   67   68   69   Előre »