EGY PIHE AZ EZER SZÖSZ KÖZÖTT

CSÖRGE SZABOLCS JÓZSEF BLOGJA FOTÓZÁSRÓL ÉS EGYEBEKRŐL KÖNNYEDÉN

- 31. OLDAL -

A FOLYÓ SZÖRNYE

Bár Péter a múltkor nyomatékosan megkért, hogy tartsam a kutyám a monitoron innen, de a régi motoros Pajtások nagyon jól tudják, hogy nyaranta egy személyes bejegyzés egészen biztos a Dunáról és Myloról szól - és ez bizony idén sincs másképp. :o) Szegénynek elég emlékezetesen indult a dolog, mivel fejest ugrott a mélyvízbe egy olyan betonpárkányról, ahonnan a hajókat emelik vízre és persze visszakapaszkodni sehogy sem tudott, így végül nekünk kellett kihúznunk az 50 kilós kutyát a vízből - ez persze azt hozta magával, hogy inkább a sekélyebb vízek lakóit terrorizálta a dunai szörny.





Kattra a képek nagyobbak lesznek

 PIHE, fotó blog témakörben

KÖNNYÍTETT LÁBAKON: INDURO AB0

Tegye fel a kezét az a Pajtás, aki szereti az állványát mindenhová magával cipelni! Igen, arra az esetenként dög nehéz, hatalmas, zavaróan amorf fémcsoportra gondolok, ami mindig akkor hiányzik, amikor éppen nincs velünk. Két kezet látok a magasban? Ejnye McNally, ne csalj és tedd le mindkét kezed! No, körülbelül én is így vagyok a dologgal. Egyszerűen tök jó, hogy van egy stabil állványom, ami kicsit már lepukkant, azért még használható arra, amire én használni szeretném, de nemrégiben lemázsáltam, és minden nélkül közel 4 kilogrammon állt meg a mérleg az állvány és a fej alatt. Ki az a bolond (rajtam kívül persze), aki szívesen cipel plusz négy kilót a hátán / vállán? A múltkor, amikor Görbelabdánál jártam, mutatott egy addig számomra ismeretlen márkájú állványt: egy Indurot (később kiderült, hogy Benro-leányvállalat) az Adventure szériából, abból is a legkisebb változatot, az Ab0-t. Tovább...

AMIKOR NINCS TÉMA...

...a fotósok magukat fotózzák. Akár csoportban vagy külön-külön, Charlie angyalai formációban vagy klisés pocsolyában is. Margitszigeti anziksz tőlünk, Nektek.



Balról jobbra: Zsákai Péter, *Juice és jómagam



Péter és *Juice (akikre ha rákattantok, megnőnek)


(Csak a korrektség kedvéért: a képeken egyetlen fotós látható és két fotóbarát. Mielőtt baj lenne belőle, bár sejtem, hogy a Juice és Péter alig várja már, hogy szétoffolja ezt a bejegyzést.)

 PIHE, fotó blog témakörben

FOTÓS KÖNYVEK, AMELYEKET SZERETÜNK

A téma ezerszer le lett már rágva és a blogom hasábjain volt is már könyvajánló, ám most kicsit személyesebb szemszögből közelíteném meg a témát, leírva, hogy mely könyveket emeltem le úgy a könyvesboltok polcairól, hogy azokat haza is vittem. Tovább...

LENTEBB LENTINÉL

Sok eldugott hely létezik kis hazánkban, de szerintem nyugodt szívvel a tizes toplista élmezőnyébe sorolhatjuk az őrségtől délre fekvő Gosztolát, ahol a hétvégét töltöttük. A pihefélék értelmező szótárában "Gosztola" címszó alatt találhatjuk a következő fogalmakat: "csendes", "nagyon csendes", "eldugott", "idegi kikapcsolódás", "ingerszegény környezet", "nyomatékosan jelezve: rém csendes". Természetesen azért mentünk, hogy pihenjünk, így ezek számunkra pozitív értelmet nyertek, ám amikor szombat délelőtt hirtelen úgy döntöttünk, hogy felkerekedünk és bejárjuk gyalog a környéket, akkor az "eldugott" szó máris erőteljesen éreztette hatását, ugyanis 10 km-es körzetben kizárólag fákkal lehet találkozni és egy horgásztóval, utóbbi jelentette a legnagyobb változatosságot (és ebben az egyetlen esetben vettem elő a fényképezőgépet, ekkor is csak a dokumentálás okán). A tó és az erdő azért veszélyes játék, mert sok a szúnyog, és bár tettünk egy merész próbálkozást a dzsungelben, de éppen nem volt kéznél szkafander, így maradtunk az öt-tíz házból álló kistelepülés által jelentett civilizációnál. Viszont nagyon jól éreztük magunkat. Még mindig van egy hónap a nyaralásig, de így legalább elviselhetőbb a várakozás. Most van egy csepp időm, úgyhogy bepótlok néhány elmaradt postot vakukról, objektívekről és egyebekről.





Kattra a képek nagyobbak lesznek

 PIHE, fotó blog témakörben

PÓLÓ FOTÓ- ÉS BRINGA-GEEKEKNEK

Éppen mostanában volt a Spottr-en fotós pólókból válogatás, de az egésznek semmi köze Julcsi kreációjához, ami itt a képen látható a hátamon. Bár nem vehető ki tisztán, de a felirat: "Vigyázz! Fotós a biciklin!" :o)

 PIHE, fotó blog témakörben

HÉTVÉGI HELYZETJELENTÉS

Nem tudom, hogy mi van velem, de nyolc-tíz óra alvás után is úgy kelek fel, mint akit agyonvertek (Julcsi egyre gyanúsabb), így szombaton lementünk Gárdonyba egy kis gyorstalpaló pihenőre és zsírégetésre (értsd, ahogy mondom: felhúztuk a disznózsírt a nyárs végére és csendes bűntudat társaságában megégettük), de előtte még tettünk egy pötty kitérőt az M7-esen.

Egyrészt végre sikerült találnom egy normális biciklisnadrágot, amit ugyanis eddig próbáltam (sztreccs-változat), abban úgy nézek ki, mint egy idióta kötözött sonka, amit gondos kezek még be is pelenkáztak. Az előző nadrággal történt egy kis baleset biciklizés közben, véletlenül derült ki, hogy nem csak ránézésre, de valós idejű futtatás közben is nagyon rövidnek bizonyul, hogy finoman fogalmazzak: előlről nem védett a run-time, amit a nyereg csendes, de határozott cracker-tevékenysége hátulról alaposan ki is használ. Párszor megkerültük az autópályát a Budaörs és Törökbálint közötti felüljárókon, majd sikerült megtalálni a MediaMarkt-ot, amit ugyan jól eldugtak, de némileg megváltoztatta az elképzeléseimet a létesítményről. A probléma az, hogy aki pösti, az pösti szemüvegen keresztül nézi a világot. Azért nem szeretek például Budapesten volán mögé ülni, mert az emberek nem figyelnek oda a másikra: ha csapatsportra vezetném le a dolgot, akkor egyszerűen önzőznek a fővárosi sofőrök. Ugyanez érvényes egyes, állítólag felhasználó-centrikus kereskedelmi egységekre, például a budapesti MediaMarkt-okra, ahol az összes eladó a tévék környékén téblábol (értsd: tévét néz), csak dolgozni ne kelljen. Ez a látásmód csak azért nem helytelen, mert ha mindig a pösti szemüveg van rajtunk, akkor a Budapest táblát elhagyva csupa pozitív élmény érhet bennünket. Mert a budaörsi MM-ban abszolút segítőkészek és kedvesek voltak, kinyitottak vagy fél tucat dobozt nekünk, szóval teljesen elégedett vásárlóként távoztunk.

Egyúttal Julcsi elmaradt születésnapi ajándékát is pótoltam. Már régóta tervben volt, hogy kap egy kompakt gépet (szigorúan pillanat-leképezési célokra), de számomra a valós probléma okozója nem a specik alapján való gépvásárlás volt, hanem az, hogy a belső találkozzon a külsővel, vagyis elég "nőcis" legyen. Hónapok munkájával a Pentax Optio A40 mellett döntöttem, ám sajnos sehol nem vállalták már a beszerzését (vártunk is rá pár hónapot), így a fentebb említett módon, "hülye azért nem vagyok" alapon egy Panasonic Lumix FS6-ot emeltünk le a polcról. Kicsit irígykedem, mert a fotós táskám mellé téve jogosan tűnhetek őrültnek a rengeteg súly cipelése miatt (ezt az őrült-dolgot nem kell kommentálni :o)).

Vasárnap elég kényszeredetten találtunk vissza a mindennapok valóságába, és az első pár virtuális kapavágás után megint elkezdett a jobb szemem tikkelni. Ha az utcán sétálva egy szőke srác kacsintgatna Rátok, agyonvágás előtt ellenőrizzétek, hogy nem én vagyok-e véletlenül. :o)

 PIHE, magánügy témakörben

MÚLTIDÉZÉS KÉPEKKEL, ELSŐ RÉSZ

A régi motoros Pajtások még emlékezhetnek arra az egy-két, még történelem előtti alkalomra, amikor szóba hoztam, "majd lesznek képek filmen" - ez a bejegyzés most az utóbbi pár hónap képanyagának pótlásáról fog szólni. Szerdán előhívódott az első tekercs Ilford Delta, amelyet ma délelőtt több órás bíbelődés árán bescanneltem (a több órát az magyarázza, hogy nem apróztam el a képméreteket, így a kereken 35 megapixeles, 300 DPI-s állományokba tuszkoltam a pár jól sikerült fotót), így most némi jelenidős mesével megfejelve le is vonnám a tanulságot. Tovább...

ESTI GICCS

Éppen tekertem hazafelé munkából, amikor megcsörrent a telefonom. Ilyen esetekben az ember reflexből elfeledkezik a világról és csak a csörgő kis jószággal foglalkozik - természetesen én is így tettem, így a Szilágyi Erzsébeten nyomtam egy laza satuféket (ekkor látványosan a hátsó kerekem kicsit elemelkedik a földtől - a vizuális típusok kedvéért szeretném jelezni, hogy ilyenkor kevésbé bátor az arckifejezésem). Szóval telefon csörög, satufék behúz. Arról elfeledkeztem, hogy én vezettem fel vagy 20 bicóst, akik szintén igyekeztek volna valahová, ha nincs az a satufék. De végül úgy esett, hogy nem a 20 bicósról szól ez a bejegyzés, csak némiképpen szerettem volna izgalmasan felvezetni a tényt, hogy ma este letudtuk a szokásos, Takocával fél évente megrendezendő programunkat: a Citadellás kék órát. Természetesen Takoca (ismertebb nevén Nándi) telefonált az előző ominózus anzikszban, amelyben hírül adta, hogy egy napkitörés miatt pazar naplementének nézünk elébe (ezt a többi kétkereküző kevésbé üdvözölte kitörő örömmel). Később kiderült, hogy a "mit csinál a szőke srác ott elől?" kérdés miatt rosszul hallottam, és valójában vulkánkitörés volt napkitörés helyett (utánagondolva: tényleg nem mindegy). Túldramatizáltam, pedig bagatellizálni akartam volna. A Citadellán továbbra sem kevés a túrista, de most a szúnyogokból több jutott. Azért láttunk szép dolgokat is, meg giccses naplementét, de nem voltunk megelégedve a történettel, így csak futólag dobok egy képet ide aláfestésül. Mindig ígérgetem, hogy "majd a filmen", persze most is elsősorban filmre fotóztam, így majd a filmen meglátjátok a tudatosabb képeket. Addig marad a digitális giccs, de ilyen is kell néha. Éljen.



Kattints és nő. Mármint a fenti kép.

 PIHE, fotó blog témakörben

SUSHI ÉS PALOTAJÁTÉKOK

Először elég vad ötletnek tűnt, aztán kezdtem megbékélni a gondolattal, hogy Japán misztikumát és számomra a konyha misztikumát a saját otthonban érkeztessük egy tál jóképű sushi maki formájában. Még a japán napon (ugye emlékeztek még?) megvettük a hozzávalókat - egy tasak nori, egy csomag shari, egy tubus wasabi, plusz a bambusztekercs, amivel az algát hengergetni lehet -, de csak a hétvégén sikerült eljutni odáig, hogy a komponenseket megfelelő sorrendben kutyuljuk össze. Nem szeretnék gasztroblogot indítani, mert én konkrétan a konyhára általában mint egy távoli intézményre gondolok, amelynek én mint végfelhasználója vagyok jelen ebben a világban, de olyan jól belejöttünk, hogy a végén egymás után gyártottam a makikat. Rákunk sajnos nem volt, így a shari közé omlettet és sajtot tettünk (szerintem az omlettes vitte a prímet). Julcsi szerint nem sikerült jól, de azért elfogyott az egész tányér, annak ellenére, hogy az algalevél napi bevitele limitálva van a fokozott jódtartalom miatt ("érzem benned a jód, Apám!"). Sajnos nem találtunk japán zászlós fejkötőt, és a meleg miatt a sárkány tetoválásom is leolvadt, így a fénykép a gyártási folyamatról elmarad. :o)

Szombat késő délután Visegrádon találtuk magunkat, ahol éppen e hétvégén zajlott a Palotajátékok nevű rendezvény. A Palotajátékokra van egy kevésbé kecses csengésű megfelelőm: "lehúzás". Az első négy sátornál az összes gyorsan elkészíthető gasztronómiai Hungaricumot megtalálhatta a gyanútlan külföldi, így rövid úton szabadulhatott meg a felesleges valutától: lángos, palacsinta, kürtőskalács és kenyérlángos, amelyet ízlés szerint borral vagy pálinkával lehetett lenyomatni. Mi csak azért választottuk a kenyérlángost, mert ott szólt a leghangosabban a Tankcsapda. Zárt kapuk mögött zajlott a lovagi torna (potom 2800 forintos kopoltyúnkénti áron bárki megnézhette az ott lézengő figurákat, amelyre a legjobb rálátás a Fellegvárból nyílt távcsővel, ingyen). Apropó, Fellegvár. Úgy gondoltuk, hogy elég kemény gyerekek vagyunk ahhoz, hogy szépen kiöltözve is bevállaljuk gyalog a túristaösvényt, amelynek azért van egy fajta emelkedése, nekünk meg tempónk. Az a kép megvan, amikor az Emlékmásban Schwarzi szemei öklömnyire duzzadnak? No, körülbelül ilyen fejjel értünk fel a parkolóba észak Magyarország fél szúnyog-állományától üldözve (így viszont a 30 perces távot alig 15 alatt le is tudtuk), ahol felhomályosítottak, hogy bár a Palotajátékok nevű esemény 23:00-ig tart, de maga a Palota 18:00-kor bezárt (a parkolóban az őr természetesen továbbra is lelkesen szedte a díjat) - jelzem, mindezt szombaton. Röviden szeretnék célozgatni a kedves szervezők női felmenőire, aztán csendben elkeseredni. Ennek ellenére Visegrád továbbra is iszonyat jó hely és érdemes kimenni jövőre is, már csak a hangulat miatt is.







Ha kattintasz, a képek nagyobbak lesznek


Vasárnap délelőtt fotóztunk. Két géppel dolgoztam egyszerre, ellőttem egy 36-os tekercset, de fail safe-ként ott volt a kezem ügyében a K10D is. A digit képek egész jók lettek (oké, hozzám képest nagyon jók lettek), de majd akkor mutatok belőle, amikor előhívódnak a negák is, amikre viszont várni kell még. Stay tuned.

 PIHE, minden más témakörben

Ha van kedved és időd, kérlek olvasd el a többi bejegyzést is.

« Vissza   1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   49   50   51   52   53   54   55   56   57   58   59   60   61   62   63   64   65   66   67   68   69   Előre »