Emlékeztek még, mit kértem pár bejegyzéssel korábban a Pentax Wishlist 2010-ben az SDM objektívekkel kapcsolatban? Nos, ma internetet látott egy aláírásgyűjtés a Pentax részére pontosan azzal a felvetéssel, amit akkor és ott javasoltam: egy firmware frissítéssel legyen választható SDM vagy csavarhúzós meghajtás között. Ezzel persze a Pentax elismerné, hogy az SDM technológia nem kiforrott és vannak gyártási hibák, de legalább az elégedetlen felhasználók kicsit megnyugodnának. A petíció szövege itt található és aztán katt a Sign the Petition hivatkozásra. :o)
Tmt küldte az alábbiakat:
És akkor most lehet tippelni, mi is lesz ez. A legesélyesebb szerintem a 645D vagy a K300D, a kevésbé esélyes, de egyszer elkerülhetetlen a K30D. A K1D-t egyáltalán nem tartom esélyesnek, és a K-7 is nagyon új játékszer ahhoz, hogy frissítsék. (Ha viszont K30D lenne, akkor remélem a Pentax az összes olyan kívánalmat belepakolta, amit korábban leírtam. ;o)) Jajjj, mindig ez az idegölő várakozás...
Tudom, hogy furcsa egy alapvetően Pentaxos lelkületű blogon más márkáról olvasni (ahogy írni is az), és bevallom, mára Jim Richardson tájképfotóit szerettem volna Veleteket megosztani - egészen addig, amíg bele nem ütköztem a Canon 550D specifikációjába. Elsőre az jutott eszembe, hogy a Canon rájött arra, hogy a mindent maga alá gyűrő marketing már nem elég eszköz a piaci részesedés totalizálására, helyette kihozott egy (legalábbis a típusjelzés alapján) belépőszintű vázat, ami spongya lehet ahhoz, hogy a konkurencia kisebb színfoltjait lesöpörje a palettáról. A 800 USD-ért (kb. 160.000 Ft) meghirdetett váz ugyanis végre nem csak egy előző generáció ráncfelvarrása: a csomagban többek között ott lapul a 18 MP APS-C szenzor, max. ISO 6400 (szoftveres kiterjesztéssel 12800), 3.7 FPS, fullHD videó manuális kezeléssel, 63 zónás fénymérés, külső mikrofoncsatlakozó, Eye-Fi kompatibilitás, stb. Rendkívül veszélyes lépés, hiszen a 7D és a belépőszint közé így egy nagyon kis szegmens férne csak be középkategória címkével. Feltéve persze, hogy lesz egyáltalán, amit a Canon még be akar szuszakolni oda. (Ám az is lehetséges, hogy a 7D ugyanolyan kósza fejlesztés volt, mint a Pentax K-7.)
Más részről, érzésem szerint a Canon ezzel ugyanazt lépte meg, mint a Nikon és a Pentax tavaly, amikor elkezdték a nem profi felhasználásra tervezett, hagyományos tükrös kategóriákat újra felosztani (a D5000 és a K-m volt a két előfutár): így az 550D megjelenésével többé nem beszélhetünk belépő- és közép-kategóriáról, ezeket innentől különböző igényeket kielégítő vázak fogják jelképezni, amiket legfeljebb ár-érték arányban lehet márkánként összehasonlítani. Alapvetően Pentaxos lelkületű blogon más márkáról kezdtem el írni (és ettől én még nem tettem le a kedvenc márkámat... sőt...), de végül csak eljutottam odáig, hogy általánosítsam a témát: vajon mit fogunk látni idén a különböző gyártók kínálatában? Mivel fognak tudni még versengeni a csökkentett érzékelős fronton, amikor a jelenlegi felső küszöb, a 18 MP elég brutális felbontásával harcolni tovább nem nagyon lehet a jelenlegi szenzorok gyártási technológiájával és a képminőség megőrzésével? Lehet bátran találgatni. :o)
Ma reggel előbb ért véget egy tárgyalásom és volt még két órám a munkaidő kezdetéig, így engedve a szép idő csábításának, tettem egy nagyobb sétát a Városligetben, közben pedig kitartóan próbálkoztam a halszemobjektívvel (teszt hamarosan) valami használhatót készíteni. Elsőnek az 1956-os emlékművet lőttem meg újra (az első variációt a flickr streamemben találjátok, amíg le nem szedem), immáron 8mm-es gyújtótávolsággal hószintről. Aztán persze a Vajdahunyad vára felé vettem az irányt, ahol sikerült néhány nagyobb fotográfiai bűnt is elkövetnem. A tanulság pedig? Nagyon nehéz extrém gyújtótávolságú, fix objektívekkel dolgozni: akár egy szuperteléről van szó, akár egy szupernagylátóról, egyszerűen iszonyatosan behatárolja az ember lehetőségeit, ám mégis egy teljesen más világot enged láttatni. Folytatás lesz (majd). A fekvő tájolású képekre szokás szerint lehet kattintani.
Engedtem a szelíd erőszaknak, és bár a csorge.hu-nak egészen biztos nem lesz saját csoportja, a blog végül csak elfészbukkosodott. Ennek elsődleges oka, hogy kicsit zavart, hogy azok ismerőseim feedjét is teleszemetelem, akik esetleg egyáltalán nem kíváncsiak az új bejegyzéseimre - így pedig talán nem csak az ismerősök értesülhetnek az újdonságokról, blogtalálkozókról és egyéb szerveződésekről. Ha van kedvetek, Pajtások, a blog Facebook csoportja a http://www.facebook.com/group.php?gid=469484160121 címen található, örömmel látok Mindenkit.
Ma a kertbe merészkedtem, ami az első két lépés után már rossz ötletnek bizonyult, tekintve, hogy combközépig süllyedtem a hóban, amelyet a vékony melegítőnadrág kevésbé tolerált jótékonyan (úgy tudnám leírni, mint amikor a nedves viaszosvászon rátapad az ember bőrére). Ez így önmagából nem lenne baj, de még fényképezőgép is volt a kezemben, ami egy pillanatra szintén eltűnt a hóban, de szerencsére Clint Eastwood filmeken nevelkedtem, így végül nem esett túl nagy baja. Arra gondoltam, hogy majd csinálok egy rakás havas képet, de végül a zoknimba szivárgó hólé lebeszélt ezirányú terveimről, ezért csak a pár sebtében elkattintott képet hoztam mára el. Íme.
Kerítés pozitív - a kép kattintással nagyobb lesz
Kerítés negatív - a képre kattintással nagyobb lesz
A képre kattintva nagyobb lesz
A képre kattintva nagyobb lesz
A képre kattintva Mylo is nagyobb lesz
Ez egy új VW concept járgány :o)
Érdekesen indult ez a hétvége, pedig akkor még nem is tudtam, hogy a napsütés csupán egy elfelejtett illúzió lesz szombat reggelre. Pénteken (amikor éppen fényképezőgép volt a kezemben, mert ilyen is szokott lenni) egy ismerős arc a magasból mutatta, hogy hol kellene vizuálisan befogadnom az idei jégzajlást. Így történt:
Aztán persze nem sikerült semmi eredetit belevinnem, csak unalmas tucatfotót termeltem ki a nagy jégről, ami mostanra már egészen biztos alig látszik ki a nagy hó alól.
Végülis lényegtelen, mert itt fent a hegyen laza 40-50 cm hó esett két nap leforgása alatt és mivel zsákutcában lakunk, innen aztán se előre, se hátra, a hókotró pedig egyetlen egyszer tévedt be az utóbbi 10 évben, akkor is elég durva kalandban volt része, amelyet elsősorban méretbeni, másodsorban felhasználóbeni inkompatibilitásra tudnék visszavezetni.
Vasárnap reggel a Corolla helyén csak egyetlen méretes hókupacot találtam (á la "hült hely" szindróma), némi kapirgálás után örömmel konstatáltam, hogy a kocsi is megvan valahol a hó alatt. (Majdnem arra fanyalodtam, hogy most beülök és csinálok jó sok fotót az autóról, hiszen most a külvilágot sem kell kimaszkolni, ám végül sikerült valahogy elnyomnom beteges gondolataimat.) Ehelyett Julcsival karöltve hihetetlen méretű rendetlenséget csináltunk a kégliben, ami egy iszonyat logikátlan lépcsőfoka a rendrakásnak (ezt Julcsi levezette nekem matematikailag, de aki ismer, az nem várja el, hogy a bólogatáson kívül bármilyen szinten is be tudjak kapcsolódni az okfejtésbe). Mára sikerült elérni azt a stádiumot, hogy nagyjából mindennek van helye, leszámítva azokat a dolgokat, amiknek eddig volt helyük. :o)
Visszanézve a hétvégi pillanatképeket, magamban zsolozsmázom, hogy "Istenem, add, hogy ne vigyem túlzásba a halszemezést ... add, hogy feltegyem még a tévedhetetlen ötvenest, az önvédelmi kétszázast és a többi jó barátot ... add, hogy..., á, hagyjuk inkább, ezt már úgyis bebuktam....". ;o)
További képanyag holnap.
Észrevettétek, hogy a Pentax mostanában a régi formákat preferálja? Alább összedobtam egy kis képet három híres és egy frissen bejelentett játékosról: enyhén deja vu érzésem támadt az Optio i-10 bejelentésekor, de így egymás mellett nagyon durva a hasonlóság (ráadásul ha a neveket nézzük, ha "K7"-et fejre állítjuk, szinte az LX betűket kapjuk vissza, az Optio nevében pedig ott a "10" á la 110). Viccesek lehetnének a Canon vagy a Nikon jelenleg futó vázai is pepitában, mondjuk egy 5DMkII-t néznék meg egy Flex testében vagy egy D3s köré épített F3HS-t. Persze ízlések és pofonok, de szerintem az évtizedek óta gyártott kerekded design kezd már írtó unalmas lenni.
Miközben tegnap Feldinnel forró csokit kortyolgattunk és fényképezésről (is) beszélgettünk, átfutott az agyamon, hogy mennyi mindent tudnék kívánni kedvenc fényképezőgép-gyártómtól az idei évre (még van 11 és fél hónap a megvalósításra). Régi motoros Pajtások bizonyára még emlékeznek az egyik két évvel ezelőtti bejegyzésemre, amelyben a K10D hiányosságait ecsetelem (tíz dolog, amit utálok benned), így álljon itt a folytatás, egy Pentax kívánságlista, amit én tartok fontosnak, mindenféle sorrendiség nélkül, ahogy eszembe jutott. Kiváncsi vagyok, Ti mit NEM szerettek a Pentax-szal kapcsolatban, min tudnátok változtatni akár vázzal, objektívekkel vagy a márkával kapcsolatban. A lista majd megy az illetékes szerveknek. ;o)
1. Szeretnék olyan menüpontot vagy hardveres kapcsolót, amivel ki lehetne választani a vázon vagy az objektíveken, hogy SDM vagy csavarhúzós meghajtást szeretnék-e használni. Rengeteg helyen olvasni SDM hibákról, és ha egyszer bedöglik az ultrahangos élességállítás, a fene megette a sokszázezres lencsét manuális módban.
2. Szeretnék egy K-7-tel megegyező vázat kérni a Pentaxtól, a K-x szenzorával (a jelenleg gyártott CaNiSOlyPe APS-C gépek közül független tesztelők szerint a legjobb érzékelő) van szerelve. Nem igazán érdekel a négy csatornás read-out, amíg a képminőség olyan, amilyet a K-x nyújt.
3. Szeretnék egy olyan firmware frissítést, amivel a K-7 vízszintezője és az M módú fénymérés egyszerre használható optikai kereső használata közben. Eddig ugyanis vagy vízszintezés volt, vagy fénymérés, a kettő egyszerre nem ment (egy skálát foglal mindkettő, de billenyűkombinációval nyilván meg lehetne oldani a kapcsolgatást menet közben is).
4. Szeretnék egy olyan rádiós vakukioldó rendszert (nem érdekel, mennyibe kerül, ha jó), ami átviszi a P-TTL jelet és több kliens esetén képes fényerő-osztásra (kvázi egy Pentax által kiadott és szerelt PocketWizardot szeretnék).
5. Szeretnék egy jól működő, jó marketinggel rendelkező, készséges és felhasználóbarát magyar Pentax ügyfélszolgálatot, kirendeltséget, nevezzük bárminek. Nem érdekel, ha a Camera Kft csetlik-botlik a szervízzel a továbbiakban is, ha van egy felettes szerv, aki probléma vagy panasz esetén fentről leszabályozza a szervízt. Ugyanitt említeném meg, hogy nem ártana egy hazai agresszív marketing sem. Miért csak a konkurencia tudja azt mondani, hogy "mi vagyunk a legjobbak, a legszebbek?" Abból a filozófiából, hogy "mi találtuk fel a pentaprizmát", 2010-ben nem lehet megélni.
6. Szeretném, ha a Pentax újra elkezdené gyártani az FA fixeket, Quick Shift-tel és WR kiszerelésben. Nem érdekel, ha egy centivel emiatt nőne a tubus, egy rakás olyan AF-es fix obi hiánycikk, amik közel tökéletesek (FA 28/2,8; FA 35/2; stb). Valamint szeretném, ha a következő objektívek tervezését elkezdené a Pentax:
- SMC Pentax DA* 12-24/2,8 SDM (csillagos változat)
- SMC Pentax DFA 24-105/4 SDM WR
- SMC Pentax DFA* 70-200/2,8 SDM
- SMC Pentax DFA 31/1,8 Limited SDM WR
- SMC Pentax DFA* 85/1,4 SDM (kvázi FA 85/1,4 felújítva)
- SMC Pentax DA 18-250/4-6,3 WR (nem venném meg, de jól fogyna a WR kiszerelés miatt)
7. Szeretném, ha kicsit több figyelmet fordítanának a külső adathordozókkal való együttműködésre, itt elsősorban a laptopos stúdiómunkára gondolok.
8. Szeretném, ha PEF/DNG és JPEG formátumok mellett 16 bites, tömörítésmentes TIFF-ben is el lehetne menteni a képeket.
9. Szeretném, ha a K-x és a K-7 vázakon megismert videó módot egy firmware frissítéssel teljeskörű manuális üzemmódban is lehetne használni (értsd: felvétel közbeni rekesz állítás vázról, érzékenység beállítása).
10. Szeretném, ha a Pentax a felhasználóknak adná a "képdinamika" fogalmát. (Vagy legalább engedélyezze a vázon belüli HDR módnál az 5 képből való összegyúrást.)
+1. Szeretnék egy hivatalos állásfoglalást a Pentaxtól, hogy: 5 éven belül lesz full frame váz / nem lesz full frame váz. Nem baj, ha nem lesz, de jó lenne már valami hírmorzsa ezügyben.
És szeretnék egy ilyet gépet is:
Ha van kedved és időd, kérlek olvasd el a többi bejegyzést is.
