...elsőként két képből, hogy hol tesztelgettem a legújabb játékszeremet, az a következő sörözésnél beválthatja a tudását nálam egy egész korsó serre. :o) (Semmi komoly, de már régen volt fotóblog, és most két hosszabb bejegyzés érkezik.)
1. Vicces hirdetést rakni egy esküvői fotós cikkhez: 2000 dollár.
2. Egy vörös Pentax K-x tükrös vázat és kitobjektívet rakni a fotóstáskánkba: 1000 dollár.
3. Megszerezni a Canont, hogy szponzorálja a Pentax hirdetésünket: MEGFIZETHETETLEN. :o))
Ned Bunnell osztotta meg velünk ezt a gyöngyszemet: a lényeg a középső hirdetésen van: Pentax K-x sponsored by Canon. :o) Jó hétvégét, Pajtások!
Szépen gyarapszik a Fényérték levelezőlistája új tagokkal, ám ha véletlenül még nem ismernétek, akkor ajánlom az író-olvasó Pajtások figyelmébe a http://groups.google.com/group/fenyertek címen található csoportot. A feliratkozáshoz csak egy Google fiók kell (Gmail, Wave, bármi lehet). Az elmúlt egy nap témái, pusztán kedvcsinálónak: házi stúdió alapanyagai és beszerzésük, saját készítésű panorámafejek, állványok utazáshoz és munkához, kompozíció, illetve Bolla Eszter blogpajtina megosztotta tapasztalatait arról a művészeti képzésről, amelyről a blogján már regélt röviden. Gyertek Ti is! :o)
Remélem túltettétek magatokat a sonka - kölni - töményszesz szentháromságon. Kaptok egy semmiextra makrót, de már régen volt ilyen, és mert még meleg a memóriakártya. Szegény kis lököttet majdnem letoltam a lefolyón kézmosás közben, de sikerült megmenteni, és amíg száradt egy kendőn, addig gyorsan körépakoltam a vakukat. Kattints és a kép nagyobb lesz.
Egy pár napja napvilágot látott - "kiszivárogtatott" és máris nagy port kavart - jelentés szerint nem full frame gépeink egyik legolcsóbb alkatrésze az érzékelő. Pár órája a nagyobb tükörreflexes fényképezőgép-gyártó cégek egyszerre adtak be nyilatkozatot - elkerülve a vásárlói elégedetlenséget -, hogy innentől APS-C áron fogják árulni teljes Leica kört rajzoló érzékelővel szerelt vázaikat (igen, meglepő módon az Olympus és a Pentax is ugyanezt nyilatkozta).
Kedves Pajtások, itt az idő, hogy szekrénybe tegyétek APS-C gépeiteket és már csak rossz emlékként gondoljatok a könnyű és olcsónak mondható objektívekre, a kis gépvázakra, az alig érezhető vignettálásra, a képmező széleinek részletgazdagságára, a jobb makró-körülményekre és a crop factor miatti kényelmes teleobjektív-használatra, hogy csak a fő negatívumokat említsem. :o)
Teljesen elfelejtettem: a rendszer már a tavaly bejelentett X-bajonettel lesz elérhető, a kapcsolódó bejegyzést itt illik elolvasni kommentálás előtt. ;o)
Egy, a Photo.net-en ma publikált zajszűrési fogást szeretnék bemutatni, amivel a Pentax K-7 vázak által legyártott JPEG képeket szép zajmentessé lehet varázsolni vázon belül. Az alábbi fotót ISO 6400-on készítettem. Ha érdekel hogyan, olvass tovább...
Tovább...
Bár ránézésre kevesen mondanák meg, de minden látszólagos körülmény ellenére még élek - elég durva hetem volt eddig, hihetetlen mennyiségű munka torlódott össze nagyon rövid határidőre és brutális időtartamokat dolgoztam végig. Pont az előző bejegyzésben károgtam, hogy nincs elég fotós munkám - egy majdnem kész webáruház és egy haladásban lévő webes app fejlesztése közben pont beesett egy katalógusfotózás egy árverésre, amelyre körülbelül 40 hangszert 4 nap alatt kellett lefotóznom, ami igazából nem is lenne gáz, de mellette fix munkahelyem van, ahová azért be kellene járni, és az egész fotózós mókát 5 különböző helyszínre kivonulva kellett megejteni, olyan tárgyakról, amelyek kifejezetten macerásak fényképeszetileg: nagyrészt vonós hangszereket kellett lekapni, amik a magas fényű felületkezelés miatt folyamatosan becsillantak (idővel rájöttem, hogy ezeknek a hangszereknek van egy olyan kellemetlen és kevésbé fotósbarát jellemvonásuk, hogy ha teljesen sötétben állnak, akkor is találnak valamit, amin becsillanhattak), valamint volt bőven rézfúvós is, amelyen a teljes külvilág visszatükröződött. Ennek a kreatívabb fajta örülne, a tárgyfotós fajta kevésbé, kivéve, ha szorult belénk némi nárcisztikus hajlam (ám az tényleg kevésbé jó dolog, amikor a képen egyszerre látszik a tárgy, a tulajdonosa, az arra tévedő szájtátós emberke és a fotós és ezek bármennyire jól nézhetnek ki külön-külön vagy így csoportban).
Alapvetően három hordozható vakuval dolgoztam és egy fehér PVC háttérrel, de a legtöbb helyszínen olyan gyér viszonyok voltak, hogy jellemzően ISO 400 mellett a három vakuval is csak F/5,6-ig tudtam a blendét leszűkíteni. A fúvosokat a tükröződés miatt el is kellett hoznom, és múlt éjszaka teljesen fehérbe burkoltam minden tárgyat a nappaliban, hogy a tükröződésektől megszabaduljak - körülbelül úgy nézett ki a kégli, mint amikor az UFO-s filmekben a tudósok lefóliáznak egy vírusfertőzött területet: a hangszerek köré kis sátrat építettem, a maradék külvilág elé pedig a 270 centi széles fehér hátteret feszítettem ki, amelyre feküdtem rá én, a többi belógó tereptárgyat pedig felöltöztettem fehér pólókkal, rongyokkal: amit találtam. Vicces kis éjszaka volt így. :o)
Egy nagy tanulsága volt a történetnek: a kis rendszervakuk ehhez a feladathoz finoman szólva is elégtelenek, és bár nem hittem volna, hogy valaha elcsábulok az Erő sötét oldala felé, de a következő nagyobb fotós munkához be kell szereznem egy két stúdióvakus-szoftboxos kitet. Ám most egy ideig nem nagyon tudnék ránézni a K-7-re, úgyhogy tavaszi szokásomhoz híven ráérősen nekiesek egy tekercs fekete-fehér filmnek a Zenittel és fényképezni fogok. Nem pedig fotózni.
A legutolsó személyes bejegyzésre talán csak a lógó szakállú öreg motoros Pajtások emlékeznek (a Hölgyektől elnézést kérek a szakállméretre vonatkozó jelzős szerkezetért, természetesen ez bajusszal is működik ;o)), ugyanis kicsit mindig sikerül megfeledkeznem arról, hogy ez egy privát blog és nem egy bizonyos márka fizetett oldala (tényleg nem! :o)). Mentségemre legyen szólva, idén valahogy kevesebbet is fényképeztem eddig, a fotós munkákban sem dúskálok (bár szerencsére az élet más területei ezt kompenzálják), nyilván a március végi tél sem kimondottan az egészséges tartomány felé ösztökéli ezirányú kedvemet. Viszont azt vettem észre, hogy évről évre kevesebbet fényképezek, és ez egy irányból aggasztó, másik oldalról türelemre intő folyamat: ahogy minél több és több fényképet nézek és jegyzek meg, úgy egyre kevesebb témát tartok érdekesnek, teljesen simán elmegyek olyan jelenségek mellett, amik pár éve még izgatták a fantáziámat. Ha viszont arra gondolok, hogy ha a saját viszonylatban egészséges önkritika szemüvegével nézve évente csak öt-tíz elfogadható képeket sikerül kitermelni, akkor már boldog lehetek, amely feledteti a kihagyott középszintű százat.
Julcsival a hetek-hónapok óta tartó előkészületek után végül múlt szombaton pontot tettünk az összeköltözős projectre. Ez természetesen azt jelentette, hogy a teljes tárgyfotós felszerelésemet mobillá kellett tennem annak érdekében, hogy ne három vakuállvány árnyékában kelljen elköltenünk a napi betevőt. Sikerült olyan szinten átcsoportosítani mindent, hogy annak ellenére, hogy szinte soha nem sikerül elsőre megtalálnom, amit keresek, most már nagyjából elférünk, bár például a konyhában még így is akadnak bőven a gasztronómiától idegen objektumok.
Múlt héten az a megtiszteltetés ért, hogy Ákos meghívott a Fényérték stábjába, amit örömmel fogadtam el - igyekszem olyan anyagokat összeállítani, amiket érdekesnek találhattok, első körben pedig az is előfordulhat, hogy régebbi bejegyzésekkel találkoztok majd. Ha esetleg van olyan téma, amiről szívesen olvasnátok tőlem, ne kíméljetek!
Szombatra halszem-tesztelést terveztünk Takocával (Peleng 8mm vs Pentax 10-17mm vs Samyang 8mm), de sajnos a Peleng gazdája lemondta, így ez a már ígért bejegyzés csúszik egy kicsit. Ehelyett leporoltam Édesapám Zenit E-jét: a fénymérő és a zár tökéletesen működik, a redőny makulátlan állapotú - amint tehetem, megetetem egy tekercs filmmel, teljesen kedvet kaptam egy kis manuális élvezkedéshez. Sajnos csak a kitobjektív van meg hozzá (Helios-44-2 58mm F/2), de így talán izgalmasabb is a játék. :o) A hétfőt - dacolva az elemekkel - a továbbra is csodás Esztergomban töltöttük, az alábbi emlékképek (éljenek a klisék!) ezt körítik.
És Ti, Pajtások, hogy töltöttétek a hosszú hétvégét?
Ha van kedved és időd, kérlek olvasd el a többi bejegyzést is.
