Már egy jó ideje (pontosan a tavalyi karácsonyi játék óta :o)) itt szüttyög a merevlemezen egy buta kis szkript, amivel ki lehet számolni, hogy a digitális formában leledző képünk nyomdába adva milyen méretekben nyomtatható ki. A karácsonyi játék alkalmával rengeteg kérdés érkezett ezzel kapcsolatban, úgyhogy a sokadik után inkább létrehoztam, de csak most, egy új levél kapcsán jutott eszembe, hogy esetleg közkinccsé tenném, lesz idén is húzós játék decemberben! :o)Tovább...
A "miért tetszik" játék mai véleménye Rácz Gábor tollából (billentyűzetéből) született, bár a billentyűzeten kívül sejthetően Gábornak is köze volt Dudás Nándor Emil (vagyis Emyl), külön a játékhoz összeállított galériájának ajánlásához.
Tovább...
Kicsit tudathasadásos állapotba kerültem e bejegyzés szerkesztésekor, hiszen a naplóm alábbi hasábjain a Miért tetszik játék keretében a saját fotóimról Dudás Nándor Emil számol be nem is röviden - még egyszer köszönöm szépen Emilnek a sokszoros túlteljesítést és a túlzásokat. :o) A következő hétfőn egy új ajánló jön, beérkezési sorrend alapján.
Tovább...
Folytatjuk a "Miért tetszik" játék ajánlóit. Mivel beérkezési (megírási) sorrendben haladunk a teljes korrektség kedvéért, ezért a második ajánlót az én tollamból olvashatjátok - az a szerencse ért, hogy Rácz Gábor galériáját húztam.
Tovább...
Az egy(ik) finn gyártó a napokban tér vissza a tetszhalálból egy meglehetősen kikapós megoldású fényképező-egységgel megspékelt mobiltelefonnal. Volt néhány baráti vitám a nap folyamán ezzel kapcsolatban, ami valahogy mindig oda vezetett, hogy miért van tulajdonképpen szükség mobiltelefonban fényképezőgépre. Remélem itt is tudok vitát generálni belőle, mert szerintem ez egy remek asztal, amire mindenki terítheti kártyáit a témával kapcsolatban (és megtéríteni a másikat úgysem fogjuk tudni, így ez mindig örök kérdés maradhat), ugyanakkor szeretném kicsit bátorítani azokat, akik mobillal (vagy bármilyen nem szokványos eszközzel) fotóznak.
Tovább...
A "Miért tetszik" játék első húzóját, Udvari Gábor - vagy ahogy nagyon sok éve ismerjük: Gabesz / Yard Photo) véleményét olvashatjátok alább Zács Ágoston képeiről. Javaslom, hogy nézzétek végig figyelmesen Ágoston képeit, érdemes elszemezgetni a finom megoldásokon. (Pihe)
Tovább...
Tegnap este egy kis kerekasztal (igazából téglalap alakú volt, de ez itt most talán lényegtelen) megbeszélesen arról vitatkoztunk barátilag (miután az utolsó ember is letette a törött széklábat és a sörösüveg nyakat), hogy szükség van-e Európában színes fényképezőgépekre. Persze azonnal felsoroltam néhány olyan színösszeállítást, amiben el tudnám még képzelni a fényképezőgépemet (ilyen a színarany-bőr Pentax LX, hófehér birodalmi rohamosztagos K-30, az aquamarin vagy ezüst-fekete K-5 és a bordó 645D - bár Dorothea szerint a 645D-t szövegkihúzó zöldben is el tudná lóbálni a vállán).
Tovább...
2011-ben történt, hogy Babecz Ákos blogpajtás jóvoltából néhány - mindenre rácsodálkozós - órát tölthettem fényképezőgépestül az akkor már nagyjából megépült, de átadásra (azóta is) váró Rácz Fürdőben. Az akkori üzemeltető persze lekapcsolt, miközben Ákosra vártam a fürdő bejárata előtt, hogy mi dolgom az építési területen - és bár utólag megkapva a fényképeket kifejezett tetszését nyilvánította, "kommunikációs" okokra hivatkozva letiltotta a közlésüket, miszerint csak a saját fotósuktól származó képeket szeretnének viszontlátni a nyomtatott és elektronikus médiában: így a képek a gépemen maradtak.
Tovább...
Múlt hét csütörtökön lezajlott az önálló kiállításom megnyitója. Nem kevés munkába került a történet, pedig abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy felkértek a kiállításra és a szervezést is átvették tőlem (ezer köszönet érte a Fióka ART-nak!), így számomra csak a nyomda + keretezés kombó maradt. Ezzel kapcsolatban osztanék meg néhány megfigyelést, tapasztalatot.
A szervezők azt kérték, hogy a képek keretei ne nagyon menjenek 50x40 cm alá, így relatíve nagy méretben gondolkodtam. Több helyről kértem ajánlatot keretezésre és paszpartuzásra: átlagban 8-10.000 Ft környékén jött ki egy darab fotóra, ami komoly érvágás lett volna a szervezők által kiválasztott 20 darab kép keretbe foglalásánál.
A következőt találtam ki: egyik este elmentünk a budaörsi IKEÁ-ba és megvettük az összes 40x50-es keretet (ezzel nem mondtam igazat, mert egyet otthagytunk, ugyanis sérült volt), ami szám szerint húsz darab volt. Bár minőségben nem túl fényes, de árban nem tudott versenyezni vele egyik keretező sem. (A pénztáros hölgyemény arcáért érdemes volt a húsz keretet felstackelni a bevásárlókocsira. ;o))
A probléma az IKEA-s RIBBA kerettel igazából az, hogy a paszpartu képaránya nem követi a DSLR-ek vágatlan arányát (ami 30x45, nem pedig 30x40), arról nem is beszélve, hogy talán nincs is olyan képem, ami ne lenne hajszálnyit - de inkább extrém módon - megvágva. Itt jött a képbe a keretező a testreszabott méretű paszpartuval. Ha esetleg így döntenétek a jövőben, javaslom, hogy kérjétek, hogy ne kasírozva legyen, hanem az egyik szélén hátfalkartonra ragasztva. Szeretem a lustre képeket, mindig ilyennel laboráltatok, ennél a technikánál pedig szóba sem jöhet a kasírozás (valami komiszság van a ragasztóval - gondolom), arról nem is beszélve, hogy ha ki szeretnétek venni később a paszpartuból, akkor egyszerűen csak finoman le lehet húzni a hátfalról. Az IKEA-s keretek üvege gyárilag kellemetlen mértékű fényvédőréteget tartalmaz, így javasolt extraportalanított helyen keretezni üvegtisztítással egybekötve. Mi ezt a nappaliban végeztük, a porszemek (nem pihék!) édesanyjának nem kevés csókoltatásával.
Ezzel a DIY módszerrel kevesebb, mint a feléből ki lehetett gazdálkodni az egész keretezéses történetet nyomtatással együtt, ha a 10.000 Ft-os keretezéshez viszonyítunk.
Nem reklám, de talán (remélem) segítség:
Laborálás: Intruder nyomda (Digilabor), Karolina út: lustre, 30x45 cm, 595 Ft / kép
Keretek: IKEA, RIBBA 40x50, 2990 Ft / darab
Paszpartuzás, hátfalazás, ragasztás: Blitz Ráma, Falk Miksa utca, 1460 Ft / darab
Amit elmulasztottam és utólag sokan jeleztétek: nem lett feliratozva, hogy mi hol készült - erre érdemes odafigyelni a jövőben.
A megnyitó egyébként remek hangulatban telt: nagyon sok ismerős arccal találkoztam és nagyon sok új ismerősre tettem szert. :o) A megnyitót Rózsa Péter, a FUGA építészeti központ rádiójának főszerkesztője mondta el (nagy köszönet érte Rózsa úrnak és Bolla Eszter blogpajtinának is a közvetítésért! :o)). Sajnos eléggé szétszóródtam az este: mindenkivel szerettem volna legalább pár percet beszélgetni, de sokakra (teljesen érdemtelenül és értelmetlenül) épp csak egy köszönés jutott. (Bepótoljuk!)
Ha lemaradtatok a megnyitóról, a csorge.hu-n kint vannak a képek, meg úgy egyébként szeptember 1-ig a kiállítás is megtekinthető a Fiktívben.
:o)
Ha van kedved és időd, kérlek olvasd el a többi bejegyzést is.
