EGY PIHE AZ EZER SZÖSZ KÖZÖTT

CSÖRGE SZABOLCS JÓZSEF BLOGJA FOTÓZÁSRÓL ÉS EGYEBEKRŐL KÖNNYEDÉN

TENTE, TE PATENT LÁJTTENT

Közel két teljes délután és egy tessék-lássék délelőtt alatt sikerült megszülnünk a saját tervezésű fénysátrat, ami méreteivel már a legkisebb helyiség fajansztrónjára pályázik. Igazából azt is mondhatnám, hogy a profizmus és az általában rámsütött precizitás égisze alatt elkövetett és mesteri szintre emelt építőmunka gyümölcsének szüretelése vett igénybe ennyi időt, de a valóság sokkal prózaibb, kijózanítóbb és alpáribb. A fordítva berakott csavarok, félrefúrt menetek és egyéb gyártók női felmenőire tett sűrű utalások közepette új fogalmat sikerült alkotnom: "barkácsdilettantizmus". Érdemes kicsit megállni, elgondolkodni, ízlelgetni a szót. Barkácsdilettantizmus. Megvolt? Oké, ha szembesültünk azzal a ténnyel, hogy ez a szó az én és általában az elvont gondolkodásra hajlamos emberkék nagy részének életét végigkíséri (ígytehát akár a Tietekét is), akkor mehetünk tovább. Megszületett tehát vasból, fából és verejtékből a 150 centi magas, 80 centi széles fénysátorra emlékeztető ojjektum, amelynek kakasülőin három darab gégecsöves, ezerforintos lámpa lóg a kocka belseje felé, így gerjesztve a vizuális éhséget arra, hogy mindenki, aki kicsit is a közelébe kerül, azonnal használni kívánja. (Nekem persze valami kivehető ajtajú... de mindegy, ezt inkább hagyjuk...) Persze a hőt is gerjeszti, tesztuser rangnak kijáróan az Iparművészeti Múzeum közelgő kiállításának első tárgyait fotózhattam így ma már lelkesen, de izzadságtól nedvesen. (Hölgy Olvasóimnak a történet néminemű nemi eszkalálásaképpen írhatnám azt is, hogy az izzadtságcseppek kicsi Bulgari-illatú üveggolyókként gyöngyöztek végig felsőtestemen, ha tudnám, hogy ez valakit egyáltalán érdekel... De mindegy.) Apropó, ezerforintos lámpa. Az egyik északi bútorgyártó legolcsóbb lámpáját sikerült beválasztanom, ami konkrétan a csomagból kikerülve halt szörnyet a kezeim között, figyelemmel arra a tényre, hogy a fémcsavar a meneten túl légüres térből készült, és ebből a roppant egyszerű okból kifolyólag ropi módjára tört ketté ujjaim ideges scannelésének hatására. Ennyit északról. Ígytehát ma délután kettő és hat között sikerült kerek 350 fotót készíteni, amelyből a hasznos, feldolgozott tartalom mintegy 80 kép lett. Mivel a családi felsővezetés a munkautat elnapolta valamelyik másik évre, ezért a múzeumi fotózás a hét további részének vegyes érzelmekkel és felhangokkal tűzdelt eseménysora lesz. Tekintve, hogy az elkészült képek egyelőre nem publikusak, holnap csinálok egy fotót a tákolm... vagyis a fénysátorról és egy semleges tesztképet is mutatok, hátha valamelyik szelíd őrült fotóslelkületű bajtárs előbányássza a kerítésre félretett léceket, és egy laza hétvégén megtudja, hogy a magyarok Istene bizony fénysátorban (is) lakik.

És az ígért képek (06 / 19, 07):


 PIHE, fotó témakörben


  barkácsdilettantizmus     fotó     fotótech     izé    


Megosztás Facebook-on


HOZZÁSZÓLÁSOK