BECSÜ(LETE)SSÉG

Az elmúlt, blogmentesített időszakban a műtárgybecsüsi oklevél megszerzésére tett elkeseredett erőfeszítéseim eredményeképpen a létrejött produktumok egyrészről a műtárgybecsüsi oklevél, másrészről az elkeseredett erőfeszítések gyökös tagjaként visszamaradt elkeseredettség volt. Utóbbi szerencsére csak az előbbi folyományaképpen maradhatott fanyar ízként a szám szegletében: egészen konkrétan volt már jobb vizsgám is. Nem is igazából a felkészültségem illetve az izgalmaim határozták meg a feleletemet követő lelkiállapotot, inkább a csalódottság vagy lelkiismeret-furdalás, hogy nem tudtam olyan szinten megfelelni az általam kitűzött követelményeknek, mint azt szerettem volna. Mielőtt félreértenétek: egyáltalán nem sikerült rosszul a vizsga, csak valahogy mást vártam. Az élet majd megtanít ezt a játékot is játszani, szándékaim szerint becsületesen. :o)

 PIHE, magánügy témakörben

MegosztásOldal teteje

« bebiztosítva
harmadjára is Karib-tenger »

    

 

HOZZÁSZÓLÁSOK