HIRTELEN HALÁL

Megkezdődött a multimédia-fejlesztő szak, ezzel egyidőben matematikai újraképzésem is. Már a pénteki IT alapok előadás is elég sok buta arcot adott a tanteremnek (bináris - hexadecimális aritmetikai műveletek és átváltások), de a rémület csak szombat délelőtt teljesedett ki a nebuló kollégákon (velem egyetemben, természetesen) - bár ebben a félévben még nem lesz konkrét matek, de majd jövőre... e kijelentést az erősen műszaki irányultságú előadó vigyora és az osztályterem egybehangzó nyelése zárta le. Aki tisztában van azzal, hogy mit jelent számomra a matematika, az tudja azt is, hogy esélyem vajmi kevés a következő félévben a vizsgák letételére. De olyan még sosem volt, hogy ne lett volna valami, és ha én a statisztika / számvitel dualizmusától megroppanva is éreztem magam a Corvinus színeiben még tavaly-tavalyelőtt, most már tudni fogom, hogy tévedni emberi. Legalábbis ezt sejtette mindazon műveletek emlegetése, amikről még nem is nagyon hallottam azelőtt.

A hirtelen halál érzete szombat estére csak fokozódott. Délután egy tisztességes méretű sétát követtünk el a Normafán, ami már egymagában elég volt ahhoz, hogy lógó nyelvünk szánkba történő visszainstallálására tett törekvéseink kellően kimerítsenek, de ezt tetézte az, hogy a fényképezőgépről történő másolgatás közben a MacBook-om azt mondja, hogy RSD. Igazából, mint 26. héten gyártott, igazoltan szériahibás modell, elodázhatatlan volt, hogy egyszer csak azt mondja, hogy nincs tovább egy ideig: hőtágulás ide vagy oda, sűrűn mentek. Mac-es kollégáknak a tünetek: hideg indításkor azonnali fagyás, vagy login után az első 10 percben. Utána 15 percig a büdös nagy semmi, bekapcsolás után körülbelül egy másodperccel kattanás és leállás. Aztán nagy nehezen elindul a gépezet. A BeszMac-en több ember is használhatatlannak nyilvánította már a gépét, egyelőre én még a szerencsés fajta vagyok.

Vasárnap vidámpark. Unokahugom és öccseim díszes kompániájától övezve megszálltuk a Városligetet. Legjobb számításaim szerint 17 éve nem voltam a vidámparkban, de most újra felfedeztem, hogy milyen gyereknek lenni. És ez nem is ment olyan nehezen, egész jól beilleszkedtem az első 10 évüket élő korosztályba, noha néha rámszóltak a fiatalok, hogy legyek szíves ne ilyen hangosan sikongatni a hullámvasúton, mert nagyban rontom a hely élvezeti értékét. Van ilyen is.

Az az igazság, hogy a következetesség jegyében kellene nyitnom egy költözés, csapó 2 című bejegyzést is, ezt most idenyomorítom. A költözés teljesen jól lezajlott, többé-kevésbé minden adat átkerült az új helyére. Múlt héten elkezdődött a Median 2007 fejlesztése, a héten pedig a Gyöngyhalászok projekt fogja kezdetét venni, tehát leállásról szó sincs. Számomra legalábbis. Egy kivételes esetet leszámítva talán. A hirtelen halált.

 PIHE, magánügy témakörben

MegosztásOldal teteje

« back to school
honla-para »

apple     család     macbook     rsd     számalk    

 

HOZZÁSZÓLÁSOK