EGY PIHE AZ EZER SZÖSZ KÖZÖTT

CSÖRGE SZABOLCS JÓZSEF BLOGJA FOTÓZÁSRÓL ÉS EGYEBEKRŐL KÖNNYEDÉN

HDR, ZANZÁSÍTVA

Lelkiismeretfurdalásom a hetek óta tartó ígérgetés következtében a mai szép este eszkalálódott olyan fokig, hogy előkaparjam a szövegszerkesztőt, és egy többé-kevéssé használható, inkább csak saját tapasztalatokon alapuló leírást rettyintsek össze a HDR-ről. Egyrészt azokat az illúzióteremtő fellegeket szeretném eloszlatni a technika egéről, amiket a Nagyérdemű egy-egy felvétel láttán odafújni hajlamos - de igyekszem kézzelfoghatóbb tippekkel is szolgálni. Előre kérek elnézést azért, mert konyhanyelven fogok fogalmazni - nem abbéli hiedelmeimből kifolyólag, hogy a szaknyelv esetleg értelmét veszítené, hanem azon profán okból, hogy egyszerűen a szakzsargonban való járatlanságom jelentősebb mértékben csorbítaná az érthetőséget (és egyben a szavahihetőséget).
Tehát miről is van szó? A HDR technika célja rendkívül póriasan megfogalmazható: a fényképezőgépek fénymérési korlátainak rettentő brutális módon történő megerőszakolása. A szokásos fénymérési technikák optimális esetben elegendőnek bizonyulnak -- de mi történik erős ellenfénynél, félhomályban -- tipikusan olyan területeken, amit lehetetlen kiexponálni, bárhogyan is ügyeskedik az ember? Ilyenkor jöhet jól a HDR: a képet a megfelelő célszoftver úgy alakítja át, hogy az egyben lesz alul- és túlexponált.


A kellékek: egy darab minél stabilabb állvány, egy HDR előállításra képes szoftver és természetesen egy fényképezőgép. A "bridge" kategóriába tartozó "félprofi" kompakt gépek is megfelelőek lesznek már HDR fotózáshoz, így nincs feltétlenül szükségünk tükörreflexes csodákra, bár egyértelmű, hogy utóbbi egészen más minőséget produkál. A kompakt gép akkor megfelelő, ha fényérték kompenzációval történő sorozatfotót - megvilágítási sor készítését - megenged (bracketing - általában -1 és +1 között, 1 Fé lépésekben - DE minél kisebb lépésekben tudunk nagyobb Fé eltérést lefedni, annál szebb eredményeket kapunk (-2 és 2 EV között az 1/3 lépésre általában erre a bride gépek ritkán képesek, így viszont gyönyörű részleteket nyerünk, hiszen ez már öt képet jelent) vagy képes RAW formátumú felvételek készítésére. A szoftver tekintetében az egymásnak alternatívát jelentő Photoshop CS2 és Photomatix közül a finombeállítási lehetőségek miatt az utóbbit részesítem előnyben - és arról már nem is merek megemlékezni, hogy amíg a Photomatix unibin, addig a CS2 rosetta alatt csak kötélidegzetű Mac tulajdonosoknak ajánlott. (Az beszúrt képek a Windows-os Photomatixról készültek, mivel a cikk írásakor még nem rendelkeztem a sokkal szofisztikáltabb Mac-es változattal - amely kezelőszerveiben erősen eltér az itt bemutatottaktól.)


Miután megtaláltuk a fotónk témáját, ideje elkészíteni a képet. Nem titkolt szándékom felhívni a figyelmet arra a közel sem elhanyagolható tényre, hogy nem minden fotó lesz jó HDR fotó - mindig tartsuk szem előtt, hogy általában csak a nehéz fényviszonyok között készített felvétel lesz ütős HDR téma. Az eredményért pedig rengeteget kell fotóznunk: az én kísérleteim 70%-a kuka - ezek azok a képek, amik HDR nélkül szépek. Tehát, fotózzunk! Két úton indulhatunk el: készíthetjük a képet bracketinggel - ekkor egy sorozat lesz a végeredmény - vagy egyetlen RAW formátumú fotóval. Amíg a Photomatix mindkét változattal nagyon szépen dolgozik, addig a Photoshop CS2 csak a fényerő kompenzációval készített sorozatot ismeri fel, ehhez pedig, ha RAW-t választottunk technikának, akkor előbb ki kell nyernünk a Photoshop RAW olvasó pluginjával a különböző fényerővel exponált verziókat. Megjegyzem, a RAW olvasó plugin ingyenes, de meg kell vele küzdeni. Ha bracketinggel fotózunk, akkor érdemes az éjszakai fotózásnál bevett eszközöket felhasználni: az állvány és önkioldó kötelező páros, mivel a legkisebb bemozdulás is olyan csúnyán el tudja rontani a végeredményt, hogy ítéletnapig retusálgathatjuk a fotónkat. A Photomatix elvileg ki tudja találni, hogy hol illenek össze a képek ("align bracketed images"), de nekem még egyszer sem sikerült munkára bírnom. Csakúgy, mint mindig, a záridőn és a blendén illik korrektül machinálni, egy rosszul beállított képen a csoda sem segít.


Szabadtérben, ellenfénynél úgy mérjünk fényt, hogy a fotón ne legyen kiégett részlet, hiszen a kiégés képinformáció-vesztést eredményez: mérjünk fényt semleges, középtónusú területről vagy használjunk szürkelapot. Erős fényeknél nem rossz választás ND szűrő használata sem, főleg, ha az átmenetes, így a témát nem érinti fényveszteség. Ha nem ellenfényben fotózunk és szépen süt a nap, jó ötlet a polárszűrő felcsavarása a frontlencsére, hiszen a polarizált ég sokkal kontrasztosabbá válik, így a felhők egészen csodálatosan kiemelhetők a kékségből (arra vigyázzunk, hogy ha olyan objektívet használunk, amely nem belső élességállítású, tehát a frontlencse mozog, nem fogjuk tudni a polárszűrőt nagy lelki nyugalommal használni). A RAW fotót megfelelő fényviszonyok esetén kézből is ki lehet exponálni, ezért az arra alkalmas gép és a Photomatix megléte esetén ez a nyerő választás. Csak széljegyzetként: a RAW fotó az esetek nagyrészében nagy fájlméretet jelent (5 MPx mellett is 4-5 MByte) és az elmentése is sokkal hosszabb ideig történik, mint a hagyományos JPG képeknél. Arról mindenképpen érdemes megemlékezni, hogy félhomályban, sötétben a megvilágítási sor készítése a jó választás, mivel a RAW fájlokból kinyert, különböző expozíciós értékekkel bíró képek a túlexponált részeknél erős szemcsézettséget mutathatnak, és ezzel alapjában csapják szét a HDR képeket.


A létrejött sorozatot vagy az egyetlen RAW képet mentsük le számítógépre, és ugorjunk is neki a HDR fájl előállításának. Mint korábban említettem, a Photomatixot fogom használni a kép elkészítéséhez - a Photoshop CS2 a File - Automate - Merge to HDR menüpontban képes a bracketing sorozatot HDR kimenetté varázsolni. A Photomatixban a bracketing sorozatot a HDRI menü Generate HDR, egy RAW fájl esetén pedig az Automate menü Batch Processing tétel kiválasztásával tudjuk a HDR kimenetet összegyúrni. Utóbbi esetben a Generate HDR image jelölőnégyzetet ne felejtsük el kipipálni. Felhívnám a figyelmet arra, hogy az ördög a részletekben rejtőzik, bár a kimenet minden esetben egy HDR kiterjesztésű színhalmaz, ami általán inkább valami ízléstelen Andy Warhol-klónra emlékeztet, mint az eredeti témára. Ugyanis: ha RAW-ból fordítjuk a HDR-t, akkor a jelölőnégyzet melletti Settings gombra kattintsunk, és az EV Spacing opciónál bökjünk rá a jelölőnégyzetre, a csúszkát pedig állítsuk a legkisebb értékre, ami 1/3 Fé lépést jelent. Ezzel kerülnek majd elő a szép részletek. Megfigyelésem szerint akkor lesz nagyon szép a végeredmény, ha a HDR kép erősen kontrasztos. De még távol vagyunk a végeredménytől. Ha bracketingből állítottuk elő a HDR fájlt, akkor mentsük el a képet, de ne zárjuk be - ha RAW-ból fordítottuk, akkor a Photomatix már elmentette nekünk, ez esetben nyissuk meg. Ideje, hogy elővegyük azt a megfelelően génjeinkbe dolgozott esztétikai érzéket, ami több-kevesebb mértékben mindenkiben benne van, aki valaha egyszer is már túllépett a nudista strandokon készített lesifotók szintjén. (Megjegyzem, nekem ezzel személy szerint nincs bajom. :o)) A varázslat neve tone mapping, és arra hivatott, hogy egy életre megszeressük a HDR-t -- vagy megutáljuk.

where the snail lives

Gördítsük le ismét a HDRI menüt, és válasszuk ki a Tone mapping pontot. A megjelenő ablak csúszkái és gördítőmenüi által okozott kezelőszerv-orgia hiánya már elsőre riasztó lehet a Photoshop-pal gyakran shopóknak... vagy kellőképpen zavarbaejtő! Hogy lehet ilyen kevés csúszkával jó eredményt elérni? Igazából nincs recept arra, hogy mi az ideális csúszkakombó a megfelelő hatás elérése érdekében: addig érdemes próbálkozni, amíg a kívánt képet nem látjuk magunk előtt (és itt jön be a személyreszabott ízlés kérdése). Csak nagy vonalakban kontárkodnék bele az opciók ismertetésébe. A luminosity a túlexponált részekre vonatkozó fényerőt jelenti, amit a strength csúszkával enyhíthetünk vagy durvíthatunk. A color saturation-nel meglepő módon a színtelítettséget babrálhatjuk a szánk íze szerint. A szaturáció általában mindig egy fokkal kevesebb legyen, mint azt tervezzük: összhatásában kiegyenlítődik majd, később meg úgyis utána tudunk menni szinte bármilyen retusálószoftverrel. Látunk egy hisztrogrammot is - aki használja fotózás közben, az most is látni fogja, hogy mikor optimálisak a beállítások, aki pedig még életében nem látott ilyet, az se essen kétségbe, ez egy igen felejthető része az ablaknak. Sokkal érdekesebbek számunkra a white és black clip csúszkák, amik a világos és sötét részek intenzitását hivatottak befolyásolni - ezt, megfelelő képzelőerővel társítva, rángassuk a kívánt mértékig. Ugyanilyen páros a light smoothing és a microcontrast level is. Utóbbi nálam akkurátusan middle fokozaton figyel, amíg a light smoothing a midde és a low között ingázik. Csak megjegyzem, hogy ez egy fontos mozzanat a végeredmény szempontjából, igyekezzünk addig próbálgatni, amíg megfelelő nem lesz az előnézeti kép. A microcontrast a kép zajosságát és egyben élességét határozza meg - szintén kísérletek tárgya. Mint említettem, ha tehetjük, inkább megvilágítási sort használjunk a HDR képek készítéséhez, mivel a digitális kvázi-alul- és felülexponálás erős zajt fog eredményezni. Végül válasszuk ki a kimeneti kép formátumát: ha az alapbeállítás 8 bitet hagyjuk meg, akkor JPG kimenetet kapunk -- 16 bit esetén egy TIFF fog az ölünkbe pottyanni, abból is az otromba tömörítetlen változat, ami 5 MPx felbontás esetén is 30 MByte-os kis képecskével fog kedveskedni nekünk, amin nem biztos, hogy szívesen, mosolygós ábrázattal dolgozunk a későbbiekben.


Mentsük el a végeredményt, és jöhet az utómunka! Itt már mindent bevethetünk, amit nem szégyellünk, legyen az ciripelő shareware vagy vállról indítható Photoshop. Arra mindenképpen rávilágítanék, hogy a HDR képek bizony tűélesen szépek, és ha RAW-ban fényképeztünk, akkor jusson eszünkbe, hogy ez egy tömörítetlen formátum, ami nem tartalmaz olyan veszteséges eljárásoknak kijáró beállításokat, mint például az élesség - erre például egy teljesen mezei iPhoto vagy alap shareware is teljesen megfelelő. Ha Photoshopban dolgozunk, az Unsharp mask-ot ajánlom.


Ha a végeredmény nem megfelelő, akkor töltsük vissza a HDR kiterjesztésű fájlt, és tologassuk ismét a Tone mapping csúszkákat - ha pedig ez sem hoz jó eredményt, emlékezzünk arra, hogy nem minden fotó jó HDR téma. Ha nem hagyjuk annyiban a technikát és folyamatosan próbálkozunk, egy idő után önkéntelenül is rá fogunk érezni, hogy mikor érdemes leporolnunk a Photomatixot a tökéletes HDR kép előállítása érdekében.


Néhány írás a HDR-ről, amiket érdemes elolvasni:
HDR, avagy ha kevés egy expozíció, toldd meg kettővel (Fotózz.hu)
HDR Tutorial (Trey Ratcliff / Stuckincustoms.com)

 PIHE, fotó témakörben


  fotó     fotótech     hdr     izé    


Megosztás Facebook-on


HOZZÁSZÓLÁSOK



 1      

Zsákai Péter

erre a postra most bukkantam rá! hasznos volt, még majd elolvasom egyszer-kétszer! csak most kóstolgatom a HDR készítést. szintén Photomatix a barátom. :)

ez lenne az első kép, amit publikálni merek:
http://www.fotohaz.hu/fotoarena/showphoto.php?photo=329007&password=&sort=1&cat=500&page=1

ha lenne építő kritikád, örülnék!

 2      

Pihe

Ezt a képedet kiszúrtam már a honlapodon a Krisna-völgyes fotók között. Szerintem nagyon szépen sikerült egyensúlyoznod a valóság és a nagy dinamikatartomány által okozott kissé szürreális világ között.

Én a legtöbbször elkövettem azt a hibát, hogy túlságosan valótlannak tűnt a téma, ezért egy idő után teljesen leálltam a HDR képek készítésével - mostanában inkább expozíció-sorozatot készítek és kézileg gyúrom össze a képeket. ez sokkal hosszabb, pepecselősebb munka, de a legfinomabb eredményeket így tudom elérni (lásd alább), így ezt a módszert ajánlom Neked is kipróbálni, hátha megtetszik.

 3      

Zsákai Péter

Igen, a szürreális képeket én sem szeretném túlzásba vinni, ill nem minden téma mutat jól szürreálisan.

erről a manuális összerakásról ha majd ráérsz, egyszer mesélj légyszi. mert ha jól értelek, akkor ez nem PhotoMatix-szal készül, ugye?

 4      

fanni

valaki véletlenül nem tudná megmondani, hogy a rányomott vízjelet (amit a program tesz rá) hogy tudnám kikapcsolni? :)
köszii

 5      

Pihe

Fanni: úgy, hogy megveszed a szoftvert. Nyilván van más megoldás is (khm), de a torrent oldalakról letöltött, kulcskészítő programokkal mellékelt változatokat a blog nem támogatja. :)