EGY PIHE AZ EZER SZÖSZ KÖZÖTT

CSÖRGE SZABOLCS JÓZSEF BLOGJA FOTÓZÁSRÓL ÉS EGYEBEKRŐL KÖNNYEDÉN

SAMYANG 85MM F/1,4: NAGY FÉNYEREJŰ MOSÓGÉP, KIMAXOLVA

Egy vallomással szeretném indítani a bejegyzést: ez a teszt a végletekig hiteltelen lesz. Nem azért, mert nem értenék a fotózáshoz (egyébként nem értek), vagy mert nem értenék a teszteléshez (amihez szintén nem értek), de a portrézáshoz végképp nem értek és semmilyen tapasztalatom nincs e téren. Talán megbocsátható egy olyan embernek, aki számára a funkcionális gyújtótávolság 28mm környékén az esetek 99%-ában befejeződik, és minden, ami efelett van, az némiképp a romantikus túlzások kategóriáját bővíti. Arról nem is beszélve, hogy a tesztelés ideje alatt nem volt modellem, akit a dilettantizmusommal sanyargathattam volna, így e hálátlan feladatot Bogyó kutyámra testáltam, aki némi szép szó és jutalomfalat ígérgetése mellett sokkal kezesebb volt, mint szerintem bármelyik kétlábú - tény ugyan, hogy kétlábúaknak még nem ígértem jutalomfalatot fotózásért cserébe, de lehet, hogy megfontolandó. Ha még mindig itt vagytok, akkor talán ugorjunk neki a témának, rendben?

A fotósokat (mármint azokat, akik értenek hozzá) a portrézás tekintetében két nagy csoportra oszthatjuk: az első iskola a rövidebb, 75-100mm közötti gyújtótávolságú objektívekre esküszik, míg a másik tanai szerint 135-150mm körül az ideális. A lényeg a torzítás iránti preferenciánk és fotónk alanyától való áhított távolságunk. A legtöbb objektív-gyártó is igyekszik kiszolgálni a különböző igényeket, hiszen a klasszikus portréüvegek ugyanúgy megtalálhatóak a spektrum rövidebb és távolabbi végén is. Kedvenc koreai gyártónk a rövidebb véget kedvelők táborát erősíti a Samyang 85/1,4-es nagy fényerejű üvegével. Ez már pont nem az ölbeülős távolság, főleg APS-C-n nem, viszont nem is kell hozzá walkie-talkie-val instruálni alanyunkat. A 85mm olvasata már önmagában a Pentax A* 85/1,4 és AF-es társa, az FA* 85/1,4 miatt szemnedvesítő vágyakozással és a szerencsésebbek számára a hőskor édes nosztalgiájával kell, hogy eltöltsön mindenkit, aki régebb óta utazik a Pentaxos vonaton - így ez már egy nagyon kellemes szájízt kölcsönzött bőven azelőtt, hogy magát az objektívet felcsavartam volna a K-1-re.

Kialakításában hozza a Samyangos formulát: a tubus fém, illetve műanyag anyagát a fókuszgyűrű gumírozása választja el. A rekeszgyűrű F/1,4 és F/22 között állítható és fél fényértenként ugrasztja be a nyolc lamellából álló rekeszt, kivéve F/16 és F/22 között, ahol csak egész érték választható. Pentaxosként megkapjuk az "A" állást is, vagyis beugró blendével is használhatjuk az objektívet, ekkor a rekeszt közvetlenül a vázról állíthatjuk. Érdemes egyébként legalább egyszer kitekerni F/1,4-re és átnézni az impozáns méretű frontlencsén - nagyon szép, tiszta látványban lehet így részünk.

A fókuszgyűrű pont jól eltalált ellentartással fordul körbe az 1 métert jelentő közelpont és a 15 m-es jelölést követő végtelen állás között. Közel 160 fokot fordul, tehát munka lesz vele bőven. Hűen a Samyang hagyományaihoz - miszerint mindenféle automatikus élességállítás az ördögtől való - a 85-ösön is a saját szemünkre van bízva, hogy mi éles és mi nem az. Bár személy szerint teljesen ki vagyok békülve a rásegítés hiányával, de teljes rekeszen elég nagy hibaszázalékot jelent még jó látási körülmények között is. Itt megjegyezném, hogy az objektív a klasszikus "pangó" szferikus aberráció jeleit mutatja, vagyis a fókusz hajlamos elmászni, ha a rekeszértéket megváltoztatjuk.

Örömmel tapasztaltam viszont, hogy a fókuszgyűrű távolságjelzője korrekt, szemben a gyártó korai 8mm-es halszemével, ahol némi sufnituning kellett ahhoz, hogy a leírtak megfeleljenek a valósággal. A fókuszgyűrű után a tubus műanyag borítást kapott, amely egy M72-es szűrőmenet képében öleli magához a frontlencsét. Ide csatlakozik fel a napellenző is, amely szerencsére nem menetes kialakítást kapott. Az 513 g-os tömegével még pont a közepesen nehéz objektívek csoportjának alsó sávjába esik és az 78 mm-es teljes hosszával sem fog kilógni egy fotóstáskából sem. A műanyag részek ellenére is egy jól összerakott, nem lötyögő, bizalomgerjesztő kialakítású objektívről van szó.

Optikai tulajdonságait illetően szintén kellemes élményben lehet részünk. A koreai mérnökök 9 lencsetagot szuszmákoltak be a tubusba hét csoportban, ebből egy elem aszférikus kialakítású. A torzítás elhanyagolható, -0,3%-ot jelent, ami a valóságban nem szembetűnő (divatos apróhírdetéses megfogalmazásban azt is mondhatnánk, hogy a képalkotást nem befolyásolja).

Csodák ugyan nincsenek, teljesen nyitva valóban csak a képmező közepén éri el azt a szintet, amit élesnek hívhatunk, de egy kicsit rekeszelve pánikszerűen jobb lesz és F/4-re már a teljes képmező penge. A kromatikus aberráció (laterális CA) legnagyobb blendén jelen van, de elhanyagolható mértékű - a mai képkorrekciós szoftverekkel pedig egyetlen kattintással kiiktatható. Sokkal inkább probléma a fókuszon kívül eső részek színhibája nagy rekesznél (longitudinális kromatikus aberráció), amitől elég nehéz megszabadulni.
Flare-re teljes ellenfényben hajlamos, de nem terjed át a teljes képmezőre - tény, hogy a kontrasztból erősen veszít ekkor.

Ám nem az élesség és nem a jól kezelt színhibák miatt érdemes a Samyang 85/1,4-et kipróbálni. A 8 darab blende-lamella és az 1:1,4-es fényerő együttes eredménye - és ezért kellene minden háztartásba egy - a mesés mosás. Már 40 fokon is kimos mindent a háttérből, és ha levesszük a mosógépről és fotózunk is vele, akkor csodás képi világokat teremthetünk. Teljesen nyitva olyan lágy a háttérmosás, mint egy könnyű hab a kávé tetején, és bár a lamellák nem kör alakúak, de a bokeh fényesebb elemei sem zavaróak. F/2,8-ra ugyan zavarosabbá válik az elmosás, de érzésem szerint ezt az objektívet úgyis mindenki 1:2 fényerő alatt fogja használni. Ha így lenne, akkor nem árt lélekben felkészülni, hogy teljes rekeszen és egy értékkel szűkebben majdnem két egész fényérték vignettálással kell majd megküzdenünk full frame-en, de ez APS-C-n nem fog borzalmas gondot okozni. 1:2 fényerő felett azonban ez már csak fél fényértékre szelidül.

Szokásosan a tesztképeket teljes felbontásban, nézegethető-letölthető formában a flickr albumból tudjátok levadászni, ahol egy rekesz-sort is találtok végtelen állásban. A teszt K-1-en készült. A tesztképek Lightroomban lettek hívva. Expozíciót és színhőmérsékltet korrigáltam, élességet befolyásoló beállításokat alapértékeken hagytam.

Mint a bevezetőként szolgáló szabadkozásomban említettem, nagyon ritkán fordul meg nálam ilyen objektív - ennek ellenére a hatalmas fényerő és a gyújtótávolság kettőse előhozta belőlem a nagyon (nagyon-nagyon) mélyen szunnyadó portréfotóst. Gyerekek fotózásához nem választanám ugyan az autofókusz hiánya miatt, de aki együtt tud élni ezzel a hiányossággal, annak ár-érték arányban a Samyang 85mm F/1,4 egy időtálló, remek választás lehet. Még akkor is, ha már van mosógépe.

Az objektívet Hiba Dórától kaptam kipróbálásra - köszönöm szépen! :)

 PIHE, fotó témakörben


  85mm     nagy fényerő     objektív teszt     portréobjektív     samyang     teszt    

Ide kattintva közvetlenül a bejegyzés Facebook témájához ugorhatsz, ahol elolvashatod a Többiek hozzászólásait is.


Megosztás Facebook-on


HOZZÁSZÓLÁSOK

Nincsenek hozzászólások? Nézd meg a bejegyzés Facebook oldalát is! 2012 óta a hozzászólásokat kizárólag Facebookon bonyolítjuk.