EGY PIHE AZ EZER SZÖSZ KÖZÖTT

CSÖRGE SZABOLCS JÓZSEF BLOGJA FOTÓZÁSRÓL ÉS EGYEBEKRŐL KÖNNYEDÉN

MAGAD URAM - A SZINTE ISMERETLEN TELEOBJEKTÍV: SMC PENTAX M (ZOOM) 75-150MM F/4

A legtöbb fotós az objektíveket négy csoportba sorolja: a szuper üvegek, az "oké" kategóriás lencsék és a csapnivaló darabok. (És persze vannak azok a fotósok, akik nem tudnak számolni.) A viccet félretéve, a régi objektíveknél kicsit árnyaltabb a helyzet, ugyanis nagyon sok olyan üveg kering szerte a világban, amelyről még Bojidar Dimitrov örökéletű munkássága ellenére is vajmi keveset tudni, holott kijárna nekik a megfelelő tisztelet: nem is a kor, sokkal inkább a minőség miatt. Sok kép jön, mobilnettel nem ajánlom a tovább gombot megkattintani.

Több mint hat éve tettem az első kísérletet, hogy a Pentax M 75-150-ről megemlékezzek valamilyen formában. Azóta több bejegyzés mellékszereplője volt, de valahogy sosem jutottunk el a konkrét reflektorfényig - pedig ezt az objektívet alig ismeri ma már valaki, annak ellenére, hogy egy remek, a "szuper" és az "oké" kategóriák határán táncoló középtele, és amelyhez egy háromfős család mozijegyének ára párosul (büfével).

Nagyon nem azonos súlycsoport: Pentax M 75-150/4 és SP Tamron 70-200/2,8 Di LD

A saját példányomat 2010 környékén vásároltam 9.000 - azaz kilencezer - forintért. Az eredeti terv az volt, hogy a Tamron 70-200/2,8 súlyát kiváltsam valahogy, miután egy évvel korábban egy franciaországi nyaralást úgy sikerült végigcsinálni, hogy csak egy kisebb patikányi izomlazító tudta hetek múltán is feledtetni a hátizsákom tartalmát. A kapcsolatunk nem indult a legfényesebben, a K-7-en ugyanis eléggé felejthető volt, a K-5-ös időkben pedig igazából a polcon nyugodott békében, mert mindig rájövök, hogy érdeklődésem folytán kevésbé vagyok a teleobjektívek embere. Az érdeklődésem az objektív felé a K-1 megvásárlása után összpontosult újra és ekkor vívta ki elismerésemet is: ez a jó öreg üveg és vasdarab kellemesen kiszolgálja a digitális 35mm-es váz 36 megapixelét.

Kialakítás

A 75-150 az M-es szériának megfelelően teljesen fém kialakítású, amelyet egyedül a körülbelül 160 fokot forduló fókuszgyűrű műanyag borítása tör meg. A frontlencsét 49mm-es szűrőkkel díszíthetjük fel, és amelyet a Limited termékvonalra hajazó módon a beépített napellenzővel árnyékolhatunk. Az objektív mindössze 465 g súlyú és 11 cm hosszú.

Forrás: Bojidar Dimitrov

Az 1980 és 1985 között gyártásban lévő objektívet optikailag 9 csoportba rendezett 12 lencsetag alkotja, amelyre az érkező fényt a bajonett felőli végén egy hat lamellából álló blende szabályozza. A rekeszt egyébként 4-es és 32-es értékek között tologathatjuk és egészen F/22-ig fél fényértenként kattan a rekeszgyűrű.

Ingyen leves nincs: az objektív a költséghatékonyság égisze alatt tolózoomot kapott, aminek során az első három lencsetagot hátra, a középső csoportot pedig előrehúzva érhetjük el a 75mm-es állást, a kezdő érték ugyanis 150mm-en áll. A tolózoom persze senkit sem zavarna, ha csak vízszintesen fotóznánk és nem lenne az a csúnya gravitáció, ugyanis függőleges helyzetben elszabadulnak a tubusban a lencsetagok és akaratlanul is kreatív felvételeket készíthetünk, ha kicsit is lankad az éberségünk. A mérnöki zsenialitásnak (vagy valami ördögi trükknek) köszönhetően a gyújtótáv változtatásánál a tubus mérete nem változik meg - ez pedig egyedülálló megoldás a tolózoomok világában. És mivel ez a "magad uram" rovat, ezért manuális objektívről van szó és jó tudni, hogy ha korrekt fénymérést szeretnénk, akkor  kizárólag az M-módban működhetünk.

Képalkotás

75mm F/4, teljes kép lekicsinyítve

75mm F/4, 100%-os kivágás

Az objektív teljesen eltérő teljesítmény nyújt rajz terén az átfogás két végpontján. Miközben 75mm-en teljesen nyitott blendénél is pengeéles és csak a szélek felé lágyul kicsit, addig a 150mm-es vég elmarad ettől. Rekeszeléssel azonban itt is erősen javul a helyzet, de általánosságban 75mm és 135mm között él az objektív, egy rekesszel szűkebben. Ha a vázunk tudja, érdemes bekapcsolni a pixelshiftet, ugyanis így 150mm-en és F/4-en is igazán odacsapós rajzot kapunk. Egyébként a rajz csúcspontja F/8 és F/11 értékeken van, F/16-on még rendben van, F/22-es értéken viszont már szemmel láthatóan beüt a diffrakció, nagy arányú részlet- és kontrasztvesztés áldozatává válik a képünk. Az objektív teljes Leica kockán 1:4-es fényerőnél erősen vignettál, amely egy 1:5,6-on mérséklődik, 1:8-on pedig teljesen eltűnik. A vignettálás 75mm-en hangsúlyosabb, ugyanakkor APS-C szenzoron nincs miért aggódni, mert a kivágás megspórolja az utómunkára fordított két másodpercet.

A következő képek mindegyike kontrasztosítással lett génkezelve a nagyobb élvezhetőség kedvéért. A kicsinyített képeken van egy adag élesítés, a 100%-os kivágások azonban minden hasonló káros szenvedélytől mentesek. Az objektívet K-1 vázon teszteltem.

75mm F/4, teljes kép lekicsinyítve

75mm F/4, 100%-os kivágás a kép közepéről

75mm F/4, 100%-os kivágás a kép széléről

75mm F/5,6, teljes kép lekicsinyítve

75mm F/5,6, 100%-os kivágás a kép közepéről

75mm F/5,6, 100%-os kivágás a kép széléről

75mm F/8, teljes kép lekicsinyítve

75mm F/8, 100%-os kivágás a kép közepéről

75mm F/8, 100%-os kivágás a kép széléről

150mm F/4, teljes kép lekicsinyítve

150mm F/4, 100%-os kivágás a kép közepéről

150mm F/4, 100%-os kivágás a kép széléről

150mm F/5,6, teljes kép lekicsinyítve

150mm F/5,6, 100%-os kivágás a kép közepéről

150mm F/5,6, 100%-os kivágás a kép széléről

150mm F/8, teljes kép lekicsinyítve

150mm F/8, 100%-os kivágás a kép közepéről

150mm F/8, 100%-os kivágás a kép széléről

150mm F/4, pixelshiftelve, teljes kép lekicsinyítve

150mm F/4, pixelshiftvelve, 100%-os kivágás

A kromatikus aberráció szintén előfordulhat teljesen nyitott rekesznél kis mértékben, illetve extrém megvilágítási helyzetekben, de a rekeszelés itt is sok mindent megold.

150mm F/4, extrém kontrasztos helyzetben...

...és az életlen területek kromatikus aberrációja a kép szélénél.

Körülbelül egy percet kellett köröznöm, amíg ki tudtam csalogatni ellenfénynél olyan szituációt, ahol a lens flare-t megfigyelhetjük, és bár tény, hogy jelen van benne, de nem sűrűn fogunk vele találkozni, kivéve, ha a nappal szemben fotózunk.

75mm F/4, a beépített napellenző nélkül: lens flare

A közeli fókuszpont egyébként 120 centinél kezdődik és tart a végtelen felé: nem ezzel az objektívvel fogunk makrózni, de ez abszolút megszokott a telék világában.

A bokeh a hat lamellának és a kezdő fényerőnek, illetve a gyújtótávolságnak megfelelően semmi különöset nem nyújt, sőt, ha túl sok eltérő fényességű elem van a háttérben, akkor bizony mozgalmas, esetenként zavaros is lehet.

150mm F/4: bokeh

Mint minden SMC bevonatú objektív, a 75-150/4 színei is hozzák a megszokott Pentax minőséget: nem túl meleg, visszafogott, életszerű színeket produkál. Rajza, kontrasztossága kellemesen plasztikussá változtatja a 2D-s fotókat.

Torzítása elhanyagolható, és ahogy azt a teleobjektívektől megszokhattuk, 100mm felett kezd érzékelhetünk párnatorzítást - abban az esetben, ha téglafalat fotózunk.

Nagyfelbontású képek


SMC Pentax M (Zoom) 75-150mm F/4

 

Népítélet

Mindent összevetve az SMC Pentax M (ZOOM) 75-150mm F/4 fényerejéhez és átfogásához képest egy igazán barátságos méretű, optikailag erősen négyötöd osztályzatú darab, ami átlagosan 8-10.000 Ft-ért megszerezhető ebayen. Az, hogy 6 év alatt képtelen voltam egy épkézláb beszámolót írni róla, nem az objektívnek róható fel és ennek legnagyobb fegyverténye, hogy 10 esetből bizony 8-szor a Tamron 70-200 a polcon marad és a 75-150 kerül a táskába. Ha nem mozgó célpontra vadászunk, akkor egy erősen ajánlott darab mindenkinek, aki értékeli a klasszikus üvegeket és nem borzad el a pengeéles rajztól.

Köszönöm a figyelmet, sziasztok!

 PIHE, fotó témakörben


  fotó     pentax     smc pentax m 75-150mm f4    

Ide kattintva közvetlenül a bejegyzés Facebook témájához ugorhatsz, ahol elolvashatod a Többiek hozzászólásait is.


Megosztás Facebook-on


HOZZÁSZÓLÁSOK

Nincsenek hozzászólások? Nézd meg a bejegyzés Facebook oldalát is! 2012 óta a hozzászólásokat kizárólag Facebookon bonyolítjuk.