EGYNAPOS, NEM MÁSNAPOS

Ez a bejegyzés elvileg fotóblogként indult, de nem állom meg, hogy a hétvége egy-egy pillanatát ki ne ragadjam gondolatbűnözés és további felhasználás végett. A péntek délután és a szombat délelőtt nimbuszát továbbra is a számalkos órák erősítették, némi külső ráhatástól kényszerített önértékeléssel egybekötve, amelyet egy fergetesnek ígérkező, energia hiányában azonban stabil ülőhelyzet elfoglalását és további önértékelést elősegítő Pistit ünneplő szülinapozás követett a B7-ben. Utóbbi, már-már józsefattilás pszichoanalízisre mutató vizsgálódás eredményeként azt a csoffadt szájízű megállapítást sikerült kikerekíteni a számon, hogy bizony, öregszem már annyira, hogy a '80-as évek slágereinek rádióállomásaihoz szokott hallóberendezésem idegesen lépjen reakcióba a magas BPM-számú szerzeményekkel, amelyekről kicsit nosztalgikusan a tinidiszkó fogalom jutott eszembe - életfelfogásban inkább, mint szilárd erkölcsökben. A hétvége így egynaposra és nem másnaposra sikeredett, ám ezt tovább szűkítette a vasárnap reggel. A reggel ugyanis nálam nem napszak, hanem állapot - és ez különösen igaz a vasánap intézményére, amely szinte metafórát képez a "csúnya", "rossz", "gonosz", "emberiség-ellenes" és "parkolótársaság" fogalmakkal. A nap még akár szép is lehetett volna, ha nem követi ónos eső, havazás. Egy komplett tél, egy napba sűrítve. De nem másnapba.

 PIHE, magánügy témakörben

MegosztásOldal teteje

« pofátlanság
ócó gumi (ősi kínai recept) »

nosztalgia    

 

HOZZÁSZÓLÁSOK



 1      

Julcsa

Érdekes... nekem csak szép emlékeim vannak vasárnapról... ez a "kis" csapadék meg kell a növényeknek... ha már globálisan melegszünk, vagy mi...

 2      

Pihe

Tényleg szép volt, csak rövid... Olyan igazi vasárnap.

("Melegszünk"?? :oDDDDD)

 3      

Julcsa

Csak szeretnéd, Te beste! ;-)