EGY PIHE AZ EZER SZÖSZ KÖZÖTT

CSÖRGE SZABOLCS JÓZSEF BLOGJA FOTÓZÁSRÓL ÉS EGYEBEKRŐL KÖNNYEDÉN

VÁROSFOTÓZÁS (KEZDŐKNEK) (IS)

Mivel valószínűleg soha senki nem fotózott még várost (mert ugye nem lehet mindig aktokat lövöldözni - bármilyen értelemben is), ezért a következőkben néhány támpontot adnék arra nézve, hogyan fotózzunk városokat. Meg úgy általában mindent, kellő szintézissel.

A legfontosabb: az előkészület. Hűtsünk be egy sört, dőljünk hátra, csapjuk fel a flikkert az almáslaptopon és nézzük meg, hogy az adott városban mi a trendi fotós hely. Ha ez megvan, akkor nézzünk meg néhány szétfavolt helyet, de ne túl sokat, felesleges ennyi vizualitással rombolni az egyéni stílusunkat (ami, hangsúlyozom: egyéni). Most jön az egész processz legnehezebb része: memorizáljuk a helyszíneket, különösképpen a beállításokra.

És most menjünk fotózni. Vigyük magunkkal az összes objektívünket! Próbáljunk túllendülni azon, hogy a 99% nem fog kelleni, gondoljunk csak a sok ember elképedő arcára, amikor kinyitjuk a táskánkat és megmutatjuk az arzenált. Mert az ember sok objektívvel sok jó képet csinálhat, ergó profi fotós. Vagy az lesz. Egyszer. Talán. Ha cipekedés közben emlékeinkben próbálnánk felidézni, hogy láttunk-e mostanában aranyér-kenőcs reklámot, jusson eszünkbe, hogy a pár kilós pakk kellemesen fejleszti a törzs tartóizmait. Vagy remek lehetőséget ad, hogy egy jóérzésű masszőr sírjon egy jót.

Ha megérkeztünk a helyszínre, tegyük ki a szajrét, gondterhelt arccal mazsolázgassunk az objektívek felett, majd válasszuk ki a legnagyobbat. Mert a méret a lényeg, ha nem tudnánk. Nyilván kék órában jöttünk várost fotózni, úgyhogy várjuk meg a sok majmot, akik ekkor fotóznak, az igazi fotósok megvárják a teljes sötétséget, mert azt nehezebb kiexponálni! Állványt remélhetőleg nem hoztunk. Ha hoztunk, szégyenkezzünk és dugjuk el egy bokorban. Ha nem hoztunk, húzzuk ki magunkat és nézzünk megsemmisítően a mellettünk álló "fotósokra", akik állványra pakolva órákig várják a tökéletes pillanatot. Keressük meg a megfelelő helyet, majd egy kézzel, a keresőbe nem is nagyon nézve csattintsuk fel a beépített vakunkat és adjunk neki egy sorozatot. Egy jó kép biztos lesz közte és a vakunk pont elég erős ahhoz, hogy a Halászbástyáról egész (ismétlen: egész) Budapestet bevillantsuk. Ha erről kételyeid lennének és eszedbe jutna a kulcsszám definíciója, gondolj csak arra, hogy a négyeshatos viliről hányszor látni, ahogy az igazi mesterek vakuvillantások sortüzével fotózzák a várost!

Az elkészült képekre pillantást se vessünk! A külvilág számára ez azt sugallja, hogy elsőre is meglőttük A Tökéletest. Pakoljuk el az egész cuccot, de előtte még fókuszáljunk egy sokatmondó pillantással a végtelenbe. Próbáljunk arra gondolni, hogy "milyen sok idő és energia kellett ahhoz, hogy azzá váljunk, ami és aki most vagyunk" (némelyeknek ez az idő és energia tényleg sok).

Menjünk haza, mosakodjunk ki az élet és az objektívek tonnás súlya alatt csatakosra izzadt ruháinkból, dobjuk le magunkat a számítógép elé és töltsük fel a képeinket. Nyugtázzuk, hogy a képek jelentős része tökéletesen hasznavehetetlen. Innen két opciónk van: a., vagy egész éjjel fotosoppolunk, rányomva annyi layert és effektet, ami elfedi bűneinket és dilettantizmusunkat és lesz belőle egy szétfavolt "művészi" kép a flikkeren, vagy b., visszamegyünk egy objektívvel és állványról, vaku nélkül, de sok alázattal meglőjjük azt a képet, amit elsőre szerettünk volna. Feltéve persze, hogy azt még senki nem lopta el a bokorból.

Ha pedig elgondolkodnál azon, hogy mi a pinkódot keres egy ilyen bejegyzés itt, akkor kérlek vess egy pillantást a naptárra.. és menj fotózni! De lehetőleg ne így. :)

 PIHE, lol témakörben


  bolondok napja    

Ide kattintva közvetlenül a bejegyzés Facebook témájához ugorhatsz, ahol elolvashatod a Többiek hozzászólásait is.


Megosztás Facebook-on


HOZZÁSZÓLÁSOK

Nincsenek hozzászólások? Nézd meg a bejegyzés Facebook oldalát is! 2012 óta a hozzászólásokat kizárólag Facebookon bonyolítjuk.