EGY PIHE AZ EZER SZÖSZ KÖZÖTT

CSÖRGE SZABOLCS JÓZSEF BLOGJA FOTÓZÁSRÓL ÉS EGYEBEKRŐL KÖNNYEDÉN

NEHÉZSÚLYÚ JÁTÉKOS: HD PENTAX-D FA 150-450MM F4.5-5.6 ED DC AW

Rettentő nehéz helyzetben vagyok, mert nagy magabiztossággal csavartam fel a K-5-re a címben szereplő objektívet, de amint leültem a Lightroom elé, kezdeti csodálatom látványosan csapott át saját látásom megkérdőjelezésébe: egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ezt az objektívet ugyanaz a Pentax gyártotta, amelyik a sok száz korábbi, nyikorgós és bizonytalan fókuszmotorral szerelt, optikailag a tökéletestől sokszor messze eső üveget kitermelte a gyártósorról. Pedig igen: a felirat minden alkalommal ugyanaz volt a tubuson - és szépen lassan megértettem, hogy a Pentax teljesen komolyan gondolja azt, hogy idén megszólítja a középformátum alatt dolgozó hivatásos réteget is.

Frissítve: 2015. május 27.

Mielőtt azonban nagyon elkalandoznék, szeretném megköszönni a tesztelés lehetőségét a hivatalos Pentax márkaképviseletet vállain hordozó Fotoplus Kft-nek (természetesen az obit náluk meg is csodálhatjátok személyesen, illetve meg is vásárolhatjátok). E sorok írásakor az objektív csak pár helyen kapható világszerte, ennek oka pedig rettentő egyszerű: hivatalosan az optikát egy olyan váz mellé szánja a Ricoh-Pentax, amelyről majd csak november környékén rántják le szerencsés kezek a leplet. Arról, hogy pontosan mit fog produkálni egy digitális full frame vázon, elképzelésünk sem lehet, de a K-5-ön bizony nagyon szépen muzsikált. Teszt ON.

UNBOXING

Mindig neuralgikus pont volt az életemben az unboxing videók megnézése, de mivel a 150-450mm esetében ez megkerülhetetlen, ezért essünk gyorsan túl a doboz tartalmán! A doboz nagy. Ezt rögtön magyarázza a megrökönyödött arckifejezés, amit szerintem mindenki kizavar az arcára az objektív láttán: ugyanis a produktum is hatalmas, legalábbis Pentaxos viszonylatban. Kedvenc gyártónk azonban gondolt azokra is, akik nem rendelkeznek objektívek szállítására rendszeresített járművekkel, ugyanis a kötelező leíráson és napellenzőn túl egy csinos gyöngyvászon táskát is kapunk, amit a vállunkra is lógathatunk, tokkal-vonóval - a prémium objektíveknél ennek alapnak kellene lennie, de sok esetben elmarad a külön hordtáska -, ami azért is nagyon fontos, mert csak komoly logisztikát követően tehető be úgy fotóstáskába, hogy a., vázzal együtt beférjen; b., valamilyen irányba ne legyen az első nap után gerincferdülésünk. A Lowepro Stealth Reporter 500AW táskám, ami közel sem tartozik a kis helyet foglaló, kevés cuccot elnyelő hordeszközök családjába, bizony-bizony megszenvedett azzal, hogy a K-5-öt markolat nélkül beleszomorítsam: az objektív hossza ugyanis picivel túllóg a szabócenti 24 cm-es jelölésén.

TUBUSTAN

Az objektív kezelőszervei láttán bármelyik Pentaxos nagyon gyorsan zavarba jöhet, némi tanulmányozás után viszont szinte egyértelmű és kényelmes lesz a tubuson való matatás. A bajonettől elindulva a közel tíz éves trendnek megfelelően nem fogunk rekeszgyűrűt találni, viszont egy piros csík büszkén hirdeti, hogy a 150-450mm „AW”, vagyis All Weather, 21 ponton szigetelt konstrukció. A rekeszgyűrű hiánya természetesen csak a régebbi, nem beugrós blendevezérlésű vázaknál lesz gond, vagy ha esetleg valamilyen perverz indíttatásból arra szottyanna kedvünk, hogy egy elektronika nélküli makró közgyűrűsorra pakoljuk fel. Esetleg egy régi, manuális telekonverterre, ha már homár.

A rekesz egyébként 9 lamellából áll és egy szabályos kört alkot, garantálva a csodás bokeht. Az objektív teljes nevéből látható, hogy 150mm-es állásban 1:4,5 fényerővel bír és a távoli, 450mm-es végnél pedig 1:5,6 fényerőt produkál, ám kellemes meglepetés volt, hogy a F/4,5-ről csak 300mm előtt egy gondolattal mozdult el a legnagyobb állítható rekesz (ám akkor viszont rögtön F/5,6-ra).

Ezt követi az FA/DFA designt követő távolságjelző ablak. A jelölések a 2m-es közelpont és végtelen között utaznak, az objektívbe pakolt 18 lencsetag súlyához képest meglehetősen sietősen és hangtalanul. A közelpont a legnagyobb gyújtótávolság esetén is csak 0.22x nagyítást tesz lehetővé, tehát makrózni nem nagyon fogunk tudni vele, de ez sejthető volt.

A legkisebb tárgytávolsággal dolgozva is ez a legnagyobb nagyítás, amit kipréselhetünk 450mm-en

A következő elem a leszedhető és körbeforgatható állványcsatlakozó. Ez egy újfajta fejlesztés, amely egy biztonságos leszedést tesz lehetővé: olyannyira, hogy nekem nem is sikerült leszednem, pedig csumáig kihúztam a Lock tárcsát. Mindegy, a körbeforgatás egyszerű és legalább nem fogunk akaratlanul is egy nagyon drága szobadíszt csinálni az üvegből – arról nem is beszélve, hogy érthetetlen, miért akarná bárki is leszedni az állványcsatit, amikor – személy meglátás alapján – a 150-450mm használhatatlan nélküle (update: sikerült leszedni végül, mint kiderült, a teljes gyűrű nem oldható ki, csak a talp húzható le hátrafelé). Hogy komolyan vegyétek, szeretném elmesélni, hogy könnyű szellő mellett a lesúlyozott karbonállványomon nyugodva olyan remek bemozdult képeket produkáltam tükörfelcsapásos módban, hogy a Kossuth téri 450mm-es képek 99%-a ment a levesbe – ha ezzel az objektívvel mentek harcba, ne szénszálas állványt hurcoljatok magatokkal: a sherpa úgyis elviszi az objektívvel együtt a faállványt.

Itt kitérnék az objektív rákfenéjére a méretén kívül: a súlyára. Napellenző és állványcsatlakozó nélkül 2 kg-ot ad hozzá a táskánkhoz, az előbbiekkel együtt további 325 g-ot hízik. Ha éppen azon hezitálnátok, hogy súlyzókészletet vegyetek-e vagy 150-450mm-es Pentax obit, akkor a multifunkcionalitás égisze alatt az objektívre szavazok (bár a súlyzókészlettel nem vesztek egy objektívet a banknak). 2.5, vázzal és markolattal együtt több mint 3 kg-ot kitartani 450mm-en úgy, hogy a komponálásra is figyelünk, igen szép, a végletekig embert próbáló feladat. Hiába, a 14 csoportban elrendezett 18 lencsetagnak bizony súlya van. Tehát, a bevásárlólista: 150-450mm, állvány, sherpa.

Az állványcsatlakozót elhagyva a végtelenül körbeforgó fókuszgyűrűhöz érünk. Abszolút személyes preferencia dolga ki mennyire szeret fizikai visszajelzést kapni arról, hogy elérte a fókusztáv valamelyik végét - nálam a koccanásos megoldás a nyerő, de nyilván a keresőbe nézve nem ezzel fogunk foglalkozni. Az élességállítás belső, tehát a tubus mérete fókuszáláskor nem növekszik.

Következzen egy sor meglepetés négy kapcsoló és öt gomb formájában. Először vegyük a nyilvánvalót: kapunk egy Lock csúszkát, amivel megakadályozhatjuk, hogy a nyakunkban lógó objektív 150mm-es helyeztből kitekeredjen, ugyanis a gyújtótávolság növelése bizony 7 centivel megnöveli az amúgy sem kicsi tubust. A következő kapcsolópáros az élességállítást vezérli: egyszer találunk egy QS A / QS M / MF csúszkát, egyszer pedig ennek szomszédságában egy fókuszlimitálót. Az előbbi kezelővel a Quickshift módjai és a manuális fókuszálás között választhatunk, míg a limitálóval a 2 és 6 m, illetve 6 m és végtelen közé szűkíthetjük le a DC fókuszmotor működését. Megjegyzem, ez rettentő korrekt opció, ám nem tartom túl indokoltnak, tekintve, hogy az élességállítás fényszegény környezetben is villámgyors és pontos volt - pedig csak egy sima K-5-ön próbáltam ki.

Amiatt, hogy a saját K-5 vázamra volt csavarva, a nagyon érdekesnek ígérkező AF Preset opciót nem tudtam kipróbálni: ez ugyanis csak K-3, K-S1/S2 vázakon működik, és ott is csak a legújabb firmware telepítése után. Működése, amely előre eltárolt fókusztávolságokra való azonnali ugrást tesz lehetővé, a Preset csúszka megfelelő helyre kapcsolásával, majd a távolságok beállításával indítható el. A beállításokat a tubus ezen sorban 90 fokonként elhelyezett egy-egy gombjával hívhatjuk elő. Sport- és természetfotónál nagyon nagy potenciált látok benne, hiszen minden felesleges időveszteség nélkül pontos fókuszt tesz lehetővé, ugyanakkor a mindennapi életben, az objektívet kézben tartva sűrűn megnyomhatjuk akaratunk ellenére is a gombokat – ezzel ugyanis szembemegyek a fentiekben leírt állványos eszmefuttatással, de mivel a tubust máshol nem igazán tudjuk megfogni, ezért tervezésileg talán szerencsésebb lenne ezeket a gombokat kapcsoló formájában elhelyezni.

Ha túltettük magunkat a kapcsolók hadán, akkor érdemes figyelmet szentelnünk a határozottan járó zoomgyűrűnek és a napellenzőnek. Ellentétben a harmadik gyártók által tervezett slampos, sokszor megúszós megoldásaival, a Pentax mindig nagyon adott napellenzőire is – és valóban, a 150-450mm még e téren is professzionális. A robusztus, szélén és belsejében gumiborítású árnyékoló könnyen, de biztonságosan vehető le, fordítható meg az objektíven: egyszer sem kattant úgy mellé, mint a Sigma vagy a Tamron tervezéseinél, ugyanakkor megtaláljuk a kis ablakocskát is, amivel az átmenetes- vagy polárszűrőket napellenző mellett is kompromisszumok nélkül használhatjuk - á la DA széria napellenzői.

Szűrők. A frontlencsét egy M86-os szűrők fogadására alkalmas menet öleli körbe, amellyel azért lesz gondunk: ez a méret bár szabványos, de nem éppen olcsó szűrőket jelent. Jelenleg például az ebayen a legolcsóbb polárszűrő is 33.000 Ft-ba kerül szállítás nélkül.

Összességében a tubus igen bizalomgerjesztő, jól összerakott, kezelőszervekkel gazdagon ellátott, súlyát és méretét indokolja a belepakolt elektronika és optika.

KÉPZELD...

...létezik olyan Pentax objektív, ami kellően éles, gyorsan fókuszál, nem lehet kromatikus aberrációra bírni, gyönyörű bokeht képez. És ez a leírás pont erről az objektívről szól. Hogy ezt alátámasszam, a teszt legfontosabb részét szeretném képekkel folytatni és csak nagyon keveset magyarázni. Sietős Pajtásoknak annyit elárulok, hogy ennyire jó optikai tulajdonságokkal rendelkező objektív még nem járt nálam – élesség terén igen, de képalkotási hibákat (kromatikus aberráció, zavaró bokeh, lens flare, stb) nélkülöző nem.

Hogy legyen némi elképzelésünk, mekkora is a 450mm a 150mm-hez képest látványban, íme két kép ugyanonnan:

150mm és 450mm

A hecc kedvéért rápakoltam a Q10-re is, ekkor szintén ugyanonnan ezt kapjuk (35mm ekv. 2385mm!):

(Csak széljegyzetként említeném, hogy Q10-en – 5.3-as képkivágás-szorzóval – semmilyen korosztálynak nem ajánlom a használatát állvánnyal sem.)

Nem maradhat ki az exposor, amit a pixelkurkász Pajtások bizonyára hiányolnának. Mivel a tesztidőszakban kétféle időjárás volt megfigyelhető (1. zuhogó eső; 2. szélvihar), ezért egy köztes állapotot céloztam meg. Ennek hatására lett némi pára a képen, amiket kontrasztosítással leírtottam - összesen ennyi módosítás történt az eredeti RAW-hoz képest (élesítés: 0, szaturáció: 0, blablabla: 0). Az átfogás két végén, egész rekeszértékekre koncentráltam egészen F/8-ig, állványról, távkioldóval, kikapcsolt stabival. A türelmetleneknek elárulom, hogy nagy csodák nincsenek ilyen átfogásnál: a teljes zoomtartományra jellemző, hogy az induló legnagyobb rekesznél egy-másfél rekesszel szűkebben van az a bizonyos "sweet spot", amit érdemes megcélozni - ám ha nem óhajtunk 100%-os nézetben dolgozni (mert nem is szabad!), akkor bizony teljes fényerőn is a legnagyobb lelki nyugalommal működhetünk.

150mm

A teljes kivágás (150mm)

150mm, F/4,5 - 100%-os kivágás a kép közepéből

150mm, F/4,5 - 100%-os kivágás a kép széléből

150mm, F/5,6 - 100%-os kivágás a kép közepéből

150mm, F/4,5 - 100%-os kivágás a kép széléből

150mm, F/8 - 100%-os kivágás a kép közepéből

150mm, F/8 - 100%-os kivágás a kép széléből

450mm

A teljes kivágás (450mm)

450mm, F/5,6 - 100%-os kivágás a kép közepéből

450mm, F/5,6 - 100%-os kivágás a kép széléből

450mm, F/8 - 100%-os kivágás a kép közepéből

450mm, F/8 - 100%-os kivágás a kép széléből

A kilenc lamellából álló rekesz kimondva is sok jót sejtet az életlen területek elmosásáról, a 150-450mm hozza ezt a papírformát: a bokeh csodásan selymes, a fénypontok pedig szabályos kör alakúak. Érdemes megnézni a kivágott részletfotót, amely a már pont nem éles levendulák virágait mutatja, amint a fény a háttérből gellert kap rajtuk!

Régi motoros Pajtások biztosan emlékeznek még az ominózus Pentax DA* 16-50/2,8-at tárgyaló írásomra, amelyben az akkor csúcsnak számító felsőkategóriás objektívet finoman ugyan, de határozottan osztottam ki, főként a kromatikus aberráció terén. A 150-450mm-t nem nagyon tudtam megizzasztani, mert ha van is CA, akkor az 1 px-nél kisebb területen terpeszkedik.

Hogy az objektív igazi tudását megmutassam, készítettem egy sötétedés utáni panorámát Budapestről. F/8, 150mm, ISO 80, állvány, tükörfelcsapás, távkioldó. A panorámán hajszálnyi élesítés van (amit a RAW konverziónál az Adobe Camera RAW alapból rátesz), egyébként a shadow csúszkával folytattam hosszabb kapcsolatot.

A panoráma új lapon történő megnyitásához katt ide.

ÖSSZESSÉGÉBEN

Azt gondolom, hogy a HD Pentax 150-450mm (ED, AW, DC, stb) egy hivatásosoknak készült professzionális objektív. Képminőségét ugyan egy 4 évvel ezelőtti vázon tudtam csak lemérni, így a mai huszonsok megapixeles érzékelőknél nyilván más teljesítményt nyújt, de mivel teljes Leica kockát rajzoló vázhoz készítették, valószínűleg más szenzorokon is minden eszközt megad ahhoz, hogy képi hibáktól mentes, éles, részletgazdag képeket készíthessünk.

Miután a negatívumok listája eddig megállt a súlynál és a méretnél, muszáj megemlékeznem az objektív áráról, mint kínzó gondolatról. Annak ellenére, hogy sorban jelentek meg az olcsó, műanyag bajonettes, de optikailag takaros üvegek, a közép-felsőkategóriás Pentax objektívek az utóbbi pár évben korántsem az olcsó árszintet képviselték. Az argep.hu tanúsága szerint a 150-450mm-t e pillanatban raktáron csak a budapesti Fotoplusnál találjátok meg (de a másik két eladónál is forintra ugyanakkora az árcímkére írt szám): jelenleg 679.900 Ft-ba kerül ez a szép ágyúcső. Az árazásból is nagyszerűen látható, hogy a Ricoh-Pentax ezzel beszállt a nehézsúlyú pajtásai mellé a ringbe, ahol az amatőr fotósok legfeljebb csak a boxzsákot tartják.

Elgondolkodtam azon, hogy ha a Pentax kiadna ilyen összegben egy 15mm-es shift objektívet full frame-re, megvenném-e tudván, hogy munkaeszközről van szó... nos, igen, nagy eséllyel megvenném. Úgy gondolom, hogy egy szinte tökéletes eszköz annyit hozzátesz a helyszíni munkához és annyit elvesz a gép előtti szöszmötölésből, hogy az ára hamar megtérül a nem munkára fordított időben: a legértékesebb időben.

 PIHE, fotó témakörben


  150-450mm     fotoplus     pentax     sufniteszt    

Ide kattintva közvetlenül a bejegyzés Facebook témájához ugorhatsz, ahol elolvashatod a Többiek hozzászólásait is.


Megosztás Facebook-on


HOZZÁSZÓLÁSOK

Nincsenek hozzászólások? Nézd meg a bejegyzés Facebook oldalát is! 2012 óta a hozzászólásokat kizárólag Facebookon bonyolítjuk.



 1      

Kánya

"kellemes meglepetés volt, hogy a F/4,5-ről csak 300mm előtt egy gondolattal mozdult el a legkisebb állítható rekesz (ám akkor viszont rögtön F/5,6-ra)"

Őőő...

 2      

Pihe

Kánya: köszi az észrevételt, valószínűleg "legkisebb állítható rekeszÉRTÉKET" szerettem volna írni, de az érthetőség jegyében korrigáltam "LEGNAGYOBB állítható rekeszre". :)