Az éjszaka leple alatt (ami igazából csak számunkra volt éjszaka) a Pentax szépen letette az asztalra a 16-85mm átfogású mindenre befogható objektívét, ami a HD Pentax-DA 16-85mm F/3,5-5,6 ED DC WR névre hallgat. Ha felboncoljuk a nevet, akkor a következők derülhetnek ki: az üveg HD bevonatot kapott, ami az utóbbi két évben szépen lecseréli a Pentax leghosszabban regnáló és legsikeresebb felületkezelését, az SMC-t.

A 16mm-es nagylátó vég azt sejteti, hogy APS-C-n fogjuk majd használni, ezt a DA jelölés pedig meg is erősíti. Az átfogás nagyon tuti lett: egy átlag fotóbarát mást nem is nagyon használ. Az egyetlen gyenge pont egyelőre a fényerő, de ha hinni lehet a tengerentúli árcímkének (ami 750 USD-t mutat indulásnak), akkor ez megbocsátható veszteség lesz. Az a nem túl sok fény, amit egyébként átenged, szabályos kört rajzoló rekeszlamellákon keresztül érkezik gépünk érzékelőjére, előtte azonban útba ejte egy alacsony fényszórású ED tagot.

A mérlegen 488 g-ot mutatna, a centit pedig 94 mm, illetve 78 mm-re kell kihúznunk, függően attól, hogy hosszúságot vagy átmérőt szeretnénk mérni. Az objektív frontlencséjét M72-es szűrőmenet öleli át, amely egy időjárásálló (WR) tubusban folytatódik.

Személyes véleményem, hogy ez egy nagyon sok mindenre használható, szuper objektív lesz, ha nem szalad el a magyar ára és optikailag sem szúrja el a Kedves Gyártó (Kedves Vezér után szabadon).

 

Csak említésszinten foglalkoztam a Pentax legutóbbi belépő vázával, a KS-1-el és ugyan a továbbiakban sem vagyok nagyon hajlandó tudomást venni egy olyan fényképezőgépről, aminek a legnagyobb fícsörje az, hogy markolaton lévő LED-eken mutatja meg, hogy hány arcot sikerült felismernie a csoportképen. Múlt héten a Pentax kiküldött egy értesítőt a KS-1 különleges kiadásáról, ami - kicsit áthallásosan az Android mobil oprendszer elnevezéseiről - édességek neveit kapta: Lime Pie, Strawberry Cake és Blue Cream Soda. A legédesebb a sztoriban végül nem a nevek lettek, hanem a két nappal később érkező levél a Ricoh marketing igazgatójától, Brian McIntoshtól volt, amiben mélységes sajnálatát fejezte ki, hogy az új kiadásról szóló levélbe gyenge minőségű Photoshop munka került. Az egész levélnek körülbelül olyan hangneme volt, mint egy kisgyereknek, akit rajtakaptak a rosszaságon és most mindent megígér, hogy jóvá tegye. (Nem, full frame-ről nem volt szó!)