EGY PIHE AZ EZER SZÖSZ KÖZÖTT

CSÖRGE SZABOLCS JÓZSEF BLOGJA FOTÓZÁSRÓL ÉS EGYEBEKRŐL KÖNNYEDÉN

PENTABELL, AVAGY GONDOLATOK A NYUGGERTORNÁRÓL - FRISSÍTVE!

Frissítve: 2014. április 4.

Takács "Kerekterek" István pajtásom megkért, hogy szenteljek egy bejegyzést nemrégiben felfedezett új hobbinknak, a kettlebellnek. Aki nem tudná, miről van szó, nagyon röviden elárulom, hogy egy tornateremnyi liluló fejű mazochista füles vasgolyókat lendít, emel, nyom, tart, szóval úgy általában minden olyan dolgot elkövet, ami józan gondolkodású, felnőtt embereknek meg sem fordulna a fejében. István azért is kérte, hogy írjak néhány gondolatot, mert a 12. edzés után is a "nyuggertorna" jelzővel illettem a naptáram vonatkozó bejegyzését.

Amit elfelejtettem Istvánnak megmondani, hogy a naptáramban mindig rövidítek, és ezért nem fért ki a teljes név: "NYUGGERTORNA ARNOLD MÓDRA". Alább István utólagos gondolatait - miután elolvasta a bejegyzésemet - pirossal szedve találjátok.

Való igaz, hogy az első edzés nagyon nyugis volt. (TI: persze… nekem ugyan ez volt a második halál közeli élményem, és a következő 4 napban minden lépés fájt.) Mivel az alapokat tanultuk, ezért nem nagyon különbözött egy olyan osztálytalálkozótól, ahol leginkább csak az előkészületekre engednek be, merthogy Neked kell a sörösrekeszeket felcipelni a panel tizedik emeletére, ahol éppen javítják a liftet. Még a második edzés is simán elment egy olyan terhestornának, amire instruktorként Béres Alexandra frissen ébredve szabadult be. (TI: a második edzésben az volt a legjobb, hogy nem akartam meghalni.)

A harmadik alkalom már közel sem volt mosolygós. (TI: dehogynem! Például, amikor a végén megint megvolt a “túléltem” érzés.) Vagyis ez nem igaz, mert a maga nemében mosolygós volt. Az edző mosolygott. Én kevésbé. Itt már éreztem, hogy izzadás tekintetében igaza lehet azon csoporttársaimnak, akik már régebb óta járnak és akik nem az előző két alkalom terhestorna-kivitelű mozgáskultúráját követték. (TI: mahhahaha. Ez egy komoly rejtély a számomra: megfigyeltem, hogy miközben rólam szakad a víz, Szabolcs homlokának a közepén megjelenik 1 csepp. Nem több, csak 1!)

Szóval az edző mosolygott. Az edzők mindig mosolyognak. (TI: tegnap rámszólt szeretett edzőnk, hogy "mosolyogva", mire visszasziszegtem neki, hogy  "Belül azt teszem! A látszat ellenére élvezem!" Szerencsére elhitte.) Az edző gonosz mosolygása zavart arckifejezésed látványától, amint egyszerre próbálod huszonötödjére (TI: 25-ös ismétlés nincs is…sose ment ez a számolós dolog neked) is a fejed fölé küzdeni azt a nyomorult vasgolyót (már rég nem törekedve a mozdulat látványos eleganciájára vagy arra hanyag lazaságra, amivel először beléptél a terembe, hogy lenyűgözd csoporttársaidat) és visszatartani azt, hogy legbelsőbb szubsztanciád napvilágot lásson az alsóneműdbe érve, némileg alátámasztja azt a hipotézist, miszerint minden edző egy szadista vadállat. Esetemben az ominózus harmadik edzésen azért is nézett furcsán az edző, mert vigyorgás közben mozgott a szája, de nem értettem, hogy mit mond, mert a homlokomon lévő verejtékmirigyek (TI: na erről beszéltem. De a többes szám az túlzás...) belülről kifelé dugították el a hallójárataimat (TI: homlokból hallójáratba??), miközben a szemeimen áthaladó nedű homályától az a kép villant fel, ahogy Dr. House Tizenhármasa fölémhajol és egy rettentően félelmetes diagnózist állít fel… Kedves doktornő, kérem kapcsolja vissza a gombokat a blúzán, most csak szenvedni tudok… Aztán valaki szólt, hogy a teremben nincs Olívia nevű lilafejű, így kéretik csendben elhalálozni.

Túl vagyunk a 12. edzésen. Még élünk. Az edző még mosolyog. A vasgolyók csendben várják, hogy megharcoljunk velük egy tizenharmadik alkalommal is - nyilván mindig ők győznek (TI: dehogy!! minden edzésen mi győztünk! Igaz, a múltkor majdnem a fejemre ejtettem… félek, hogy abból nehéz lett volna egy döntetlent kihozni), de azért néha már mi is mosolygunk, miközben az öltöző felé vezető úton egy egész orvoscsoport próbál újraéleszteni. Viszont hetente két alkalommal egy újfajta Pentax-találkozót tartunk, így mindenkit szeretettel látunk, akinek van kedve velünk gyötrődni és garantáltan nem a fény minőségéről és a zajszűrésről beszélgetni. :o) (TI: viszont azt mindig észreveszem, hogy a terem tetején lévő lámpák körül csúnya CA látszik.)

 PIHE, magánügy témakörben


  kettlebell    

Ide kattintva közvetlenül a bejegyzés Facebook témájához ugorhatsz, ahol elolvashatod a Többiek hozzászólásait is.


Megosztás Facebook-on


HOZZÁSZÓLÁSOK

Nincsenek hozzászólások? Nézd meg a bejegyzés Facebook oldalát is! 2012 óta a hozzászólásokat kizárólag Facebookon bonyolítjuk.