EGY PIHE AZ EZER SZÖSZ KÖZÖTT

CSÖRGE SZABOLCS JÓZSEF BLOGJA FOTÓZÁSRÓL ÉS EGYEBEKRŐL KÖNNYEDÉN

VIHARVADÁSZAT (VENDÉGBEJEGYZÉS)

Először is köszönöm a lehetőséget, hogy ismét írhatok egy vendégbejegyzést ide az infrafotózás után! Ebben a bejegyzésben most a nagy szerelmemről, a viharvadászatról - azon belül is a villámfotózásról - írnék nektek. Megjegyezném, hogy a saját személyes tapasztalataimról és módszereimről fogok nektek írni, tehát ez nem azt jelenti, hogy csak ez a módszer létezik és csak olyan beállítások mellett működik a dolog, ahogy én azt itt leírom...

Kezdjük a legelején! Gyermekkoromban szemtanúja voltam, hogy bátyám egy filmes régi fényképezőgéppel próbálta lefotózni vaktában a lecsapó villámokat. Sikertelenül... Talán innen az a megmagyarázhatatlan vihar és villám imádat, ami eddig csak lappangott bennem.

Körülbelül 3-4 éve fotóztam le az első villámomat az ablakomból, az első próbálkozásomat siker koronázta. Kettő villámot is sikerült lencsevégre kapnom… tehát a kezdő löket egyből meglett!

    

Nagyon lelkes lettem, és elkezdtem figyelemmel kísérni a meteorológiai jelentéseket. A következő pár fotómat is az ablakomból készítettem el, majd gyorsan szembesültem azzal a ténnyel, hogy önmagában a villámok nem dobják fel a képet annyira, ha ez mindig ugyanabban a környezetben van lefotózva: tehát rászántam magam, hogy elhagyjam az otthon adta védelmet azért, hogy jobb, szebb és jól megkomponált villámfotókat készíthessek... Előre kinéztem a lehetséges helyszíneket, amit szeretnék a villámos fotókon látni, majd mikor aktuális lett és jött a vihar odasiettem - hozzáteszem ez nem olyan könnyű dolog, mint ahogyan hangzik... Ezek a képek így megkomponálva születtek már, előre megtervezett helyről!

Egy viharfotózásom menete: ahogy látom, hogy közeledik a vihar, már előtte 2-3 órával előkészítek mindent, legyen minden indulásra készen! Akkuk feltöltve, gép becsomagolva (erre majd kitérek), lesem a radarképet és ha úgy ítélem meg, hogy felém jön és kb. 20-50 percen belül ide is ér, akkor bevágódok az autóba és irány a kiszemelt helyszín! Ha ez az időpont éppen hajnali 2-3 fele van, akkor is így alakul... Mikor más az ablak mögött szörnyülködik, hogy kint milyen cudar idő van, én kint vagyok egyedül a sötétben: így készülnek el ezek a képek. Aki komolyabban szeretne ezzel foglalkozni, annak kell némi kockázatot vállalnia, mert kocsiból vagy házból nem lehet igazán jó, látványos villámfotókat készíteni - persze mindig vannak kivételek, de nem ez a jellemző!

A családom, mikor már tudja, hogy egyedül megyek ki terepre, már rosszul vannak, aggódnak értem, nem győzöm őket nyugtatni: annak az esélye, hogy belémcsapjon a villám elég csekély (jó, nyilván azokhoz az emberekhez képest, akik épp alszanak otthon, mindenképp több :-)))!

Itt ki is térnék arra, hogy miért egyedül járok ki fotózni... A villámfotózás sajnos a "magányos rókák" kategóriába tartozik. Többnyire a zivatar hevessége és kiszámíthatatlansága miatt, olykor jön egy szupercella, ami 10-20 perc alatt úgy továbbáll, mintha nem is lett volna. Ez főleg a nyári hónapokra vonatkozik, de idén már előfordult ez a kora tavaszi hónapokban is! Szóval esélytelen ilyenkor a fotós haverokat összecsődíteni, mert mire mindenkit felhívok már el is ment a vihar. Ha meg mindenki nálam gyülekezik vagy együtt megyünk ki a terepre, többnyire másfele ment el a vihar vagy nem villámlott!
Sokszor bőrigáztam, megettek a szúnyogok, de soha nem bántam meg, hogy kimentem... még ha esetenként villámos kép nélkül is jöttem haza!

Most kitérnék egy-két kedvenc képemre is! Először is erre itt:

Ez a hozzám legközelebb lecsapott villám, amit láttam. A kép 8mm-es halszemobjektívvel készült - aki ismeri, az tudja, hogy sokkal távolabbinak tűnik minden ezen az objektíven keresztül, mint valójában. A közelségét jól szemléltette az a tény is, hogy a villámlás pillanatában dörgött is… ez nem szokott jót jelenteni, ha épp fedezék nélkül kóvályog az ember. Szemléltetésképp: ha látsz egy villámlást, elkezdesz számolni és három másodperc múlva hallod a dörgést, akkor 1 kilométerre csapott le a villám. Ennyivel gyorsabb a fény a hangnál, ez alapján jó kiszámolható, hogy körülbelül milyen messze jár a villám!
Ebben az esetben a másodperc tört része alatt már dörgött is… szóval nagyon közel volt, nagyjából 400-800 métere.

A másik kedvencem ez az országúton készült kép:

Itt épp egy mellékúton állok mozdulatlanul idén nyáron, miközben szétcsípnek a szúnyogok (expó alatt nem mozdulhattam meg, mert akkor homályos lettem volna a képen). A kép elkészülését úgy kell elképzelni, hogy a gépet szinte leraktam a földre a hátam mögé, távirányítóval időzítve elindítottam az expót és majd' két és fél percig mozdulatlan maradtam. A szerencsém az volt, hogy amerre mutattam, pont arra csapott le a legnagyobb villám...

Ha ezt valaki látja, csak annyit érzékel, hogy valaki a korom  sötétben az országút közepén az égre mutat…. elég furcsán néztek volna rám!

Most kitérnék így a vége felé a technikai megvalósításra is. Egy vízálló Pentax K-5 vázat használok. Az objektívek változóak, ha nagyon nagy a zuhi, akkor felteszem a gyári Pentax DA 18-55mm F/3,5-5,6 WR obit (újoncoknak: ez a kitobi szigetelt változata - a szigetelt váz mit sem ér szigetelt optika nélkül! - Pihe), így száz százalékosan vízálló lesz a felszerelés, mert az objektív és a gép is szigetelt...

Előszeretettel használok halszemoptikát, meg széleslátószögű objektíveket is! Előnyt élveznek nálam a Samyang 8mm F/3.5, valamint a Samyang 14mm F/2.8 objektívek! Ha ezeket az objektíveket használom, akkor becsomagolom nylonzacskóba az obit is a géppel együtt, nehogy vizet kapjon, mivel ezek az objektívek nem vízállóak! (Jó pár éve beszéltünk a technikáról, ez dióhéjban: lyukasszatok ki egy nylonzacsit és úgy húzzátok fel az obira. Lehetőleg a váz és az objektív csatlakozása is legyen fedett, a frontlencse felőli véget pedig vagy szigszalaggal, vagy csíptetővel kell rögzíteni. - Pihe)

A kép elkészítése nálam így történik: felteszem a gépet egy masszív állványra és itt hangsúlyozom a masszív szót, mert esetenként 100-130 km/h széllökések is előfordulhatnak... szóval az alsó kategóriás cucc használhatatlan (meg a karbon állványok önmagukban is - Pihe), ha kell le is súlyozom az állványt. (Súlyozásra lehet használni homokzsákot, de ha éppen nem árvíz ellen védekezel, akkor a fotóstáskád is megteszi, csak arra vigyázz, hogy a pakkod ne ázzon be, illetve a táska legyen annyira nehéz, hogy a szél ne mozdíthassa meg olyan mértékben, hogy emiatt mozduljon be a felvétel! - Pihe) Beállítom a kívánt kompozíciót, ami már eleve nem könnyű teljesen sötétben: ezt meg lehet úgy is tenni, ha a gépen az ISO értéket feltekerem, mondjuk ISO 51.200-re és készítek egy pár másodperces expót, ami csak arra kell, hogy lássam a tájat és ne kelljen perceket exponálni a sötétben a helyes kompozíció eléréséhez. Majd, ha beállítottam, hogy mit is szeretnék látni a képen, jöhet a többi beállítás, amit azzal kezdek, hogy kikapcsolom az autófókuszt és az objektívet végtelenre fókuszálom (ez a Samyangoknál nem fenyegető probléma - Pihe). Autófókusszal nem lehet fényképezni, mert teljesen sötétben csak keresné a fókuszt és nem lehetne vele exponálni - vagy esetleg tévesen állítaná be, és a végeredmény egy nagy homály lenne!

Van még egy nagyon fontos dolog: a vázon belüli zajszűrést ki kell kapcsolni, főleg a hosszú záridős ISO zajszűrést. Ha ezt nem teszed meg, akkor például 2-3 perces exponálás után ugyanannyi ideig nem fogsz tudni fotót készíteni mert a gép a zajszűréssel bíbelődik és addig lemaradhatsz egy csomó villámról! (Vagyis a géped készít egy ugyanolyan hosszú felvételt, mint az eredeti és ebből végzi el a zajszűrést: ez a blackframing. A K20D óta lehet kikapcsolni. - Pihe)

A módválasztó tárcsát B módra állítom, így én határozom meg az expó idő végét. (Ha biztosra szeretnél menni, használhatsz villámdetektort is, amit viszonylag olcsón össze lehet rakni műszaki tudással, vagy drágán lehet venni csili-vili ketyerét műszaki tudás nélkül. A villámdetektor a villámlás pillanatában kezdi meg az exponálást, így ezt a terhet leveszi a válladról - Pihe) Ide megintcsak a kellő rutin szükséges, hogy el tudd dönteni, mennyi az a villámmennyiség, amit ha beengedsz nem égeti ki még a képet. Mikor már úgy érzem, hogy elég sok villám van egy felvételen, akkor az exponálást befejezem egy gombnyomással. Ehhez egy vízálló infrás távkioldót használok, ami mindig a nyakamban lóg, hogy megtaláljam a sötétben és ne hagyjam el! (Megjegyzem, ez remek ötlet, egy fotózás alkalmával 20 percből biztos, hogy 15-öt azzal töltök, hogy a távrecsegőmet keresem. - Pihe) A végén beállítom a megfelelő érzékenységet és rekeszt, hogy a villám ne bukjon be, de ne is égjen ki - ehhez kell a szerencse mellett némi tapasztalat is, ugyanis tudni kell megbecsülni, hogy a vihar épp merre halad, milyen messze van, és az adott helyzetben épp milyen expozíciós értékeket használj!

Nagyjából megpróbálom szemléltetni, hogy körülbelül milyen beállításokkal fotózok:

Így néz, ki mikor még csak közeledik a vihar… 

Itt pedig két szupercella látható:

Amíg messze van a vihar, addig nyitott rekesszel és magas érzékenységgel dolgozom, közelségének függvényében veszem vissza az ISO értéket, a záridőt, majd rekeszt. De sokszor így sem sikerül elkerülni a kiégést!

Itt egy példa: ez a villám szinte robbant, a házak beleremegtek, a riasztók megszólaltak, és persze ki is égett egy része. A várt beállításnál jóval nagyobb volt ez a villám, ilyenkor ilyen lesz a végeredmény:   

 

TÁVOLSÁG (KM) REKESZ ÉRZÉKENYSÉG ZÁRIDŐ (SEC)
5-7 F/2,8 500-800 60-160
3-5 F/3,5-4,5 200-400 60-90
0-3 F/6,3-8 80-125 10-60

 

Ezek az adatok tájékoztató jellegűek és az adott zivatar intenzitásától is függ a beállítás!

Végül ezzel a képpel búcsúznék, ami szemlélteti, hogy viharban fotózás nem csak a villámok miatt lehet szép, hanem a viharfelhőknek köszönhetően olyan színeket, fényeket lehet fotózni, amilyennel soha máskor nem találkozhatunk: a képen a kápolna felett a város fényei tükröződnek vissza a viharfelhőkről.

További képeimet a facebook oldalamon a villámok mappában találtok... Látogassatok el bátran, és ha kérdésetek van, nyugodtan keressetek meg!

Sziasztok!

Makovics Kornél

 MAKOVICS KORNÉL (vendégszerző), fotó témakörben


  makovics kornél     viharfotózás     villámfotózás    

Ide kattintva közvetlenül a bejegyzés Facebook témájához ugorhatsz, ahol elolvashatod a Többiek hozzászólásait is.


Megosztás Facebook-on


HOZZÁSZÓLÁSOK

Nincsenek hozzászólások? Nézd meg a bejegyzés Facebook oldalát is! 2012 óta a hozzászólásokat kizárólag Facebookon bonyolítjuk.