Annyi év Iringó után (ha nem követnétek a Facebook csoportunkat, elmesélem, hogy Emyl Pajtás nyomán a fényképészeti - főként Pentaxos - kacsahíreket Iringónak neveztük el, hogy pontosan miért, azt majd egy sör mellett megosztjuk Veletek) a múlt hét fals bejelentése (vagy inkább bejelentésfalsa?) volt az utolsó csepp a pohárban. Imádom a Pentaxot - néha kicsit már túlzottan is -, de egyszerűen nem látom értelmét tovább várni egy 645D-nél kisebb fényképezőgépre, amivel teljes sötétségben is tudnék fényképezni.

Vásároltam egy Nikon D800-at. Igen, egy nempentax full frame gépet, ami nem csak nagyon drága, de mindent nem tud, amit a K-5 vagy a K-30 tud, és amelytől azt várom, hogy sokkal jobban fogok tudni fényképezni, mint eddig, hiszen eddig sem tudtam. Előre imádom, hogy a hozzá való objektívek drágák, nagyok és nehezek, de hát minél nagyobb, annál profibban nézek ki és annál inkább fogják az emberek azt gondolni, hogy tudok fényképezni (ami igaz is, hiszen az előző mondatom pont erről szólt), bár egyelőre gondot okoz, hogy vajon miért csak egy szám található a fix objektíveken és miért is fixek azok, de azt mondják, a fix ötvenes a menő (az egyik huszonéves modell ismerősöm is erre esküszik, bár ő lehet, hogy másra gondolt…). 

Szóval a lényeg, hogy kicsit felrázom a blog állóvizét azzal, hogy a Pentax házatája felől folyamatosan nem érkező bejelentéseket Nikonos meglátásokkal és sufnitesztekkel vegyítem. És ha azt gondolnátok, hogy mindez egy béna április elsejei tréfa, a hétvégén belógtam a Parlamentbe, ahol készült rólam egy lesifotó:

 

 

(És igen, ez egy nagyon béna április 1-i tréfa. A fotó 2008-ban készült, a kezemben pedig egy D300 látható, amit véletlenül vettem át, hogy ezzel vajon hogy tudnak emberek fényképezni… :o))) A Hölgyeknek sok locsolót, az Uraknak sok piros tojást, a hét további részére pedig jó hógolyózást kívánok!)