MINEK MAKRÓZIK, AKI...

...nem bírja. Ha lenne ilyen mondás, valószínűleg rám vonatkozna a legjobban, hiszen mint annyiszor leírtam, a makrózás nagyon izgatja a fantáziámat azóta, hogy valamilyen szinten közel kerültem a fény leképezéséhez, ugyanakkor mindig bebizonyosodik, hogy a suszter maradjon szépen a kaptafájánál: bármennyire is unalmas az ezredik kép valamelyik épületről, valószínűleg ez megy a legjobban (és ehhez meresztem a szemem évek óta).

Viszont ha már sikerült beszereznem egy tükör nélküli gépet, ami nagy crop szorzóval a meglévő objektívumparkomból is fogad objektíveket, azt hiszem, evidens, hogy leülök egy, a kontárság égisze alatt elkövetett makró-barbarizmus megvalósításához. Alanyom egy molylepke, amelyik ősszel még élelmesen elbújt nálunk, olyannyira, hogy a tél folyamán szépen meg is döglend, tegnap felfedeztük, ma pedig földi porhüvelyén elkövettem perverz munkálkodásomat, mint anno Bogin (ugye emlékeztek erre és erre?).

Mivel a makróobjektívem éppen nincs itthon, ezért összeraktam a szegény makrós legjobb barátját: egy 5 centis közgyűrűsor végére felpattintottam egy Pentax FA 50/1,4 objektívet, majd az egészet a Pentax Q10 elejére csavartam. Az objektívet F/5,6-ra rekeszeltem és az egészet egy állvány tetejére tűztem. Íme.

Pentax Q10 @ ISO 100 + Pentax Q-K adapter + 50 mm-es közgyűrű-sor + Pentax FA 50/1,4 @ F/5,6

 

Igen, tudom, hogy nagyon eltűntem (két és fél hónapos az utolsó bejegyzés is)... egy nagyon izmos időszakon vagyok túl, de már látom az alagút végét + remélhetőleg jön a jó idő is. :o) Szép fényeket, Pajtások, stay tuned. :o)

 PIHE, fotó témakörben

MegosztásHozzászólásOldal teteje

« Christmas Print Trading 2012: a Karácsonyi játék értékelése
ráuntam a várakozásra »

fotó     fotó blog     makró     pentax     q10