EGY PIHE AZ EZER SZÖSZ KÖZÖTT

CSÖRGE SZABOLCS JÓZSEF BLOGJA FOTÓZÁSRÓL ÉS EGYEBEKRŐL KÖNNYEDÉN

A KOREAI TÉRGÖRBÍTŐ: SAMYANG 8MM F/3,5 CS IF SUFNITESZT

Ha jól számolom, jövő januárban lesz harmadik éve, hogy felelőtlen ígéretet tettem arra, hogy megemlékezem a Samyang halszemobjektívjéről. A közel három éves használat alatt szerzett tapasztalatoktól vezérelve, vegyes érzelmekkel ültem le a billentyűzet elé, hogy felírjak pár gondolatot egy halszemobjektív margójára. Igyekszem az elmúlt három évből bőséges képanyaggal dokumentálni az objektív képi világát, hiszen ha optikailag nem is egy brilliáns darab, de ár-érték arányban és látószögben verhetetlen. Sok kép ismerős lesz, de mindegyikkel azt szeretném példázni, hogy a 8mm-be komolyan bele lehet szeretni. Van sajnos olyan fotó, amit máshol nem publikálhatok, egy teljes képért ajánlom a honlapom Architecture albumát átnyálazni.

Tér-idő kontinuum

Mivel az új Pajtások hajlamosak folyamatosan összekeverni a nagylátószögű szezont a halszem fazonnal, álljon itt egy rettentő rövid magyarázat a kettő megkülönböztetésére. Ha utalhatok az általános iskolában elsajátított és a kavarodás eszkalálásához nagyszerűen bevethető bogár-rovar osztályozásra, akkor azt mondhatnám, hogy a halszemobjektív olyan nagylátószögű objektív, amelynek a képátló általi látószöge folytán a teret erősen torzítva képezi le: a kép közepétől indulva a függőleges egyenesek folyamatosan erősödő hordótorzítást szenvednek el. Minél közelebb esik a téma és az minél inkább nincs síkban az optikai tengellyel, a torzítás annál erősebb - szoftveresen nem, vagy csak nagyon nagy minőség- és vágási veszteséggel lehet (többé-kevésbé) korrigálni. A távolsági tényezőnek viszont van egy olyan jótékony hatása, hogy tájfotóhoz például korlátozottan ideális. Mindezekkel szemben a hagyományos nagylátószögű (nem-halszem) objektívek úgynevezett rektilineáris objektívek, amelyek torzítása kimerül a szokásos enyhe hordótorzításban, de a párhuzamos vonalak leképezésében törekednek úgy viselkedni, mint bármilyen más üveg (azért ez sem tökéletesen igaz, de ezt a gyermeki egyszerűsítést bocsássuk most meg nekem).

 

Ezen a fotón nagyszerűen látni a torzítást. Az objektívet lefelé döntve a képmező felső részén a vízszintes vonalak lefelé, míg az elvileg vele párhuzamos alsó rész egyenesei felfelé torzulnak.

 

Ha az objektívet a horizont síkján tartjuk, akkor távoli témánál a torzulás enyhe vagy nem észrevehető lesz.

 

A halszemobjektívek két nagy csoportba sorolhatók be: léteznek cirkuláris és teljes képkockás (vagy diagonális) halszemek. Előbbiek arról ismeretesek, hogy a célzott formátum (35mm, APS-C, 4/3, stb) által biztosított mezőbe fill-in technikával rajzolnak: vagyis a nagy fekete setétség közepén ott fog virítani a halszem által látott világ körré torzított képe. A diagonális halszem ezzel szemben kitölti a képmezőt, - normális esetben - nem látható vignettálás, vagyis vágni sem kell. Amíg a cirkuláris halszem mind függőlegesen, mind vízszintesen 180 fokot lát és rajzol, addig a teljes képkockás halszemek diagonálisan (átlósan) látnak (általában) 180 fokot, a vízszintes és függőleges látószögük ennél kevesebb.

 

 

A 180 fokos látószög ereje: ilyen fotókat könnyűszerrel készíthetünk, ha bírjuk derékkal és nyakkal :o)

 

Ha vetünk egy pillantást az alábbi ábrára, akkor beláthatjuk, hogy milyen iszonyat különbség van a 10mm-es rektilineáris (esetünkben a Sigma 10-20mm), a (Pentax 10-17mm) 10mm-es halszem és a Samyang 8mm látószöge között. Bár viccesen hangozhat, de egyik kedvenc gömbpanorámázóm (szigorúan név nélkül) azért vett a Pentax 10-17mm-ese mellé egy Samyang 8mm-ert, mert a 2mm-es többlettel (pesszimista megközelítésben: hiánnyal) egy teljes gömböt 6 kép helyett 4 képből megold, ami bizonyos esetekben (pl. a Parlament kupolájából való fényképezőgép-kilógás során) elég fontos lehet.

 

 

Nagyot mondok és látok

Most, hogy áttekintettük a száraz adatokat, nézzük, hogy mit is tartogat nekünk ez a diagonális halszem. A Samyang szerint ez az egyetlen valódi 180 fokot rajzoló diagonális halszem a piacon (egészen addig, amíg ki nem hoztak belőle egy videózásra dedikált változatot), bár a marketingesek szerintem elfeledkeztek az átcímkézett változatokról, ugyanis ezzel az objektívvel találkozhatunk a Bower és a Walimex égisze alatt is. Az objektív manuális fókuszú, belső élességállítású és gyaníthatóan nem tartalmaz sok lencsetagot. Ennek megfelelően az ára sem - annyira - borzasztó, három éve 65.000 Ft-ért vettem újonnan (lengyel szürkeimportból), azóta nyilván változott valamit az árazása. A márkának lett itthoni viszonteladója is, egy elég jól ismert cég vette a márkát a szárnyai alá.

 

A bécsi Ferryman szobor belülről. Mivel az objektív nem túl nagy, olyan helyeken is készíthetünk vele fotókat, ami eddig problémát jelentett. Ez a szobor például nem kifejezetten méretes.

 

Maga az objektív nem egy testes darab, mivel APS-C-re szánták, egész kellemes méretekkel és súllyal rendelkezik. Maga a tubus kívülről fém, amelyet csak a fókuszgyűrű gumiborítása tör meg. Számomra az egésznek kicsit old school kinézete van, ami egyáltalán nem baj - sőt! -, az egésznek időtlen és elpusztíthatatlan külalakot kölcsönöz. A napellenző műanyag és fix. A Pentaxos Pajtások a rekeszgyűrűre pillanatva abban a kényelemben és kivételezésben részesülnek, hogy beugraszthatják a blendét - más márkákra készített változatokon mindig külön kell babrálni a rekeszeléssel. A videózásra készített klón itt annyiban más, hogy a rekesz nem kattan be a különböző értékeknél, hanem fokozatosan lehet vele nemi életet élni F/3,5 és F/22 között (úgy tudom, hogy utóbbi változat csak Canon és Nikon bajonettel kapható).

A fókuszgyűrű tanúsága szerint a közelpont 30 cm-nél van. És akkor itt most megállnék egy pillanatra, ugyanis a fókuszálás ezzel az objektívvel eléggé hektikus, lévén manuális konstrukcióról van szó. Bár az ember azt gondolná, hogy belövöm végtelenre, F/8-ra és már indulok is… de csalódás fog érni bennünket, mert elég nagy az éles és életlen képek szórása, ha így cselekszünk. Sajnos a keresőben semmilyen támpontot nem fogunk kapni: követhetetlen a közelpont és a végtelen közötti változás ilyen gyújtótávolság és mélység-élesség mellett. Amikor először kimentem tesztelni, a Batthyány térről a Parlament a távolság-skála szerint 70 cm-re volt (vidékieknek elárulom: nem annyi, közte folyik még a Duna is). Ha Ti is olyan rosszak voltatok matekból, mint én, akkor javaslok egy DoF kalkulátor segítségét kérni (iOS-re és Androidra is temérdek ilyen van, Androidra a kedvencem a Photo Tools), a többieknek marad az izzadtságcseppek áztatta kockás füzetlap: a hiperfokális távolság kiszámításával ugyanis nagyjából be lehet lőni a megfelelő fókuszt.

 

A Szent Gellért téri Forrásház. A képből felülről vágnom kellett, mert a hátam mögött lévő Gellért Szálló épülete már belelógott a kivágásba.

 

Ha már kialakítás, szeretnék megemlékezni vesszőparipámról, a frontlencsét védő kupakról, ami konkrétan az első lesz, ami búcsút int majd nekünk, ha nem megfelelő gondoskodásban és dédelgetésben részesítjük kedvenc halszemünket. A kupak ugyanis két pöcökkel kapaszkodik a napellenzőbe, ráadásul csak egyféleképpen lehet feltenni. Nem tudom, hogy a Pentax megoldása (egyszerű ráhúzás) vagy ez a jobb, de tény, hogy ha a pöckök közül egy is letörik, akkor oda a kupak. Akkor is oda a kupak, ha úgy döntünk, hogy 35mm-es gépen szeretnénk használni az objektívet és van kéznél egy fűrész. Nem, nem viccelek: Canonos és Nikonos kollégák így oldják meg a problémát és ahogy láttam, nagyszerű sikerrel. Viszont a napellenző lekapásával konkrétan semmi sem védi majd a frontlencsét (ez az egyetlen dolog, ami eddig engem is visszatartott attól, hogy eme kezelésbe ne részesítsem a példányomat). A művelet viszonylag egyszerű, a frontlencsét pár perc alatt le lehet csavarozni, aztán már csak egy fűrészelés, ráspolyozás és voila! Akit bővebben érdekel, a youtube-on egy rakás videót talál "samyang fisheye shaving" keresőszavakra.

 

 

Jó belátásra térülve

A teljes korrektség kedvéért érdemes megjegyezni, hogy az olcsó húsnak bizony-bizony híg a leve. Ha rendelkezésre áll elégséges fény és el tudjuk találni a fókuszt, akkor kifejezetten élesnek tekinthető, de ha ezek nincsenek meg, akkor készüljünk fel az utómunka során a megfelelő csúszkák babrálására. Az ominózus szvítszpot valahol F/5,6 és F/8 környékén található, arra viszont lelkileg érjünk meg, hogy teljesen nyitva nem akarunk majd fényképezni vele. Ha biztosra akartam menni az élesség tekintetében, akkor F/6,3 vagy F/7,1-es rekesszel a közelpontra fókuszálva toltam, ezeken az értékeken ugyanis kukacoskodó szemnek is kellemes eredményeket kaptam. Az élességet nyilván a képmező közepén illik ebben az esetben figyelgetni: a szélek irányába történő torzítás miatt az élesség olyan tényező lesz, amivel megtanulunk nem foglalkozni.

 

Halszemobjektívvel pontosan komponálni hosszú tanulási folyamat és egy jó állvány eredménye. Egy milliméter döntés jobbra vagy balra és máris valami csúnyán hibádzani fog.

 

Ami tetszett, hogy a kromatikus aberráció - extrém nagylátószögű objektív létére - viszonylag jól kezelt, de elvárhatóan nem tökéletesen: néhány kattintással azonban teljesen megszüntethető, ha RAW-ban lövöldözünk. Ami kevésbé tetszett, hogy a napfény sokszor céltalanul bolyong a lencsetagok között, flare-eket és egyéb színhibákat okozva: a nagyfény ebben a kategóriában pedig elég kivédhetetlen, lévén 180 fokos átlós látószögbe bizony gyakran kerül ég, ha szabad ég alatt dolgozunk.

 

A távolság, mint üveggolyó

Összességében egy megfizethető, jó felépítésű, optikailag átlagos, de fantasztikus képi világot produkáló halszemobjektívet kapunk a pénzünkért. Magáért a halszem-hatásért és a nagy látószögért érdemes megvásárolni, de ha pengeéles képet rajzoló objektívet szeretnénk AF-szal, akkor lehet, hogy a Pentax DA 10-17mm-es halszem jobb választás (sokkal hosszabb árcímkéért). Ajánlom mindazoknak, akik szeretnének vicces, torz képeket készíteni, de céltudatos Pajtások nyugodt szívvel bevethetik gömbpanorámához és korlátozottan tájfotóhoz, építészeti fotóhoz is.

 

 

 

 PIHE, fotó témakörben


  8mm     fotó     halszem     magánvélemény     samyang     sufniteszt     tech     

Ide kattintva közvetlenül a bejegyzés Facebook témájához ugorhatsz, ahol elolvashatod a Többiek hozzászólásait is.


Megosztás Facebook-on


HOZZÁSZÓLÁSOK

Nincsenek hozzászólások? Nézd meg a bejegyzés Facebook oldalát is! 2012 óta a hozzászólásokat kizárólag Facebookon bonyolítjuk.



 1      

gyarmatipetya

Igazán jól sikerült tartalmas leírás, köszi.

K200Dhez nagy fenyéréjű fix 50mm-es obit mit ajánlanál, a nemrég megjelent 50mm f1.8 SMC DA-t, az smc FA 50mm 1:1.4-t, vagy egyéb alternatívat vajon?

Koszi a tippet!

 2      

Pihe

Szia!

Köszönöm szépen. :o)

Ha el tudod feledni a marginálisan gyengébb fényerőt, akkor a DA 50/1,8 árban jobb választás lehet. Azt tudnod kell, hogy a DA 50/1,8 műanyag (a bajonettnél is) és csak APS-C-s vázon fogod tudni használni, amíg az FA 50/1,4 csak borításában műanyag és filmes gépre is tekerhető. Ha ezekkel együtt tudsz élni, akkor egyértelműen az új obi a nyerő.

Egyébként itt ajánlok körülnézni a témában:

http://www.pentaxforums.com/reviews/pentax-50mm-fa-da-dfa-lens-comparison/introduction.html

 3      

gyarmatipetya

Hali!
Köszönöm a hasznos gyors választ, és a linket is!

 4      

Sala

Ez a leírás szerintem is nagyon jól sikerült.

Milyen arányban használsz nem-halszem ( rektilineáris ) és halszem nagylátószögűt? Valahogy nekem mindig az volt az érzésem, hogy a halszem hatása annyira erős, hogy nem használhatja az ember túl gyakran, mert unalmas lesz.

Az utolsó kép nagyon tetszik. Melyik katedrálisban készítetted?

 5      

Pihe

Köszönöm szépen! :o)

Halszemet akkor használok, ha szeretnék meghökkentő térérzetet adni (nem kicsit hatásvadászatra is remekül alkalmas). Ha nagy térben használod, a halszem hatás kellemesen csökken, a vonalak pedig kevésbé fognak zavaróan össze-vissza futni (már amennyire ez zavaró :o)). Rektilineárisat pedig minden másra. :o)

Az utolsó kép Rouenben, a Saint-Ouen templomban készült.

 6      

Sala

Kösz a gyors választ.

 7      

gyarmatipetya

Szia Pihe, még egyszer köszi a múltkori, tippet!
Roppant hasznos volt,

http://bit.ly/U0VSwT

 8      

inzsellér

Nem kellene összemérnünk a kis koreait a Sigma 8-16-al?