EGY PIHE AZ EZER SZÖSZ KÖZÖTT

CSÖRGE SZABOLCS JÓZSEF BLOGJA FOTÓZÁSRÓL ÉS EGYEBEKRŐL KÖNNYEDÉN

SMC PENTAX DA 17-70 F/4 SDM SUFNITESZT: A NAGYOTLÁTÓ NAGYLÁTÓ

A legtöbbször azért cseréljük le a kitobjektíveket (kivéve azon céltudatos Pajtásokat természetesen, aki nem vettek soha életükben fényképezőgépet kitobjektívvel és soha nem vitte rá őket a kiváncsiság, hogy megérezzék a 28-80mm / 18-55mm sajátságos feelingjét), mert a tele állása túl rövid, így rögtön elkezdünk gyűjteni egy telezoomra (ami ugyebár megint egy kétélű fegyver), aztán pedig rájövünk, hogy ez mind nagyon szép, de egy városnézésnél átlag 5 percenként biztos, hogy megkínozzuk a társaságunkat azzal, hogy "várj egy picit, objektívet cserélek". (Ismerős, ugye? ;o) A témáról lesz hamarosan egy elmélkedősebb írás ezen az oldalon, de ne szaladjunk ennyire előre.


Az SMC Pentax DA 17-70mm F/4 SDM egy normál méretű vázon

Takács "Takoca" István Pajtástól kaptam egy heti tesztelésre a fenti objektívet. Ha emlékszünk rá, ez volt a Pentax első olyan SDM-es obija, amit nem aranyárban mértek (bár így sem az "olcsó" szó jut róla eszembe), ám a korai rárablók bizony szembesülhettek azzal a kellemetlen tapasztalattal, hogy SDM-es obikból nem szabad az első szériát megvásárolni, mert általában garanciális ügyintézés lesz a vége. Így volt ez anno a DA 17-70/4 SDM-mel is, aminek voltak elsőszériás gyermekbetegségei (végtelen-vakság, stb), de ezeket gyorsan javították kedvenc márkánk kedvenc mérnökei.


17mm-es állás


70mm-es állás

Kialakítását tekintve hozza a szokásos DA receptet: rekeszgyűrű nincs, ellenben van Quick Shift (újszülötteknek: AF módban is tekergethetjük kézzel a fókuszgyűrűt, ha kedvünk tartja - például korrigálás végett). Az objektív a DA vonal fekete műanyag kialakításában, sziromalakú napellenzővel érkezik, amely a 67mm-es szűrőmenetet öleli körbe. Első ránézésre csak a típusjelzés végén vörösen virító három betűből derül ki, hogy az üveget bizony a Pentax szuperszónikus (ezen már a 16-50/2,8 sufniteszt kapcsán rötyögtünk kicsit, de jobbat azóta sem sikerült kitalálni rá) fókuszmotorja mozgatja a közeli 28 cm-es és a végtelen között. Ebből következik, hogy csak SDM-et támogató (K10D / K100D Super vagy újabb) vázakon tudjuk automatikus élességállítással együtt használni. Az SDM-es meghajtásnak hála a fókuszálás szinte teljesen néma, fürge és precíz, szó nem érheti.


17mm-es látószög (vegyük észre a felső sarkokban a vignettálást)


70mm-es látószög

Alapvetően abban a hiszemben éltem, hogy a DA 16-45/4 nagytesójáról van szó, ám optikailag kellemesebb az élmény, pedig a 16-45/4 rajzát is csak bikacsökkel a lájkgombra szomorodva tudnám jellemezni - leszámítva persze azt a fránya kromatikus aberrációt, ami végigkíséri Pentaxos életünk minden kicsiny mozzanatát.

A DA 17-70/4-et kellemesen éles rajz jellemzi - nagyobb felbontással rendelkező érzékelőkkel is szeretni fogjuk, ha a karakteres, részletgazdag látványt részesítjük előnyben a tako... hm... a misztikus homállyal szemben. Az 1:4-es fényerő kellemesen használható átlagos szituációkban (koncertre azért ne ezzel menjünk), de igazi erejét az objektív csak egy-másfél rekesszel szűkebben mutatja meg. A széleken a rajz láthatóan romlik, mind felbontás, mind pedig lencsehibák terén. Egyrészt vignettál, ami nagylátó létére teljesen természetes (az átfogás közepén egész jól korrigált, a végeken viszont majdnem egy fényértéknyit romlik), másrészt nem ússzuk meg a színhibákat sem a széleken - nem olyan drasztikus, mint a 16-45/4 esetében, de látható. Mivel tájképek megörökítésére az objektív fokozottan alkalmas, valószínűleg zavaró tényező lehet az agresszív flare (napsugarak becsillanása) a képmezőben, amit bizony az ecetes ollón kívül nem nagyon lehet korrigálni.


Flare 17mm-es állásban

Ami mindenképpen feledteti az objektív esetleges hibáit, az az átfogás (és itt visszacsatolnék a bevezetőnek szánt kisregényem gondolataihoz). Az átfogása ugyanis zseniális. Létezik egy ugyanilyen átfogású és szintén a közdícséretnek örvendő Sigma objektív is, így ez nem a Pentax érdeme (kicsit hiányolom ugyan, hogy nem 17-71mm-es, igazódva az egzotikus pentakszmilliméterekhez), de a zoomtartomány miatt már érdemes megvenni az objektívet. Általában rázós olyan objektívet vásárolni, ami nagy átfogással nagylátóból tele lesz, mert optikailag egészen biztos, hogy valamilyen szinten teljesítménybeli megalkuvást fog jelenteni (ez a szuper-giga-ekszdíszí-18-250mm-es nagylátó-tele-makrós svájcibicskákra hatványozottan is igaz), ám sikerült a nagylátó alapzoom kategória 50mm-es határát 20mm-el feljebbtornászni, ami azért elég kellemesen feljavítja az üveg használhatóságát.

Alapvetően egy remek teljesítményű, szép rajzú, halk és patent fókuszú, de erősen túlárazott objektívet kapunk a pénzünkért (a bejegyzés írásakor 140-egynéhányezertől a 200-valahányezerig bezárólag írt árcímkékkel találkozhatunk), és bár csak APS-C-s vagy kisebb vázon használható, mégis remek alternatíva lehet azoknak, akik kinövik a 18-55mm korlátait és egy komoly, sokoldalúan használható objektívet szeretnének hosszú ideig birtokolni.


Ha a flare-rel együtt tudunk élni, szeretni fogjuk tájképhez és városi fotózáshoz

 PIHE, fotó témakörben


  fotó     pentax     sufniteszt     


Megosztás Facebook-on


HOZZÁSZÓLÁSOK



 1      

Csaba

Kedves Pihe!

Mintha valami olyasmit is olvastam volna az objektívvel kapcsolatban, hogy 70mm-en valamit vacakol az élességállítással. Ilyesmit tapasztaltál esetleg?

 2      

kridli

Az említett Sigma 17-70-esével van egyébként gyakorlati tapasztalatod? Ha igen, tudnál pár szót írni a kettő közti gyakorlati különbségekről?
Jó lenne egy ilyen 17-70-es alap-obinak, bár nem tudom mikor lesz ennyi pénzem objektívre :)

 3      

Pihe

@Csaba: igen, ez - ahogy a bevezető után is olvastad - a régi szériánál lehetett gond, az SDM motor vacakolt. A nálam járt darabbal nem volt gond, így azt gyanítom, hogy ezt a problémát még a gyermekágynál orvosolták a mérnökök.

@kridli: sajnos a Sigma nem járt nálam, de ahogy ismerősöknél, barátoknál láttam, szépen teljesít (és az árcímke is kegyesebb). A Sigma tágabb rekeszről indul (F/2,8), de gyorsan veszít a fényerejéből, ráadásul nagylátószögnél a nagy fényerő nem mindig pozitívum (éles elemek száma a képmezőben). Rekeszeléssel persze mindent meg lehet oldani. :o) Ha egyszer a kezembe kaparintok egy SIgmát, akkor lesz róla valamilyen megemlékezés. :o)

Köszönöm a hozzászólásokat! :o)

 4      

Tudjukki

Életjel, hurrááááá!!!

Nálam annó járt Inzsellér papi 17-70SDM-je, az már közepes fénnyel ellátott irodában is huntingolt (oda-vissza tekerte az obit az ideális fókuszpont körül 2-3X mielőtt beállt élesre), eszerint az még elsőszériás lehetett.

Volt Sigma 17-70/2.8-4.5-öm, ha sikerül kifogni egy back/front fókusz és decenter mentes darabot sok örömet szerez, bár a szokásossal ellentétes zoomolási irány kicsit zavaró. Ami pozitívuma még az a kis közelpont és a "macro" funkció, azaz 70mm-en 1:2.3-as nagyítást tud.

OFF(?)
Valamikor egy tavaszi tali? "Sajnos" csak kb. 1/2 6 után érek rá...

 5      

Pihe

@Tudjukki: én arra nyomnék egy hurrát, hogy csak fél 6 után érsz rá! Gratulálok! (Hol, mit? - Privátban is lehet.)

Köszönöm a Sigma leírását. Az ellentétes zoomolás a Sigma sajátja, sajnos mindegyik obijuk ilyen tudtommal - meg lehet szokni idővel.

A tavaszi talira térjünk vissza, én picit szét vagyok még mindig csúszva időben (és hogy egy vicces képet mutassak a jó fantáziájú pajtásoknak: térben is).

 6      

Ambrus

Kedves Pihe!

Tanácstalanul nézegetem, forgatom K10D-re nagy reménységgel vásárolt Sigma DC 17-70/2.8-4.5 obimat.
Sajnos életlenebb képeket készít mint a Pentax DA 18-55-ös alapobjektív. Lehet ezzel a problémával valamit kezdeni?

Köszönettel:Ambrus

 7      

Pihe

Kedves Ambrus!

Nem szabadnia életlen képeket készítenie, hacsak nem fogtál ki egy fókuszhibás darabot. Ha garis még, akkor irány a szervíz! Előtte azért érdemes csinálnod pár tesztképet (45 fokban egy vonalzóról is tökéletes lehet), hogy tényleg ezzel van-e gond.