Már bizonyára rengeteg ilyen fotót láttatok erre-arra, hiszen az idei alacsony vízállás által kínált témára sok fotóbarát rárepült, de olyan tudományosan (évekre visszamenőleg összehasonlítva a vízállási elemzéseket mindenféle grafikon formájában), ahogy Takoca pajti tette, szerintem senki. Szerencsémre egy hagyományos sörgurítással egybekötött expogomb-nyomogatásra (ő fotózott, én csak lövöldöztem) engem is lecsalt még október elején, így volt alkalmam rájönni, hogy az alacsony vízállású Duna iszonyat nagy élmény fotógép nélkül is, és milyen szép lesz jövőre, amikor a híd új világítását is lehet majd látni. Éljen az új Margit, addig legyen itt az eseményről két emlékkép.